Bűnbánat
Az Úr a következőkre utasította Ádámot: „Tanítsd tehát meg a gyermekeidnek, hogy mindenhol, minden embernek bűnbánatot kell tartania, különben semmiképpen nem örökölhetik Isten királyságát, mert semmi tisztátalan dolog nem lakhat ott, vagyis nem lakhat az Ő jelenlétében…” (Mózes 6:57).
Azért jöttünk a földre, hogy fejlődjünk és gyarapodjunk, ám e tevékenységek gyakorlása közben bizony bűnöket is követünk el, ami következhet a tudatlanságunkból vagy a gyengeségeinkből, és remélem, hogy a legkevésbé szándékosan.
Amióta bekopogtak hozzánk az első misszionáriusok, azóta tanulom, hogyan is fejlődhetek abban, hogy a bűneimet felismerve megszabaduljak tőlük és elhagyjam azokat. Az az érzésem, hogy ez az első kopogtatástól az utolsóig, vagyis életem végéig tartó folyamat lesz. A célom, hogy Úrnak tetsző életet éljek a legkevesebb hibával. Amíg azonban ezen dolgozom, mindennap szembe kell néznem a gyengeségeimmel, a kihívásaimmal és a kísértéseimmel. Ez mindannyiunkra vonatkozik. Ha így teszünk, akkor azonnal elkezdhetünk tervet készíteni, hogyan is győzhetjük le ezeket a nehézségeket, és hogyan állíthatjuk helyre a fontos, az igazán fontos, vagyis az Úrhoz vezető céljainkat.
A Biblia azt írja a Prédikátor 7:20-ban: „…nincs egy igaz ember is e földön, a ki a jót cselekednék és nem vétkeznék”, valamint 1 János 1:8 azt mondja nekünk: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mibennünk.” Ezekkel az idézetekkel nem azt szeretném mondani, hogy hiábavalóság is próbálkoznunk, mindig is bűnösök maradunk. Mindannyian tudjuk, hogyan is állunk bűn dolgában saját magunkkal és az Úrral. Inkább arra gondoltam e vers elolvasása közben, mi lenne, ha nem is próbálkoznánk.
Mi lenne, ha nem lenne bennünk vágy, hogy jobb emberek legyünk, hogy többet tehessünk egymásért, hogy bizonyíthassuk, képesek vagyunk a fejlődésre?
Mi is a bűn pontosan? János apostoltól olvashatjuk, hogy bűnnek számít minden igazságtalanság és törvénytelenség. Jakab 4:17 ezt mondja: „A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.” Kivel is kell nekünk igazságosnak, törvénytisztelőnek lennünk, vagy jót cselekednünk? A legfontosabb parancsolatok kimondják, hogy szeressük Istent és szeressük felebarátainkat. Vagyis, ha Istennel és felebarátainkkal szemben vagyunk igazságtalanok, törvénytelenek vagy velük szemben cselekszünk helytelenül, bűnt követünk el.
Az, hogy ezt ne tegyük, a legnehezebb dolgok közé tartozik az életünkben. Az Úr tudta, hogy ehhez a feladathoz szükségünk lesz segítségre, ezért elküldte Egyszülött Fiát hozzánk, lehetőséget adva számunkra, hogy megbánhassuk bűneinket, és újból visszatérhessünk hozzá. A Megváltó nélkül ez lehetetlen lenne számunkra. Mennyire ismer és szeret minket Mennyei Atyánk, hogy feláldozta Egyszülött Fiát értünk! Mennyire ismer és szeret minket Jézus Krisztus, hogy feláldozta életét értünk!
Mi is az a bűnbánat, amelyre Jézus Krisztus engesztelése által lehetőségünk van? A bűnbánat által megszabadulhatunk a bűneinktől, és utána újra fejlődhetünk lelkileg. Ez egy olyan folyamat, amely igazán próbára tehet bennünket. Szükségünk lesz vágyra a szívünkben, hogy jobbak legyünk ma, mint tegnap. Jó célra és elhatározásra, hogy teszünk a célért. Akaratra a kitartáshoz. Bátorságra, hogy merjünk tenni és ha kell, merjünk, mások lenni. Tiszta szívre, hogy segítségül hívhassuk az Urat. Alázatosságra, hogy halljuk a Lélek sugalmazását, és megértsük azt, hogy miért is van erre szükségünk. Néha könnyre, mert így könnyebb, és persze állandó imára útmutatásért.
Miközben mindezt megtesszük, megfigyelhetjük a bűnbánat részeit:
1. Felismerés: tudnunk kell, hogy életünk egyetlen részét sem rejthetjük el Mennyei Atyánk elől, mint ahogy magunk elől sem. Minél inkább halogatjuk bűneink beismerését önmagunknak, annál tovább fog tartani a jóvátétele.
2. A felismerést követően szomorúságot érzünk a bűneink miatt.
3. Fel kell hagynunk a bűneinkkel. Az őszinte szomorúságtól vezérelve el kell jutnunk odáig, hogy felhagyunk a bűneinkkel. A Tan és szövetségek 58:43 szerint: „Erről tudhatjátok, hogy valaki megbánta-e a bűneit – íme, beismeri és elhagyja azokat.”
4. Beismerés: bűneinket be kell ismerni az Úrnak, az egyháztagságunkat veszélyeztető komoly bűnöket pedig be kell vallani a megfelelő papsági felhatalmazottaknak is.
5. Jóvá kell tennünk a bűneinket. Ez a bűnbánat fontos része, bár néha elfeledkezünk róla. Ki kell engesztelnünk azokat, akiket megbántottunk. Nemcsak az Úr felé kell bizonyítanunk, hanem azok felé is, akikkel szemben hibáztunk.
6. Meg kell bocsátanunk másoknak. Ez ugyanolyan fontos, mint hogy bevalljuk a hibáinkat. A megbocsátás megtisztítja a lelkünket és a szívünket, míg a harag méreg annak. Nem áldozhatunk a drága, pótolhatatlan időnkből arra, hogy durcáskodjunk, haragot tartsunk, netalántán visszavágót fontolgassunk. A harag tönkreteszi a lelket, szomorítja a szívet, kiöli belőle a vágyat az Úr dolgai iránt. És azt se feledjünk, amit a szentírás mond: „…meg kell bocsátanotok egymásnak; mert aki nem bocsátja meg testvérének a vétkeit…, őbenne marad ott a nagyobb bűn” (Tan és szövetségek 64:9).
7. Be kell tartanunk Isten parancsolatait. Kimball elnök azt tanította: „Először az egyén bűnbánatot tart. Ezután az Úr parancsolata szerint kell élnie, hogy visszanyerje előnyös helyzetét. Ez elengedhetetlen a teljes megbocsátás biztosításához.”
Mennyit tettünk már azért, hogy előnyös helyzetünk legyen az Úrnál! Nem tehetjük meg, sem magunkkal, sem a családunkkal, hogy jelentéktelenné tesszük a bűnbánat lehetőségét az életünkben. Nem tehetjük azt meg, hogy semmibe vesszük, amit Jézus Krisztus tett értünk, és amit Mennyei Atyánk tesz értünk.
Miért van szükség a bűnbánatra és az hogyan segít nekünk? Tudom, hogy Jézus Krisztus engesztelő áldozata nem hiábavaló, ha megteszem azt, ami közelebb visz hozzá, és gyakorlom a bűnbánatot az életem során. Tudom, ha kitartóak vagyunk ebben is, akkor Ő képes megszabadítani bennünket a bűneink súlyától, és segít elérni, hogy boldogok lehessünk.
Persze van jobb mód, mégpedig a kísértések legyőzése, de ez egy másik téma.
Jeffrey R. Holland e mondata talán nektek is segíteni fog, mint ahogy nekem is: „Legyetek hűek ahhoz a hithez, ami már megvan bennetek. Ne méltatlankodjatok azon, ami még nincs meg. Dolgozzatok érte, hogy legyen.” Egyszer egy fiatal férfi ezt mondta neki: „…még nem tudom azt mondani, hogy tudom, hogy az egyház igaz, de hiszem, hogy az.” Holland elder így felelt neki: „a hit becses szó és még becsesebb tett, és soha nem kell bocsánatot kérnie, amiért »csak hiszel«.” Maga Krisztus is ezt tanította: „Ne félj, csak higgy!” és „Mert minden lehetséges annak, aki hisz.”
Bizonyságom van róla, hogy a hitünk és a bizonyságunk az Úrban és Jézus Krisztusban a bűnbánatunk során segíteni fog. Ez a feladat nem csak lehetőség az életünkben, hanem kötelességünk is.
Forrás:
Az evangélium tantételei: 19. fejezet: Bűnbánat