Lucia választása
A szerző az argentínai Corrientesben él.
„A testem csodás templom, jó Atyámtól kaptam” (Gyermekek énekeskönyve, 73.).
Lucia a jót szerette volna választani.
„Szentírásidő!” – mondta Lucia.
Lucia nagyon szeretett olvasni a húgának, Andreának, és az öccsének, Santiagónak. Lucia hamarosan meg fog keresztelkedni! Mindennap akart olvasni a szentírásokból, hogy felkészüljön.
Kinyitotta a képes szentírásokat az első oldalon. Andrea és Santiago közelebb bújt, hogy lássák a képeket.
„Figyeljetek jól, mert utána kérdéseket fogok feltenni!” – mondta Lucia. Belekezdett az első fejezet felolvasásába.
„Mielőtt megszülettünk volna, a mennyben éltünk – olvasta Lucia. – Még nem volt testünk. Lelkek voltunk.”
Lucia, Andrea és Santiago megcsodálta a fehérbe öltözött embereket ábrázoló képeket.
„Készen állsz az első kérdésre?” – fordult Lucia Andreához. „Honnan jöttél, mielőtt megszülettél?”
Andrea tapsikolt. „A mennyből!”
„Úgy van – mondta Lucia. – És Santiago honnan jött?”
„Ő is a mennyből jött” – felelte Andrea. Santiago kuncogott és a szájába dugta az öklét. Lucia és Andrea nevetett. Santiago volt a legcukibb egyéves egész Argentínában!
„Az egész családunk a mennyből jött – mondta Lucia. – És Jézus is. Ő azért jött, hogy segítsen nekünk, hogy megint Mennyei Atyával élhessünk.” Lucia a Jézust ábrázoló képre mutatott az oldalon.
Miután végzett az olvasással, Lucia azon gondolkozott, milyen is lehetett Jézussal élni a mennyben. Olyan akart lenni, mint Ő. Mindig a jót akarta választani.
Másnap az iskolában Lucia korgó pocakkal állt sorban a tízóraiért. Már szinte a szájában érezte az empanadákat, amelyeket Ruiz néni csúsztatott a tányérjára. Annyira jó illatuk volt!
Aztán Ruiz néni töltött Luciának egy bögre tejet is. Hoppá! – gondolta Lucia. A tej sötétebbnek tűnt a szokásosnál. Az iskolában néha kávét vagy teát is tettek az innivalókba.
„Van ma a tejben kávé vagy tea?” – kérdezte Lucia.
Ruiz néni legyintett. „Egy kevés kávé – mondta. – Meg sem fogod érezni.”
Lucia egy pillanatra elgondolkodott. Eszébe jutott, hogy mennyire hasonlítani akar Jézushoz, és mindig a jót akarja választani. Tudta, hogy kávét inni olyasmi, amiről a próféták azt mondták, hogy ne tegye.
„Nem, köszönöm. Ma nem kérek tejet” – mondta Lucia. Rámosolygott Ruiz nénire. Aztán leült enni.
Aznap este Lucia segített Apunak mosogatni a konyhában. Még mindig a szentírásbeli történeten gondolkodott. És a tejen.
„Apu?”
„Igen?” – nézett rá Apu.
„Miért akarta Mennyei Atya, hogy testünk legyen?”
Apu elgondolkodott, miközben eltörölgetett egy újabb tányért. „Hát, azért adott nekünk testet, hogy olyanná válhassunk, mint Ő – felelte. – A tested a lelked otthona. Így kell érteni, amikor azt mondjuk, hogy a testünk templom.”
Lucia bólintott. Erről már énekelt néhányszor az Elemiben. „Akkor ezért akarja Mennyei Atya, hogy vigyázzunk a testünkre?”
„Pontosan!” – mondta Apu.
„Ma az iskolában tettek egy kis kávét a tejbe – mesélte Lucia. – De én nem ittam belőle. Próbálok vigyázni a templomomra.”
„Büszke vagyok rád” – mondta Apu. Megtörölte a kezét egy konyharuhában és megölelte Luciát.
Lucia szorosan átölelte Aput. Boldog volt, hogy vigyázhat arra a testre, amelyet Mennyei Atya adott neki. ●