Gyermekek és fiatalok: Erős kezdés
Bonnie H. Cordon
a Fiatal Nők általános elnöke
Stephen W. Owen
a Fiatal Férfiak általános elnöke
Joy D. Jones
az Elemi általános elnöke
Egyházi vezetők beszélnek arról, hogyan segíthetnek a szülők és az egyházközségek a gyermekeknek abban, hogy hasonlóbbakká váljanak a Szabadítóhoz.
Akár izgatottsággal, akár egy kis szorongással tölt el az egyház új – Gyermekek és fiatalok nevet viselő – erőfeszítése, bizonyára felmerültek benned kérdések: „Hogy fog ez segíteni gyerekeimnek?” „Hogyan valósítsuk meg?” „Mi ebben az én szerepem?”
Íme néhány válasz egyházi vezetőktől.
Miért vezeti be az egyház ezt a változtatást?
Bonnie H. Cordon nővér: Amint azt Russell M. Nelson elnök tanította, mindannyiunknak gyarapítania kell a kinyilatkoztatás elnyerésére irányuló képességét.1 A Gyermekek és fiatalok úgy lett kialakítva, hogy az egyéneket és a családokat a Lélektől jövő azon sugalmazás keresésére ösztönözze, hogy miként haladhatnak előre és lelhetnek örömre a szövetség ösvényén. Mindez csodás párhuzamot mutat a próféta mindegyikünknek szóló látomásával.
Stephen W. Owen fivér: Nelson elnök azt is tanítja nekünk, hogy otthonközpontú egyház vagyunk, bármilyen legyen is az otthonunk.2 Nem programközpontú egyház vagyunk. Bár az egyházi vezetők és tanítók segíthetnek a csemetéinknek a tan elsajátításában és megélésében, ám e felelősség egy otthon kezdődő, méghozzá mindennapi felelősség.
Amint azt a próféta tanította, kinyilatkoztatásra kell törekednünk, és a Lelket kell követnünk, a Gyermekek és fiatalok pedig ennek megtételében segít nekünk – részben azzal, hogy egyszerűsít. A múltban követelmények százai szerepeltek a Személyes fejlődésben, az Isten iránti kötelességben, az Istenbe vetett hitben és egyéb egyházi programokban, amelyeket a szülőknek a gyermekeik tizenéves időszakában nyomon kellett követniük és meg kellett érteniük. Ez az új megközelítés arra hívja a fiatalokat és a gyermekeket, hogy törekedjenek sugalmazásra, amikor a szükségleteiknek és érdeklődésüknek megfelelő célokat tűznek ki.
Joy D. Jones nővér: Ez egy izgalmas lehetőség a gyermekeink és fiataljaink – a felnövekvő nemzedék – számára, hogy elmélyítsék a Jézus Krisztusba vetett hitüket. Miközben megtanulnak a Szentlélek útmutatására törekedni és reagálni arra, jobban meg fogják érteni az örökkévaló önazonosságukat és rendeltetésüket, valamint azt, hogy miként haladhatnak előre és érezhetik Mennyei Atya irántuk való szeretetét. Az, amire a Gyermekek és fiatalok összpontosít, képes megáldani és megerősíteni a fiataljainkat és a családjukat abban, hogy kapcsolatokat alakítsanak ki és ápoljanak otthon, az egyházban és a Mennyei Atyjukkal.
Melyek az első lépések, amelyeket a családok megtehetnek a Gyermekek és fiatalok gyakorlati megvalósítása felé?
Jones nővér: Imádkozzanak közösen a Lélek útmutatásáért! A szülők kezdhetik azzal, hogy elbeszélgetnek a családjukkal a Gyermekek és fiatalok alkalmazásának három területéről: az evangéliumi tanulásról, a szolgálatról és tevékenységekről, valamint a személyes fejlődésről. Mi az, amit jelenleg is tesznek? Hogyan fejlődhetnek egyénileg és családként ezen a három területen? Miként fog a Lukács 2:52-re való összpontosítás segíteni úgy vezérelni a terveiket és a céljaik kitűzését, hogy emlékezzenek a Szabadítóra és kövessék Őt? Mily csodás lehetőség ez a fiatalok, az otthon és a család felettébb egyszerű, következetes és jelentőségteljes módokon történő megerősítésére!
Cordon nővér: Kezdjük apránként! A szövetség ösvényén való haladás igazából abból áll, hogy az egyik lábunkat a másik elé helyezzük. Kiválasztunk egy célt. Egyszerű dolgokkal kezdünk. A fiataloknak és gyermekeknek szóló kalauzok csodás és követendő mintát adnak nekünk.
Owen fivér: Ne bonyolítsuk túl! Mindez nagyon egyszerű. Olvassuk el a Lukács 2:52-t. Kezdjük ezzel. Utána a szülő leülhet otthon a kisebb vagy nagyobb gyermekével, és elbeszélgethetnek. „Hogyan fogunk segíteni neked abban, hogy növekedj bölcsességben és testben, és az Isten és az emberek előtt való kedvességben?” „Mit tanulhatnánk vagy tehetnék közösen?” „Milyen célokat tudnál te kitűzni?” Csak egyszerűen!
Mi a legfontosabb, amit szerintetek a gyermekeknek és a fiataloknak mindenképpen tudniuk kellene a most induló erőfeszítésről?
Cordon nővér: Ez egy bámulatos lehetőség arra, hogy úgy növekedj, ahogy a Szabadító növekedett! Ha esetleg az jár a fejünkben, hogy mire is összpontosítsunk, akkor eszünkbe juthat, hogy már most is sok mindent teszünk azért, hogy olyanná váljunk, mint Ő. Az evangéliumi tanulás már számos otthonban és az egyházban is zajlik. Szolgálunk és tevékenységeken veszünk részt. Ez az új erőfeszítés egyszerűen annak a módja számunkra, hogy tudatosan és számonkérhetően cselekedjünk a tanultak szerint – és hogy ezt a növekedést négy olyan területre összpontosítsuk, amelyeken a Szabadító is növekedett: lelki, társas, fizikai és intellektuális téren (lásd Lukács 2:52). Ez örömet, békességet és tartós boldogságot fog hozni mindannyiunknak, amikor követjük a Szabadítót.
Jones nővér: A fejlődés a Szabadítóra összpontosuló, otthonközpontú és az egyház által támogatott. A korábbi programokat magunk mögött hagyva ez most egy egyszerűsítés és személyre szabás. A növekedés egyénileg fog bekövetkezni. Reményeim szerint a gyermekek, a fiatalok, a vezetők, valamint a családjuk is meg fogja érteni, hogy ez egy megvalósítható, rugalmas módszer Mennyei Atya minden gyermeke számára az egész bolygón, hogy közösen fejlődjünk és tapasztaljunk meg maradandó örömet a szövetség ösvényén. Ez nem jelent majd nagy változást vagy nehéz tanulási görbét. Abból teszünk többet, amit már így is teszünk, ahogy a Lélek vezérel minket, hogy az őszinte erőfeszítéseink kitágítsák a Szabadító szeretetteljes és hathatós követésére való képességünket.
Miért fontos, hogy a gyermekek a Szabadítóhoz hasonló módon fejlődjenek?
Jones nővér: Az első és legfontosabb, hogy szövetséget kötöttek, miszerint mindig követni fogják Őt. Szövetséget kötöttek, hogy „Isten tanújaként [fognak] állni mindig és mindenben, és minden helyen” (Móziás 18:9). Tehát úgy kell fejlődniük, ahogy Ő is tette: lelkil, társas, fizikai és intellektuális értelemben. A szövetségeik nemcsak az okot szolgáltatják ennek megtételéhez, hanem azt a megerősítő képességet is, amely segít nekik a céljaik megvalósításában.
Owen fivér: Életünk egész célja az, hogy kövessük Mennyei Atyánkat és a Fiát, Jézus Krisztust, és olyanná váljunk, mint Ők. Olyanok szeretnénk lenni, mint Ők. Ezt már fiatalon elkezdjük gyakorolni, hogy az életünk egész hátralevő részében rendelkezésünkre álljon egy mintázat. A Szabadítót pedig akkor követjük igazán, ha azokat tesszük, amit Ő is tett.
Cordon nővér: Minden dologban a Szabadító a mi példánk. Tanulmányozzuk az életét és a küldetését és a tanításait, mert Ő mindaz, amivé válni áhítunk. Mivel azonban mindegyikünk egyedi, így mindegyikünknek vannak olyan tulajdonságai és készségei, amelyeket fejlesztenünk kell ahhoz, hogy olyanná váljunk, mint Ő. Ez az új megközelítés személyre szabott növekedési lehetőséget kínál a gyermekeknek és a fiataloknak ezeken az egyedi módokon, hogy fejlesszék az egyéni tehetségeiket, és hogy beazonosítsák mindazt, aminek a megtételére késztetést éreznek annak érdekében, hogy hasonlatossá váljanak a Szabadítóhoz. Ez az, ami annyira személyessé teszi. Ez nem egy előre meghatározott ellenőrzőlista. Azok a célok, amelyeket mindegyikünk ki fog tűzni ahhoz, hogy a szövetség ösvényén haladjon, eltérőek lesznek, ám így együtt mégis tanulni fogunk és növekedni fogunk és közelebb fogunk kerülni a Szabadítónkhoz.
A reményeitek szerint milyen érzéseik lesznek a gyermekeknek és a fiataloknak a részvétel során?
Cordon nővér: Azt remélem, hogy mélyebben megértik majd az örökkévaló önazonosságukat, és érezni fogják, hogy hova tartoznak. Amikor tudjuk, hogy kik vagyunk és Kihez tartozunk, akkor másképpen cselekszünk. Megtanulják majd felismerni, hogy nem minden igaz, amit a közösségi média mond, mert megtapasztalják, hogy miként szól hozzájuk a Lélek. Megtanulnak bízni önmagukban és az Isten fiaként vagy lányaként bennük rejlő isteni lehetőségben.
Jones nővér: Azt szeretnénk, hogy hitet és reményt érezzenek Jézus Krisztusban, hogy érezzék azt a békességet, amely a parancsolatok betartásából származik, hogy egészséges kapcsolatokban legyen részük, hogy ellenálló képességre tegyenek szert, hogy érezzék a másoknak végzett szolgálat örömét, és hogy érezzék a szabadítás munkájában való részvételből fakadó boldogságot és beteljesülést.
Owen fivér: Azt remélem, hogy a gyermekek olyan módon értik majd meg az evangéliumot, hogy az a fejükből a szívükbe hatol. Ez nem arról szól, hogy pipáljunk ki ezt vagy azt. Ez egy tanulási folyamat, a Szabadítóhoz hasonlóbbá válás folyamata. Nagyon remélem, hogy a gyermekeink és azok, akiknek szolgálattételt nyújtunk, eléggé biztosnak fogják érezni az evangéliumi tudásukat ahhoz, hogy másokat is tanítsanak. Azt remélem például, hogy feltehetünk majd a gyermekeinknek egy kérdést az evangéliummal kapcsolatban, és mélyreható választ kapunk rá, mert elsajátították, és mert része a lényüknek.
Miből fogják tudni a szülők, hogy bevált-e náluk a Gyermekek és fiatalok?
Owen fivér: Én a lélek gyümölcseit próbálnám észrevenni, ahogy az a Galátziabeliek 5-ben szerepel, mint amilyen a nagyobb otthoni békesség. Úgy vélem, hogy a gyermekeik kedvesebbek, szeretetteljesebbek lesznek. Együtt akarnak majd lenni a családdal. Nagyobb valószínűséggel fognak majd imádkozni és válaszokat keresni. Nemcsak lelki, hanem társas, fizikai és intellektuális téren is.
Jones nővér: Abból fogják tudni, hogy bevált, amikor megerősödnek a kapcsolatok; amikor a család tagjai gyakorlati fejlődést tapasztalnak meg, és a küszködésük idején sem adják fel; amikor kölcsönös támogatást és egymás iránti törődést tanúsítanak; illetve amikor tevékenyen keresik a Szentlélek hatását, és az jelen van az otthonukban. Lehet, hogy a család tagjai világosabb összefüggéseket fognak észrevenni a mindennapi cselekedeteik és Krisztus élete között. Talán jobban fogják értékelni az önrendelkezést és a bűnbánatot, javulni fog a hozzáállás, növekedni a magabiztosság, erőfeszítéseket tesznek azért, hogy kifelé és ne befelé forduljanak, és jobban értékelik majd a Szabadítót, az életét, a tanításait, a példáját, valamint az engesztelését és a feltámadását.
Milyen tanácsot adnátok azoknak a szülőknek, akik esetleg egy kissé szorongva hagyják maguk mögött a korábbi egyházi programokat?
Cordon nővér: Természetesen szeretjük a korábbi programokat, hiszen mindegyikünk fejlődött általuk, és lehetőségünk volt látni, ahogy mások is fejlődnek általuk. A saját korukban azok sugalmazottak voltak. De talán nem vagyunk hálásak a folyamatos kinyilatkoztatásért? Az Úr azt várja, hogy mi továbbra is fejlődjünk és változzunk, és azt várja, hogy a programjaink is fejlődjenek és változzanak, kielégítendő az egyháztagok szükségleteit világszerte. Mindig törekszünk jobbá válni, valamint azzá az egyházzá és néppé válni, akivé Mennyei Atyánk tudja, hogy válhatunk, és akarja, hogy váljunk.
Jones nővér: A múltbéli programok nagy áldásokkal jártak számunkra, és hálásak lehetünk mindazért, amit tanultunk és tapasztaltunk. Ez egy csodás új időszak, és lehetőség arra, hogy az Úr útmutatását keressük, valamint hogy új és sugalmazott módokon tanuljunk és növekedjünk.
Hogyan segíthetnek a vezetők a gyermekeknek és a fiataloknak a személyes fejlődésben?
Owen fivér: Először is azt hiszem, hogy a felnőtt vezetőnek úgy kell látnia az adott gyermeket vagy fiatal férfit vagy fiatal nőt, ahogy Isten látja, vagyis hogy kivé válhat, nem csupán azt, hogy most kicsoda. Már az elején a cél lebegjen a szemed előtt. Tekints hosszú távra! Ez időbe fog telni. Lásd azt, hogy mivé válhatnak a gyermekek és a fiatalok. Alakíts ki elég jó kapcsolatot ahhoz, hogy amikor beszélned kell a fiatalokkal, akkor eléggé tisztelnek majd ahhoz, hogy meghallgassanak.
Ismerd meg a szülőket is. Tudd meg tőlük, hogy miben segíthetsz. Tartsd tiszteletben a szülői szerepüket.
Jones nővér: Az Elemi nem rendelkezik olyan kvórum- és osztályelnökségi felépítéssel, mint a fiatal férfiak és a fiatal nők. Azoknak a gyermekeknek, akiknek otthon nincs része evangéliumi támogatásban, az elemis vezetők és tanítók, valamint a szolgálattevő fivérek és nővérek nyújtanak segítséget. Fontos azonban, hogy mindig tiszteljük a gyermekek és fiatalok kapcsolatát a szüleikkel, bármi legyen is az otthoni helyzetük. A Gyermekek és fiatalok módot adhat az egész család meghívására, hogy jöjjenek és lássanak, jöjjenek és segítsenek. Eszköz lehet az egész család megáldására, akár tagjai Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának, akár nem.
Cordon nővér: Sok olyan gyermekünk és fiatalunk van, akiknek a szülei nincsenek ott vasárnap az istentiszteleten, de ettől még szerető szülők. Arra biztatnám a vezetőket, hogy ismerjék meg a szülőket, és tudják meg, milyen álmokat és vágyakat dédelgetnek a gyermekeikkel kapcsolatban. Segíthetünk. Amikor összedolgozunk a szülőkkel, akkor az egyéneket és az otthonukat is megerősítjük, valamint arra buzdítjuk a gyermekeket és a fiatalokat, hogy megerősítsék egymás otthonait.
Mit mondanátok azoknak túlterhelt szülőknek, akik attól tartanak, hogy nem lesznek képesek segíteni a gyermekeiknek eredményesen részt venni a Gyerekek és fiatalok erőfeszítésben?
Cordon nővér: Az a nagyszerű, hogy a zömét már most is végezzük. A családok már most is közösen tanulják az evangéliumot. Már most is végzünk szolgálatot és tevékenységeket. A személyes fejlődésre irányuló erőfeszítés mindig is jelen volt – most mindössze arra összpontosítunk, ahogy Krisztus növekedett.
Amikor leülünk a gyermekeinkkel, szerintem mindannyian igazán élvezni fogjuk ezt. Elég annyi, ha a megszokott, természetes módon odafigyelünk a gyermekeink szívére. Mennyei Atyánk azt akarja, hogy a gyermekünk növekedjen, örömre leljen, és visszatérjen, hogy Ővele éljen. Érezni fogjuk, ahogy a Szentlélek vezérel minket, amikor együtt arra törekszünk, hogy az evangéliumot és a Szabadítónkat, Jézus Krisztust minden tekintetben az életünk részévé tegyük.
Jones nővér: Kezdd úgy, ahogy az működőképes a saját családodban. Bízz abban, hogy mennyei segítségben lesz részed. Keresd a Lélek útmutatását. A Gyermekek és fiatalok értékes eszköz lesz a szülők számára. Napjainkban a szülők számos követelménnyel szembesülnek, miközben utat mutatnak a családjuknak, és gondoskodnak róla. Időnként könnyen azt érezhetik, hogy túl vannak terhelve. A Gyermekek és fiatalok segíteni fog a szülőknek elkülöníteni a létfontosságút a fontostól. Mindannyiunk számára létfontosságú, valamint az Úr szeretetét és áldásait hozza majd el, ha segítünk a családtagjainknak megtanulni, miként kövessék a Szabadítót a Szentlélek sugalmazása által.
Owen fivér: Azt hiszem, hogy ténylegesen segíteni tudunk majd a gyermekeinknek és a fiataljainknak. Nem kell semmi óriásit tenni. Annyi az egész, hogy hithűnek és imádságosnak kell lenni, valamint ki kell alakítani néhány szent szokást és igazlelkű időtöltést a családunkban. Kezdd néhány alapvető, egyszerű igazlelkű szokással, és azt fogod látni, hogy csodák mennek végbe a gyermekeid életében.