Batbajar és a képeskönyv
Szeles nap volt Mongóliában. A kilencéves Batbajar iskola után hazafelé ballagott a buszmegállóból. A szeles időben szorosabbra húzta magán a kabátot. Szerencsére nem volt messze a nagyszülei háza, ahol lakott.
„Sziasztok!” – köszönt a fiú, amint belépett.
„Jó, hogy hazaértél – mondta Nagyi. – Készítettem neked hósórt, eszegess belőle.”
„Köszönöm szépen!” Batbajar elvett egyet a még meleg, fűszeres-húsos fánkból.
„Várj! Ne egyél még belőle, várjuk meg a misszionáriusokat! – mondta Nagyapa. – Bármelyik pillanatban megérkezhetnek.”
Batbajar nagyon szerette, amikor eljöttek vendégségbe a misszionáriusok a nagyszülei egyházából. Mindig sokat tanult tőlük. Volt azonban egy gond.
„Megint azt fogják kérni, hogy olvassak a Mormon könyvéből? – kérdezte Batbajar. – Én nem tudok elég jól olvasni.”
„Ezért hoznak ma egy másik könyvet” – mondta Nagyi.
„Milyen könyvet?” – kérdezte a fiú.
„Majd meglátod” – felelte Nagyapa.
Hamarosan megérkeztek a misszionáriusok. Együtt megették Nagyi ínycsiklandó húsos fánkjait. Aztán Batbajar azt mondta: „Nagyi azt mondta, hogy hoztatok nekem egy könyvet.”
„Szerintem ez a könyv tetszeni fog – mondta Heitz nővér. – Sok kép van benne.”
Batbajar megnézte a borítót. Ez állt rajta: Történetek a Mormon könyvéből. A borítón látható kép hajót építő embereket ábrázolt.
„Emlékszem erre a történetre – mondta Batbajar. – Ez a bácsi nem tudta, hogyan kell hajót építeni, ezért imádkozott, és Isten segített neki.”
„Úgy van – mondta Enhtuja nővér. – Megpróbálod elolvasni ezt a könyvet? Utána imádkozhatsz róla, hogy megtudd, igaz-e, amit tanít.”
„Megpróbálom” – ígérte Batbajar.
Aznap este olvasni kezdett a képeskönyvből. Elolvasta a hajós történetet. Utána imádkozott. Elalváskor arra a bácsira gondolt, aki a hajót építette, és hogy miként segített neki Isten.
Attól fogva Batbajar minden este elolvasta az egyik történetet. Utána imádkozott. És elalvás előtt minden este az akkor olvasott történetre gondolt.
Amikor a misszionárius nővérek visszajöttek, megint Jézus Krisztusról tanították a fiút. Batbajar tanult a prófétákról. Tanult Isten parancsolatairól. Eljárt istentiszteletre Nagyival és Nagyapával. És továbbra is olvasott és imádkozott.
Egy nap Batbajar valami fontosat akart közölni a nagyszüleivel. „Amikor azokat a történeteket olvasom a könyvben, jó érzés van a szívemben – mondta nekik. – Amikor imádkozom, akkor érzem, hogy igazak. Szerintem meg kellene keresztelkednem.”
Azóta Batbajar már az egyház tagja. Egyre jobban és jobban olvas. És továbbra is minden este olvas a Mormon könyvéből! ●