A hit képmásai
Shelly Ellegood
Amerikai Egyesült Államok, Kentucky
Shelly hálás az egyházközség azon tagjaiért, akik felkarolták őt. „Segítettek elkezdeni istentiszteletre járni, de soha nem erőltettek semmit – mondja. – Mindig tudatták velem, hogy számíthatok rájuk.”
Habár fájdalmas időszak volt, Shelly hálás azért az erőért, melyet a Szabadítótól kapott ahhoz, hogy megszabaduljon a hibáitól, és tanuljon belőlük: „Nincs senki, aki soha ne követne el hibákat. Csak az számít, hogy tanuljunk ezekből.”
Shelly úgy érzi, példát tud mutatni a gyermekeinek abban, hogy miként áldhatja és változtathatja meg az emberek életét az evangélium. „Remélem, ők is látják, hogy számos nehézségen sikerült felülkerekednem – mondja Shelly. – Szeretném, ha tudnák, hogy amikor rossz időszakaik vannak, túl tudnak lépni azokon… A lényeg, hogy legyen hitünk, és soha ne adjuk fel.”
A nehézségein keresztül Shelley felismerte, hogy számára Jézus Krisztus a segítség forrása. „Amikor én jártam az utamat, az Úr segített nekem – idézi fel Shelly. – [Ő] felépített és erősebbé tett engem.”
Az élete során hozott döntések évekre elsodorták Shellyt az egyháztól. Az egyházban lévő barátai segítségével végül rálelt az ahhoz szükséges erőre és hitre, hogy előre tudjon haladni, és jó példa lehessen a gyermekei számára.
Fényképezte: Cody Bell
13 évesen csatlakoztam az egyházhoz édesanyámmal. A nevelőapám már régebb óta egyháztag volt, de elmaradt az egyháztól. Aztán egy nap úgy döntött, hogy visszatér. Anyuval ekkor keresztelkedtünk meg. Nem sokkal ezután a testvérem is megkeresztelkedett.
Akkoriban Missouri államban laktunk, és egy aprócska gyülekezetbe jártunk, amely egy környékbeli épület második emeleti helyiségében gyűlésezett. Szombat esténként odamentünk leszedni a plakátokat és kiüríteni a hamutartókat. A gyűléseinken én zongorázgattam. A gyülekezetünk tagjai szinte családtagnak számítottak.
16 éves koromban Arizonába költöztünk. A váltás nem ment könnyen, viszont az egyház meglehetősen erősen jelen van az államban. Később beiratkoztam a Brigham Young Egyetemre, és idővel férjhez mentem. A férjemmel négy gyerekünk született, és éltük az életünket.
Aztán történt pár dolog, és amikor elváltunk, én ki lettem zárva az egyházból. 15 évig tartott, hogy visszataláljak. Ez elég sok, de nem akartam elkapkodni. Azt akartam, hogy a megfelelő indíttatásból legyek az egyház tagja.
Emlékszem, amikor Kentuckyba költöztünk, eleinte csak elvittem a fiamat istentiszteletre, és megvártam a kocsiban. Nehéz időszak volt. A lányom volt az első a gyermekeim közül, aki templomi házasságot kötött, és én nem léphettem be. Ez nagyon fájt, de persze tudom, hogy az én hibám volt.
Egyszerűen vannak olyan emberek, akiknek tovább tart rájönni a hogyan továbbra. Az egyházközség tagjai és a barátaim türelmesek voltak velem. Mindig tudatták velem, hogy számíthatok rájuk. Az egyik család különösképpen felkarolt engem, és tényleg olyanok voltak nekem, mint a saját családom, itt ugyanis nem lakott senkim. Segítettek elkezdeni istentiszteletre járni, de soha nem erőltettek semmit. Klassz volt, hogy amikor eljött az ideje, a fiam volt az, aki újrakeresztelt engem.
Sok rossz döntést hoztam az életemben. Nem bánnám, ha nem követtem volna el ezeket a hibákat, de hálás vagyok azokért a leckékért, amelyeket a bűnbánat folyamata során tanulok. Egyikünk sem tud úgy átkelni az életen, hogy ne kövessen el hibákat – erre egyedül a Szabadító volt képes. Amikor hibákat vétünk, fontos, hogy Őhozzá forduljunk erőért és azért, hogy tanulhassunk e hibákból.
Tisztában vagyok vele, hogy nem tudok visszamenni az időben és bármin is változtatni, de most az a célom, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek, hogy jó példát mutassak a gyermekeimnek, mert éveken át nem volt előttük ilyen. Remélem, ők is látják, hogy számos nehézségen sikerült felülkerekednem.
Szeretném, ha tudnák, hogy amikor rossz időszakaik vannak, túl tudnak lépni azokon, ha a Szabadítóhoz fordulnak segítségért. A lényeg, hogy legyen hitünk, és soha ne adjuk fel. Amikor én jártam az utamat, az Úr segített nekem, és tudom, hogy nekik is tud segíteni. A fejlődés fájdalmas volt, de az Úr felépített és erősebbé tett engem.