Ima a templomi úton
Isaac Ututu
Nigéria, Lagos
Illusztrálta: Martin Sanders
Napokkal azelőtt, hogy az egyházközségünk elindult volna a Nigériai Aba templomba, a püspök felhívott és megkért, hogy én vezessem a csoportunkat. Beleegyeztem, és az indulásunk reggelén egy ima elmondása után felszálltunk a buszra, hogy megkezdjük az utunkat.
Útközben himnuszokat énekeltünk. Túláradó öröm lengett a levegőben. Eleinte jól haladtunk a tízórásra tervezett utazással, de nem sokkal dél előtt a buszunk lerobbant, és egyikünk sem tudta megjavítani.
Elszaladtam egy közeli benzinkúthoz, és találtam egy ott dolgozó hölgyet. Megkérdeztem, hogy tud-e valahol autószerelőt.
Azonnal hívott kettőt is. Hamarosan meg is érkeztek, és munkához láttak. Kiderítették, hogy az ékszíjjal van baj. Órákon át dolgoztak, de a végén mégis csődöt mondott a tudásuk. Hívtak egy harmadik szerelőt is.
Ő magabiztosnak tűnt, amikor megérkezett, és gúnyosan kérdezte: „Miféle gond lehet az ékszíjjal, hogy nem tudtátok megjavítani?”
Egy darabig dolgozott rajta, majd azt mondta: „Ami itt történt, az több mint rendkívüli.” Aztán összeszedte a szerszámait és elment. A másik két szerelő tovább próbálkozott a megoldás keresésével, de a helyzetünk reménytelennek tűnt.
A többi szent felé fordultam, és szinte az összes arcon szomorúságot láttam. Amint azon gondolkodtam, hogy most mi legyen, felötlött bennem egy gondolat: „Imádkoztál már a helyzetről?”
Azonnal egybehívtam a csoportot. Körbe álltunk, és én a Mennyei Atyánkhoz imádkoztam azért, hogy biztosítsa a szerelőknek a hiányzó tudást. Nem telt bele öt perc, az egyik szerelő magához hívott.
„Megcsináltuk!” – mondta ragyogó arccal.
Örvendeztünk és köszönetet mondtunk az Úrnak. Hamar észrevettem, hogy a másik szerelő eléggé letörtnek tűnik. Szerettem volna gratulálni neki, de ő azt mondta: „Ahhoz gratulál nekem, hogy hat óráig tartott megjavítani egyetlen ékszíjat? Két ékszíjat javítottam meg, még mielőtt ide jöttem volna! Ami itt történt, az megmagyarázhatatlan.”
Elmondtam neki, hogy az imánkat követően Isten avatkozott közbe.
„Önök erről imádkoztak?” – kérdezte.
„Igen, úgy öt perce.”
„Nahát, ez csodás volt önöktől!” – felelte.
Kifizettem a szerelőket, és elmentek. Mindannyian felszálltunk a buszra, és folytattuk az utunkat. Végül néhány órával később megérkeztünk a templomhoz, tele hálával azért, amiért Mennyei Atya meghallja az imáinkat és válaszol rájuk.