A győzelmi alagút
„Mily nagyszerű a mi Istenünk terve!” (2 Nefi 9:13).
Tavasszal a férjemmel kilátogattunk a négy éves unokánk futballmérkőzésére. Izgatottság vibrált a levegőben, ahogy a gyerekek minden irányban szaladva kergették a labdát. Amikor megszólalt az utolsó sípszó, a játékosok nem tudták, hogy ki nyert és ki veszített. Addig egyszerűen csak a játékkal voltak elfoglalva.
Az edzők megkérték a játékosokat, hogy rázzanak kezet a másik csapat játékosaival. Ezután valami igen figyelemreméltó dolgot láttunk. Az edzőjük győzelmi alagutat javasolt.
Szülők, nagyszülők, és a meccs összes nézője felállt és két, egymással szembeforduló sort alkotott, majd felemelték kezeiket és egy boltívet képeztek. A gyerekek vidáman visítozva szaladtak át az éljenző felnőttek karjai alatt, majd tovább a pálya melletti ösvényen.
Hamarosan a másik csapatból is csatlakoztak a gyerekek a mókához. Az összes játékost megéljenezték a felnőttek, amint azok átszaladtak a győzelmi alagúton.
Képzeletben egy másik képet láttam. Úgy éreztem, hogy látom ezeket a gyerekeket, amint Mennyei Atyánk ama terve szerint élnek, melyet minden gyermek számára elkészített. Az egyenes és keskeny ösvényen szaladtak, olyan emberek karjai alatt, akik szeretik őket. Minden egyes gyerek átérezte az ösvényen haladás örömét.
Jézus Krisztus „kijelölte az ösvényt és utat mutatott” mindannyiunk számára.1 Ha követjük a vezetését, akkor mindannyian vissza fogunk térni mennyei otthonunkba, és biztonságban leszünk Mennyei Atya karjaiban.
Fénykép: Busath Photography; illusztráció: Katie McDee