2014
Elolvashatom azt a könyvet?
2014. január


Elolvashatom azt a könyvet?

Neil R. Cardon, Egyesült Államok, Utah

Mintegy 50 évvel ezelőtt történt Argentínában, hogy misszionárius társammal éppen a Córdobai Egyetem környékén kopogtattunk, amikor egy fiatalember behívott minket a lakásába. Azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy ő és a lakótársai csak azért hívtak be minket, hogy Isten létéről vitázzanak.

Mi nem akartunk vitázni, ezért inkább megegyeztünk, hogy egy későbbi időpontban találkozunk, amikor a tanulás számára kedvezőbb környezetben beszélhetjük meg az üzenetünket. Amikor visszatértünk, a fiatalember elmagyarázta, miért hiszi azt, hogy nincs Isten. Azt mondta, az ember azért találta ki Istent, mert szüksége van arra, hogy valami nagyobban, valami természetfelettiben higgyen.

Amikor ránk került a sor, megkérdeztem: „Honnan tudod, hogy létezik az Egyesült Államok?” Bizonyságomat tettem annak valóságosságáról, majd megkérdeztem, hogy milyen egyéb bizonyítékok támasztják alá a létezését. Azt mondta, hogy olvasott róla könyvekben és újságokban. Ekkor megkérdeztem, hogy hisz-e a bizonyságomnak és annak, amit olvasott. Ő nagy átéléssel közölte, hogy igen.

„Tehát nem tagadhatjuk azoknak a bizonyságát, akik – hozzám hasonlóan – az Egyesült Államokból jöttek – mondtam én. – Nem tagadhatjuk azoknak a bizonyságát sem, akik írtak róla.” A fiatalember egyetértett.

Ezután megkérdeztem: „Ezen elv alapján tagadhatjuk-e tehát azoknak a bizonyságát, akik látták Istent, és megírták tapasztalataikat?” Megmutattam neki a Bibliát, hozzátéve, hogy olyan férfiak és nők bizonyságait tartalmazza, akik látták Istent és Jézus Krisztust, és beszéltek velük. Megkérdeztem, hogy tagadhatjuk-e a Bibliában található bizonyságokat, amire ő vonakodva nemet mondott.

Ezután megkérdeztem: „Mit szólnál egy olyan könyvhöz, melyet nem a Bibliában szereplő emberek írtak, ám akik ugyanazt az Istent látták, mint a Biblia szerzői?” Azt válaszolta, hogy ilyen könyv nem létezik.

Megmutattuk neki a Mormon könyvét és tanítottuk annak céljáról. Bizonyságot tettünk arról, hogy az igaz, és hogy Isten ma is az élő prófétákon keresztül szól.

A fiatalember meglepve így szólt: „Eddig minden más egyház prédikátorait össze tudtam zavarni. Nálatok viszont valami olyasmi van, amiről még soha nem hallottam. Elolvashatom azt a könyvet?” Átadtuk neki a könyvet és bizonyságunkat tettük Isten gyermekei iránti szeretetéről.

Mivel a félév a végéhez közeledett, már nem nyílt alkalmunk újra meglátogatni ezt a fiatalembert, mielőtt hazatért volna Bolíviába. Mindazonáltal imádkoztam, hogy olvassa el a könyvet és kapjon bizonyságot.

2002-ben elhívtak, hogy a Provói Misszionáriusképző-központ spanyolajkú gyülekezetének elnökeként szolgáljak. Egyik vasárnap elmeséltem ezt a történetet a misszionáriusoknak. Röviddel utána egy Bolíviából érkezett misszionárius elmondta, hogy a cövekében hallotta egy idősebb férfitól megtérése történetét – ugyanazt a történetet, amelyet itt elbeszéltem.

Könnyek szöktek a szemembe. 40 év elteltével választ kaptam a bolíviai fiatalemberért elmondott imáimra. Mégis tudomást szerzett Isten létezéséről, és az Ő nagyszerű boldogságtervéről. Tudom, hogy egy napon majd ismét találkozunk, és vele együtt fogok örvendeni az evangéliumban.