Menj, javítsd meg a rádióját!
Kent A. Russell, Egyesült Államok, Florida
A közvetlen szomszédunk egy helyi egyházban volt ifjúsági lelkész, és egyházának fiataljai gyakran néztek be hozzá. Nem ment ritkaságszámba, ha több autó is parkolt a háza előtt, éjjel és nappal.
Néhányan e tizenévesek közül állandóan hangosan hallgatták a zenét az autórádióikon. Már háztömbökkel távolabbról is lehetett hallani az érkezésüket, és ahogy közeledtek, otthonunk ablakai beleremegtek. A hangos zene gyakran éjjelente is felébresztett. Bosszúságom egyre csak gyűlt, és hamarosan ellenségként kezdtem tekinteni ezekre a tizenévesekre.
Egy nap, amikor éppen leveleket gereblyéztem, hallottam, amint pár háztömbbel odébb üvölt egy autórádió. A hang hamarosan közelebb ért és erősebb lett. Mire a sofőr befordult a sarkon és a szomszédom otthona felé vette az irányt, már dühös voltam, és azért imádkoztam, hogy Mennyei Atyánk semmisítse meg a rádiót.
Elkeseredett imám dicséretbe és hálába fordult, amint a rádió hirtelen boldogító csendbe burkolózott, pont amikor a tulajdonosa beállt a járda mellé. Szereltem már autórádiókat, és a hang alapján tudtam, hogy ezt nem kikapcsolták – ez bizony elromlott.
A fiatalember dühös volt, amiért a rádiója felmondta a szolgálatot, és a barátai köré gyűltek, hogy megvigasztalják. Én viszont önelégült kárörömet éreztem annak láttán, amiről úgy gondoltam, hogy Isten keze sújtott le a rádióra.
De ahogy tovább néztem, rájöttem, hogy az évekkel korábbi saját viselkedésemet bámulom. Szívem megenyhült, és azon kezdtem gondolkodni, hogy a srác talán nem is az ellenségem. Majd a Lélek ezt súgta: „Menj, javítsd meg a rádióját!”
Megdöbbentett az ösztökélés, és megpróbáltam elhessegetni. Miért javítanék meg valamit, ami pokollá tette az életemet? De ismét éreztem az ösztökélést, így hát engedelmeskedtem.
Miután felajánlottam a segítségemet, azonnal megtaláltam a hiba forrását. Gyorsan meg lehetett javítani. Hamarosan a rádió ismét olyan hangosan szólt, mint előtte.
A fiatalember kifejezte háláját, és megkérdezte, hogy mit tehetne értem. Elmondtam neki, hogy a munkám miatt korán kelek, és nagyra értékelném, ha esténként egy kicsit lehalkítaná a zenét. Mosolygott és biztosított arról, hogy így fog tenni.
Nemcsak hogy esténként letekerte a rádióján a hangerőt, de a személyes rádiórendőrömmé is vált, aki ügyelt arra, hogy a barátai is lejjebb vegyék a hangerőt a saját rádióikon. Onnantól soha nem volt gondunk a hangos zenével sötétedés után.
Mennyei Atyánk valóban hallotta és megválaszolta az imámat. Az Ő megoldása békességet és nyugalmat hozott, értékes leckét tanított a Lélek követéséről, valamint elősegítette annak jobb megértését, hogy mit jelent szeretni az ellenségeinket (lásd Lukács 6:27).