A lelkek értéke
Amikor meglátjuk, hogy egy ember milyen hatással lehet …, talán akkor nem csodálkozunk azon, hogy az Úr emlékeztet bennünket a lelkek értékére.
Az egyik beszéd, melyet egy cövekkonferencia szombat esti ülésén hallottam, örökkévaló hatással volt rám. A beszédet egy fiatal édesanya mondta. Így szólt: „A dédapám családtörténeti kutatásán dolgozom. Fiakból és lányokból álló hatalmas családja egyháztag volt.
„Egy vasárnap a dédapám, családjával együtt, elment az istentiszteletről és soha többé nem tért vissza – nem tudni, miért.”
Majd ezt mondta: „A kutatásaim során rátaláltam arra, hogy a dédapámnak több mint 1000 leszármazottja van.”
Ezután ezt mondta – és ez az a rész, amit képtelen vagyok elfelejteni: „Ma az 1000 leszármazott közül én vagyok az egyetlen aktív egyháztag.”
Miközben ezeket a szavakat mondta, azon gondolkoztam: „Csupán 1000, vagy lehet ennél több is?”
A válasz nyilvánvaló. A lelki hatás, amit e család a szomszédjaikra és barátaikra gyakorolt volna, nem történt meg. Egyik fia vagy leánya sem szolgált misszionáriusként, és azok sem keresztelkedtek meg, akiket a bizonyságuk megérintett volna, és azok, akik nem keresztelkedtek meg, nem mentek el misszióra sem. Igen, talán több ezren nincsenek az egyházban, és nincsenek itt ezen a gyűlésen, a dédapa döntése miatt.
Miközben a beszédét hallgattam, azt gondoltam: „Micsoda tragédia! Ha ott lehettem volna abban az időben, akkor talán mondhattam volna valamit az édesapjának, a családnak, a papsági vezetőknek, ami segített volna megelőzni egy ilyen csapást a családra, és az eljövendő nemzedékre nézve.”
Nos, ez a múltbéli lehetőség már elveszett. Most azonban vigyázhatunk a jelenre és a jövőre. Ezt mondanám azoknak, akik ahhoz a dédapához hasonló helyzetben találják magukat: Gondoljátok meg, mit tesztek a családotokkal, és mindazokkal, akik utánatok jönnek! Elgondolkoznátok azon, milyen hatásai vannak gondolataitoknak és cselekedeteiteknek?
Ha bármilyen kétely merül fel egyházi tannal kapcsolatban, fontoljátok meg a Gordon B. Hinckley elnök által tavaly Párizsban több mint 2 000 egyháztagnak tartott nagygyűlésen adott tanácsát! Ezt mondta: „Könyörgöm nektek, testvéreim, ha kétségeitek vannak az egyház tanait illetően, tegyétek azokat próbára! Próbáljátok ki! Éljetek az alapelv szerint! Térdeljetek le és imádkozzatok felőle, és Isten meg fog áldani titeket, ami által tudni fogjátok, hogy ez a munka igaz!”
Ha úgy érzitek, hogy megbántottak titeket, legyetek készen a megbocsátásra! Ha valamilyen oknál fogva kellemetlen emléketek van, szabaduljatok meg tőle! Ha szükséges, beszélgessetek a püspökötökkel, beszélgessetek a cövekelnökötökkel.
Mindenkinek, de kifejezetten azoknak mondom, akik egy napon dédapák és dédanyák lesznek, hogy az örökkévaló áldásaid és az utódaid áldásai többet érnek bármilyen gőgös magyarázatnál, ami megtagadna tőled és sokan másoktól oly sok fontos áldást. Benjámin király a Mormon könyvében emlékeztet bennünket: „De szeretném, ha azoknak az áldott és boldog állapotán is elgondolkodnátok, akik megtartják Isten parancsolatait. Mert bizony mondom, áldottak ők mind a testi, mind a lelki dolgokban, és ha mindvégig hűségesen kitartanak a jóban, a mennyország vár rájuk, hogy Istennel véget nem érő boldogságban éljenek.” (Móziás 2:41)
Azoknak, akik leendő eltévelyedett dédapák gyermekei, azt mondom, hogy továbbra is lehettek hithűek, továbbra is lehettek jó példák az otthonotokban és a körülöttetek élők számára. Megtehetitek a részetek azáltal, hogy békét és egységet visztek az otthonotokba, és azok életébe, akikkel kapcsolatba vagytok. Ti lehettek a probléma megoldói, nem pedig az okozói. Emlékezzetek, hogy a Mormon könyvében, amikor Léhi zúgolódni kezdett, akkor igazlelkű fia, Nefi volt az, aki biztatta és megoldást talált a problémákra. Sok esetben az igazlelkű gyermekek azok, akik egyenesben tartják a csónakot a viharos vizeken.
Nektek, akik püspökök és cövekelnökök vagytok, azt mondom, hogy bárcsak részt vettetek volna akkor azon a gyűlésen, amire én elmen-tem; amit egy kis csoportból álló területi felhatalmazottaknak tartottak. Hallottuk L. Tom Perry eldert, ahogyan a leendő eldereket és azokat, akik nem aktívak – a leendő dédapákat – egy hőmérőhöz hasonlította. Emlékeztettek bennünket, hogy sokan vannak ezek között, akik pozitívan vélekednek az egyházról. Visszajönnének, ha valaki bátorítaná őket, vagy utat mutatna nekik.
Szeretnék beszélni nektek egy cövekkonferenciáról, amire el kellett mennem. Ott egy újraszervezés történt; a cövekelnököt és a tanácsosait felmentették elhívásaikból és egy új elnökséget hívtak el. A cövekelnök fiatal volt, és kitűnően szolgált majdnem 10 éven át. Egy lelki óriás volt, de ugyanakkor egy adminisztratív óriás is. A vele tartott személyes beszélgetésem alkalmával elmondta, hogy a legtöbb cövekkel kapcsolatos feladatot a tanácsosaira és a főtanácsra bízta, és ezzel szabaddá tette magát arra, hogy interjút tarthasson azokkal, akiknek bátorításra volt szükségük. Házaspárokat és egyéneket hívott az irodájába. Ott megismerkedett velük, tanácskozott velük és arra kérte őket, hogy változtassanak, hogy szedjék rendbe az életüket, és érdemeljék ki az Úr követőit megillető áldásokat. Úgy segített nekik, hogy egy alkal-mas vezető, egy tanító gondjaira bízta őket, aki segített nekik megérteni a tan szépségét. Majd azt mondta nekem, hogy az interjúk alkalmával gyakran megkérdezte, hogy szeretnének-e áldást kapni. „Sokakat részesítettem áldásban, akik a cövekhez tartoztak”- mondta.
A következő napon, a cövekkonferencián, kétlem, hogy valaha is láttam ennyi könnyes szemet. Nem azért, mert úgy érezték, hogy nem kellene felmenteni az elnököt, hanem a szeretet miatt, amit a fiatal cövekelnök iránt éreztek, aki megáldotta az életüket. Úgy éreztem, meg kell kérdeznem: „Kik azok közüle-tek, akiket megáldott a cövekelnök?” Lenyűgözött az, hogy milyen sokan felemelték a kezüket. Akkor ezt gondoltam: „Ezek közül hányan fogják áldani ennek a nagyszerű embernek a nevét, nem csak most, de az örökkévalóságon át?” Igen, ezek lesznek a dédapák, akik – a szeretett vezetőjük miatt – ezrek nemzedékeinek örökségét hagyják maguk után, akik áldottnak nevezik majd őt.
Amikor meglátjuk, hogy egy ember milyen hatással lehet mások életére, talán akkor nem csodálkozunk azon, hogy az Úr emlékeztet bennünket: „Emlékezzetek arra, hogy a lelkek értéke nagy Isten szemében!” (T&Sz 18:10)
Imádkozom, hogy elgondolkozzunk azon, hogy mit tehetünk személyesen azért, hogy segítsük a jövő dédapáit; legyen az kisgyermek, tizenéves vagy felnőtt, hogy olyan emberek igazlelkű örökségét hagyják maguk után, akik ismerik és szeretik az Urat. Jézus Krisztus nevében, ámen.