A hatalmas dolgok, melyeket Isten kinyilatkoztatott
Joseph próféta mennyei elhívásának és Isten általa adott kinyilatkoztatásainak szilárd alapjára építve kell előrehaladnunk.
Kedves fivéreim és nővéreim, amint arra emlékeztettek minket, idén decemberben ünnepelhetjük Joseph Smith próféta születésének 200. évfordulóját. Eme figyelemreméltó alkalom ünneplése előtt is számos dolog fog történni.
Könyvek fognak megjelenni, különféle tudósok előadásokat tartanak, szabadtéri játékok, egy új film és más nagyszerű dolgok kerülnek bemutatásra.
Ezt várva, tizenötödikként az ő nagyszerű teljesítménye után, úgy éreztem, hogy bizonyságomat kell tennem az ő mennyei elhívásáról.
Egy becses kis könyvet tartok a kezemben. 1853-ban, 152 évvel ezelőtt Orson Pratt adta ki az angliai Liverpoolban. Lucy Mack Smith elbeszélése fia életéről.
Elég nagy részletességgel írja le Moróni angyal különböző látogatásait és a Mormon könyve előjövetelét.
A könyv arról is mesél, hogy amikor Joseph-nek az angyallal való találkozásáról hallott fivére, Alvin, akkor azt javasolta, hogy együtt hallgassák meg Joseph beszámolóját „a hatalmas dolgok[ról], melyeket Isten kinyilatkoztatott [neki]”. (Biographical Sketches of Joseph Smith and His Progenitors of Many Generations [1853], 84. o.)
Ez a kijelentés képezi beszédem témáját – a nagyszerű dolgok, melyeket Isten Joseph prófétán keresztül kinyilatkoztatott. Engedjétek meg, hogy pár tant és gyakorlatot a sok közül megosszak veletek, melyek megkülönböztetnek minket az összes többi egyháztól, és amelyeket a fiatal próféta kinyilatkoztatás által kapott. Ismeritek ezeket, de nem árt átismételni őket és elgondolkodni rajtuk.
Ezek közül természetesen az első maga Isten és az Ő Szeretett Fia, a feltámadt Jézus Krisztus megnyilatkozása. Megítélésem szerint az istenség eme hatalmas láthatóvá válása a legnagyobb esemény az idők dele, Urunk születése, élete, halála és feltámadása óta.
Semmilyen ezzel egyenértékű eseményről nincs feljegyzésünk.
Évszázadokon keresztül az emberek összegyűltek, hogy az istenség természetéről vitatkozzanak. Konstantin 325-ben tudósok különféle csoportjait hívta össze Niceában. Két hónapos keserves vita után megegyeztek az istenség pontos meghatározásában, mely nemzedékek óta a kereszténység alapvető tanát képezi.
Javaslom, hogy olvassátok el ezt a meghatározást és hasonlítsátok össze a fiatal Joseph állításával. Ő egyszerűen azt mondja, hogy Isten ott állt előtte és beszélt hozzá. Joseph látta és hallotta Őt. Emberformája volt és anyagból való volt. Mellette állt a feltámadt Úr, egy különálló lény, akit Isten az Ő Szeretett Fiaként mutatott be, és akivel Joseph szintén beszélt.
Úgy vélem, hogy eme figyelemre méltó látomás rövid ideje alatt Joseph többet tanult az Istenségről, mint a múlt összes tudósa és teológusa együttvéve.
Ebben az isteni kinyilatkoztatásban minden kétséget kizáróan megerősítést nyert a tény, hogy az Úr Jézus Krisztus valóban feltámadt.
Az Istenségről való eme tudás, mely évszázadokig rejtve volt a világ előtt, volt az első és legnagyobb dolog, melyet Isten az Ő kiválasztott szolgájának kinyilatkoztatott.
E látomás igazságának a valóságán nyugszik az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza hitelessége is.
Most egy Isten által kinyilatkoztatott másik fontos dologról is szeretnék beszélni.
A keresztény világ a Bibliát Isten szavaként fogadja el. A legtöbbünknek azonban fogalma sincs arról, hogy az honnan jött.
A napokban fejezem be egy híres tudós újonnan megjelent könyvének olvasását. Az általa leírt információk alapján úgy tűnik, hogy a Biblia különböző könyvei rendszertelenül követik egymást. Néhány esetben az írások hosszú idővel a leírt események után készültek. Megkérdezhetnénk: „A Biblia igaz? Tényleg Isten szava?”
Mi erre azt válaszoljuk, hogy igen, amennyiben a fordítása helyes. Az elkészítésében benne volt az Úr keze. De nem egyedül áll a sorban. A benne található fontos és figyelemre méltó igazságokról létezik egy másik tanúbizonyság is.
A szentírás kijelenti: „Két vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog.” (2 Korinthusbeliek 13:1)
A Mormon könyve Isten ajándéka és ereje által adatott. A porból szól hozzánk bizonyságot téve Isten Fiáról. Az Ő születéséről, szolgálatáról, keresztre feszítéséről és feltámadásáról szól, valamint az amerikai kontinensen a Bőség földjén élő hithű embereknek való megjelenéséről.
Ez egy érezhető, kézzel fogható dolog, amit el lehet olvasni, és próbára lehet tenni. Lapjai isteni eredetének ígéretét rejtik. Milliók tették már próbára, és igaznak és szent feljegyzésnek találták.
Azok, akik nem a mi hitünket vallják, azt mondják, hogy egyike annak az Amerikában valaha kiadott 20 könyvnek, melyek olvasóikra a legnagyobb hatással voltak.
Míg a Biblia az óvilágról szóló bizonyság, a Mormon Könyve egy bizonyság az új világról. Kéz a kézben jelentik ki, hogy Jézus az Atya Fia.
Egyedül az elmúlt 10 évben 51 millió példány került szétosztásra. Ma 106 nyelven olvasható.
Ez a szent könyv, amely a Mindenható kinyilatkoztatásaként adatott, valóban egy másik bizonyság Urunk isteni mivoltáról.
Azt gondolnám, hogy az egész keresztény világ kinyújtaná kezét, hogy üdvözölje, és egy élő bizonyságként magához ölelje. Egy másik alapvető és nagyszerű adalékot képvisel, melyet a próféta kinyilatkoztatásként kapott.
Egy másik ilyen a visszaállított papság. A papság az Isten nevében történő cselekvésre való felhatalmazás. Ez a felhatalmazás minden vallás záróköve. Nemrég egy másik könyvet is olvastam. Az ősi egyház hitehagyásáról szól. Ha annak az egyháznak a felhatalmazása elveszett, akkor hogyan akarták helyettesíteni?
A papsági felhatalmazás csakis a mennyből jöhetett. Azoknak a keze alatt adományoztatott, akik akkor viselték azt, amikor a Szabadító a földön járt.
Először Keresztelő János volt az, aki az ároni, vagyis az alacsonyabb rendű papságot adományozta. Ezt Péter, Jakab és János, az Úr Jézus Krisztus apostolainak látogatása követte, akik Joseph-re és Oliver Cowderyre ruházták a melkisédeki papságot, melyet az Úr még életében ruházott rá ezekre az apostolokra. Azt mondta:
„És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.” (Máté 16:19)
Milyen gyönyörű a visszaállítás mintájának kibontakozása, mely ezen a héten 175 éve, 1830-ban az egyház megalapításához vezetett. Maga az egyház neve is kinyilatkoztatás által adatott. Kinek az egyháza volt? Joseph Smith-é? Oliver Cowderyé? Nem! Jézus Krisztus egyháza, mely ezekben az utolsó napokban a földre visszaállíttatott.
A prófétának adott egy másik nagyszerű és egyedülálló kinyilatkoztatás a családok örök életére vonatkozó tervéről szólt.
A családot a Mindenható teremtette. Minden kapcsolat legszentebbjét jelképezi. A legkomolyabb kötelezettségek megtestesítője. A társadalom legalapvetőbb szervezete.
Isten az Ő prófétájának adott kinyilatkoztatása által adatott az a tan és felhatalmazás, mely által a családok nem csak erre az életre, hanem az egész örökkévalóságra összeköthetők.
Azt hiszem, hogy ha képesek lennénk ezt a tant hatékonyan tanítani, akkor több millió olyan férj és feleség érdeklődését kelthetnénk fel, akik szeretik egymást és a gyermekeiket, de a házasságuk csak addig szól, „amíg a halál el nem választ”.
A kis gyermekek ártatlansága egy másik kinyilatkoztatás, melyet Isten Joseph prófétán keresztül adott. Az általános gyakorlat az, hogy a csecsemőket meg kell keresztelni, hogy megszüntesse annak hatásait, amit Ádám és Éva bűnének neveznek. A visszaállítás tana szerint a keresztelkedés az egyén személyes bűneinek bocsánatára szolgál. Isten és az ember közötti szövetséggé válik. Abban a korban végzik, amikor valaki már felelősségre vonható és már elég idős ahhoz, hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól. Alámerítéssel történik, mely Jézus Krisztus halálát, eltemetését és a feltámadását jelképezi.
Egy másik kinyilatkoztatott igazsággal folytatnám.
Azt mondják, hogy Isten nem személyválogató, mégis tudomásom szerint egyetlen más egyház sem gondoskodott arról, hogy a halál fátylának túlsó oldalára jutottak is részesüljenek minden olyan áldásban, mely az élőknek kijár. A halottak megváltásának nagyszerű tana egyedülállóvá teszi ezt az egyházat.
Az emberek azt hangoztatják, hogy „megszabadíttatnak”, ugyanakkor azonban azt is elismerik, hogy az elődeik nem szabadultak meg és nem is szabadulhatnak meg.
Jézus mindenkiért meghozott engesztelése egy hatalmas helyettesítő áldozatot jelképez. Az Ő általa felállított mintán keresztül az egész emberiséget helyettesítette. Az a rendszer, miszerint egy ember egy másik helyett cselekszik, az Úr templomaiban végzett szertartásokban történik. Itt azok helyett és javára szolgálunk, akik az evangélium ismerete nélkül haltak meg. Az ő döntésük azonban, hogy elfogadják, vagy visszautasítják az elvégzett szertartást. Azonos alapra helyeztetnek azokkal, akik a földön járnak. A halottaknak ugyanolyan esélyeik vannak, mint az élőknek. A Mindenható az Ő prófétájának adott kinyilatkoztatás által újfent milyen csodálatos és dicsőséges gondoskodást mutat!
Az ember örökkévaló természete kinyilatkoztatott. Isten fiai és lányai vagyunk. Isten a lelkünk Atyja. Már idejövetelünk előtt is éltünk. Személyiséggel rendelkeztünk. Egy mennyei terv szerint születtünk erre a földre. Azért vagyunk itt, hogy az Isten által adott szabad akaratunkat használva próbára tegyük érdemességünket. Halálunk után tovább fogunk élni. Örök életünk három fázisból áll: az első a születés előtti lét, a második a földi, halandó létezésünk és harmadik, a földi élet utáni lét. Halálunkkor elhagyjuk ezt a világot, és egy fátylon keresztül egy olyan síkra lépük, melyre érdemesek vagyunk. Ez megint csak egy olyan egyedülálló és becses tana az egyháznak, amely kinyilatkoztatás által adatott.
Ez csak egy rövid összefoglalója annak a hatalmas tudásnak és felhatalmazásnak, melyet Isten az Ő prófétájára kitöltött. Ha lenne rá idő, még sok másikról is beszélhetnék. Van azonban még egy, amit muszáj megemlítenem. Ez pedig az újkori kinyilatkoztatás alapelve. A próféta által írt hittételek egyike így szól:
„Hisszük mindazt, amit Isten a múltban kinyilatkoztatott, mindazt, amit most nyilatkoztat ki, és hisszük, hogy ezután is sok nagyszerű és fontos dolgot fog kinyilatkoztatni Isten országáról.” (Hittételek 1:9)
Egy növekvő egyháznak, mely ezekben a nehéz időkben terjed a földön, szüksége van a mennyei trónról jövő folyamatos kinyilatkoztatásra és irányításra, hogy előre haladhasson.
Az Úr akaratát szüntelenül keres-ve és imádkozva bizonyságunkat tesszük, hogy érkezik útmutatás, hogy érkezik kinyilatkoztatás, és hogy az Úr megáldja az Ő egyházát, ahogy az a rendeltetése felé halad.
Joseph próféta mennyei elhívásának és Isten általa adott kinyilatkoztatásainak szilárd alapjára építve kell előrehaladnunk. Nagyon sok mindent tettünk, hogy ott lehessünk, ahol most vagyunk. De még sokkal többet kell tennünk ebben a folyamatban, hogy elvigyük a visszaállított evangéliumot „minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek” (Jelenések 14:6).
Örülök a lehetőségnek, hogy veletek együtt munkálkodhatok, ahogy hittel haladunk előre. Jól tudjátok, hogy a terhek néha nehezek. De ne panaszkodjunk. Hitben járjunk, és mindenki végezze a dolgát.
Ebben az ünnepi évben saját teljesítményünk fényében, rójuk le tiszteletünket a prófétának, akinek Isten olyan sok mindent kinyilatkoztatott.
A nap Joseph életében Vermontban, egy hideg napon, 1805-ben kelt fel. 1844-ben pedig egy tikkasz- tó délutánon Illinois-ban tért nyugovóra. Életének rövid 38 és fél évében rajra keresztül ajándékok, tudás és tan páratlan mértékben töltettek ki. Elfogultság nélkül szólva, ez semmihez sem fogható. Egyénileg szemlélve, utolsó napi szentek millióinak személyes bizonysága nyugszik ezen az egész földön. Számotokra és számomra is megtiszteltetés köztük állni.
Fiúként nagyon szerettem egy férfi öblös bariton hangját hallgatni, amint John Taylor szavait énekelte.
A látnok, a látnok, Joseph, a látnok! …
Emléke számomra ó, mily áldott;
Ember barátja és Isten választottja,
A papságot ki visszaállította;
Látta a múltat és a jövőt …
És a menny kitárult a világ előtt.
(„The Seer, Joseph, the Seer”, Hymns [1948], 296. sz.)
Ő valóban látnok volt. Kinyilatkoztató volt. Az élő Isten prófétája volt, aki az övéihez és minden eljövendő nemzedékhez szólt.
Ezekhez adnám ünnepélyes tanúbizonyságomat az ő elhívásának isteni mivoltáról, erényes életéről és bizonyságáról, melyet halálával pecsételt meg. Megváltónk szent nevében, igen, Jézus Krisztus nevében, ámen.