Légy példa!
Sokféle módon megoszthatjátok a bizonyságotokat: szavakkal, melyeket mondotok, példával, melyet mutattok, viselkedéssel, mellyel élitek az életeteket.
Kedves nőtestvéreim, azok, akik összegyűltetek e pompás Konferenciaközpontban, és azok is, akik műholdas közvetítésen keresztül figyeltek bennünket világszerte, kérlek, hogy imádkozzatok értem, hogy eleget tehessek annak a kötelességemnek, hogy hozzátok szóljak!
Mindannyian épültünk a Fiatal Nők Elnökségének sugalmazott üzenetei, a csodálatos zene és e gyűlés lelkisége által. Most még inkább méltányoljuk Joseph Smith prófétát, az ő életét, és Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát.
Az egyház Első Elnöksége szeret titeket, és bízik bennetek és vezetőitekben. Ti az igazlelkűség példái vagytok egy olyan világban, melynek égetően szüksége van a befolyásotokra és az erőtökre.
Csatakiáltásotok talán lehetne az a megbízás, melyet Pál apostol adott a szeretett Timótheusnak: „Légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban”.1
Az engedékenység, az erkölcstelenség, a pornográfia és a kortárs csoport hatásának ereje sokakat hánykódtat a bűn tengerén, és hajótörötté tesz az elveszett lehetőségek, az eljátszott áldások és a szertefoszlott álmok fogazott zátonyain.
Drága fiatal nők, és ti, édesanyák, Fiatal Nők vezetői és tanácsosaik, hadd osszak meg veletek egy viselkedési szabályzatot, hogy az biztonságban irányítsa lépéseiteket a halandóságon keresztül, Mennyei Atyánk celesztiális királyságába. Viselkedési szabályzatomat négy részre osztottam:
-
Örökséggel rendelkeztek; becsüljétek meg!
-
Kísértésekkel fogtok szembenézni; álljatok ellen!
-
Ismeritek az igazságot; éljetek a szerint!
-
Rendelkeztek bizonysággal; osszátok meg!
Először: örökséggel rendelkeztek; becsüljétek meg! Mennydörögve harsognak fülünkbe a Sinai-hegyről jövő szavak: „Tiszteld atyádat és anyádat!”2
Ó, mennyire szeretnek benneteket a szüleitek, mennyire imádkoznak értetek! Tiszteljétek őket!
Hogyan tisztelhetitek szüleiteket? Szeretem William Shakespeare szavait: „Nem szeretnek, kik nem mutatják szeretetüket.”3 Számtalan módja van annak, ahogyan kimutathatjátok igaz szereteteteket édesanyátok és édesapátok iránt. Engedelmeskedhettek nekik és követhetitek tanításaikat, mert ők soha nem fognak félrevezetni benneteket. Tisztelettel bánhattok velük. Sok áldozatot hoztak és továbbra is sok áldozatot fognak hozni értetek.
Legyetek őszinték édesanyátokkal és édesapátokkal! A szülőkkel való őszinteség egyik megjelenési formája az, hogy beszélgettek velük. Kerüljétek el a néma megoldásokat! Az óra hangosabban ketyeg, mutatói lassabban mozognak, amikor az éjszaka sötét, az idő későre jár, és a drága leány még nem érkezett haza. Ha tovább maradsz távol, telefonálj: „Anyu, apu, jól vagyunk. Csak megálltunk enni valamit. Ne aggódjatok, minden rendben. Hamarosan otthon leszünk.”
Néhány évvel ezelőtt, mialatt egy ifjúsági összejövetelen vettem részt a Utah állambeli Clarkston temetőben, ahol az egész csoport megtekintette azt az emlékművet, mely Martin Harris – a Mormon könyve három tanúja egyikének – sírját jelöli, észrevettem egy másik jelölést: egy apró követ, melybe egy név és ez a szívbemarkoló vers volt belevésve: „Házunkban kihunyt egy fény; egy hang, mit szerettünk, most hallgat. Nem lehet újra betölteni a helyet, mely szívünkben üresen maradt.”
Ne várjátok meg, hogy az a fény kihunyjon házatokban; ne várjatok, míg az a hang, melyet ismertek, elhallgat, még mielőtt ezt mondanátok: „Szeretlek, édesanyám; szeretlek, édesapám.” Most van itt az ideje a gondolkodásnak és a köszönetnyilvánításnak. Bízom benne, hogy mindkettőt megteszitek. Örökséggel rendelkeztek; becsüljétek meg!
Viselkedési szabályzatunk következő pontja: Kísértésekkel fogtok szembenézni; álljatok ellen!
Joseph Smith próféta kísértésekkel nézett szembe. El tudjátok képzelni a gúnyt, a megvetést, a csúfolódást mely ránehezedett, mikor nyíltan kijelentette, hogy látomása volt? Úgy hiszem, majdnem elviselhetetlenné vált a fiú számára. Kétségtelenül tudta, hogy könnyebb lenne, ha visszavonná állításait a látomással kapcsolatban, és egyszerűen folytatná megszokott életét. Ő azonban nem adta fel. Ezek az ő szavai: „Én … valóban láttam a fényt, és a fény közepén a két alakot, akik valóban beszéltek hozzám; és annak ellenére, hogy gyűlöltek és üldöztek, amiért azt mondtam, hogy látomásom volt, azért az mégis igaz volt; … látomásom [volt], én tudtam ezt, és tudtam, hogy Isten is tudja; ezt nem tagadhatom le.”4 Joseph Smith példán keresztül tanított bátorságot. Kísértéssel nézett szembe és ellenállt neki.
Sokan ismeritek a Camelot című színdarabot. Szeretném megosztani veletek az egyik kedvenc soromat ebből a műből. Ahogy Arthur király, Sir Lancelot és Guinevere királyné között fokozódnak a nehézségek, Arthur király így figyelmeztet: „Nem engedhetjük meg, hogy szenvedélyeink elpusztítsák álmainkat.” Ezt a kérést szeretném veletek hagyni ma este. Ne engedjétek, hogy szenvedélyeitek elpusztítsák álmaitokat! Álljatok ellen a kísértéseknek!
Emlékezzetek a Mormon könyvében található szavakra: „A gonoszság még sohasem volt boldogság.”5
Sikeretekhez és boldogságotokhoz elengedhetetlen ez a tanács: „Körültekintően válasszátok meg a barátaitokat!” Hajlamosak vagyunk arra, hogy hasonlóvá váljunk azokhoz, akiket csodálunk, és ezek általában a barátaink. Olyanok legyenek társaink, akik hozzánk hasonlóan nem az átmeneti kényelemmel, sekélyes célokkal vagy önző ambícióval számolnak, hanem inkább olyan dolgokkal, amelyek a legnagyobb súllyal bírnak – ezek pedig az örökkévaló célok.
Örökkévaló távlatokban gondolkozzatok! Éljetek úgy, hogy templomi házasságot köthessetek a jövőtökben! Nincs még egy olyan édes esemény, olyan szent időszak, mint házasságkötésetek különleges napja. Akkor és ott celesztiális örömbe pillantotok bele. Legyetek óvatosak; ne hagyjátok, hogy ettől az áldástól megfosszanak a kísértések!
Minden döntés, melyet fontolgattok, menjen át ezen a teszten: Mit tesz ez velem? Mit tesz ez értem? Viselkedési szabályzatotok ne azt hangsúlyozza, hogy „Mit fognak mások gondolni?”, hanem hogy „Mit fogok gondolni saját magamról?” Legyen rátok hatással az a halk, szelíd hang! Emlékezzetek rá, hogy valaki, aki felhatalmazással bírt, konfirmálásotok idején a fejetekre helyezte a kezeit, és azt mondta: „Fogadd be a Szentlelket!” Nyissátok ki a szíveteket és a lelketeket is ennek a különleges hangnak a hallatán, mely az igazságról tanúskodik! Amint azt Ésaiás próféta megígérte: „És füleid meghallják … a szót …: ez az út, ezen járjatok.”6
Napjaink irányzata az engedékenység. Körös-körül mozivásznak bálványait, sportpályák hőseit látjuk – akiket sok fiatal szeretne utánozni –, amint Isten törvényeit semmibe veszik és a bűnös szokásokat kimagyarázzák, látszólag minden rossz következmény nélkül. Ne higgyetek nekik! Eljön a elszámolás ideje, a számla kiegyenlítése. Minden Hamupipőke előbb-utóbb szembesül az éjféllel – ezt hívják az ítélet napjának, az élet nagy vizsgájának. Fel vagytok készülve? Elégedettek vagytok a teljesítményetekkel?
Sok forrásból kaphattok segítséget. Az egyik a pátriárkai áldásotok. Egy ilyen áldás fejezeteket tartalmaz örök lehetőségeitek könyvéből. Olvassátok el gyakran az áldásoto-kat! Tanulmányozzátok figyelmesen! Irányítsanak annak figyelmeztetései! Úgy éljetek, hogy kiérdemeljétek ígéreteit!
Ha valaki megbotlott az utazás során, van visszaút. Ezt a folyamatot bűnbánatnak hívják. Szabadítónk azért halt meg, hogy ezt az áldott ajándékot lehetővé tegye számotokra és számomra. Bár nehéz az út, az ígéret valós: „Ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek.”7 „És vétkeikről többé meg nem emlékezem.”8 Kísértések érnek majd titeket; imádkozom, hogy ellenálljatok neki.
Viselkedési szabályzatunk következő pontja: Ismeritek az igazságot; éljetek a szerint!
Miután Joseph Smith-nek látomása volt a szent ligetben, nem kapott semmilyen további üzenetet három évig. El tudjátok képzelni, hogyan éreznétek, ha látnátok az Atyaistent és az Ő Fiát, Jézus Krisztust; ha hallanátok Krisztust hozzátok szólni, és ezután nem kapnátok semmilyen más utasítást vagy üzenetet három évig? Kezdenétek kételkedni? Eltűnődnétek azon, vagy megkérdeznétek, hogy miért? Joseph Smith próféta nem csodálkozott, nem kérdezett, nem kételkedett az Úrban. Megkapta az igazságot és a szerint élt.
Kedves fiatal barátaim, visszatartottak titeket, hogy ebben a rendkívüli időben jöjjetek a földre, amikor Jézus Krisztus evangéliuma visszaállíttatott. Gordon B. Hinckley elnök az evangéliumról és a bizonyságról beszélve ezt mondta: „Az, amit mi bizonyságnak hívunk, … olyan valóságos és erőteljes, mint bármilyen hatalom a földön … Megtalálható fiatalban és idősben … Magával hozza azt a meggyőződést, hogy az életnek célja van, hogy néhány dolog sokkal nagyobb fontossággal bír, mint mások, hogy egy örökké tartó utazáson vagyunk, hogy felelősséggel tartozunk Istennek.”9
Szüleitek és tanáraitok az egyházban megtanították nektek az evangélium igazságait. Továbbra is találni fogtok igazságot a szentírásokban, a próféták tanításaiban, valamint sugalmazáson keresztül, melyet akkor kaptok, amikor letérdelve Isten segítségét kéritek.
Ne felejtsétek el, hogy a hit és a kétely nem létezhet egyszerre ugyanabban az elmében, mert az egyik elűzi a másikat. Vessétek el a kételyt! Tápláljátok a hitet! Mindig arra törekedjetek, hogy megőrizzétek azt a gyermeki hitet, mely hegyeket mozgat és a mennyet közelebb hozza a szívhez és az otthonhoz!
Amennyiben az szilárd alapokon áll, az evangéliumról, a Szabadítóról és Mennyei Atyánkról való bizonyságotok hatással lesz mindenre, amit tesztek egész életeteken át. Segíteni fog eldönteni, mivel töltsétek időtöket, és kikkel barátkozzatok. Hatással lesz arra, hogyan bántok a családotokkal, hogyan beszéltek egymással. Szeretetet, békét és örömet hoz majd az életetekbe. Segítenie kell elhatároznotok, hogy öltözködésben és beszédben erkölcsösek lesztek. Az elmúlt egynéhány évben drámai változást vettünk észre néhány fiatal nőnk öltözködésében. A ruhák stílusa változik, divatcikkek jönnek-mennek; ám ha az öltözködési stílus erkölcstelen, fontos, hogy fiatal nőink kerüljék azt. Amikor erkölcsösen öltözködtök, Mennyei Atyátokkal és saját magatokkal szemben mutattok tiszteletet. Ezekben az időkben, amikor az öltözködési stílust néhány mai film és zenei bálvány szűkre szabott ruházata határozza meg, nehéz lehet erkölcsös öltözéket találni az üzletekben. Azonban ez lehetséges és fontos. Pál apostol ezt tanította: „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? … Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.”10 Ismeritek az igazságot; éljetek a szerint!
Végül: Rendelkeztek bizonysággal; osszátok meg! Soha ne becsüljétek alá bizonyságotok messzemenő hatását! Megerősíthetitek egymást; képesek vagytok arra, hogy észrevegyétek a mellőzöttet! Amikor van szemetek a látásra, fületek a hallásra, szívetek az érzésre, kinyújthatjátok kezete- ket és megmenthettek másokat a korosztályotokból.
Szemléltetésképpen hadd osszak meg veletek egy élményt, mely néhány évvel ezelőtt történt, amikor Monson nőtestvér elesett és kórházba került. Megkért, hogy szerezzek be néhány dolgot az élelmiszerüzletből. Ez olyan dolog volt, amit azelőtt még nem csináltam. A bevásárlólistámon szerepelt a burgonya is. Szereztem egy bevásárlókocsit és beleraktam jó pár krumplit. Semmit nem tudtam a műanyag tasakokról, amibe a vásárolt árut normális esetben belete- szik. Ahogy tovább toltam a kocsit, a kocsi hátulján található egészen kicsi nyílásokon keresztül kigurultak a krumplik, és leestek a földre. Egy kötelességtudó eladó a segítségemre sietett és így kiáltott: „Hadd segítsek!” Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy a kocsim hibás. Csak akkor tudtam meg, hogy minden kocsi hátulján ott van az a két lyuk, hogy a kisgyermekek oda rakhassák a lábaikat.
Ezután az eladó elvette a listámat és segített minden árut megtalálnom. Ezután azt mondta: „Ön Monson püspök, igaz?”
Azt válaszoltam, hogy sok évvel azelőtt valóban püspök voltam. Így folytatta: „Akkoriban a Gale Street-en laktam az egyházközségében és nem voltam az egyház tagja. Gondoskodott arról, hogy az egyháztag lányok felkeressenek engem minden héten és elvigyenek a közös tevékenységekre. Nagyszerű fiatal nők voltak, akiknek a barátsága és kedvessége megérintett. Szeretném, ha tudná, hogy ez a közösségbe fogadás, amit megszervezett nekem, elvezetett a keresztelőmhöz és az egyháztaggá konfirmálásomhoz. Milyen áldás volt ez az életemben – mondta –, köszönöm a kedvességét.”
Sokféle módon megoszthatjátok a bizonyságotokat: szavakkal, melyeket mondotok, példával, melyet mutattok, viselkedéssel, mellyel élitek az életeteket.
Kövessük mindannyian Joseph próféta nagyszerű példáját! Tanította az igazságot; élte az igazságot; megosztotta az igazságot. Rendelkeztek bizonysággal; osszátok meg!
Kedves nőtestvéreim, Isten áldjon meg benneteket! Szeretünk titeket; imádkozunk értetek. Emlékezzetek, hogy nem vagytok egyedül. Az Úr azt ígérte nektek: „Előttetek fogok járni. Ott leszek a jobbotokon és a balotokon és Szellemem szívetekben lesz. Angyalaim pedig körülvesznek benneteket, és erőt adnak nektek.”11
Holnap Húsvét lesz. E Húsvét előestéjén forduljanak gondolataink Őfelé, aki engesztelést hozott bűneinkért, aki megmutatta, hogyan éljünk, hogyan imádkozzunk, és aki saját cselekedeteivel mutatta meg, hogyan tehetünk így. Isten Fia, aki istállóban született és akinek jászol volt bölcsője, int felénk, hogy kövessük Őt. „Ó, mily jó ezt tudnom s mondanom: »Tudom, hogy él kegyes Megváltóm.«”12 Mindig legyen veletek Lelke, ezért imádkozom, az Úr Jézus Krisztus szent nevében, ámen.