„Ó, bárcsak angyal lehetnék és teljesülne szívem vágya”
Arra kérlek benneteket, … hogy használjátok ki az egyház templomait! Menjetek el, és végezzétek a nagyszerű és csodálatos munkát, amit a menny Istene jelölt ki nekünk!
Szeretett testvéreim! Köszöntünk benneteket Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza e nagyszerű világméretű konferenciáján!
Alma kijelentette: „Ó, bárcsak angyal lehetnék és teljesülne szívem vágya, hogy az emberek közé mehetnék és Isten harsonájával szólhatnék! Hogy olyan erővel kiálthatnék, hogy megrázná a földet, és minden embert bűnbánatra szólíthatnék!” (Alma 29:1)
Elértünk ahhoz a ponthoz, amikor majdnem megtehetjük ezt. E konferencia eseményeit világszerte sugározzuk, és a beszélőket az utolsó napi szentek minden kontinensen hallják és látják. Nagy fejlődést tettünk a Jelenések könyvében olvasható látomás beteljesítésének irányában: „És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek.” (Jelenések 14:6)
Mily nagyszerű is ez az esemény, szeretett testvéreim! Még felfogni is nehéz. Ebből a lenyűgöző Konferenciaközpontból szólunk hozzátok. Nincs tudomásom még egy ehhez fogható épületről.
Olyanok vagyunk, mint egy nagy család; az emberiség családjának képviselői vagyunk ezen a hatalmas és csodálatos világon.
Közületek sokan vettek részt júniusban a Nauvoo Templom felszentelésén. Nagyszerű és csodálatos esemény volt, amire még sokáig emlékezni fogunk. Nem csupán egy pompás épületet, az Úr házát szenteltük fel, hanem emlékművet is állítottunk egyben Joseph Smith prófétának.
1841-ben, két évvel azután, hogy Joseph Nauvoo-ba érkezett, feltörte a talajt az Úr háza építésének megkezdéseként, ami Isten munkájának megkoronázó ékköveként fog állani.
Nehéz elhinni, hogy azon feltételek és körülmények között egy ily ragyogó szerkezetet terveztek, hogy azon a helyen álljon, ami akkoriban Amerika határvidéke volt.
Kétlem, komolyan kétlem, hogy egy másik ehhez fogható tervezésű és pompájú épület állt volna Illinois állam egész területén.
A Mindenható szolgálatára ajánlották, hogy véghezvigyék az Ő örökkévaló céljait.
Nem sajnálták az erőfeszítést. Minden áldozatot meghoztak. Az elkövetkező öt évben a férfiak köveket faragtak, lábazatot és alapzatot fektettek, falakat húztak fel és díszeket készítettek. Százak mentek északra, hogy egy ideig ott éljenek, és nagy mennyiségű fát vágjanak ki, majd összekötözték a fákat tutajt kialakítva belőlük, és leúsztatták a folyón Nauvoo-ba. Gyönyörű díszlécek készültek ezekből a fákból. Aprópénzt gyűjtöttek, hogy szögeket vegyenek. Elképzelhetetlen áldozatok árán vásároltak üveget. Istennek építettek templomot, és mindennek a lehető legjobbnak kellett lennie.
E tevékenységek közepette 1844. június 27-én a prófétát és fivérét, Hyrumot, megölték Carthage-ban.
A ma élők közül senki sem értheti meg, milyen tragikusan érintette ez a szenteket. Vezetőjük meghalt – ő, a látomások és kinyilatkoztatások embere. Nem csupán vezetőjük volt. Prófétájuk volt. Mély volt a bánatuk, szörnyűséges a fájdalmuk.
De Brigham Young, a Tizenkettek Kvórumának elnöke kezébe vette a gyeplőt. Joseph az apostolok vállára ruházta a hatalmat, amivel ő rendelkezett. Brigham elhatározta, hogy befejezik a templomot, és a munka tovább folytatódott. Éjjel-nappal kitartottak céljuk mellett a törvénytelen csőcselék fenyegetéseinek ellenére is. 1845-ben már tudták, hogy nem maradhatnak tovább a városban, amit a folyó mocsaras földjére építettek. Tudták, hogy el kell menniük. A lázas cselekvés ideje lett ez; először is be kellett fejezni a templomot, és másodszor, szekereket kellett készíteni, össze kellett szedni a nyugat pusztaságába való vándorláshoz szükséges készleteket.
Mielőtt a templom teljes egészében készen lett volna, a szertartások elkezdődtek. Gyors tempóban végezték őket egészen 1846 telének beköszöntéig, amikor is az emberek bezárták otthonaik ajtóit, és a szekerek lassan haladni kezdtek a Parley Streeten a folyópartig, majd át a vízen, fel a folyó iowai partján.
A vándorlás folytatódott. Olyan zord hideg volt, hogy a folyó befagyott. Ez azonban lehetővé tette, hogy átmenjenek a jégpáncélon.
Még utoljára visszanéztek keletre, álmaik városára és Istenük templomára. Ezután nyugat felé pillantottak ismeretlen sorsuk irányába.
A templomot ezt követően felszentelték, és azok, akik ezt elvégezték, kimondták az áment, majd útnak indultak. Az épületet később lángra lobbantotta egy gyújtogató, aki majdnem életét vesztette a gonosz tettben. Egy tornádó végül szinte minden maradványát lerombolta. Az Úr háza, munkájuk nagy célja, megsemmisült.
Nauvoo szinte szellemváros lett. Fénye elhomályosult, csaknem kihunyt. A templom helyét felszántották és bevetették. Évek teltek el, és lassú ébredés indult el. Népünket, azok leszármazottait, akik valamikor ott éltek, felkavarta elődeik emléke, előtört bennük a vágy, hogy tisztelettel adózzanak azok előtt, akik oly szörnyű árat fizettek. A város fokozatosan feléledt, és Nauvoo részei helyreállíttattak.
A Szellem sugalmazására és édesapám hő vágyától indíttatva – aki misszióelnökként szolgált azon a területen, és aki szerette volna, ha újra felépítik e templomot Nauvoo fennállásának 100. évfordulójára, ám ezt nem tudta megvalósítani – az 1999. áprilisi konferencián bejelentettük, hogy újra felépítjük ezt a történelmi építményt.
A levegő megtelt izgatottsággal. Férfiak és nők jelentkeztek segítő szándékkal. Hatalmas pénzösszegeket és ügyes kezeket kaptunk felajánlásul. Ez alkalommal sem sajnáltuk a költségeket. Újra fel akartuk építeni az Úr házát Joseph Smith próféta emlékére, és Istenünknek való felajánlásul. Ez év június 27-én délután, körülbelül ugyanakkor, amikor Josephet és Hyrumot 158 évvel korábban lelőtték Carthage-ban, megtartottuk ennek a pompás, új épületnek a felszentelését. Ez a kimondhatatlan szépség helye. Pontosan ott áll, ahol az eredeti templom állt. Külsőleg is pontosan olyan és akkora, mint az eredeti volt. Ez helytálló és megfelelő emlékműve e sáfárság nagy prófétájának, Josephnek, a Látnoknak.
Mily hálás, mily mélységesen hálás vagyok a történtekért! Ma a magas dombon nyugat felé, Nauvoo városára tekintve, a Mississippin túl, és Iowa síkságai mögött ott áll Joseph temploma, Isten egy pompás háza. Itt, a Sóstó-völgyben áll Brigham temploma, a Salt Lake Templom, mely keletre, Nauvoo csodálatos temploma felé néz. Egymás felé fordulnak, mint a könyvespolc két szélén a könyvtámaszok, és közöttük állnak azok a kötetek, melyek a szenvedésről, a bánatról, az áldozatról, sőt, azon ezrek haláláról mesélnek, akik megtették ezt a nagy utat a Mississippi-folyótól a Nagy-sóstó völgyébe.
A Nauvoo Templom lett a 113. működő templom. Azóta Hollandiában felszenteltük a Hága Templomot, amivel együtt már 114 templomunk van. Ezek a különböző méretű és építészeti stílusú csodálatos épületek most a föld minden nemzete között elszórattak. Azért épültek, hogy népünk segítségére legyenek a Mindenható munkájának előmozdításában, akinek célja az, hogy létrehozza az ember halhatatlanságát és örök életét (lásd Mózes 1:39). Azért épültek, hogy használjuk őket. Atyánkat tiszteljük, amikor használjuk azokat.
A konferencia kezdetén arra kérlek benneteket, testvéreim, hogy használjátok ki az egyház templomait!
Menjetek el, és végezzétek a nagyszerű és csodálatos munkát, amit a menny Istene jelölt ki nekünk! Tanuljunk ott az Ő útjairól és terveiről! Kössünk szövetségeket, melyek az igazlelkűség, önzetlenség és igazság ösvényein vezetnek majd minket! Legyünk ott egy családdá egy örök szövetségben, melyet Isten papságának felhatalmazása által kapunk!
Terjesszük ki ott ugyanezen áldásokat a korábbi nemzedékekre, saját elődeinkre, akik arra a szolgálatra várnak, amit mi most nyújthatunk nekik!
Pihenjenek meg rajtatok a menny áldásai, szeretett testvéreim! Érintse meg szíveteket Illés szelleme, és késztessen benneteket arra, hogy végezzétek ezt a munkát másokért, akik nélkületek nem haladhatnának előre! Örvendezzünk ebben a dicső kiváltságban, ami adatott! Alázatosan imádkozom ezért, Jézus Krisztus nevében, ámen.