Az egyházi fogadóbizottság hidakat épít
Norman D. és Luana Shumway, akik Salt Lake Cityben az egyház fogadóbizottságának vezetői, találkoztak egy prominens, az Egyesült Államok közép-nyugati részén élő keresztény lelkésszel, aki azt mondta, nem tudja, hogy pontosan miért is látogatott ide. Shumway testvérék elhatározták, hogy körbevezetik a lelkészt az Utolsó Napok Szentjeinek Humanitárius Központjában és a Jóléti tér területén, hogy segítsenek rájönnie, miért is van itt.
„A több mint kétórás együtt töltött idő alatt – emlékszik vissza Shumway testvér – a lelkész ezeket a szavakat ismételte újra meg újra: ,hihetetlen’, ,elképesztő’, ,bámulatos’. Egyfolytában azt mondta: ,Ó! Annyi mindent tanulhatunk arról, hogy hogyan lehetünk Krisztus követői!’”
Buddhista szerzetesektől kezdve hivatásos katonákig, kormányhivatalnokokig évente több száz üzleti, politikai és vallási vezető látogat el Salt Lake Citybe az egyház központjába. Az egyház fogadóbizottságának vezetői üdvözlik őket, és olyan helyeken ismertetik meg velük az egyház történelmét és tanait, mint a Templom tér, a Családtörténeti Könyvtár, a Humanitárius Központ, a Jóléti tér, Egyháztörténeti és Művészeti Múzeum valamint a Konferenciaközpont.
„Hisszük, hogy képesek vagyunk megmutatni, mit tesz az egyház, és nem kell sokat magyaráznunk” – mondja Shumway testvér. Az Első Elnökség hasonló utasítást adott a fogadóbizottság előző vezetőinek, Lowell és Tamara Snow-nak is: „Ne beszéljetek sokat! Hadd beszéljen az egyház magáról!”
És ez így is történik. A Jóléti téren míg a vendégek körbejárják és megszemlélik a jóléti lehetőségeket és kínálatokat, láthatják megtörténni mindazt, amiben az egyház alapvetően hisz. „Nekünk, az egyház tagjainak szövetséges kötelességünk gondoskodni a szegényekről és a szükségben szenvedőkről – magyarázza Mel Gardner, aki a Jóléti téren lévő püspöki tárház igazgatója. – De minden, amit teszünk az önellátást szándékszik elősegíteni. Így a segítséget kapott emberek viszonzásképp másokat is felkarolhatnak jelentőségteljes szolgálat által.”
Gardner testvér egy olyan élelmiszerboltba vezeti a vendégeket, ahol nincsenek pénztárgépek, és ahol azok, akik szükségben szenvednek, és akiknek erre püspökük felhatalmazást adott, élelemhez juthatnak. „Úgy emlegetjük, hogy ez a legjobb élelem, amit pénzzel nem lehet megvásárolni” – jegyzi meg szellemesen.
A vendégeket gyakran ejti ámulatba az a rengeteg, helybéli cövekek tagjaiból álló önkéntes, akik a tárházban, a pékségben, a konzervgyárban, a tejüzemben és a Deseret Industries üzletben dolgoznak. Egy Joseph Smith prófétától származó bekeretezett idézet ad választ arra, hogy miért hatja át az egyházat az önkéntes lelkület: „Az Isten szeretetével eltelt ember nem elégszik meg azzal, hogy csak családját áldja meg, hanem bejárja az egész világot azon igyekezve, hogy megáldja az egész emberi fajt.” (History of the Church, 4:227. o.)
„Ez jellemez minket” – áldás és szolgálat – mondja Gardner testvér a látogatás végén, amikor a vendégeket megkínálja a Deseret Tejüzem által készített kakaóval és sajttal.
A tárház közelében lévő Utolsó Napok Szentjeinek Humanitárius Központja mutatja, hogy az egyház jóléti projektjei nemzetközi vonatkozásúak. „Krisztus követői vagyunk, és mindenben, amit teszünk, megpróbáljuk példával megmutatni azokat a dolgokat, amiket Ő tanított” – magyarázza elder Jerry Brown, teljes idejű idős korú misszionárius, miközben átvezeti a vendégeket a raktártermeken, ahol a padlótól a plafonig állnak az elszállításra váró ruhák, cipők, orvosi eszközök és oktatási anyagok. Előfordul, hogy a vendégek gyakornokokkal találkoznak, akik a Humanitárius Központ és a Jóléti tér képzési programjában vesznek részt, melybe beletartozik a foglalkoztatás és a nyelvi képzés is.
„Olyan nagy örömöt okoz, amikor látom, hogy fontos ruhaneműk, orvosi felszerelések és egyéb eszközök jutnak el hétről hétre a föld szükséget szenvedő nemzeteihez – mondja William D. Reynolds, a Humanitárius Központ igazgatója. – De ugyanilyen megelégedettséggel tölt el az is, amikor látom az örömöt a gyakornokok szemében, amint egyre önellátóbakká válnak a tanulás által, és mert alkalmazzák a munkában való jártasságukat.”
A Templom téren misszionárius nőtestvérek osztanak meg alapvető evangéliumi üzeneteket. Az egyház vendégeit általában olyan misszionárius nőtestvérek vezetik körbe a Templom téren, akik a vendégek anyanyelvén beszélnek, és sokszor bizonyosodik be, hogy a rájuk esett választás sugalmazott volt. Shumway nőtestvér emlékszik arra, amikor egy vendég ellenszenvesen azt kérdezte, mit szólnak az amerikai őslakosok a Mormon könyvéhez. Az idegenvezető misszionárius nőtestvér így válaszolt: „Nos, a feketeláb és soson indián törzsből származom.” Majd elmondta, mennyire szereti a Mormon könyvét.
Amikor a monacói bobcsapat megérkezett Salt Lake Citybe, a 2002-es téli olimpiai játékokra, volt egy kérésük: el akartak menni a Családtörténeti Könyvtárba. A könyvtárban a vendégek megtudják, mit jelent az, hogy „a családok örökké együtt lehetnek”. „Hisszük, hogy örökké együtt lehetünk a családunkkal, és ennek részét képezi az, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akikkel együtt lehetünk” – magyarázza Elaine Hasleton, a könyvtár közönségszolgálatának felügyelője.
Gyakran fordul elő, hogy a vendégek elkezdik érezni a családtörténeti munka izgalmait, amikor több száz látogatót látnak, amint belevetik magukat a négy emeletnyi genealógiai feljegyzések közti keresgélésbe. Egyik emlékezetes látogatás alkalmával egy kelet-európai leszármazott látogató, akit nem igazán izgatott fel azelőtt a családtörténeti kutatás, meglátott pár hajós nyilvántartási jegyzéket és kivándorló adatokat az őseiről. „Két és fél óra elteltével – mondja Shumway nőtestvér – mondtuk neki, hogy mennünk kell. Erre azt mondta: ,Jól van, menjetek csak! Én még maradok.’”
A vendégek végül útjukra indulnak, és hosszan tartó benyomásokat visznek magukkal. „Amikor a vendégek elhagyják Salt Lake Cityt, általában azt mondják: ,Úgy jöttem ide, hogy nem ismertem az egyházat, mégis melegséget, barátságot, szeretetet és gondoskodást találtam’” – mondja Snow testvér. „És ez az, amit mi elsődlegesen próbálunk megtenni – a megismerés hídjait építjük a világ és az egyház között” – teszi hozzá Shumway testvér.