A kitartásban tökéletes cselekedet legyen, és vegyétek teljes örömként!
Amikor türelmet gyakorolunk, növekszik a hitünk. A hitünkkel együtt pedig az örömünk is növekszik.
Két évvel ezelőtt a legfiatalabb öcsém, Chad, átlépett a fátyolon. A túloldalra való áttérése tátongó űrt hagyott a sógornőm, Stephanie, két kicsi gyermekük, Braden és Bella, valamint a család többi tagjának szívében. Vigaszra leltünk Neil L. Andersen elder szavaiban, melyek egy héttel Chad halála előtt, az általános konferencián hangzottak el: „A földi megpróbáltatások tűzpróbája során türelemmel haladjatok előre, és a Szabadító gyógyító hatalma világosságot, megértést, békességet és reményt fog hozni nektek” (Megsebezve. Liahóna, 2018. nov. 85.).
Hiszünk Jézus Krisztusban; tudjuk, hogy egy nap majd újra találkozunk Chaddel, fizikai jelenlétének az elvesztése azonban fájdalmat okoz! Sokan veszítették már el szeretteiket. Nehezünkre esik türelmesnek lenni és kivárni, hogy újra találkozzunk velük.
Az öcsém halálát követő évben úgy éreztük, mintha egy sötét felhő árnyékolna be minket. A szentírások tanulmányozásában, a buzgóbb imádkozásban és a gyakoribb templomlátogatásban kerestünk menedéket. Az alábbi himnusz sorai jól összefoglalják az érzéseinket abból az időből: „A hajnal már pirkad, egy új napra virrad, az éj sötétjének felhői elúsznak” (“The Day Dawn Is Breaking,” Hymns, no. 52).
A családunk úgy döntött, hogy 2020 fogja elhozni a felfrissülést! 2019. novemberének végén éppen a Jöjj, kövess engem! egyik leckéjét tanulmányoztuk az újszövetségi Jakab könyve kapcsán, amikor elénk tárult egy téma. Jakab 1. fejezetének 2. verse így szól: „Testvéreim, vegyétek teljes örömként azt, ha sok megpróbáltatásba estek” (Joseph Smith fordítás, Jakab 1:2 a Szentíráskalauzban). Mivel arra vágytunk, hogy az új évet, az új évtizedet örömmel telve nyissuk meg, úgy határoztunk, hogy 2020-ban mindent „teljes örömként” veszünk. Olyan erős érzéseink voltak ezzel kapcsolatban, hogy tavaly karácsonyra vastag betűkkel szedett Vegyétek teljes örömként! feliratú pólókkal ajándékoztuk meg a testvéreinket. A 2020-as év biztosan az öröm és az örvendezés éve lesz!
És tessék, 2020 ehelyett a Covid19-világjárványt, polgári zavargásokat, több természeti csapást és gazdasági kihívásokat hozott magával. Lehet, hogy Mennyei Atyánk időt hagy nekünk arra, hogy átgondoljuk és megfontoljuk a türelemről és az öröm tudatos választásáról alkotott megértésünket.
Jakab könyve azóta új értelmet nyert számunkra. Jakab 1. fejezetének 3. és 4. versei így folytatódnak:
„Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”
Azon igyekezetünkben, hogy örömre leljünk a próbatételeink közepette, elfelejtettük, miszerint a türelem a kulcsa annak, hogy ezeket a próbatételeket a javunkra fordítsuk.
Benjámin király azt tanította nekünk, hogy vetkőzzük le a természetes embert, és váljunk „szentté az Úr, Krisztus engesztelése által, és [legyünk olyanok], mint egy gyermek, engedékeny, szelíd, alázatos, türelmes, telve szeretettel, aki mind[en dolognak] hajlandó alávetni magát” (Móziás 3:19).
A Prédikáljátok evangéliumomat! című könyv 6. fejezete Krisztus fő tulajdonságairól tanít, amelyeket követhetünk: „A türelem az, amikor a késlekedést, a gondokat, az ellenkezést vagy a szenvedést úgy tudjuk elviselni, hogy nem leszünk haragosak, csalódottak vagy gondterheltek. Az a képesség ez, hogy Isten akaratát tesszük, és elfogadjuk az Ő időzítését. Amikor türelmes vagy, állva maradsz a nyomás alatt, és nyugodtan, reménykedve nézel szembe a hányattatással” (Prédikáljátok evangéliumomat! Útmutató a misszionáriusi szolgálathoz [2008]. 120.).
A türelem tökéletes cselekedetét Krisztus egyik korai tanítványának, a kananeus Simonnak az élete is jól példázza. A zelóták egy zsidó nacionalista csoport volt, akik erősen ellenezték a római uralmat. A zelóta mozgalom a rómaiakkal, a velük együttműködő zsidókkal, illetve a szadduceusokkal szembeni erőszakot támogatta azáltal, hogy élelmiszert fosztogattak, és más olyan tevékenységekben vettek részt, mely elősegítette az ügyüket (lásd Encyclopedia Britannica, “Zealot,” britannica.com). A kananeus Simon zelóta volt (lásd Lukács 6:15). Képzeljétek el, amint Simon megpróbálja rábeszélni a Szabadítót, hogy fogjon fegyvert, vezessen egy fegyveres csapatot, vagy idézzen elő káoszt Jeruzsálemben. Jézus ezt tanította:
„Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. […]
Boldogok, az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. […]
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Máté 5:5, 7, 9).
Lehet, hogy Simon buzgón és szenvedélyesen gyakorolta és hirdette az eszméit, azonban a szentírások arra utalnak, hogy a Szabadító hatására és az Ő példájának köszönhetően a figyelme más irányt vett. Életének erőfeszítései a krisztusi tanítványságára összpontosítottak.
Miközben szövetségeket kötünk és tartunk meg Istennel, a Szabadító segíthet nekünk „újjászületni; igen, Istentől születni, megváltozva egy testi és bukott állapotból az igazlelkűségnek egy állapotába, megváltatván Isten által, fiaivá és leányaivá lévén” (vö. Móziás 27:25).
Napjaink összes buzgó társadalmi, vallási és politikai törekvése közül a Jézus Krisztus tanítványa legyen a legnagyobb hangsúlyt és megerősítést kapó kötődésünk. „Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Máté 6:21). Arról se feledkezzünk meg, hogy miután a hithű tanítványok „Isten akaratát cseleked[ték]”, még mindig „békességes tűrésre [volt] szükség[ük]” (Zsidók 10:36).
Hasonlóan ahhoz, hogy a hitünk próbája türelmet eredményez bennünk, amikor türelmet gyakorolunk, növekszik a hitünk. A hitünkkel együtt pedig az örömünk is növekszik.
Idén márciusban a második lányunk, Emma, sok más misszionáriushoz hasonlóan az egyházban kötelező elszigetelődésbe vonult. Számos misszionárius hazatért. Sokan egy újabb szolgálati hely kijelölésére vártak. Sokan nem nyerték el a templomi áldásaikat, mielőtt elindultak volna a munkavégzésük helyszínére. Köszönjük, elderek és nővérek! Szeretünk benneteket!
A Hollandiában szolgáló Emma és a társa határait feszegette az az első pár hét – nemegyszer könnyeket is csalva elő. Miután csak röpke alkalmaik adódtak a személyes kapcsolatfelvételre, és a szabadban tölthető idejük is korlátozva volt, Emma még inkább Istenre támaszkodott. Imádkoztunk vele online és megkérdeztük, hogy miben segíthetnénk. Arra kért minket, hogy alakítsunk ki kapcsolatot azokkal a barátaival, akiket online tanított.
A családunk egyenként felvette a kapcsolatot online Emma barátaival Hollandiában. Meghívtuk őket, hogy csatlakozzanak a tágabb családdal tartott heti online Jöjj, kövess engem! tanulmányozásunkhoz. Floor, Laura, Renske, Freek, Benjamin, Stal és Muhammad mind a barátaink lettek. Néhány holland barátunk belépett „a szoros kapun” (3 Nefi 14:13). Másoknak épp megmutatják „az ösvény szorosságát, és hogy keskeny a kapu, amelyen be kell lépniük” (2 Nefi 31:9). Ők a fivéreink és nővéreink Krisztusban. Minden héten „teljes örömként” vesszük, amikor együtt munkálkodunk a szövetség ösvényén való előrehaladásunkon.
Hagyjuk, hogy a „kitartásban tökéletes cselekedet[ünk] legyen” (Jakab 1:4), amikor egy ideig nincs lehetőségünk egyházközségi családként személyesen találkozni. Azonban „teljes örömként” vesszük, hogy a családunk hite gyarapszik a technika biztosította új kapcsolatokon keresztül és a Mormon könyve Jöjj, kövess engem! által végzett tanulmányozása révén.
Russell M. Nelson elnök megígérte: „Következetes erőfeszítéseitek ebben a törekvésben – még azokban a pillanatokban is, amikor esetleg úgy érzitek, hogy nem igazán vagytok sikeresek – meg fogják változtatni a ti életeteket, a családotok életét, valamint a világot” (Hittel menjetek előre! Liahóna, 2020. máj. 114.).
A hely, ahol szent szövetségeket kötünk Istennel – vagyis a templom – ideiglenesen zárva van. A hely, ahol megtartjuk az Istennel kötött szövetségeinket – vagyis az otthonunk – nyitva áll. Lehetőségünk van az otthonunkban tanulmányozni a templomi szövetségek kivételes szépségét, és elmélkedni róluk. Még ha most nem is nyerhetünk bebocsátást arra a szent fizikai helyre, a „szív[ünk] örvend majd nagyon a kiáradó áldások, …következtében” (Tan és szövetségek 110:9).
Sokan elveszítették a munkájukat; másokat a lehetőségeiktől fosztottak meg. Azonban mi együtt örülünk Nelson elnökkel, aki nemrég ezt mondta: „Tulajdonképpen megnövekedett az egyháztagjaink önkéntes böjti felajánlása, és az emberbaráti alapokba történő hozzájárulások is gyarapodtak. […] Együtt le fogjuk győzni ezt a nehéz időszakot. Az Úr meg fog áldani benneteket, ha továbbra is megáldotok másokat” (Russell M. Nelson Facebook-oldala, 2020. aug. 16-i bejegyzés, facebook.com/russell.m.nelson).
Az Úr azt parancsolta, hogy „bízzatok”, nem pedig azt, hogy féljetek (Máté 14:27)!
Néha türelmetlenné válunk, amikor úgy véljük, hogy „mindent jól csinálunk”, és mégsem nyerjük el azokat az áldásokat, amelyekre vágyunk. Énók 365 évig Istennel járt, mielőtt ő és a népe átváltoztak volna. Háromszázhatvanöt évnyi igyekezet, arra törekedve, hogy mindent jól csináljanak, és aztán megtörtént! (Lásd Tan és szövetségek 107:49.)
A fivérem, Chad halála csupán néhány hónappal azután következett be, hogy felmentettek minket a Utah Ogden Misszió elnöki elhívásából. Csodával határos volt, hogy miközben Dél-Kaliforniában éltünk, a 417 lehetséges misszió közül, ahová 2015-ben kijelölhettek volna minket, pont Észak-Utah-t kaptuk. A misszióház félórányi autóútra volt Chad otthonától. Chadnél a missziós megbízásunk átvételét követően állapítottak meg rákos megbetegedést. Még a legemberpróbálóbb körülmények közepette is tudtuk, hogy Mennyei Atya törődik velünk és segít örömre lelnünk.
Bizonyságomat teszem a Szabadító Jézus Krisztus megváltó, megszentelő, alázatra indító és örömteli hatalmáról. Tanúságomat teszem róla, hogy amikor Jézus nevében Mennyei Atyánkhoz imádkozunk, Ő válaszolni fog nekünk. Tanúságomat teszem, hogy amikor meghalljuk az Úr és az Ő élő prófétája, Russell M. Nelson elnök szavát, valamint hallgatunk is arra és megszívleljük azt, akkor a „kitartásban… tökéletes cselekedet[ünk] le[het]”, és „ve[hetjük] teljes örömként” azt. Jézus Krisztus nevében, ámen.