Jöjj, kövess engem!
Rejtett kincsek
Ásd bele magad a szentírásokba, és mindenféle dologra bukkansz.
Az újkori kinyilatkoztatás tisztázza a szentírásokat.
A Tan és szövetségek 19 két dolgot fejt ki a Szabadítóról.
Lukács azt mondja, hogy az Úr verítéke a Gecsemáné kertjében „olyan vala, mint a nagy vércseppek” (Lukács 22:44). Az „olyan vala, mint” kifejezés azt sugallja, hogy ez a hasonlat képletes.
Jézus ezt tisztázza. Azt mondja, hogy a szenvedése következtében „minden pórusból vér[zett]” (Tan és szövetségek 19:18). Semmi képletes beszéd. Oly nagy volt a gyötrelme, hogy valóban vért izzadt.
Máshol a szentírások olyan kifejezéseket használnak, mint a végtelen gyötrelem és az örök büntetés. Az ifjabb Alma azt mondja, hogy „örök gyötrelem kínozta” (Alma 36:12). Gyötrelme azonban csak három napig tartott (lásd Alma 36:16). Akkor mitől örök?
Jézus ezt is tisztázza. Mivel Mennyei Atya és Jézus örökkévalóak és végtelenek, értelemszerűen minden általuk kiszabott büntetés is örök és végtelen természetű büntetés, az időtartamtól függetlenül (lásd Tan és szövetségek 19:6–12). Csak a veszedelem fiainak a szenvedése fog valóban örökké tartani (lásd Tan és szövetségek 76:30–38).
Elég egyszer megkeresztelkedni – de felhatalmazás kell hozzá.
A megtérést fontolgatók gyakran kérdezik a misszionáriusoktól: „Mi van, ha már megkeresztelkedtem egy másik egyházban? Megint meg kell keresztelkednem?”
A Tan és szövetségek kifejti, hogy a papság – vagyis az Isten nevében való cselekvésre jogosító felhatalmazás – nélkül, „bár száz alkalommal is megkeresztelhetnek valakit, az semmit nem ér neki” (Tan és szövetségek 22:2).
A válasz tehát lényegében a következő: „Az előző keresztelőd igazlelkű cselekedet volt az akkori tudásod alapján. Most már több tudással rendelkezel, és az Úr azt szeretné, ha e tudás szerint cselekednél.”
Senki nem jó mindenben. És ez így van jól.
Joseph Smith próféta nem volt jó az üzleti és gazdasági ügyekben. Világi értelemben véve nem volt sikeres.
Az Úr megmondta neki, hogy ez így lesz: „világi munkálkodásokban nem lesz erőd, mert nem ez a te elhívásod” (Tan és szövetségek 24:9).
Lesznek olyan barátaid és osztálytársaid, akik jobb egyetemre járnak majd, mint te, tekintélyesebb állást töltenek majd be, mint te, és több világi sikerben lesz részük, mint neked.
Na és akkor?
Az élet nem egy vetélkedő. Természetesen minden tőled telhetőt meg kell tenned. De ne ess kétségbe, ha azt látod, hogy mások elhaladnak melletted az élet útján! Lehet, hogy ők nem ugyanahhoz a célállomáshoz tartanak, mint te! Tedd meg továbbra is, amit az Úr szeretne, hogy te megtegyél – a te elhívásodat – és ne aggódj azon, hogy milyen terve van mások számára.
Az Úr háza a rend háza.
A Szabadító gyakran emlékeztette Joseph Smith prófétát, hogy mindent rendben kell megtenni (lásd Tan és szövetségek 20:68; 28:13; 58:55; 107:84). Kellenek a szabályok, különben fejetlenség lesz.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy soha nincs semmi mozgástér. Az Úr például azt mondta Joseph Smithnek, hogy „nem számít, hogy mit esztek vagy mit isztok, amikor az úrvacsorából vesztek” – amíg az emberek ezt az Ő szenvedésére és engesztelésére emlékezve teszik (Tan és szövetségek 27:2).
Amikor azonban az egyház vezetéséről van szó, nincs mozgástér. Egyszerre csak egy személy kaphat kinyilatkoztatást az egyházra nézve: Joseph Smith volt az első (lásd Tan és szövetségek 28:2); majd azok, akiket az Úr a helyére kijelölt (lásd Tan és szövetségek 28:7) – Brigham Young, John Taylor és így tovább, egészen a mai prófétáig.
Más sugalmazott egyházi vezetők is taníthatnak és tanácsot adhatnak (lásd Tan és szövetségek 28:4–5). Azonban csak az egyház elnöke szólhat Isten nevében olyan ügyekben, amelyek az egész egyházat érintik.