24. Kapernaum

A Galileai-tenger északi partján fekvő Kapernaum volt a központja Jézus Galileában végzett szolgálatának (Mát. 9:1–2; Márk 2:1–5). Fontos és virágzó halász- és kereskedelmi központ volt, amely nemzsidóknak és zsidóknak is otthont adott. Az első században a népesség valószínűleg nem haladta meg az ezer embert. Kapernaum fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződésénél helyezkedett el, és termékeny földek övezték. A római katonák fürdőházakat és tárolóhelységeket építettek itt, és a jól megépített középületekkel hozzájárultak a szervezett társadalmi felépítéshez. Az itt végzett sok csoda ellenére az emberek általában elutasították a Szabadító szolgálatát. Jézus emiatt megátkozta a várost (Mát. 11:20, 23–24). Idővel Kapernaum romba dőlt és lakatlan maradt.

Jelentős események: Kapernaumot úgy ismerték mint a Szabadító városát (Mát. 9:1–2; Márk 2:1–5). Sok csodát tett ezen a helyen. Meggyógyított például sok embert (Márk 1:32–34), beleértve ebbe egy százados szolgáját (Luk. 7:1–10), Péter anyósát (Márk 1:21, 29–31), a gutaütöttet, akinek ágyát a tetőn át engedték le (Márk 2:1–12), valamint a sorvadt kezű embert (Mát. 12:9–13). Itt űzött ki Jézus sok gonosz lelket (Márk 1:21–28, 32–34), támasztotta fel a halálból Jairus leányát (Márk 5:22–24, 35–43), és mondta el az élet kenyeréről szóló beszédet a kapernaumi zsinagógában (Ján. 6:24–59). A Szabadító itt mondta Péternek, hogy fogjon egy halat a Galileai-tengerből, nyissa ki a száját, és találjon benne egy pénzérmét, amivel adót fizethet (Mát. 17:24–27).