Az egyház célja
előző következő

3. Fejezet

Az egyház célja

Az egyház, a maga teljes szervezetével, mindenkinek szolgálatot és sugalmazást nyújt.1

Bevezetés

David O. McKay elnök nagy szeretettel volt az egyház iránt, és erős bizonysággal rendelkezett arról a küldetéséről, hogy előkészítse Isten királyságának végső megalapítását. Míg a Tizenkét Apostol Kvórumában szolgált, a következő élményt idézte fel:

„Annak a gyülekezeti háznak a pulpitusa felett, ahova fiúként a vasárnapi gyűlésekre jártam, sok éven át a néhai John Taylor elnök nagyméretű fényképe függött, alatta pedig – általam aranynak vélt betűkkel felírva – ez a kifejezés állt:

’Isten királysága vagy semmi.’

Ez a mondás nagy hatással volt rám puszta gyermekként is, évekkel azelőtt, hogy megértettem volna igazi jelentőségét. Felismerni látszottam abban a zsenge korban, hogy nincs még egy egyház vagy szervezet, mely megközelítené azt a tökéletességet, illetve birtokolná azt az isteniséget, amely Jézus Krisztus egyházát jellemzi. Gyermekként ösztönösen éreztem ezt, ifjúként teljességgel megbizonyosodtam róla, ma pedig lelkem szilárd meggyőződéseként tartom nagy becsben. (…)

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza isteni mivolta megmutatkozik szervezetében és tanításaiban egyaránt. Az isteni mivolt, a testvériség és a szolgálat – e három irányelv … hatja át minden egyházi tevékenységünket.”2

McKay elnök vezetése is szilárd meggyőződését tükrözte. Az egyház elnökeként végzett szolgálata során az egyház jelentős növekedést és fejlődést tapasztalt világszerte; az egyháztagság körülbelül egymillióról közel hárommillióra emelkedett. Két történész a következőt jegyezte fel McKay elnök e növekedésben betöltött szerepéről:

„Szolgálata elején David O. McKay elnök, aki az egyház elnökeként elsőnek utazott olyan nagy távolságokra, bejárta az európai, latin-amerikai, afrikai és csendes-óceáni szigetek missziókat, két templomtelket szentelt fel Európában, és bejelentette, hogy templom fog épülni Új-Zélandon. 1955-ben bejelentette, hogy az egyháznak ’meg kell tennie minden ésszerű és gyakorlati erőfeszítést, hogy az e távoli missziókban élő egyháztagok elérhető közelségébe helyezzen … minden lelki kiváltságot, amit az egyház nyújthat’ [Conference Report, 1955. ápr., 25. o.]. A templomok építése, a missziók számának növelése, a cövekek szervezése világszerte, a szentek arra indítása, hogy szülőföldjükön építsék fel Siont ahelyett, hogy Amerikába vándorolnának, valamint az egyház vezetésének végül az egyes országok saját szülöttjeinek kezébe helyezése mind jelentős lépések voltak e cél megvalósítása felé.”3

McKay elnök az egyház isteni küldetésébe és rendeltetésébe vetett hite élete végéig megmaradt. Egy általános konferenciai beszédben kevesebb, mint egy évvel halála előtt ezt tanította: „Isten úgy alapította meg ezt az egyházat, hogy soha ne romboltassék le, és ne adasson más népnek. És ahogy Isten él, és népe hű hozzá és egymáshoz, nem kell aggodalmaskodnunk az igazság végső diadala miatt.”4

David O. McKay tanításai

Az egyház küldetése az, hogy előkészítse Isten királyságának végső megalapítását

Az egyház küldetése az, hogy előkészítse az utat Isten királyságának a földön való végső megalapításához. Célja először is az, hogy az emberek életében krisztusi jellemvonásokat fejlesszen ki, másodszor pedig az, hogy átalakítsa a társadalmat, hogy a világ jobb és békésebb élőhely lehessen.5

Mi volt Krisztus tanításainak [fő hangsúlya], amikor lejött az emberek közé? Első nagy kijelentése arra vonatkozott, hogy Isten királysága közel van már. „Térjetek meg, mert elközelített az Istennek országa.” [Lásd Márk 1:15.] Előhírnöke, Keresztelő János prédikált így. Az Úr eljövetelét hirdette. Megmutatta, milyen helyet tölt majd be az Úr e királyságban, az Üdvözítő pedig tanúságot tett erről, és Ő is ugyanezt hirdette. És mi volt a királyság? Nem mitikus, hanem valós királyság; nem csupán egy érzés a bensőben, hanem az igazlelkűség külső megnyilvánulása is. Az emberek közti isteni kormányzás volt. Ez volt az Üdvözítő gondolataiban: az isteni kormányzás megalapítása az emberek között.6

Az [Isten királysága] kifejezés isteni uralomra utal az emberek szívében és akaratában, valamint a társadalomban. Az ember elismer egy övét meghaladó erőt és hatalmat. „Nem egy zsarnokoskodó Istenség önkényuralma ez, hanem az ember saját akarata önkéntes alárendelése Isten akaratának.” Jézus egy alkalommal ezt mondta: „Az Isten országa ti bennetek van.” [Lukács 17:21] Ez igaz, hiszen a külsődleges királyságban való tagság az ember szívében gyökerezik. (…) Csak egy olyan csoport tudja idővel átformálni az emberi társadalmat, amely egy elmével tekint útmutatásért a mennyre.

Isten királysága egyetemes testvériséget is sugall, amiben minden ember elismeri Istent Legfőbb Uralkodójaként, és vágyat táplál arra, hogy engedelmeskedjen az Ő isteni akaratának.7

Vannak a világon, akik azt mondják, hogy az emberek szívében lévő irigység, ellenségesség [és] önzés mindig meg fogja gátolni az Isten királyságaként ismeretes ideális társadalom megalapítását. Bármit mondjanak is a kétkedők és a gúnyolódók, Krisztus egyházának az a küldetése, hogy az emberek szívéből kirekessze a bűnt és a gonoszságot, és úgy alakítsa át a társadalmat, hogy békesség és jóakarat uralkodjon e földön.8

A papsági kvórumok és segédszervezetek azt a célt szolgálják, hogy segítsenek teljesíteni az egyház küldetését

Nézzétek csak meg az egyház papságát! Képzeljétek el benne a munkálkodó részekre vagy csoportokra szervezett férfiakat és fiúkat, a kilencvenéves apától a tizenkét éves fiúig! Ezekben a csoportokban mindazt példázva látjátok, amit az emberi társadalom a társadalmi csoportokban és társaságokban keres. Ezekben a kvórumokban lehetőség adódik a közösségvállalásra, a testvériségre és a szervezett szolgálatra. (…)

Azok, akik tevékenyek, szervezett módon munkálkodnak egymás jobbá tételén, a tagság egyéni jólétén és a társadalom egészének javán. Ha nem tekintenénk a kvórumoknál mélyebbre, nem kapnánk-e akkor is fenséges képet, ahol a férfiak és fiúk összegyűlhetnek, társulhatnak és kapcsolatban állhatnak az emberiség szolgálatában, olyan képet, amelyben minden férfi testvérének tekinti a másikat? Ebben a kvórumban az orvos ott ül az asztalos mellett, és mindegyiküket a legnemesebbé formáló törekvés hajtja: Isten imádata és az emberiségnek nyújtott hasznos segítség!9

A Segítőegylet felelőssége az, hogy segítsen a papságnak Isten királyságának megalapításában, a szegények megsegítésében és szenvedéseik enyhítésében, továbbá az, hogy sok más módon hozzájáruljon a világ békességéhez és boldogságához. (…)

Az egyik legösztönzőbb ígéret, ami valaha is adatott az embereknek, akik szeretik a szolgálatot, nem más, mint amit az Üdvözítő e szavakkal adott: „A mennyiben megcselekedtétek egygyel ez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Máté 25:40) (…) Már férfivé nőttem, amikor megértettem az ebben az egyházban lévő nőtestvéreink által nyújtott szolgálat jelentőségét.10

Az egyház, felismerve, hogy az otthonon kívül más dolgok is hatással lehetnek a felnövekvő gyermek életére, mielőtt képes lenne önálló döntéseket hozni, vallásos környezetet teremt szinte a születés pillanatától. A Vasárnapi Iskola, az Elemi, a [Fiatal Férfiak és Fiatal Nők szervezete] megfelelő oktatást, szórakozást és helyes útmutatást nyújtanak a bölcső ringásától a felnőttkorig.11

Az utolsó napi szentek valóban olyan nép, akik segítséget nyújtanak egymásnak a gyümölcsöző életben, olyan életben, amely az emberi lény üdvözülése felé tart. Ez alatt az üdvözülés alatt nemcsak egy olyan helyet értek az elkövetkezendőkben, ahol gondjaink és aggodalmaink megszűnnek, hanem olyat, ahol az üdvözülés az egyénre, a családra és a társadalomra egyaránt vonatkozik itt és most. Jézus Krisztus evangéliuma által, valamint az egyház tökéletes szervezete által, ahogy az e sáfárságban Joseph Smith prófétának kinyilatkoztatásra került, lelki segítséget nyújtunk egymásnak azáltal, hogy kihasználjuk a szolgálat számos lehetőségét az egyházban. Testvériséget ápolunk a papsági kvórumokon és a segédszervezeteken belüli, valamint minden társas összejövetelünkön folytatott tevékenységekkel és társas kapcsolatokkal.12

Míg az egyház eleget tesz küldetésének, megáldja és tökéletesíti az egyéneket

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai számára az egyén értéke különleges jelentéssel bír. A kvórumok, segédszervezetek, egyházközségek, cövekek, sőt még maga az egyház is azzal a céllal lett megszervezve, hogy elősegítsék az ember jólétét. Mindannyian pusztán eszközök a célhoz, mely cél nem más, mint Isten minden gyermekének boldogsága és örökkévaló jóléte. Ezért tehát az egyház minden tagjához szólok, különösen pedig a kvórumok elnökeihez és minden segédszervezet tisztségviselőihez, hogy egyesített erőfeszítéssel édesítsék meg az emberek életét.13

Az emberben nemcsak ösztönök élnek, hanem egy isteni lény is, ami egyre előrébb és egyre feljebb készteti őt. Ez az érzés egyetemesen fellelhető, és életének valamely szakában minden ember tudatában van e tulajdonságának.

E lelki késztetéssel kapcsolatos három nagy szükséglet, amely változatlan maradt az évszázadok során: (1) Minden normális ember szeretné valamelyest megismerni Istent. Milyen is Ő? Érdekli az emberiség családja, vagy teljességgel figyelemre sem méltatja? (2) Hogyan éljünk a lehető legjobban ezen a világon, hogy a legsikeresebbek legyünk és a legnagyobb boldogságban legyen részünk? (3) Mi is a halálnak nevezett elkerülhetetlen dolog? Mi történik utána?

Ha szeretnétek választ kapni az emberi lélek e vágyódásaira, az egyházhoz kell fordulnotok azokért. Egyedül az igaz vallás képes megelégedést hozni a vágyódó léleknek.14

Miért tartunk ilyesfajta konferenciai gyűléseket és minden más gyűlést az egyházban? Az egyén javára szolgálnak – a ti fiatok és az én fiam, a ti lányotok és az én lányom javára. Az Úr azt mondta: „ha egész életeteken át bűnbánatot hirdettek ennek a népnek, és ha csak egy lelket vezettek hozzám, milyen nagy lesz az örömötök vele az én Atyám országában!” [T&Sz 18:15] (…)

E nagyszerű egyház szervezetének – mely oly teljes, oly tökéletes – nem más a célja, mint az egyének megáldása.15

Ez az egyház az egyetlen olyan módon lett megalapítva, mely által Krisztus egyháza meg lehet alapítva, vagyis közvetlenül Istentől kapott felhatalmazás által. Így megalapítva pedig az egész világot arra hívja fel, hogy jöjjenek egy olyan egyházba, melyet maga Isten alapított, és amely képes minden előnyt megadni, amin az ember elméje, érzelmei és a vágyai eltűnődhetnek az egyén e földön végzendő küldetésének beteljesítése kapcsán. „A közvetlen személyes hatás mind jobban dagadó hulláma ez, ami – rendeltetése szerint – végül megérint majd minden embert és átalakítja őket, hogy Jézushoz hasonlóan ők is olyanná lehessenek, mint Isten.” „A mormonizmus – mint az igaz kereszténység – megfékezi az önzést, megzabolázza a szenvedélyeket, alárendeli a vágyakat, felélénkíti az értelmet, felmagasztalja a gyengéd érzelmeket. Iparkodásra, becsületességre, igazságra, tisztaságra és kedvességre indít. Megalázkodásra indítja a büszkéket, felmagasztalja a szerényeket, elősegíti a törvény betartását, kedveli a szabadságot – és elengedhetetlen is ahhoz –, valamint kész minden embert egy nagyszerű testvériségbe tömöríteni.”16

Miközben az egyház eleget tesz küldetésének, nagyban hozzájárul az emberiség jólétéhez

Sok állampolgárt mélységesen aggaszt a bűnözésben tapasztalt növekvés, a válások és a házasságon kívüli születések magas mutatói, a nemi úton terjedő fertőzések egyre magasabb száma, a magas tisztséget viselők körében tapasztalt botrányok, és a becstelenség egyéni és társadalmi körökben megmutatkozó egyéb tünetei.

Erkölcsi összeomlásnak vagyunk tanúi? Van okunk az aggodalomra? A világ körülvesz minket; az olvasott statisztikák valóban rémisztőek, és valóban szükséges figyelmeztetésként is szolgálnak. (…)

Az egyház küldetése az, hogy csökkentse, és amennyiben lehetséges, kizárja e gonoszságokat a világból. Nyilvánvaló, hogy erőnk egyesítése szükségeltetik e gonoszságok megszüntetéséhez. Az erők ilyesfajta egyesítése, ilyesfajta eszme Jézus Krisztus evangéliuma, ahogy az Joseph Smith próféta által visszaállíttatott. Kifejti az ember életét és annak célját, és magában foglalja a nélkülözhetetlen üdvözítő elemeket, a nemes eszméket, a lelki felemelkedést, ami után az ember szíve vágyakozik.

A helyes gondolkodású, egyenes emberek mindenütt arra vágynak, hogy közösségeinkből kizárják azokat a gonosz elemeket, amelyek állandóan szétporlasztják a társadalmat: a szeszes italok problémáját a maga részegességével, a kábítószeres szokásokat a maguk összes velejáró gonoszságával, az erkölcstelenséget, a szegénységet stb. Az egyház arra törekszik, hogy mind az otthont, mind a lakóközösséget jobbá és vidámabbá tegye.17

Fejezzük ki hálánkat itt és most Jézus Krisztus egyházáért, melynek a kvórumai és segédszervezetei kimondottan azért szerveződtek, hogy megküzdjenek ezekkel a gonoszságokkal! Istentől, az Atyától és Fiától, Jézus Krisztustól kapott isteni kinyilatkoztatás révén lett megalapítva. Dicső küldetése pedig a visszaállított evangélium igazának hirdetése; a társadalom felemelése, hogy az emberek barátságosabban bánjanak egymással; és olyan egészséges környezet kialakítása a közösségeinken belül, melyben gyermekeink erőt kaphatnak, hogy ellenálljanak a kísértéseknek, és bátorítást, hogy kulturális és lelki eredményekre törekedjenek.18

Az egyház, amely egy tanulatlan suhancnak adott isteni sugalmazás útján állíttatott vissza, megoldást kínál a világnak minden társadalmi problémára. Sikeresen kiállta az első évszázad próbáját. Az ebben a huszadik században élő emberek briliáns elképzelései közepette, akik lelkiismeretesen keresik a társadalmi reformok lehetőségét, és akik vakon kémlelik a jövőt, hogy kiolvassák onnan az ember küldetését, az egyház úgy tündöklik elő, mint a nap az égbolton, ami körül minden más égitest kis jelentőségű mellékbolygóként kering. Bizonnyal ez az ember legmagasabb értékeinek megteremtője és megőrizője. Valós feladata az emberi világunk megváltása. „Ez az igazság fénye, ami mindenütt ragyog a világon, és lehetetlen, hogy ez a fény ne fedné fel az embernek előbb vagy utóbb, mik azok az isteni eszmék, melyekkel az embernek élnie kell.”19

Az egyház, a maga teljes szervezetével, mindenkinek szolgálatot és sugalmazást nyújt. (…) Ahelyett, hogy kivenné az embereket a világból, inkább arra törekszik, hogy tökéletes, Istenhez hasonló embereket alakítson ki a társadalomban, és általuk oldja meg a társadalom problémáit.20

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

  • McKay elnök tanításai alapján mit mondanál, mi az egyház célja? (Lásd 24–25. oldal.) Miért tartunk egyházi gyűléseket és konferenciákat? (Lásd 27–28. oldal.)

  • Hogyan segít az egyház előkészülni Isten királyságának végső megalapítására? (Lásd 25–30. oldal.) Miként tükrözi és példázza az egyház Isten királyságát, ami még csak ezután kerül megalapításra? (Lásd 24–25. oldal.)

  • Mit biztosít az egyház, ami a hithű egyháztagokat örök életre vezeti majd? (Lásd 25–30. oldal.) Mit tapasztaltál, hogyan segít az egyének tökéletesítésében az egyház szervezete a maga kvórumaival és segédszervezeteivel? (Lásd még Efézusbeliek 4:11–13.)

  • Milyen problémákkal kell szembenéznie a társadalomnak ma? (Lásd 29. oldal.) Miként segíthet e problémák megoldásában az evangélium alapelveinek alkalmazása? (Lásd 29–30. oldal.)

  • Miként áldotta meg életedet az egyházban való tagság? Mit tehetnél te és a családod, hogy még teljesebben javatokra válhasson mindaz, amit az egyház nyújt?

  • Mit tehetünk, hogy segítsünk az egyháznak véghezvinni küldetését ezekben az utolsó napokban?

Kapcsolódó szentírások: Efézusbeliek 2:19–22; 4:11–15; Moróni 6:4–9; T&Sz 10:67–69; 65:1–6