1. Fejezet

Jézus Krisztus: „az út, az igazság és az élet”

Ha az ember az élet valódi célját keresi, valami magasztosabbért kell élnie, nem csak önmagáért. Meg kell hallania a Üdvözítő hangját, amikor ezt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (János 14:6)¹

Bevezetés

1920. december 4-én elder David O. McKay és utazótársa, Hugh J. Cannon, aki cövekelnökként szolgált és az egyház Improvement Era (A fejlődés kora) című folyóiratának szerkesztője volt, nekiláttak az Első Elnökségtől kapott megbízásuk teljesítéséhez, hogy látogassák meg és erősítsék meg az egyház tagjait világszerte. Utazásuk egy évig tartott. A közel 100 000 kilométernyi út felét vízen tették meg. 1921. május 10-e estéjén, amikor a mostani Nyugat-Szamoa felé vitorláztak, elder McKay-nek a következő élményben volt része:

„Estefelé a gyönyörű naplemente utolsó sugarainak visszatükröződése nagyon pompás volt! (…) Még mindig ezen a látványon tűnődve feküdtem az [ágyamban] este tíz órakor. (…) Akkor álomba merültem, és valami végtelenül fenségeset láttam látomásban. A messzeségben láttam egy csodálatos, fehér várost. Bár távol volt, mégis úgy tűnt, hogy felismerem, hogy zamatos gyümölcsöktől roskadozó fák, gyönyörű színárnyalatokban pompázó bokrok, és tökéletesen virágba boruló virágok voltak mindenütt. A felettem lévő tiszta égbolt visszatükrözni látszott a színek e gyönyörű árnyalatait. Azután láttam emberek egy nagy seregét, amint a város felé tartottak. Mindegyikük fehér, lebegő köntöst viselt, valamint fehér fejfedőt. Figyelmem azonnal a vezetőjükre összpontosult, és bár alakjának és testének csak a körvonalát láthattam, egyszerre felismertem, hogy ő az én Üdvözítőm! Arcának színárnyalata és ragyogása csodálatos volt a szemnek! Olyan békesség övezte körül, amely fenségesnek tűnt – mennyei volt!

A város, ahogy értettem, az övé volt. Az Örök Város volt ez; és az őt követő emberek ott laknak majd békességben és örök boldogságban.

De kik ők?

Az Üdvözítő, mintha csak a gondolataimban olvasna, azzal válaszolt, hogy rámutatott egy félkörre, amely akkor jelent meg felettük, és amelyre arannyal ezek a szavak voltak írva:

’Ezek azok, akik legyőzték a világot –

akik igazán újjászülettek!’”²

Az egyház elnökeként mondott első általános konferenciai beszédében McKay elnök újra megerősítette az Üdvözítőről és az Ő követéséből eredő áldásokról való bizonyságát:

„Senki sem elnökölhet e felett az egyház felett anélkül, hogy először ne lenne összhangban az egyház fejével, Urunkkal és Üdvözítőnkkel, Jézus Krisztussal. Ő a mi fejünk. Ez az ő egyháza. Az ő isteni útmutatása és állandó sugalmazása nélkül nem járhatunk sikerrel. Útmutatásával és sugalmazásával azonban nem vallhatunk kudarcot. (…)

Tudom létének valóságát, valamint annak valóságát, hogy Ő kész vezetni és irányítani mindazokat, akik Őt szolgálják.”³

David O. McKay tanításai

Krisztus az emberiség világossága

Krisztus az emberiség világossága. Ebben a fényben az ember tisztán látja az útját; ha azonban elutasítják e világosságot, az ember lelke sötétben fog botladozni. Egyetlen ember, egyetlen csoport, egyetlen nemzet sem érhet el valódi sikert anélkül, hogy követné őt, aki ezt mondta:

„Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (János 8:12)

Szomorú dolog, amikor emberek és nemzetek kioltják ezt a fényt – amikor Krisztust és evangéliumát kiszorítják a farkastörvények és a kard ereje. Napjainkban a világ legfőbb tragédiája az Isten jósága iránti hitetlenség, valamint az evangélium tanításaiba és tanaiba vetett hit hiánya.⁴

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza hiszi, hogy Jézus Krisztus életével és tanításaival feltárta az emberi lét és a társas kapcsolatok normáit, amiket ha teljességgel megtestesítenének az életekben és az emberi intézményekben, akkor azok nemcsak gyógyulást hoznának a társadalom jelenlegi problémáira, hanem boldogságot és békességet is nyújtanának az emberiségnek.

Ha azt állítják, hogy … az úgynevezett keresztény nemzetek kudarcot vallottak e cél elérésében, akkor azt feleljük, hogy ennek elérésének mindenfajta kudarca abban a tényben rejlik, hogy nem alkalmazták az igaz kereszténység alapelveit és tanításait. (…)

Az emberiség sokat szenvedett az önzés, gyűlölet, irigység és kapzsiság féktelen kifejezéseitől és megnyilvánulásaitól; olyan állati indulatok ezek, amik háborúkhoz, pusztításhoz, ragályokhoz és halálhoz vezettek. Ha megfogadták volna az Üdvözítő akár legegyszerűbb tanításait, a történelem vize más mederben folyt volna.⁵

Amikor a keresztényeknek világszerte ez a [Krisztusba vetett] hit áramlik az ereiben, amikor szívükben hűséget éreznek a feltámadt Krisztus és a hozzá kapcsolódó alapelvek iránt, akkor az emberiség megtette az első nagy lépést a felé a maradandó békesség felé, amelyért naponta imádkozunk. Utasítsátok el Őt, és akkor a világ telve lesz gyűlölettel, és vérben fog fürdeni az ismétlődő háborúk miatt!⁶

Jézus Krisztus evangéliuma az olvasztótégely, amiben a gyűlölet, az irigység és a kapzsiság felemésztődik, és csak a jóakarat, a kedvesség és a szeretet marad olyan belső törekvésekként, ami által az ember igazán él és alkot.

A férfiak és nők mindenütt tartsák tekintetüket azon, aki az egész világ világosságaként örökké ragyog – mert Krisztus az út, az igazság, az élet, az egyetlen biztos útmutató annak a békességnek a kikötőjéhez, amelyért az emberek széles e világon őszinte szívvel imádkoznak!⁷

Krisztus megtanította és példázta, miként éljünk megfelelő módon embertársaink között

„Mimódon tudhatjuk … az útat?” – kérdezte Tamás, amikor apostoltársaival és Urukkal az asztalnál ültek vacsora után Krisztus elárulásának emlékezetes estéjén. Krisztus isteni válasza így hangzott: „én vagyok az út, az igazság és az élet…” (János 14:5–6) És Ő valóban az! Ő vigaszunk forrása, életünk ihlete, üdvözülésünk szerzője. Ha tudni szeretnénk, milyen az Istennel való kapcsolatunk, Jézus Krisztushoz fordulunk. Ha szeretnénk megismerni a lélek halhatatlanságának igaz voltát, látjuk, hogy az Üdvözítő feltámadása azt példázza.

Ha arra vágyunk, hogy megtudjuk, miként éljünk megfelelő módon embertársaink között, tökéletes példát láthatunk arra Jézus életében. Bármik legyenek is nemes vágyaink, magasztos törekvéseink, eszméink az élet bármely szakaszában, Krisztusra tekinthetünk, és tökéletességre lelhetünk. Így hát az erkölcsös ember normáját kutatva nem kell mást tennünk, mint a Názáretihez fordulni, és megtalálni benne testet öltve minden erényt, ami tökéletessé teszi az embert.

A tökéletes jellemévé egyesült erények az igazság, az igazságosság, a bölcsesség, a jóakarat és az önuralom. Minden gondolata, szava és tette összhangban volt az isteni törvénnyel, ennélfogva igaz is volt. Közte és az Atya között állandóan nyitva volt a kommunikáció csatornája, így az igazság, ami a kinyilatkoztatáson nyugszik, mindig ismeretes volt számára.⁸

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza szó szerint igaznak fogadja el Jézus e szavait: „Én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.” (János 10:10) Abban is hiszünk azonban, hogy ez a bővelkedő élet nemcsak a lelki felmagasztosulás révén érhető el, hanem azáltal is, hogy a mindennapos életben alkalmazzuk azokat az alapelveket, amiket Jézus tanított.

Kevés ilyen alapelv van, ezek mind egyszerűek, és minden átlagos ember alkalmazhatja azokat, amennyiben arra vágyik. Közülük az első, ami azt az alapot képezi, amin az igaz keresztény társadalom épül, a következő: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből.” (Márk 12:30) Hit egy magasabb Lényben, aki él és szereti gyermekeit – hit, ami erőt és energiát ad a léleknek. Meggyőződés, hogy hozzá fordulhatunk útmutatásért, és hogy ő megnyilvánítja magát mindazoknak, akik őt keresik.

A következő annak az igazságnak az elfogadása, hogy az élet Isten ajándéka, így tehát isteni. Ennek az ajándéknak a helyénvaló használata arra készteti az embert, hogy a természet ura, ne pedig szolgája legyen. Vágyait féken kell tartania, egészsége és életének meghosszabbítására kell használnia. Szenvedélyeit uralnia és irányítania kell mások boldogsága és áldása, valamint a faj folytonossága érdekében.

A harmadik alapelv a személyes feddhetetlenség. Ez alatt az egyszerű, mindennapos becsületességet, józanságot, az egymás jogainak tiszteletben tartását értem, ami kivívja az ember társainak bizalmát. Ez az elismerés ugyanúgy vonatkozik nemzetekre, mint egyénekre. Éppoly helytelen, ha egy nemzet, erejét kihasználva lop egy másik nemzettől és leigázza, mint ha egy ember kifosztja és megöli felebarátját.

A negyedik alapvető tényező a társadalmi tudatosság, ami minden egyénben felébreszti a felismerést, hogy kötelessége jobbá tenni a világot amiatt, hogy benne élt.⁹

Az Üdvözítő életét alapvetően … a személyes tisztaság és a szolgálat vezérelte. Teljességgel makulátlannak tartotta magát a világ bűneitől; életét mások figyelembe vételének és az emberiség üdvözülésének szentelte. Mindig az elnyomottakat kereste; vigaszt nyújtott a betegeknek, meggyógyította a bénákat és nyomorékokat, életét adva a világért.¹⁰

Égető szükség van arra, hogy gyökeres változás következzék be abban, ahogy az emberek egymással bánnak. A világ történelmében még soha nem volt olyan időszak, amikor égetőbb szükség lett volna a jó irányú változásra. És mivel Krisztus tanításainak elutasítása ismétlődő katasztrófákhoz vezetett, csupán átmenetileg biztosítva megnyugvást, békességet és fejlődést, az értelem nevében azt kérdem, miért nem hajlandók az emberek az önző felemelkedést felcserélni a testvéri szeretetnek, az igazságos bánásmódnak, az emberi élet értékének és szentségének, a megbocsátás erényének, a képmutatás és kapzsiság bűne elítélésének, a szeretet megváltó hatalmának krisztusi alapelveivel.¹¹

Krisztus egyháza tagjainak kötelességük a bűntelen Ember Fiát tenni példaképüknek. Ő az egyetlen tökéletes Lény, aki valaha is e földön járt; Ő a nemes lélek legmagasztosabb példája, aki isteni természetű, tökéletes szeretetű; Ő a mi Megváltónk és Üdvözítőnk, örökkévaló Atyánk makulátlan Fia; a világosság, az élet, az út.¹²

Jézus Krisztust az emberi tökéletesség megtestesítőjeként fogadom el.¹³

Krisztus tanításai a mindennapos életben is alkalmazhatók

Elhiszek minden szót, amit Jézus szólt, és számomra a tanítás alkalmazható a saját életemben és a ti életetekben is. Ha először is Isten királyságát keresve észben tartjuk a tényt, hogy mennyei Atyánk gyermekei vagyunk, akkor új cél tárul elénk életünkben. (…) Csakis bensőnk tökéletes alávetésével emelkedhetünk felül természetünk önző, hitvány visszatartó erején. (…)

Az emberek gyakorlatilag kétezer éven át nem tartották [Krisztus tanításait] elég gyakorlatiasnak – túlságosan idealisták, mondják, ám ha őszintén hiszünk Krisztus isteni mivoltában, abban, hogy ő „az út, az igazság és az élet” (lásd János 14:6), akkor következésképp nem tudunk kételkedni abban, hogy tanításai alkalmazhatóak a mindennapos életben.

Igaz, hogy súlyos problémákat kell megoldani – a nyomornegyedek gondjait, a munkaerő és a tőke közötti, állandóan visszatérő konfliktusokat, az alkoholizmust, a prostitúciót, a nemzetek gyűlölködését, és ezernyi más létező kérdést. Ha azonban meghalljuk Krisztus esdeklését a személyes feddhetetlenségért, a becsületességért, az igazságos bánásmódért és szeretetért, az alapul szolgál mindezen társadalmi és gazdasági nehézségek megfelelő megoldásához.

Bizonyos azonban, hogy mielőtt a világ akár csak figyelemre méltatná ezeket az eszméket, az emberek szívének meg kell változnia. Krisztus pontosan ebből a célból jött a világra. Az evangélium prédikálásának elsődleges oka az, hogy megváltoztassa az emberek szívét és életét. (…) Azok, akik megtértek, … tanúsíthatják, hogy megtérésük milyen változást idézett elő életükben. (…) Az ilyesfajta megtérés által viszálykodás [és] szenvedés helyett békességet és jóakaratot hoznak a világba.¹⁴

Első lépésként … igazán alkalmazzuk az egyszerű parancsot, miszerint képzeljük magunkat a másik ember helyébe – ez a legbiztosabb módja annak, hogy kiküszöböljük a félreértéseket jellemző keserűséget.

Egyetlen gondolkodó ember sem mondhatja igazán azt, hogy nem eredményezne jobb világot, ha az egyének és nemzetek gyakorolnák ezt az egyetlen egyszerű cselekedetet!

Ugyanilyen hatékonyak és ugyanígy alkalmazhatók Krisztus tanításai az emberi élet értékét és szentségét, a megbocsátás erényét, az igazságos bánásmódot, a képmutatás és kapzsiság bűnének elítélését, a szeretet megváltó hatalmát és a lélek örökkévalóságát illetően.¹⁵

A Krisztus tanításai szerinti élet igaz nagysághoz és boldogsághoz vezet

Egyetlen ember sem határozhatja el őszintén azt, hogy mindennapos életében a Názáreti Jézus tanításai szerint él, anélkül, hogy ne érezne változást a természetében. Az „újjászületett” kifejezésnek mélyebb jelentősége van, mint amit sokan neki tulajdonítanak. Ez a megváltozott érzés leírhatatlan lehet, ám mégis valóságos.

Boldog az az ember, aki igazán megérezte a felemelő, átformáló erőt, ami az Üdvözítőhöz való ilyesfajta közelségből, az élő Krisztushoz való ilyesfajta rokonsági kapcsolatból fakad! Hálás vagyok azért, hogy tudom: Krisztus az én Megváltóm.¹⁶

Minden idők legnagyobb eszméi a názáreti Jézus tanításai és különösképp az Ő élete; és az az igazán nagyszerű ember, aki leginkább krisztusi.

Amit a szívetekben őszintén gondoltok Krisztusról, az fogja meghatározni, hogy kik vagytok, és az fogja nagy mértékben meghatározni, hogy milyenek lesznek cselekedeteitek. Senki sem tanulmányozhatja ezt az isteni személyiséget, senki sem fogadhatja el tanításait anélkül, hogy tudatára ne ébredne egy felemelő, kifinomító hatásnak a bensőjében.¹⁷

Azáltal, hogy őt választjuk eszményképünknek, vágyat ébresztünk magunkban, hogy olyanná váljunk, mint ő, és közösséget alkossunk vele. Olyannak látjuk az életet, amilyennek lennie kell, és amilyen lehetne.¹⁸

Nem ígért anyagi jutalmat, ígért viszont tökéletessé vált, Istentől való emberi mivoltot. (…) „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” [Máté 5:48] És ennek az Istentől való emberi mivoltnak velejárója a boldogság, az igaz boldogság.¹⁹

Az evangélium, a nagy örömhír az emberiség igaz útmutatója, és az a férfi vagy nő a legboldogabb és legelégedettebb, aki a leghívebben él annak tanításai szerint, amelyek a gyűlölet, az üldözés, a zsarnokság, az uralkodás, az igazságtalanság ellenszerei – olyan dolgoké, amik szenvedést, pusztulást és halált hoznak világszerte. Amit a mennyei kékségben úszó nap jelent a földnek, mely ki akar szabadulni a tél markából, azt jelenti Jézus Krisztus evangéliuma a bánkódó lelkeknek, akik valami magasztosabbra és jobbra vágynak, mint amit az emberiség eddig talált a földön.

Mily dicső állapot áll be ezen az öreg világon, amikor igazán elmondhatjuk Krisztusnak, az emberiség Megváltójának: „Mindenki téged keres.” (Márk 1:37) Akkor nem lesz többé önzés, irigység, gyűlölködés, hazugság, lopás, csalás, engedetlenség, veszekedés és harc a nemzetek közt!²⁰

Megünnepeljük születését, akinek a földi küldetésében (1) Isten megdicsőül, (2) a földnek a béke ígérete adatik és (3) minden embernek megadatik a bizonyosság Isten irántuk való jóindulatáról!

Ha minden embernek, aki a világra jön, ezek a dicsőséges eszmék szolgálnának élete jelzőtüzeként, mennyivel édesebb és boldogabb lenne az élet! Az ilyesfajta céllal mindenki arra törekedne, ami tiszta, egyenes, tiszteletre méltó, erényes és igaz – mindarra, ami a tökéletességhez vezet. (…) Kerülnének mindent, ami tisztátalan, megvetendő és hitvány. Ha mindenki vágyna arra, hogy jóindulattal legyen embertársai iránt, és arra törekedne, hogy önzetlenségét és önfeláldozását tükröző ezernyi kedves szóval és apró tettekkel kifejezésre juttassa ezt a vágyat, milyen nagyban hozzájárulnának mindnyájan az egyetemes békéhez a földön és az emberiség boldogságához!²¹

Mennyivel elragadóbb lenne a világ, ha például az emberek őszintén törekednének Krisztus tanácsának alkalmazására: „Ha bármi panaszod van atyádfia ellen, keresd fel!” [Lásd Máté 5:23–24.] Vagy ez az intés: „keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát” [Máté 6:33], ami egyszerűen azt jelenti, hogy ne aggodalmaskodjunk a világ dolgai miatt annyira, hogy a lelki célok fölé helyezzük őket.²²

Érzem és tudom, hogy általa és egyedül általa, valamint a Jézus Krisztus evangéliuma iránti engedelmesség által találhatunk boldogságot és üdvözülést ezen a világon, és örök életet az elkövetkezendő világon.²³

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Milyen fő problémákkal kell szembenéznie az emberiségnek ma? Jézus Krisztus mely konkrét tanításai segíthetnének e problémák megoldásában? Hogyan segíthetnének ezek?
Miért alapvető a Jézus Krisztusba vetett hit a mai világban uralkodó körülmények jobbá tételéhez? Mit jelent neked az, hogy Jézus Krisztus „az út, az igazság és az élet”?
Mi tartja vissza az embereket ma attól, hogy életükben alkalmazzák az Üdvözítő tanításait? Mi módon tudjuk az egyház egészeként és egyénenként megismertetni és elfogadtatni az Úr normáit a világgal?
Jézus Krisztus azt mondta, azért jött a világra, hogy „élet[ünk] legyen, és bővölködj[ünk]” (János 10:10; lásd 4. oldal). Miképp segített neked az Üdvözítő bővelkedőbb életet élni?
McKay elnök tanúságát tette Jézus Krisztusról „az emberi tökéletesség megtestesítőjeként” (6. oldal). Milyen tulajdonságai vannak Jézus Krisztusnak, amelyek a tökéletesség példaképévé teszik őt? (Lásd 4–6. oldal.) Milyen mértékben reális e tulajdonságok elérése az életünkben? Mit tehetünk azért, hogy életünk krisztusibb legyen?
McKay elnök azt tanította, hogy azok, akik alkalmazzák az Üdvözítő tanításait, változást fognak tapasztalni önmagukban (lásd 7. oldal). Tapasztalataid alapján miben igaz ez a te életedre vagy mások életére? Mit jelent az „újjászületni” kifejezés McKay elnök szóhasználatában? (Lásd 7–8. oldal.)

Kapcsolódó szentírások: Máté 11:28–30; János 13:15–17; 3 Nefi 27:21–22, 27; T&Sz 84:49–54