Egyháztörténet
Többes házasság és családok a korai Utah-ban

Többes házasság és családok a korai Utah-ban. Evangéliumi témák esszék (2016)

Többes házasság és családok a korai Utah-ban. Evangéliumi témák esszék

Többes házasság és családok a korai Utah-ban

A Biblia és a Mormon könyve is azt tanítja, hogy Isten szerint az egy férfi és egy nő közötti házasság a mértékadó, azon meghatározott időszakok kivételével, amikor Ő másképp parancsolja.1

Az 1840-es évek elején Joseph Smithnek adatott egy kinyilatkoztatás, melynek megfelelően Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai körében bevezetésre került a többes házasság – egy férfi kettő vagy több nővel kötött házasságának – gyakorlata. Az utolsó napi szentek egy része ezt követően bő fél évszázadig gyakorolta a többes házasságot. Új többes házasság megkötésére csak az egyház elnöke adhatott felhatalmazást, ő rendelkezett ennek kulcsaival.2 1890-ben az Úr sugalmazására Wilford Woodruff, az egyház akkori elnöke kiadott egy nyilatkozatot, mely véget vetett a többes házasság gyakorlatának az egyházban. Ebben a Manifesztum néven ismert nyilatkozatban Woodruff elnök kinyilvánította a szándékát a többes házasságot tiltó amerikai törvények betartására és arra vonatkozóan, hogy a befolyását felhasználva az egyház tagjait is meggyőzi ugyanerről.3

A Manifesztum után az egyházban a monogámiát hirdették, úgy a szószékről, mint a sajtóban. Kivételes esetekben néhány új többes házasság megkötésére is sor került 1890 és 1904 között, főleg Mexikóban és Kanadában, az amerikai törvények illetékességén kívül; kis számban az Amerikai Egyesült Államokban is köttettek többes házasságok ezekben az években.4 1904-ben az egyház szigorúan megtiltotta az új többes házasságokat.5 Napjainkban senki nem lehet vagy maradhat az egyház tagja, aki többes házasságot gyakorol.

Ez az esszé elsődlegesen a többes házasságnak azzal a gyakorlatával foglalkozik, amelyet az utolsó napi szentek a nyugat-amerikai vándorlásuk és a Manifesztum közötti időszakban, 1847 és 1890 között folytattak.

Az utolsó napi szentek nem ismerik Isten minden szándékát azzal kapcsolatosan, amiért a prófétáin keresztül a XIX. században bevezette a többes házasság gyakorlatát. A Mormon könyve egyetlen indokot nevez meg, amiért Isten megparancsolhatja ezt: azért, hogy növelje az evangéliumi szövetségben született gyermekek számát, hogy „magot neveljen” magának az Úr (lásd Jákób 2:30). A többes házasság valóban azt eredményezte, hogy nagy számban születtek gyermekek a hithű utolsó napi szent otthonokban.6 Ezen túlmenően más módokon is alakította a XIX. századi „mormon” társadalmat: a házasság gyakorlatilag bárki számára elérhetővé vált, aki vágyott rá; csökkent az egy főre vetített vagyoni egyenlőtlenség, ahogy a gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő nők szilárdabb anyagi alapokon álló családokba házasodtak be7; növekedett az etnikailag vegyes házasságok száma is, ami hozzájárult a sokféle bevándorló népesség egységbe kovácsolásához8. A többes házasság ahhoz is hozzájárult, hogy az utolsó napi szentek között megteremtse és erősítse az összetartás érzetét és a csoportazonosságot. Az egyház tagjai idővel „különleges népként”9 tekintettek magukra, akiknek szövetségben vállalt kötelezettsége a kívülről jövő ellenállással szemben véghezvinni Isten parancsolatait, készen állva elviselni a száműzetést is az elveikért.10

Ezen utolsó napi szentek számára a többes házasság olyan vallási tantétel volt, amely személyes áldozathozatalt követelt meg. A többes házasságot gyakorló férfiak és nők által hátrahagyott beszámolók az általuk átélt kihívásokról és nehézségekről tanúskodnak, többek között pénzügyi nehézségekről, egymás közti viszályokról, valamint egyes feleségek azon vágyódásáról, hogy huzamosabb ideig lehessenek férjük társaságában.11 Ugyanakkor a feljegyzések megörökítették azt a szeretetet és örömöt is, amelyre sokan ráleltek a családjukban. Hittek benne, hogy ez abban az időben Isten parancsolata volt, és hogy az engedelmesség nagy áldásokat fog hozni rájuk és utódaikra, úgy ezen a földön, mint az eljövendő életben. Bár a többes házasságok nagy részét sok szeretet, gyengédség és vonzalom jellemezte, e gyakorlat alapja általában inkább a vallásos hit volt, mintsem a szerelem.12 Az egyház vezetői azt tanították, hogy a többes házasságban részt vevő felek törekedjenek kifejleszteni az önzetlenség nagyvonalú lelkiségét, és Krisztus tiszta szeretetét táplálni minden érintett iránt.

Abban az időszakban, amikor a többes házasságot nyilvánosan tanították, minden utolsó napi szenttől elvárták, hogy elfogadja e tantételt Istentől kapott kinyilatkoztatásként.13 Azt azonban nem várták el mindenkitől, hogy aszerint is éljen. Valójában a férfi-nő arány miatt a házasságnak ez a rendszere nem is lehetett volna általános.14 Az egyházi vezetők az egyház egészének szóló parancsolatként tekintettek a többes házasságra, miközben elismerték, hogy azok is igazolva lehetnek Isten előtt, akik nem követik ezt a gyakorlatot.15 A nők szabadon választhatták meg férjüket, illetve hogy poligám vagy monogám házasság részesei legyenek, vagy hogy egyáltalán férjhez menjenek-e.16 Egyes férfiak azért kötöttek többes házasságot, mert az egyházi vezetők erre kérték őket, míg mások maguk kezdeményezték azt; mindenkinek meg kellett kapnia az egyházi vezetők jóváhagyását, mielőtt többes házasságra léphettek volna.17

Ahogy telt az idő, úgy alakultak át a többes házasságban szerzett tapasztalatok is. Azok közül, akik a legelső években gyakorolták azt, gyakorlatilag mindenkinek felül kellett kerekednie a többes házassággal kapcsolatos személyes előítéletein, és alkalmazkodnia a poligám családi élethez. Egy félaszályos vidék úttörőinek lenni a XIX. század középső évtizedeiben további kihívásokat halmozott azokra a családokra, amelyek akkoriban a többes házasság tantételének gyakorlását tanulták. A többes házasság megélésének mikéntjét nagyban befolyásolta, hogy hol élt az adott család: Salt Lake Cityben, ahol többféle társasági és kulturális lehetőség volt, vagy a vidéki hátországban, ahol ezekből kevesebb állt rendelkezésre. Éppen ezért nehéz pontosan általánosítani azzal kapcsolatban, hogy milyen volt megélni az összes többes házasságot.

Így is vannak azonban felismerhető minták, és ezek tisztáznak néhány tévhitet. Habár egyes vezetőknek kiterjedt poligám családjuk volt, a többnejűségben élő férfiak kétharmadának egyszerre csak két felesége volt.18 Az egyház vezetői felismerték, hogy a többes házasság különösképpen a nők számára okozhat nehézséget, ezért azok az asszonyok, akik boldogtalanok voltak a házasságukban, el is válhattak; az újbóli házasságkötés szintén könnyen lehetséges volt.19 A utah-i letelepedés első évtizedében a nők meglehetősen fiatalon mentek férjhez (16–17 évesen, de elvétve ennél fiatalabban is), ami abban az időben jellemző volt a határvidékeken élő nőkre.20 Ahogy az máshol is bekövetkezett, a népesség átlagéletkorának növekedésével később a nők már idősebben mentek férjhez. Szinte minden nő férjhez ment, és a férfiak is nagy arányban nősültek meg. Mi több, úgy tűnik, hogy akkoriban Utah-ban a férfiak nagyobb százaléka nősült meg, mint az Amerikai Egyesült Államok más részein. Valószínű, hogy több mint a fele azoknak, akik 1857-ben a Utah területen éltek, az életük során férjként, feleségként vagy gyermekként megtapasztalták, hogy milyen az élet egy poligám családban.21 1870-re a lakosságnak már csak a 25–30%-a élt poligám háztartásban, és úgy tűnik, hogy a következő 20 év során ez az arány tovább csökkent.22

A XIX. század vége felé a többes házasság megélése már lényegileg mást jelentett, mint a korábbi évtizedekben. 1862-től kezdődően az Amerikai Egyesült Államok kormányzata elkezdett törvényeket hozni a többes házasság gyakorlata ellen. A külső ellenzők kampányt indítottak a gyakorlat ellen, azt hirdetve, hogy a reményeik szerint meg tudják védeni a mormon nőket és az amerikai civilizációt. Ami az utolsó napi szent nőket illeti, ők a maguk részéről védelmezték a többes házasság gyakorlatát, állásfoglalásaikban azzal érvelve, hogy önszántukból vesznek részt benne.23

Miután az USA Legfelsőbb Bírósága 1879-ben alkotmányosnak ítélte a poligámiaellenes törvényeket, az 1880-as években a szövetségi tisztségviselők elkezdtek vádeljárásokat indítani a többnejű férjek és feleségeik ellen.24 Mivel igazságtalannak tartották ezeket a törvényeket, az utolsó napi szentek polgári engedetlenséghez folyamodtak: tovább gyakorolták a többes házasságot, és igyekeztek elkerülni a letartóztatást. Akit elítéltek, kifizette a bírságot és letöltötte a fogházbüntetését. Annak érdekében, hogy segítsenek a férjüknek elkerülni a vádeljárást, a többes feleségek gyakran külön háztartásba költöztek vagy álnéven bujkáltak, különösképpen a várandósságuk idején vagy szülés után.25

1890-re, amikor a Woodruff elnök által kiadott Manifesztum eltörölte a többes házasság gyakorlatának parancsolatát, az utolsó napi szent társadalomban kialakult az egyháztagok erős és hű magja, melyet elsősorban Európából és az Amerikai Egyesült Államok keleti feléből érkezett bevándorlók alkottak. Azonban változások indultak el az egyháztagság összetételében a világ többi részén is. Az 1890-es évektől kezdve az Amerikai Egyesült Államokon kívüli megtérteket arra kérték, hogy a saját hazájukban építsék az egyházat ahelyett, hogy Utah-ba költöznének. Az ezt követő évtizedekben az utolsó napi szentek új lehetőségeket keresve kifelé vándoroltak a Nagy-medencéből. Az utolsó napi szentek egy helyen összpontosuló nagyobb csoportjain kívül a többes házasságot soha nem bátorították. Ezekben a Utah-n kívül alakuló új gyülekezetekben pedig kifejezetten a monogám családok kaptak központi szerepet a vallásos hódolatban és tanulásban. Ahogy az egyház növekedett és túlterjeszkedett az USA nyugati végein, a monogám, kétszülős család lett a legmegfelelőbb az egyre többet költöző és egyre inkább szétterült egyháztagság számára.

Sokak számára, akik e szerint éltek, a többes házasság jelentős áldozatot jelentett. A némelyek által átélt nehézségek ellenére az egykor többes házasságot gyakorlók hithűsége megszámlálhatatlanul sok módon válik azóta is az egyház javára. E XIX. századi szentektől számos olyan utolsó napi szent származott és származik, akik az evangéliumi szövetségeikhez hű igazlelkű apák és anyák, Jézus Krisztus hűséges tanítványai, odaadó egyháztagok, vezetők és misszionáriusok lettek. Habár a mai egyház tagjai számára a többes házasság gyakorlata tiltott, a mostani utolsó napi szentek tisztelettel és megbecsüléssel gondolnak ezekre az úttörőkre, akik oly sokat áldoztak a hitükért, a családjukért és a közösségükért.

  1. Jákób 2:27, 30. A többes házasság bibliai előfordulásaiért lásd 1 Mózes 16:3; 25:1; 29:21–30; 30:3–4, 9. Lásd még T&Sz 132:34–35.

  2. T&Sz 132:7. Az egyház elnöke időnként elválasztott másokat a többnejű házasságkötések elvégzésére.

  3. Lásd 1. hivatalos nyilatkozat.

  4. Kathryn M. Daynes, More Wives than One: Transformation of the Mormon Marriage System, 1840–1910 (Urbana: University of Illinois Press, 2001), 208–9; Thomas G. Alexander, Mormonism in Transition: A History of the Latter-day Saints, 1890–1930 (Urbana: University of Illinois Press, 1986), 60–73; Encyclopedia of Mormonism, 5 vols. (1992), “Manifesto of 1890,” 2:852–53.

  5. “Official Statement,” Apr. 6, 1904, in James R. Clark, ed., Messages of the First Presidency of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, 6 vols. (1965–1975), 4:84–85.

  6. Tanulmányok kimutatták, hogy a monogám házasságokban a feleségek több gyermeket szültek, mint egy főre vetítve a poligám házasságokban – kivéve ez utóbbiakban az első feleséget. Társadalmi szinten azonban javultak a termékenységi mutatók, mivel a nők körében szinte egyetemes volt a házasságkötés, illetve a szülőképes, de korábban már férjezett nőknek is bőséggel volt lehetőségük újraházasodni. L. L. Bean and G. P. Mineau, “The Polygyny–Fertility Hypothesis: A Re-evaluation,” Population Studies 40 (1986): 67–81; Miriam Koktvedgaard Zeitzen, Polygamy: A Cross Cultural Analysis (Oxford and New York: Berg, 2008), 62–63.

  7. Daynes, Transformation of the Mormon Marriage System, 130–33.

  8. Kathryn M. Daynes, “Forging Mormon Society: Polygamy and Assimilation,” (Presentation at the Western Historical Association, Fort Worth, TX, Oct. 10, 2003).

  9. Lásd 1 Péter 2:9.

  10. Lásd Jákób 1:8; valamint Apostolok cselekedetei 5:41. Az Amerikai Egyesült Államok XIX. századi „mormonképét” vizsgáló tanulmányok kimutatták, hogy a „mormonokat” leginkább a többes házassággal hozták összefüggésbe. Jan Shipps, Sojourner in the Promised Land: Forty Years among the Mormons (Urbana: University of Illinois Press, 2000), 51–97.

  11. E nehézségek némelyikének kifejtéséért lásd Jessie L. Embry, Mormon Polygamous Families: Life in the Principle (Salt Lake City: Greg Kofford Books, 2008).

  12. A férj és a feleségek közötti érzelmek egyik példájáért lásd Terryl L. Givens and Matthew J. Grow, Parley P. Pratt: The Apostle Paul of Mormonism (New York: Oxford University Press, 2011), 305, 329–30.

  13. A többes házasság először az egyháztagok egy kis csoportjának körében, bizalmasan került bevezetésre, majd ez került idővel kiszélesítésre. Az egyházi vezetők 1852-ben jelentették be nyilvánosan ezt a gyakorlatot.

  14. A közelmúltban végzett számítások – amelyek 3%-os növekedést és átlagosan ötéves korkülönbséget vettek alapul a férjek és a feleségek között az első házasságkötés időpontjában (ez egy észszerű becslés a XIX. századi egyháztagok népességére vonatkozóan) – arra jutottak, hogy egy kiegyensúlyozott társadalomban a fenntartható poligámia felső határa az összes férj 16%-ának és az összes feleség 28%-ának részvételével lehetséges. Davis Bitton and Val Lambson, “Demographic Limits of Nineteenth-Century Mormon Polygyny” BYU Studies Quarterly 51, no. 4 (2012): 11–15.

  15. Lásd például George Q. Cannon megjegyzéseit itt: Journal of Discourses, 22:124–25, 23:278.

  16. Lásd például “Emmeline B. Wells, Ellen B. Ferguson, Emily S. Richards, and Joseph M. West, letter to the Honorable Committee of the Senate on Education and Labor, May 12, 1886” [Emmeline B. Wells, Ellen B. Ferguson, Emily S. Richards és Joseph M. West levele a szenátus Oktatási és Munkaügyi Bizottságához, 1886], idézve itt: Daynes, Transformation of the Mormon Marriage System, 61. Ők így tanúskodtak: „Nincs oly mormon nő, öreg vagy fiatal, aki házasságra lenne kényszerítve, nemhogy poligámiára.” Brigham Young ehhez még hozzátette: „Mikor leányaitok felnőnek és férjhez kívánnak menni, engedjétek nekik, hogy megválasszák férjüket. […] Vegyétek eme férfit vagy amazt, ha őt szeretnétek, leányaim, …éppúgy meglesz az önrendelkezésetek ez ügyben, amint én akarom a sajátomat.” Brigham Young Sermon, Apr. 16, 1854 [Brigham Young prédikációja, 1854], Salt Lake City, Egyháztörténeti Könyvtár, Brigham Young irodai kartotékai.

  17. Lásd például Lowell C. Bennion, “Mapping the Extent of Plural Marriage in St. George, 1861–1880,” BYU Studies Quarterly 51, no. 4 (2012): 34–49; valamint Embry, Mormon Polygamous Families, 75–81.

  18. Ezek a számok más-más forrást használó két különböző tanulmányon alapulnak. Stanley S. Ivins, “Notes on Mormon Polygamy,” Western Humanities Review 10, no. 3 (Summer 1956): 233; valamint Daynes, Transformation of the Mormon Marriage System, 130. Brigham Young kiterjedt családja határozottan rendhagyó volt. Lásd Dean C. Jessee, “‘A Man of God and a Good Kind Father’: Brigham Young at Home,” BYU Studies 40, no. 2 (2001): 23–53.

  19. Brigham Young to William H. Dame, Aug. 8, 1867, Brigham Young Letterbook, vol. 10, p. 340 [Brigham Young levele William H. Dane-hez, 1867], Salt Lake City, Egyháztörténeti Könyvtár, Brigham Young irodai kartotékai; Daynes, Transformation of the Mormon Marriage System, 141–70. Általánosságban a Utah területen élő nők könnyebben tudtak elválni, mint az Amerikai Egyesült Államok legtöbb más részén abban az időben. Brigham Young egyik írnoka kifejtette: „Az eln. [Brigham Young] rendszerint soha nem utasít el egy [válási] beadványt, ha azt a feleség nyújtja be, akkor pedig SOHA, ha az illető RAGASZKODIK hozzá.” Idézve: Embry, Mormon Polygamous Families, 253.

  20. Daynes, Transformation of the Mormon Marriage System, 107; Cynthia Culver Prescott, “‘Why Didn’t She Marry Him’: Love, Power and Marital Choice on the Far Western Frontier,” Western Historical Quarterly 38, no. 1 (Spring 2007): 25–45; Paul Bourke and Donald DeBats, Washington County, [Oregon,] Politics and Community in Antebellum America (Baltimore: Johns Hopkins University Press, 1995), 121.

  21. Lowell C. Bennion and others, Polygamy in Lorenzo Snow’s Brigham City: An Architectural Tour (Salt Lake City: Western Regional Architecture Program, University of Utah, 2005), 26; Marie Cornwall, Camela Courtright, and Laga Van Beek, “How Common the Principle? Women as Plural Wives in 1860,” Dialogue: A Journal of Mormon Thought 26 (Summer 1993): 149; Daynes, More Wives Than One, 101.

  22. Lowell C. Bennion, “Plural Marriage, 1841–1904,” in Brandon S. Plewe, ed., Mapping Mormonism: An Atlas of Latter-day Saint History (Provo, UT: Brigham Young University Press, 2013), 122–25; Lowell C. Bennion, “The Incidence of Mormon Polygamy in 1880: ‘Dixie’ versus Davis Stake,” Journal of Mormon History 11 (1984): 17, 31.

  23. Proceedings in Mass Meeting of the Ladies of Salt Lake City, to Protest against the Passage of Cullom’s Bill, January 14, 1870 (Salt Lake City: 1870); Lola Van Wagenen, “In Their Own Behalf: The Politicization of Mormon Women and the 1870 Franchise,” in Carol Cornwall Madsen, ed., Battle for the Ballot: Essays on Woman Suffrage in Utah, 1870–1896 (Logan, UT: Utah State University Press, 1997), 60–73.

  24. Sarah Barringer Gordon, The Mormon Question: Polygamy and Constitutional Conflict in Nineteenth-Century America (Chapel Hill: University of North Carolina Press, 2002).

  25. Ronald W. Walker, “A Mormon ‘Widow’ in Colorado: The Exile of Emily Wells Grant,” in Qualities That Count: Heber J. Grant as Businessman, Missionary, and Apostle (Provo, UT: Brigham Young University Press, 2004), 175–93; Kimberly Jensen James, “‘Between Two Fires’: Women on the ‘Underground’ of Mormon Polygamy,” Journal of Mormon History 8 (1981): 49–61.