Hogyan fejleszthetünk ki örökkévaló szemléletmódot?

Kép

imádkozó nő

Amikor Jézus Krisztus mindegyikünkért szenvedett a Gecsemáné kertjében, így imádkozott: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lukács 22:42). A pohár nem vétetett el. Ő alávetette magát az Atya akaratának, és ivott, és befejezte előkészületeit az emberek gyermekeiért (lásd Tan és szövetségek 19:19).

Hogyan merített Jézus Krisztus erőt a kitartáshoz? A válasz részben talán az lehet, miszerint Ő tudta, hogy az Ő királysága nem ebből a világból való (lásd János 18:36). Szenvedése előkészítette az utat valami végtelen jelentőséggel bíró dolog számára – azon út számára, melyen beléphetünk az Ő királyságába.

Módszerek az örökkévaló szemléletmód kifejlesztésére

Krisztushoz hasonlóan mi is szert tehetünk örökkévaló szemléletmódra. „Az evangéliumi látásmód az örök látképre tágítja ki szemléletünket. Amikor felveszitek az evangélium szemüvegét, tágabb látószöget, fókuszt és éleslátást nyertek ahhoz, ahogyan a fontossági sorrendetekre, a gondjaitokra, a kísértéseitekre, sőt, a hibáitokra tekintetek. Ragyogóbb világosságot láttok majd, amilyet nélküle nem látnátok” (Gary E. Stevenson: Lelki napfogyatkozás. Liahóna, 2017. nov. 45.).

Íme négy útja annak, ahogy Jézus Krisztus példáját követve örökkévaló szemléletmódot fejleszthetünk ki. Őhozzá hasonlóan nekünk is lehet erőnk azt mondani, hogy „ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen”.

Imádkozz őszintén (lásd Lukács 22:41–42).
Alakíts ki szeretet és egység jellemezte kapcsolatot Istennel (lásd János 17:20–26).
Támaszkodj mennyei segítségre (lásd Lukács 22:43).
Tekints túl a jelen pillanaton (lásd János 18:36–37).