A mi jó szomszédunk. Liahóna, 2023. ápr.
Utolsó napi szentek történetei
A mi jó szomszédunk
Azon a napon, amikor segítségre volt szükségem, egy késztetésre válaszolva Russell M. Nelson elder sietett a segítségemre.
Illusztrálta: Dilleen Marsh
Amikor a családommal a megözvegyült anyósomhoz, Effie Dean Richhez költöztünk, az egyik új szomszédunk Russell M. Nelson elder lett, akit néhány évvel korábban hívtak el a Tizenkét Apostol Kvórumába.
Abban az időszakban, amíg szomszédok voltunk, örömmel segítettünk Nelson eldernek és első feleségének, Dantzelnek a munkáikban, ők pedig örömmel segítettek nekünk a mieinkben. Ezek egyike az volt, hogy a telkünk végében lévő vízmosásból egy támaszfalakkal, egymást keresztező sétálóutakkal, lépcsőkkel és növényzettel rendelkező vonzó területet alakítottunk ki. Amikor Nelson elder egyházi megbízatás okán távol volt, segítettünk Nelson nővérnek mindenben, amire szüksége volt.
Miután végeztünk a vízmosással, az unokaöcsém és a menyasszonya megkért, hogy a kertben, azon a részen tarthassák a lakodalmukat. Úgy tervezték, hogy eljönnek, és segítenek a rendezvény előtti utolsó simításokkal.
Csakhogy az idő elszaladt. Nagyon elfoglaltak voltak, és nem tudtak eljönni. A nagy nap reggelén 6 órakor ébredtem, és morcos voltam. Felkeltem, fogtam a vödröt és a metszőollót, majd legyalogoltam mind az 58 lépcsőfokon a vízmosás aljáig. Miközben felfelé tartva a borostyánt nyesegettem, lenyugodtam. Úgy 8 óra körül meghallottam egy fűnyírót a ház előtt. Szünetet tartottam, hogy lássam, mi történik.
Amikor kiértem a ház elé, Nelson elder már befejezte a saját füve lenyírását, és éppen az enyémet nyírta.
„Igazán nem kell” – mondtam.
„Dehogynem, Grant – felelte. – Ma pontosan ezt kell tennem értetek.”
Nelson elder tudta, hogyan hallja meg Mennyei Atyát. Isten tudta, hogy aznap némi segítségre van szükségem.
Ez az élmény megváltoztatott engem. Ezek után a feleségemmel a napi imáinkban elkezdtük azt kérni, hogy tisztában legyünk vele, kik azok, akiknek a körülöttünk lévők közül a segítségünkre van szüksége.
Évekkel korábban, egy másik évszakban, az apósom, John P. Rich kiment, hogy ellapátolja a havat a háza előtti járdáról. Nelson elder azonban már megelőzte ebben. John visszament a házba, és ezt a verset írta:
Láttam igét kőbe vésve,
S hallottam virágnyelven is.
Volt, mi csak percekig tartott,
Míg mások hosszú órákig.
Most azonban olyat láttam –
Munka volt hozzá a közeg –,
Mely példásan megmutatta,
Jó szomszéd én hogyan legyek.
A mai napig hálásak vagyunk a jó szomszédunkért.