Nyomtatásban nem jelenik meg
Közelebb kerülni Istenhez az egész életen át tartó tanulás által
Az iskolázottság örök cél, mert az Istenhez hasonlóvá válás egy örökkévaló törekvés.
Nem volt könnyű dolog lediplomáznom az egyetem végén. Nem az áldozatok miatt, amelyeket meg kellett hoznom, hogy bent maradjak az iskolában, hanem az életem azon része miatt, amelyet fel kellett adnom, amikor végeztem. Az összes lenyűgöző előadás miatt, amelyekkel gyorsan elrepült a hét, vagy éppen az egy-egy hónapon át tartó kutatási projektek lezárásának köszönhetően, a tanulással töltött idő minden egyes másodperce megérte. De megtanultam, hogy a tanulmányaimnak – és a tiédnek – nem kell véget érnie a diplomaosztó ünnepséggel.
Ha már évtizedek óta van is diplománk vagy egy olyan munkánk, amelyben már kiemelkedően teljesítünk, akkor is tanulhatunk – és tanuljunk is –, hiszen a tanulás többről szól, mint gondolnánk. Amikor Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség második tanácsosa fizikát és matematikát tanult az egyetemen, nagyon nehéznek érezte azokat. Annyira elcsüggedt, hogy felhagyott a tanulással, és azon gondolkodott, otthagyja az iskolát.
Azonban egy este „a segítség egy hangként, valódi hangként érkezett az elmémbe. Nem az én hangom volt. Lágy és szeretetteljes hang volt – de határozott. Ezt mondta: »Amikor felismered valódi kilétedet, sajnálni fogod, hogy nem igyekeztél jobban.«”1
Ez az élmény arra indította Eyring elnököt, hogy befejezze az egyetemet, továbbtanuljon, később pedig ő maga is tanár legyen. Lehet, hogy elégedettek vagyunk azzal, ahol a tanulmányainkban vagy a szakmai pályánkon tartunk, Isten azonban olyan lehetőséget lát bennünk, amelyet még mi sem mindig látunk. Semmi vesztenivalónk nincs, de mindent elnyerhetünk az élethosszig tartó tanulás által.
Felelősségünk a tanulás
Az egész életen át tartó tanulás nem olyasmi, amiben akár részt is vehetünk. Russell M. Nelson elnök ezt mondta: „Mivel szentségesnek tartunk minden egyes emberi tudatot, az iskolázottság elnyerését vallási felelősségnek tekintjük.”2
Hogyan lehet az iskolázottabbá válás vallási felelősség? A Tan és szövetségek 88:79–80-ból azt tanuljuk, hogy sok témában legyünk tanultak: „Hogy minden dologban fel lehessetek készülve, amikor újra elküldelek titeket, hogy felmagasztaljátok az elhívást, amelyre elhívtalak benneteket, és a küldetést, amellyel megbíztalak titeket.” A tudásunkat mások megáldására és Isten királyságának az építésére használhatjuk, és kell is, hogy arra használjuk.
Ráadásul Isten annyira szeret minket, hogy szeretné, ha fejlődnénk. Mennyei Atyánk lélekgyermekeiként van egy képességünk, amely megkülönböztet minket minden más teremtményétől: olyanná válhatunk, mint Ő. A szentírásokból megtudjuk, hogy Isten tökéletes tudással rendelkezik (lásd Jób 37:16), ezért a tökéletessé válásra irányuló célunknak magában kell foglalnia a tökéletesebb tudásra való törekvést.
A fiatalság erősségéért füzet azt mondja: „Mind világi, mind lelki okaid vannak arra, hogy törekedj a tanulásra, és szeresd azt. A tanulás nem csupán a keresetedről szól. Része annak az örökkévaló célodnak, hogy hasonlóbbá válj Mennyei Atyához.”3 Az iskolázottság örökkévaló cél, mert az Istenhez hasonlóvá válás egy örökkévaló törekvés.
Az élethosszig tartó tanulás tantétele nemcsak azokról szól, akik egyetemen folytatják a tanulmányaikat. Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Ha nincs is lehetőség iskolai oktatásra, ez ne akadályozzon meg benneteket abban, hogy megszerezzetek minden lehetséges tudást. Ilyen körülmények között a legjobb könyvek bizonyos értelemben a saját »egyetemetekké« válhatnak majd. Egy olyan osztályteremmé, mely mindig nyitva áll, és minden jelentkezőt befogad.”6
A Tan és szövetségek 88:118 erre szólít: „…keressétek ki a legjobb könyvekből a bölcsesség szavait; törekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is.” A legjobb könyvek közé tartoznak a szentírások és az élő próféták tanításai. Ahhoz pedig, hogy egyéb készségeket és tudást sajátítsunk el, gyakran szükségünk van más forrásokból származó meglátásokra is, mint például megbízható szakértőktől származó könyvek, egyetemi jegyzetek, online oktatási weboldalak, híroldalak, helyi kulturális fesztiválok és ezekhez hasonló további források. Természetesen nem minden forrás tartalmaz igazságot, így Isten szavának a mindennapos tanulmányozása segíthet az egyéb tanulmányaink során felismernünk az igazságot. Emellett törekedhetünk a Lélekre, és bölcsességet gyakorolhatunk annak a meghatározásához, hogy mely forrásokból tanulhatunk és mi az, ami igaz azokból.
Legyél kíváncsi a világra, tegyél fel kérdéseket! Keresd a mindennapi élet apró rejtelmeit és szépségeit! Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa, valamint felesége, Kristen ezt mondta: „Az életen át tartó tanulás… művészi igyekezetet is magában foglal. Beletartoznak az emberekkel és különböző helyszínekkel kapcsolatos élmények is: beszélgetés a barátokkal, múzeumlátogatás, koncertek és szolgálati lehetőségek. Gyarapítsuk magunkat és élvezzük az utazást!”7
A tanulmányaink során Mennyei Atya útmutatását kell kérnünk, mert az Ő iránymutatása által még többet hozhatunk ki a tanulásra fordított erőfeszítéseinkből. Eyring elnök ezt mondta: „Nincs olyan igazság, amit ne tudnánk megtanulni, mert Ő minden igazságot ismer.”8 Higgy abban, hogy Isten 1.) mindent tud, és 2.) meg akarja osztani velünk ezt a tudást.
Amint azt Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította, Mennyei Atyánk „nagyon szeretné megválaszolni imá[inkat] és valóra váltani álma[inkat]”9, és ebbe beletartoznak a továbbtanulásról szóló álmaink is. Bízz abban, hogy Isten képes segíteni nekünk sikerrel járni, és hogy a megfelelő időben elvezet minket az emberekhez és forrásokhoz, amelyekre vágyunk és szükségünk van, amikor kinyilatkoztatásra törekszünk és azok szerint cselekszünk.
Nincs olyan életkor, amikor már nem tanulunk. Mindig van még valami, amit Isten tanítani akar nekünk. Elég alázatosak lehetünk ahhoz, hogy felismerjük, van még valami, amit nem tudunk, és hálásak lehetünk a lehetőségért, hogy az Ő tanulói vagyunk.
Felelősségünk, hogy a tudásunkkal szolgáljunk másokat
Az egyik módja annak, hogy kimutassuk Istennek a tanulásra való képességünk miatti hálánkat, az, ha az elsajátított tudást mások megáldására használjuk. Mindig van valaki, akinek a hasznára válhat a tudásunk és a tapasztalatunk, legyen szó egy világméretű hallgatóságról a közösségi médián keresztül, egy nehéz helyzetben lévő szomszédról vagy egy családtagról.
„Isten azt akarja, hogy képezzük az elménket, fejlesszük a készségeinket és tökéletesítsük a képességeinket, hogy még jobb hatással lehessünk a világra, gondoskodhassunk magunkról, a családunkról és a szükséget látókról, valamint építhessük Isten királyságát.”10 Hagyd, hogy Isten áldásokat adjon mindaz által, amit már megtanultál és amit még tanulsz.
A Szabadító elmesélt egy példázatot, melyben egy gazda a három szolgájának tálentumokat adott, mielőtt elutazott. Az öt tálentummal és a két tálentummal rendelkező szolga is megkétszerezte a tálentumait, mire a gazda visszatért. A harmadik szolga azonban „elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét” (Máté 25:18).
Amikor a gazda visszatért, dicsérte a két hű szolgát, míg a rest szolgát megfeddte: „Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van” (Máté 25:29).
Nem számít, mennyi tudásra teszünk szert az életünk során, mindig van egy magasztosabb cél, mégpedig az, hogy megáldjunk másokat ezzel a tudással. Nelson elnök ezt tanította: „A tanultságban rejlik a különbség aközött, hogy azt kívánjátok, bárcsak segíthetnétek másokon, vagy hogy képesek is vagytok így tenni.”11 Amikor a tanultakat arra használjuk, hogy megerősítsük a fivéreinket és nővéreinket, és nyitottak maradjunk a további tudás megszerzésére, akkor a tudásunk növekedni fog, és új tapasztalatokra teszünk szert. Ha azonban elrejtjük a tudásunkat, hogy megtartsuk magunknak, az nem segít nekünk hasonlóbbá válni Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz.
Az élethosszig tartó tanulás sokféle alakot ölthet. Tájékozódhatunk a közösségünkben vagy az országunkban zajló eseményekről, és megpróbálhatjuk jó irányba befolyásolni azokat, ha szükséges. Ha valaki, akinek szolgálattételt nyújtunk, egy olyan betegséggel küszködik, amelyről keveset tudunk, akkor utánanézhetünk, hogy jobban át tudjuk érezni a helyzetét és támogatni tudjuk őt. Használhatjuk az evangéliumról való tudásunkat és a Krisztusról való bizonyságunkat arra, hogy felvidítsuk egy barátunk napját egy üzenettel. Ha egy fiatalabb családtag küszködik egy iskolai tantárggyal, akkor időt szakíthatunk a korrepetálására.
Amellett, hogy egész életünkön át törekszünk a tanulásra, másokat is támogathatunk ebben. Ahhoz, hogy segítsünk másokat az élethosszig tartó tanulásuk útján, nem kell a tanári pályát választanunk. Jelentheti azt is, hogy a saját lelkesedésünk által a tanulmányaik folytatására ihletünk másokat. Jelentheti azt is, hogy tanulunk valamit egy családtagunkkal, mert őt érdekli téma, még ha mi máskülönben nem is foglalkoznánk azzal.
Jelentheti azt, hogy felismerünk egy gondot a környezetünkben, és másokkal közösen tanulva igyekszünk megoldani. Azt jelenti, hogy úgy tanulunk, ahogy a Szabadító tette, és arra törekszünk, hogy egész életünkön át folytassuk ezt a tanulást, mert „ami Istentől való, az világosság; és aki világosságot fogad be, és megmarad Istenben, még több világosságot kap” (Tan és szövetségek 50:24).
Nelson elnök ezt mondta: „[F]olytassátok a tanulmányaitokat, …ahogy ti azt a legjobbnak ítélitek a családotok és a társadalom szolgálatára.”12 Nincs két egyforma földi élmény vagy tanulmányi pálya, de miközben egész életünkön át tanulunk és fejlődünk, olyan egyedi hatással lehetünk a világra, mint senki más.