Kifényesítette a cipőnket. Liahóna, 2022. okt.
Utolsó napi szentek történetei
Kifényesítette a cipőnket
Paulo krisztusi szolgálata oly módon tanított engem a Szabadító engesztelése ajándékáról, ami maradandó benyomást tett a lelkemre.
Amikor a Brazília Salvador Déli Misszióban szolgáltam misszionáriusként, a zónánkban lévő nyolc misszionárius általában az Itapua Egyházközség egyik tagja, Paulo otthonában étkezett közösen. Minden héten egy bizonyos napon ezzel a családdal étkeztünk.
Egy nap ismét Paulo, a felesége és a lánya otthonában ettünk. Egész héten esett az eső, az utcákon hömpölygött a víz. Paulo otthona szerény volt, betonpadlója az idők során simára kopott. A családjának nem volt elég bútora mind a nyolc misszionárius számára, így a legtöbben a földön ültünk.
Paulo megtért volt az egyházban, akinek nem volt lehetősége missziót szolgálni. Amikor befejeztük az étkezést, megkérdezte, merre visz aznap délután a térítői munkánk. Elmondtuk neki, hogy a misszióirodába tartunk, a szokásos interjúra a misszióelnökkel.
„Elderek! – mondta a sárfoltos cipőnkre tekintve. – Ilyen cipőkben nem mehettek a misszióelnökötökhöz!”
Bement a hálószobájába, és egy szinte teljesen kiürült cipőkrémes tégellyel tért vissza. Aztán letérdelt a földre, és fényezni kezdte a cipőnket.
Hogyan fényezhette a cipőnket ez az ember, aki már eddig is oly sokat áldozott fel azért, hogy hetente nyolc éhes misszionáriust etessen? Az én cipőm a vége felé következett a sorban, és azt terveztem, hogy udvariasan visszautasítom, amikor sorra kerülök. Amikor azonban az én cipőmhöz ért, tudtam, hogy ha elutasítom az ajánlatát, akkor egy igazán alázatos ember szent ajándékát utasítom vissza.
Paulo krisztusi szolgálatának köszönhetően, amikor csak rá gondolok, érzem, ahogy ég a szívem a boldogságtól. Oly módon tanított engem a Szabadító engesztelése ajándékáról, ami maradandó benyomást tett a lelkemre.
Jézus Krisztus minden egyes emberért hatalmas kínokat szenvedett el. Amikor készségesen elfogadjuk az értünk végzett felajánlását, megbánjuk a bűneinket és követjük Őt, akkor növekszik a szeretetünk Őiránta (lásd Tan és szövetségek 88:33). A szeretete irántunk teljes mértékben valóra válik, amikor elfogadjuk mindazt, amit Ő önként ad mindazoknak, akik töredelmesek és bűnbánóak.