Jöjj, kövess engem!

Ésaiás 50–57

Miért jellemezte Ésaiás Jézus Krisztust bárányként?

Az ószövetségi időkben Mózes törvénye megkívánta, hogy Izráel gyermekei „hím és ép” állatot áldozzanak fel a nyájaikból és csordáikból, és azt „saját szabad akaratukból ajánlják fel” (vö. 3 Mózes 1:3). Így hát Ésaiás azt tanította, hogy Jézus Krisztus olyan volt, „mint [a] bárány, mely mészárszékre vitetik” (Ésaiás 53:7).

Sok ószövetségi jelkép, például az állatáldozat, arra szolgál, hogy a Szabadítóra emlékeztessen bennünket. Gondold át a következő beszámolókat, és azt, miként mutatnak Krisztusra és az Ő engesztelésére:

• bárány

  Illusztrálta: Neil Webb

  Énók jövendölése arról, hogy „a Bárány megöletett a világ megalapítása óta”(Mózes 7:47)

• Ábrahám Izsák feláldozására készül

  Ábrahám hajlandósága arra, hogy feláldozza Izsákot (lásd 1 Mózes 22:8–14)

• az első pészah

  Az első pészah (lásd 2 Mózes 12:5–7)

Beszélgetés

Többé már nem áldozunk fel állatokat, de arra kérnek minket, hogy áldozzuk fel más dolgokat. Az újkori áldozathozatal megbeszéléséhez fontold meg a következő kérdéseket:

• Mit kér tőlünk az Úr, mit ajánljunk fel „áldozatul”? Lásd 3 Nefi 9:20.

• Mit ígér az Úr cserébe ezért az áldozatért? Lásd Tan és szövetségek 21:9.