Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Három tantétel, amely segített visszatérnem Krisztushoz
Számos elérhetetlennek tűnő szívhez és lélekhez a szolgálat, a jószívűség és a türelem a kulcs.
15 éves koromban a gyülekezetben valakivel szóváltásba kerültem, ami után sokáig megbántva éreztem magam. Azután a nap után többé nem is akartam visszamenni. Zsenge hitem és reményem széthullott, és lassan az isteni kilétemre sem tudtam többé összpontosítani. Sok kételyem volt, és nem találtam válaszokat.
Így hát megpróbáltam az evangéliumon kívül értelmet találni az életemnek. Miközben a szeretteim közül sokan aggódtak, én egyre távolabb kerültem. A szüleim mindenben próbáltak segíteni. Sok barátom bevont különféle tevékenységekbe. Azonban az a „hatalmas változás [még nem] ment végbe a szív[em]ben” (Alma 5:12). De idővel, ahogy az emberek krisztusi szeretetet tanúsítottak irántam és jó példát mutattak, megismertem Isten számomra készített tervének a jelentését.
Ha egy szeretted küszködik a hitével, talán azon tűnődsz, hogyan segíthetnél neki. Az én esetemben a szeretteim az Úr szolgáiként cselekedtek. Az ő szeretetük és odaadásuk hozott vissza az evangéliumhoz.
Ezt te is megteheted azokkal, akiket szeretsz.
Íme három tantétel, amelyet a szeretteim alkalmaztak, és amelyek segítettek meglátnom Mennyei Atya irántam való szeretetét:
1. Szolgálat
„Mert emlékszem Isten szavára, mely azt mondja, hogy cselekedeteikről ismeritek meg őket; mert ha cselekedeteik jók, akkor ők is jók” (Moróni 7:5).
A püspököm, aki nagyszerű barátom és példaképem volt, folyamatosan hívott, hogy akkor is szolgáljak vele, amikor már nem jártam istentiszteletre. Annyira fontos ember volt számomra, hogy nem tudtam visszautasítani a felkéréseit. Számtalan csodálatos élményben volt részünk azok szolgálatában, akiket meglátogattunk, és mindig felajánlotta, hogy majd ő oszt meg velük evangéliumi meglátásokat, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül.
Miközben arra kért, hogy szolgáljak másokat, engem is szolgált, és ez jócskán közrejátszott a Krisztushoz való visszatérésemben.
2. Jószívűség
„És a jószívűség hosszan tűrő és kedves, és nem irigykedik, és nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem könnyű felingerelni, nem gondol gonoszságra… [A jószívűség] minden dolgot elbír, minden dologban hisz, minden dolgot remél és minden dolgot elvisel” (Moróni 7:45).
Az édesapám nagyszerű példa számomra a jószívűségre. Mindig is jószívűséget tanúsított irántam, függetlenül a hitbéli meggyőződésemtől vagy a döntéseimtől. Életem egy nagyon sötét időszakában beszéltem édesapámmal, aki „Krisztus tiszta szeretet[ével]” (Moróni 7:47) fordult felém. Ítélkezés nélkül meghallgatta az aggodalmaimat, aztán egyszerű és felbecsülhetetlen értékű tanácsot adott nekem.
Az egyik legerőteljesebb dolog, amit megtehetsz a szeretteidért az, hogy krisztusi szeretetet tanúsítasz irántuk, függetlenül attól, milyen döntéseket hoztak.
3. Türelem
„A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül” (Jakab 1:4).
Tízévnyi távollét után tértem vissza az egyházba, édesanyám pedig erőn felüli, krisztusi türelemmel volt irántam. Soha nem erőltetett rám semmit, és nem is volt bosszús velem. Szeretett engem, emlékezett az értékemre, és tudta, hogy a Lélek és Mennyei Atya hatással vannak rám.
Nem siettethetjük az Úr munkáját, és nem gyakorolhatunk kényszert mások önrendelkezésére. Ehelyett közel maradhatunk a Lélekhez, hogy megtudjuk, mikor van itt az ideje, hogy meghívjuk vagy szolgáljuk azokat, akiket szeretünk.
Amikor mások úgy döntöttek, hogy szolgálnak, szeretnek és türelmesek lesznek velem, olyan lehetőségekkel és kapcsolatokkal áldattam meg, amelyek az ő segítségük nélkül nem lettek volna lehetségesek. A Szabadító világossága – különösen akkor, amikor a cselekedeteinkben mutatkozik meg – vezet vissza másokat az Ő evangéliumának az öröméhez. Alázatos tanúságomat teszem arról, hogy Isten mindannyiunkat szeret, nem számít, hol tartunk az életben vagy mit tettünk, amikor viszont Őhozzá jövünk, még jobban meg tud áldani minket. Nagyon hálás vagyok az evangéliumért, és bizonyságot teszek arról, hogy valóban életem szereplőinek a krisztusi példája által tudtam visszatérni.