Általános konferencia
Magasabb öröm
2024. áprilisi általános konferencia


Magasabb öröm

Azt kívánom, hogy keressük és találjuk meg azt a magasabb örömöt, amely abból fakad, ha életünket Mennyei Atyánknak és az Ő szeretett Fiának szenteljük.

Abban a nagy áldásban van részem, hogy immár három évtizede mondhatok beszédeket általános konferencián. Ezen idő alatt világszerte sokan tettek fel nekem kérdéseket ezekkel az üzenetekkel kapcsolatban. Mostanában van egy rendre visszatérő megjegyzés. Általában valahogy így szól: „Uchtdorf elder, figyelmesen hallgattam a legutóbbi beszédedet, de… nem hallottam semmit a repülésről.”

Hát… a mai nap után ezt valószínűleg nem fogom hallani egy ideig!

A „napszabdalta felhőkavalkád”1

Nehéz elhinni, de még csak 120 éve annak, hogy Wilbur és Orville Wright először emelkedett a magasba, és repült az észak-karolinai Kitty Hawk fövenyei felett. Négy rövid repülés azon a decemberi napon megváltoztatta a világot, és megnyitotta a kaput a világtörténelem legnagyszerűbb találmányai előtt.

A repülés kockázatos volt azokban a korai napokban. A Wright fivérek tisztában voltak ezzel. Amiképpen az apjuk, Milton is. Mi több, mivel annyira rettegett attól, hogy mindkét fiát elveszíti egy repülőbalesetben, megígérték neki, hogy soha nem fognak egyszerre repülni.

És nem is tették – kivéve egyszer. Hét évvel azon történelmi Kitty Hawk-i nap után Milton Wright végre beleegyezését adta, és végig is nézte, ahogy Wilbur és Orville első alkalommal repül együtt. A földet érést követően Orville meggyőzte az apját, hogy ő is szánja rá magát első és egyetlen repülésére, és tudja meg ő maga, hogy milyen is az.

Amint a gép elemelkedett a földtől, a 82 éves Miltont annyira magával ragadta a repülés feletti lelkesedés, hogy minden félelme elillant. Orville örömmel hallotta, ahogy apja elragadtatással kiáltja: „Magasabbra, Orville! Magasabbra!”2

Igazán kedvemre való ember volt!

Annak az oka, amiért jómagam alkalmanként a repülésről beszélek, az, hogy ismerem valamennyire azt, amit Wrighték éreztek. Magam is „elhagytam a föld komor gúzsát, s égben lejtettem víg, ezüst szárnyon”3.

A Wright fivérek ezen első repülése, mely mindössze 37 évvel a születésem előtt zajlott le, megnyitotta az életemben a kalandok, az ámulat és a színtiszta öröm kapuját.

Ugyanakkor bármily elképesztő is ez az öröm, létezik az örömnek egy magasabb fajtája. A mai napon Milton Wright elragadtatott kiáltásának a szellemében – „Magasabbra, Orville! Magasabbra!” – erről a magasabb örömről szeretnék beszélni: honnan ered, hogyan hatol a szívünkbe, és hogyan tapasztalhatjuk meg nagyobb mértékben.

Az emberi létezés célja maga

Valószínűleg mondani sem kell, hogy mindenki szeretne boldog lenni.4 Mindazonáltal azt sem kell mondani, hogy nem mindenki boldog. Sajnos úgy tűnik, hogy sokak számára nehéz rálelni a boldogságra.5

Miért van ez? Ha a boldogság az, amire mi, emberek a leginkább vágyunk, miért vagyunk ennyire sikertelenek a megtalálásában? Átfogalmazva egy countrysláger szövegét: talán csupa rossz helyen kerestük eddig az örömöt.6

Hol találhatunk örömre?

Mielőtt rátérnénk arra, hogy miként lelhetünk örömre, hadd jegyezzem meg, hogy a depresszió és a más nehéz mentális és érzelmi kihívások valóságosak, a válasz pedig nem egyszerűen annyi, hogy „próbálj meg boldogabbnak lenni”. A célom ma sem az, hogy kisebbítsem vagy lebecsüljem a mentálhigiénés gondokat. Amennyiben ilyen kihívásokkal néztek szembe, veletek gyászolok és mellettetek állok. Vannak, akik számára az öröm megtalálása magában foglalhatja azt, hogy olyan képzett mentálhigiénés szakemberek segítségét kérik, akik az életüket ezen igen fontos mesterségük gyakorlásának szentelték. Legyünk hálásak az efféle segítségért!

Az élet nem az érzelmi magaslatok végtelen egymásutánja. „Mert szükségképpen minden dologban ellentétnek kell lennie.”7 És ha egyszer maga Isten is könnyezik, ahogyan azt a szentírások is megerősítik,8 akkor természetesen ti is és én is fogunk könnyezni. A szomorúság érzése nem a kudarc jele. Az öröm és a bánat – legalábbis ebben az életben – elválaszthatatlan társak.9 Mindannyiótokhoz hasonlóan nekem is kijutott a csalódottság, a bánat, a szomorúság és a bűntudat érzéseiből.

Ugyanakkor azt is személyesen megtapasztaltam, hogy milyen az a dicsőséges virradat, amely oly mélyreható örömmel tölti el a lelket, hogy alig lehet bent tartani. Személyesen is felfedeztem, hogy ez a békés magabiztosság abból fakad, hogy követem a Szabadítót és az Ő útján járok.

Az Őáltala nekünk adott békesség nem olyan, mint amilyet a világ ad.10 Jobb annál! Magasabb és szentebb. Jézus ezt mondta: „[É]n azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.”11

Jézus Krisztus evangéliuma igazán a „nagy öröm jó híre”12! A páratlan remény üzenete! Az iga felvételének és a terhek leemelésének az üzenete.13 A világosság összegyűjtésének az üzenete. A mennyei kegynek, magasabb tudásnak, szentebb szövetségeknek, örök biztonságnak és örökké tartó dicsőségnek az üzenete.

Pontosan az öröm a célja a tervnek, melyet Isten a gyermekei számára készített. Erre lettetek teremtve – „hogy öröm[ötö]k lehessen”14. Erre lettetek megalkotva!

Mennyei Atyánk nem rejtette el a boldogsághoz vezető ösvényt. Nem titkos. Mindenki számára elérhető!15

Azoknak lett megígérve, akik a tanítványság ösvényén járnak, követik a Szabadító tanításait és példáját, betartják a parancsolatait, és tiszteletben tartják az Istennel kötött szövetségeket. Mily figyelemre méltó ígéret!

Isten valami többet tartogat

Mindannyian ismerünk olyanokat, akik azt mondják, nincs szükségük Istenre ahhoz, hogy boldogok legyenek, és elég boldogok vallás nélkül.

Elfogadom és tiszteletben tartom ezeket az érzéseket. Szeretett Mennyei Atyánk azt szeretné, ha minden gyermeke a lehető legnagyobb boldogságot élvezné, ezért gyönyörű, tartalmas örömökkel és élvezetekkel töltötte meg ezt a világot, „hogy kedvére legyen a szemnek és vidítsa a szívet”16. Számomra a repülés szerzett nagy örömet. Mások a zenében, a művészetekben, a hobbikban vagy a természetben találják meg.

Amikor meghívunk mindenkit és megosztjuk a Szabadító nagy örömének jó hírét, azzal nem vetjük el az öröm ezen forrásainak egyikét sem. Egyszerűen csak azt mondjuk, hogy Isten valami többet tartogat. Egy magasabb és mélyebb örömöt – olyan örömöt, amely felülmúl mindent, amit ez a világ kínál. Olyan örömöt, amely túléli a szívfájdalmat, keresztülhatol a bánaton és elhalványítja a magányt.

Ezzel ellentétben a világi boldogság nem maradandó. Nem is lehet az. Minden földi dolog természete az, hogy eljár felette az idő, hanyatlásnak indul, elhasználódik vagy lejár a szavatossága. Ám az isteni öröm örök, mert Isten is örök. Jézus Krisztus azért jött, hogy kiemeljen minket abból, ami mulandó, és a romlandóságot romolhatatlansággal váltsa fel. Csakis Ő rendelkezik ezzel a hatalommal, és csakis az Ő öröme szüntelen.

Ha úgy érzitek, hogy lehetne több is az efféle örömből az életetekben, akkor arra hívlak benneteket, hogy induljatok el azon az utazáson, amit Jézus Krisztusnak és az Ő útjának a követése jelent. Ez az utazás egy egész életen át tart – és még annál is tovább. Kérlek, hadd javasoljak néhány kezdeti lépést a tiszta öröm felfedezésének eme méltó utazásához.

Húzódjatok közel Istenhez17

Emlékeztek arra az újszövetségi nőre, aki 12 éven keresztül egy vérzéssel járó betegségben szenvedett?18 Amije csak volt, azt mind orvosokra költötte, de a dolgok csak egyre rosszabbra fordultak. Hallott Jézusról, akinek a gyógyító hatalma közismert volt. De vajon őt is meg tudja gyógyítani? És egyáltalán: hogyan kerülhetne a közelébe? A betegsége Mózes törvénye szerint tisztátalanná tette őt, ezért távolságot kellett tartania másoktól.19

Úgy tűnt, szóba sem jöhet az, hogy nyíltan odamenjen hozzá, és gyógyítást kérjen.

Ám így gondolkodott: „Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.”20

Végül a hite felülkerekedett a félelmén. Mások rosszallásával dacolva a Szabadító irányába törekedett.

Végre már karnyújtásnyira volt. Kinyújtotta a kezét.

És meggyógyult.

Vajon nem olyanok vagyunk-e valamelyest mindannyian, mint ez az asszony?

Sok oka lehet annak, amiért habozunk közelebb húzódni a Szabadítóhoz. Talán mások gúnyolnak és kárhoztatnak emiatt. Kevélységünkben talán elvethetjük azt a lehetőséget, hogy valaminek, ami ennyire egyszerű, ily nagy értéke lehet. Talán úgy gondoljuk, hogy az állapotunk valamiképpen kizár minket az Ő gyógyításából – hogy túl nagy a távolság vagy túl sok a bűnünk.

Ehhez az asszonyhoz hasonlóan én is megtanultam, hogy ha közelebb húzódunk Istenhez, és kinyújtjuk a kezünket, hogy megérintsük Őt, akkor valóban gyógyulásra, békességre és örömre lelhetünk.

Keressétek!

Jézus azt tanította, hogy „keressetek és találtok”21.

Úgy hiszem, ez az egyszerű mondat nemcsak lelki ígéret, hanem tényközlés is.

Ha okokat keresünk arra, hogy dühösek legyünk, kételkedjünk, keserűek legyünk vagy magányosak, akkor meg is fogjuk találni azokat.

Ha azonban az örömöt keressük – ha okokat keresünk az örvendezésre és arra, hogy boldogan kövessük a Szabadítót, akkor azokat meg fogjuk találni.

Ritkán szoktuk megtalálni azt, amit nem keresünk.

Örömöt kerestek?

Keressetek és találtok.

Viseljétek egymás terheit22

Jézus azt tanította, hogy nagyobb áldás adni, mint kapni.23

Vajon lehetséges lenne, hogy az örömöt a keresésünk során úgy lelhetjük meg a legjobban, ha örömöt adunk másoknak?

Fivérek és nővérek, tudjátok és én is tudom, hogy ez így igaz! Az öröm olyan, mint az a véka liszt vagy korsó olaj, amely soha nem fogy el.24 Az igaz öröm megsokszorozódik, amikor megosztják.

Ehhez nem kell valami hatalmas vagy bonyolult dolgot tenni.

Tehetünk egyszerű dolgokat.

Például teljes szívünkkel imádkozni valakiért.

Őszintén megdicsérni valakit.

Segíteni valakinek azt érezni, hogy szívesen látják, megbecsülik és szeretik.

Megosztani egy kedvenc szentírásrészünket és azt, hogy mit jelent az a számunkra.

Vagy csupán annyit tenni, hogy odafigyelünk.

„[A]mikor embertársaitok szolgálatában vagytok, akkor is csak Istenetek szolgálatában vagytok”25, és Isten bőkezűen fizet meg a kedvességetekért.26 Az az öröm, melyet másoknak szereztek, visszatér majd hozzátok: „jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet”27 kaptok.

„Mit cselekedjünk tehát?”28

Arra kérlek titeket, hogy az elkövetkező napokban, hetekben és hónapokban:

  • Szánjatok időt az őszinte, teljes szívvel kifejtett erőfeszítésre abban, hogy közelebb húzódjatok Istenhez.

  • Keressétek szorgalmasan a remény, a békesség és az öröm mindennapi pillanatait.

  • Szerezzetek örömet a körülöttetek lévőknek.

Drága fivéreim és nővéreim, drága barátaim! Amikor Isten szavát kutatva mélyebben megértitek Isten örök tervét, elfogadjátok ezeket a felkéréseket, és igyekeztek az Ő útján járni, akkor megtapasztaljátok majd „az Istennek békesség[ét], mely minden értelmet felül halad”29, még a bánatok közepette is. Nagyobb mértékben fogjátok érezni Isten felülmúlhatatlan szeretetének a duzzadását a szívetekben. A celesztiális világosság virradata keresztülhatol majd a próbatételeitek árnyain, és elkezditek megízlelni a nem látott, tökéletes, mennyei sík kimondhatatlan dicsőségeit és csodáit. Érezni fogjátok, amint lelketek ennek a világnak a tömegvonzása ellenére is emelkedik.

A jóravaló Milton Wrighthoz hasonlóan talán ti is örvendezve fogjátok felemelni a hangotokat, és így kiáltotok fel: „Magasabbra, Atyám! Magasabbra!”

Azt kívánom, hogy keressük és találjuk meg azt a magasabb örömöt, amely abból fakad, ha életünket Mennyei Atyánknak és az Ő szeretett Fiának szenteljük. Ez az én buzgó imám és áldásom Jézus Krisztus szent nevében. Ámen.

Jegyzetek

  1. Ifj. John Gillespie Magee: High Flight, poetryfoundation.org.

  2. Lásd Christopher Klein, “10 Things You May Not Know about the Wright Brothers,” History, Mar. 28, 2023, history.com.

  3. Magee: High Flight.

  4. Huszonnégy évszázaddal ezelőtt Arisztotelész megfigyelte, hogy a boldogság az a dolog, amire az emberek a leginkább vágynak. Nikomakhoszi etika című értekezésében azt tanította, hogy az életben a legfőbb jó az, aminek az elérésére önmagáért való célként – nem pedig más célokhoz vezető eszközként – törekszünk. A boldogság mindenekelőtt éppen ez. „A boldogságra mindig önmagáért vágyunk – mondta Arisztotelész –, és soha nem valami másnak az eszközeként” (The Nicomachean Ethics of Aristotle, trans. J. E. C. Weldon [1902], 13–14).

  5. Lásd Harry Enten, “American Happiness Hits Record Lows,” CNN, Feb. 2, 2022, cnn.com; Tamara Lush, “Poll: Americans Are the Unhappiest They’ve Been in 50 Years,” Associated Press, June 16, 2020, apnews.com; “The Great Gloom: In 2023, Employees Are Unhappier Than Ever. Why?” BambooHR, bamboohr.com.

  6. Lásd Wanda Mallette, Patti Ryan, and Bob Morrison, “Lookin’ for Love (in All the Wrong Places)” (1980).

  7. 2 Nefi 2:11.

  8. Lásd János 11:35; Mózes 7:28–37.

  9. Lásd 2 Nefi 2:11.

  10. Lásd János 14:27.

  11. János 10:10.

  12. Vö. Lukács 2:10.

  13. Lásd Máté 11:28–30.

  14. 2 Nefi 2:25.

  15. Ha aggályaitok vannak azzal kapcsolatban, hogy Mennyei Atyátok elfogad-e benneteket és megengedi-e, hogy részesüljetek az Ő örömében, akkor arra kérlek benneteket, hogy imádságosan olvassátok el Krisztus példázatát a tékozló fiúról (lásd Lukács 15:11–32). Ebből a példázatból megtudjuk, hogyan érez Mennyei Atyánk a gyermekei iránt, és miként várja és ünnepli a visszatérésünket, miután eltévelyedtünk Tőle! Attól a pillanattól fogva, hogy „magunkba szállunk” (vö. 17. vers), és nekivágunk a hazafelé vezető utazásunknak, Ő látni fog minket, hiszen ott áll, figyel és vár. És hogy mire vár? Ránk! Amikor közel jövünk Őhozzá, Ő meg fogja ünnepelni a visszatérésünket, és a gyermekének fog nevezni minket.

  16. Tan és szövetségek 59:18. Ebből a kinyilatkoztatásból azt is megtudjuk, hogy „örömére szolgál Istennek, hogy mindezen dolgokat megadta az embernek; mert evégre lettek megalkotva” (20. vers).

  17. Azoknak, akik közelednek Istenhez, Ő azt a fenséges ígéretet teszi, hogy „közeledni fogok hozzátok” (Tan és szövetségek 88:63; lásd még Jakab 4:8).

  18. Lásd Márk 5:24–34.

  19. Lásd Szentíráskalauz: tiszta és tisztátalan.

  20. Márk 5:28.

  21. Máté 7:7.

  22. Azáltal, hogy egymás terheit viseljük, betöltjük „Krisztus törvényét” (Galátziabeliek 6:2; lásd még Móziás 18:8).

  23. Lásd Apostolok cselekedetei 20:35.

  24. Lásd 1 Királyok 17:8–16.

  25. Móziás 2:17.

  26. A Rómabeliekhez írt levelében Pál leszögezi, hogy Isten „megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel… Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek” (Rómabeliek 2:6–7, 10).

  27. Lukács 6:38. Akár a saját szabadulásunk és örök boldogságunk is függhet a mások iránti könyörületünktől és kedvességünktől (lásd Máté 25:31–46).

  28. Lukács 3:10.

  29. Filippibeliek 4:7.