Egy különösen nemes elhívás

Joy D. Jones

az Elemi általános elnöke

Hívő nőkként olyan igaz tantételeket meríthetünk Joseph Smith példájából, amelyek betekintést engednek a saját kinyilatkoztatásunk elnyeréséhez.

Hálásan összpontosítom mai beszédemet a nőknek a visszaállításban játszott folyamatos szerepére. Egyértelmű, hogy a történelem során a nők megkülönböztetett helyet foglaltak el Mennyei Atyánk tervében. Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Lehetetlenség felmérni, mekkora hatást gyakorolnak a… nők nemcsak a családokra, hanem az Úr egyházára is feleségként, anyaként és nagymamaként, testvérként és nagynéniként, tanítóként és vezetőként, különösen pedig példaképként és a hit védelmezőjeként.” ¹

A Segítőegylet korai napjaiban, 178 évvel ezelőtt, Joseph Smith próféta azt tanácsolta a nővéreknek Nauvooban, hogy „éljenek a kiváltság[aik] szerint” ² . Példájuk ma is tanulsággal szolgál a számunkra. Egységben követték a próféta hangját és éltek Jézus Krisztusba vetett rendíthetetlen hittel, miközben segítettek lefektetni az alapzatot, amelyen ma állunk. Nővérek! Most rajtunk a sor. Isteni megbízatást kaptunk az Úrtól, és a hithű, egyedi hozzájárulásaink létfontosságúak.

Spencer W. Kimball elnök így magyarázta ezt: „Különösen nemes elhívás igazlelkű nőnek lenni a mi Szabadítónk eljövetelét megelőző utolsó felvonásokban ezen a földön. Az igazlelkű nő szilárdsága és hatása napjainkban tízszer akkora lehet, mint a békésebb időkben.” ³

Nelson elnök is így esedezett: „Arra kérlek benneteket ma, nővéreim az egyházban, hogy lépjetek előre! Foglaljátok el jogos és szükséges helyeteket az otthonotokban, a közösségetekben és Isten királyságában – sokkal inkább, mint eddig bármikor is.” ⁴

A közelmúltban abban a kiváltságban volt részem, hogy elemis gyermekek egy csoportja társaságában Russell M. Nelson elnökkel találkozhattam a Smith család otthonának újjáépített másában a New York állambeli Palmyrában. Hallgassátok, amint prófétánk arról tanítja a gyermekeket, mit tehetnek ők azért, hogy előrelépjenek!

Jones nővér: Kíváncsi vagyok, van-e olyan kérdésetek, amelyet fel szeretnétek tenni Nelson elnöknek. A prófétával ültök itt. Van esetleg valami, amit mindig is meg akartatok kérdezni egy prófétától? Tessék, Pearl.

Pearl: Nehéz prófétának lenni? Neked, hát, sok dolgod van?

Nelson elnök: Persze, hogy nehéz. Minden, aminek ahhoz van köze, hogy hasonlóbbá váljunk a Szabadítóhoz, nehéz. Például amikor Isten meg akarta adni Mózesnek a tízparancsolatat, mit mondott neki, hová menjen? Fel egy hegy tetejére, a Sínai-hegy tetejére. Tehát Mózesnek fel kellett másznia egészen annak a hegynek a tetejéig, hogy megkapja a tízparancsolatot. Nos, Mennyei Atya ezt is mondhatta volna: „Mózes, te indulj el onnan, én pedig elindulok innen, és félúton találkozunk.” De nem így tett. Az Úr szereti az erőfeszítést, mert olyan jutalmakat eredményez, amelyek másképp nem nyerhetők el. Például vettetek már zongoraleckéket?

Gyermekek: Igen.

Pearl: Én hegedülök.

Nelson elnök: És gyakoroltok is?

Gyermekek: Igen.

Nelson elnök: És mi történik, ha nem gyakoroltok?

Pearl: Elfelejtjük, hogyan kell.

Nelson elnök: Így van, nem fejlődtök, ugye? Tehát Pearl, a válasz igen. Erőfeszítésbe, sok kemény munkába, sok tanulásba kerül, és soha nincs vége. Ez pedig jó. Jó, mert mindig tovább fejlődünk. Még a következő életben is fejlődni fogunk.

Nelson elnök e drága gyermekeknek adott válasza mindannyiunknak szól. Az Úr szereti az erőfeszítést, az erőfeszítés pedig jutalmakat eredményez. Folyamatosan gyakorolunk. Amíg törekszünk az Úr követésére, mindig fejlődni fogunk. ⁵ Nem várja el tőlünk a tökéletességet már ma. Folyamatosan mászunk felfelé a saját Sínai-hegyünkre. Ahogy a múltban, az utazásunk most is valóban megköveteli az erőfeszítést, a kemény munkát és a tanulmányozást, de a fejlődés melletti elkötelezettségünk örökkévaló jutalmakkal jár. ⁶

Mi mást tanulunk még Joseph Smith prófétától és az első látomásból az erőfeszítésről, a kemény munkáról és a tanulásról? Az első látomás utat mutat nekünk a saját egyedi, folyamatos szerepköreinkben. Hívő nőkként olyan igaz tantételeket meríthetünk Joseph Smith példájából, amelyek betekintést engednek a saját kinyilatkoztatásunk elnyeréséhez. Például:

Nehézségek közepette munkálkodunk.
A szentírásokhoz fordulunk a cselekvéshez szükséges bölcsesség elnyeréséért.
Tanúsítjuk az Istenbe vetett hitünket és bizalmunkat.
A hatalmunkat gyakorolva esedezünk Istennek, hogy segítsen meghiúsítanunk az ellenség hatását.
Feltárjuk Isten előtt a szívünk vágyait.
Az Ő világosságára összpontosítunk, hogy vezesse az életünk döntéseit és megnyugodjon rajtunk, amikor Őhozzá fordulunk.
Felismerjük, hogy Ő mindannyiunkat név szerint ismer, és egyéni, betöltésre váró szerepei vannak a számunkra. ⁷

Emellett Joseph Smith visszaállította az arról való tudást is, miszerint isteni lehetőségekkel és örökkévaló értékkel rendelkezünk. A Mennyei Atyánkkal való eme kapcsolatunk miatt úgy hiszem, Ő elvárja tőlünk, hogy kinyilatkoztatásban részesüljünk Tőle.

Az Úr arra utasította Emma Smitht, hogy „[nyerje el] a Szentlelket”, tanuljon sokat, „te[gye] félre a világ dolgait, és keres[se] egy jobbnak dolgait”, valamint „ragaszkodj[on] a szövetségekhez”, amelyeket Istennel kötött. ⁸ A tanulás a fejlődés szerves része, különösen, mivel a Szentlélek állandó társasága megtanítja nekünk, mit szükséges mindegyikünknek félretennie – vagyis hogy mi az, ami elvonná a figyelmünket vagy késleltetné a fejlődésünket.

Nelson elnök ezt mondta: „Könyörögve kérlek benneteket, hogy gyarapítsátok a kinyilatkoztatás elnyerésére irányuló lelki képességeteket!” ⁹ A prófétánk szavai állandóan velem maradnak, amint a nők előrelépésre való képességén elmélkedem. Könyörög hozzánk, ami az ügy elsődleges fontosságát jelzi. Megtanítja nekünk, hogyan éljünk túl lelkileg egy bűntől megbetegített világban azáltal, hogy kinyilatkoztatásban részesülünk és aszerint cselekszünk. ¹⁰ Amint így teszünk, az Úr parancsolatait tiszteletben tartva és azok szerint élve, Emma Smithhez hasonlóan nekünk is „az igazlelkűség koronáját” ¹¹ ígérik. Joseph próféta tanított arról, milyen fontos tudni, hogy az ösvényt, amelyre ebben az életben törekszünk, Isten jóváhagyta. E tudás nélkül „elcsigázott lesz az elmé[nk] és elfárad[unk]” ¹² .

Ezen a konferencián olyan igazságokat hallunk majd, amelyek arra ihletnek minket, hogy változzunk, fejlődjünk, és megtisztítsuk az életünket. A személyes kinyilatkoztatáson keresztül elkerülhetjük azt a jelenséget, amelyet néhányan „általános konferenciai túlterheltségnek” neveznek – amikor arra eltökélten távozunk innen, hogy márpedig mindent most fogunk megtenni. A nők számos szerepben állnak helyt, de lehetetlen és szükségtelen egyszerre betölteniük mindegyiket. A Lélek segít meghatároznunk, hogy mely munkára összpontosítsunk a mai napon. ¹³

Az Úr a Szentlelken keresztül gyakorolt szerető hatása segít tudnunk, mi elsődleges fontosságú az Ő számára a fejlődésünkre vonatkozóan. A személyes kinyilatkoztatás megszívlelése személyes fejlődéshez vezet. ¹⁴ Odafigyelünk és cselekszünk. ¹⁵ Az Úr ezt mondta: „Kérjétek az Atyát az én nevemben, hittel, híve abban, hogy kapni fogtok, és akkor veletek lesz a Szentlélek, amely minden dolgot kinyilvánít, amely célszerű.” ¹⁶ A folyamatos szerepünk az, hogy folyamatos kinyilatkoztatásban részesüljünk.

Amint magasabb szintű gyakorlatra teszünk szert az e szerint való cselekvésben, nagyobb hatalomban részesülhetünk az egyéni szerepeinkben, hogy szolgáljunk és véghezvigyük a szabadítás és felmagasztosulás munkáját – hogy igazán „[félretegyük] e világ dolgait, és keres[sük] egy jobbnak dolgait” ¹⁷ . Így hathatósabban inspirálhatjuk a felnövekvő nemzedéket is arra, hogy hasonlóan cselekedjenek.

Fivérek és nővérek! Mind Isten hatalmára törekszünk az életünkben. ¹⁸ Gyönyörű egység rejlik a nők és a férfiak között Isten munkájának véghezvitelében napjainkban. A papság hatalmához szövetségeken keresztül férünk hozzá, amelyeket először a keresztelés vizében, majd a szent templomok falain belül kötünk meg. ¹⁹ Nelson elnök ezt tanította nekünk: „Minden nő és minden férfi, aki szövetségeket köt Istennel és azokat a szövetségeket be is tartja, valamint érdemesen részesül a papsági szertartásokban, közvetlenül hozzáfér Isten hatalmához.” ²⁰

Be kell vallanom, hogy az életem eddigi részében nem ismertem fel, hogy nőként a szövetségeimen keresztül én is hozzáférhetek a papság hatalmához. ²¹ Nővérek! Azért imádkozom, hogy felismerjük és megbecsüljük a papság hatalmát, amint „ragaszkod[unk] a szövetsége[in]khez”, ²² keblünkre öleljük a szentírások igazságait, és megszívleljük az élő prófétáink szavait.

Jelentsük ki merészen a Mennyei Atyánk és a Szabadítónk iránti odaadásunkat, „rendíthetetlen hittel benne, teljesen annak érdemeire támaszkodva, akinek hatalmában áll megszabadítani” ²³ . Örömmel folytassuk a bennünk rejlő legfőbb lelki lehetőségünkhöz vezető eme utazásunkat, és segítsünk a környezetünkben lévőknek is így tenni a vezetés, a szeretet, a szolgálat és a könyörület segítségével.

James E. Talmage elder gyengéden emlékeztetett minket arra, hogy „[a] nő és a női mivolt legnagyobb bajnoka a világon Jézus, a Krisztus” ²⁴ . Mely szerep tűnik ki a leginkább a nőknek a visszaállításban betöltött folyamatos szerepeinek végső elemzéséből, illetve mindannyiunk számára? Bizonyságomat teszem, miszerint e szerep az, hogy halljuk Őt, ²⁵ kövessük Őt, ²⁶ bízzunk Őbenne, ²⁷ és váljunk az Ő szeretetének kiterjesztésévé ²⁸ . Tudom, hogy Ő él. ²⁹ Jézus Krisztus szent nevében, ámen.