Isten közvetlen jósága
    Footnotes

    Isten közvetlen jósága

    Miközben türelmesen várunk az Úrra, vannak bizonyos áldások, amelyek azonnal elérkeznek hozzánk.

    Jó néhány évvel ezelőtt az ötéves fiunk odajött hozzám, és bejelentette: „Apa, rájöttem valamire. Rájöttem, hogy ami neked a hamarosan, az nekem nagyon hosszú idő.”

    Amikor az Úr vagy a szolgái olyasmiket mondanak, hogy „nem is oly sok nap múltán” vagy „nincs messze az idő”, az a szó szoros értelmében jelenthet egy emberöltőnyi vagy annál is hosszabb időt.1 Az Ő ideje, és gyakran az Ő időzítése is, eltér a miénktől. A kulcs a türelem. Enélkül sem kifejleszteni, sem kimutatni nem tudjuk az Istenbe vetett, az élethez és szabadításhoz vezető hitet. A mai üzenetem azonban az, hogy miközben türelmesen várunk az Úrra, vannak bizonyos áldások, amelyek azonnal elérkeznek hozzánk.

    Amikor Almát és népét elfogták a lámániták, ők szabadulásért imádkoztak. Nem lettek azonnal kiszabadítva, azonban míg türelmesen vártak a szabadításra, az Úr azonnali áldások által megmutatta nekik a jóságát. Azonnal meglágyította a lámániták szívét, hogy ne öljék meg őket. Emellett megerősítette Alma népét és könnyített a terheiken.2 Amikor végre kiszabadultak, Zarahemlába mentek, ahol az ámuldozó hallgatóságnak felidézték, mi történt velük. Zarahemla népe csodálkozott, és „amikor Isten közvetlen jóságára gondoltak, és hatalmára, mellyel Almát és testvéreit kiszabadította… a rabságból, akkor felemelték a szavukat és köszönetet mondtak Istennek”3.

    Isten közvetlen jósága mindazokhoz eljő, akik igaz szándékkal, szívük minden szándékával Őt szólítják. Ez azokat is magában foglalja, akik buzgó elszántsággal fohászkodnak, amikor a szabadulás oly távolinak, a szenvedés hosszúra nyúlónak, sőt egyre fokozódónak tűnik.

    Így volt ez az ifjú prófétával is, aki egy nyirkos tömlöcben a végsőkig szenvedett, mielőtt így kiáltott volna: „Ó Isten, hol vagy? […] Meddig tartod vissza a kezed…? Igen, Ó Urunk, meddig…?”4 Erre válaszolva az Úr nem szabadította ki azonnal Josephet, viszont azonnal így szólt: „békesség lelkednek”5.

    Isten a később bekövetkező szabadításra is azonnali reménységet nyújt.6 Nem számít, miről van szó vagy hol vagyunk, Krisztusban és Krisztus által mindig ránk mosolyog a remény fénye.7 Közvetlen közelről.

    Továbbá ezt is megígérte: „az én irgalmasságom [avagy kedvességem] tőled el nem távozik”8.

    Isten szeretetének legfőbb jellemzője az azonnaliság. Pállal együtt bizonyságot teszek arról, hogy semmi „nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon… Jézus Krisztusban”9. Az Ő isteni szülői szeretetének állandóságától és azonnaliságától még a bűneink sem szakaszthatnak el, bár a Lelkétől egy időre távol tarthatnak.

    Ez néhány módja annak, ahogyan „rögtön megáld”10 bennünket. Most időben és térben is közel hoznám ezeket a tantételeket azzal, hogy mesélek nektek két olyan emberről, akiknek az élete Isten közvetlen jóságáról tanúskodik.

    Emilie fiatal kamaszkora óta gyógyszerfüggőséggel küzdött. A kísérletezés szokássá alakult, a szokás pedig olyan függőséggé szilárdult, mely éveken át fogva tartotta, bár néha voltak jó időszakai. Emilie gondosan eltitkolta a problémáját, különösen azt követően, hogy feleség és anya lett.

    Szabadításának kezdete egyáltalán nem érződött szabadulásnak. Az egyik percben Emilie még egy rutinszerű orvosi vizsgálaton vett részt, a másikban viszont már mentő szállította kórházba. Páni félelembe ejtette annak gondolata, hogy elválasztják a gyermekeitől, a férjétől, az otthonától.

    Azon az éjszakán Emilie a hideg, sötét szobában az ágyában összegömbölyödve magányosan zokogott. Egyre kevésbé tudott észszerűen gondolkozni, mígnem felülkerekedett rajta a szobát és a lelkét átjáró aggodalom, félelem és nyomasztó sötétség, és Emilie tényleg azt gondolta, hogy aznap éjjel meg fog halni. Mégpedig egyedül.

    Ebben a kétségbeejtő helyzetben Emilie valahogy összeszedett magában annyi erőt, hogy az ágyról legördülve térdre ereszkedjen. Minden mesterkéltség nélkül – mely a korábbi imáiban időnként jelen volt –, teljes mértékben alávetette magát az Úrnak, és kétségbeesetten így könyörgött: „Drága Istenem, szükségem van Rád. Kérlek, segíts nekem! Nem akarok egyedül lenni. Kérlek, segíts át ezen az éjszakán!”

    Akárcsak az ősi Péter esetében, Jézus azonnal kinyújtotta karját és elkapta Emilie süllyedő lelkét.11 Csodálatos nyugodtság, bátorság, bizonyosság és szeretet árasztotta el. A szoba már nem volt hideg, és ő nem volt egyedül. 14 éves kora óta most először tudta, hogy minden rendben lesz. Midőn „ráeszmélt… Istenre”12, Emilie békésen elaludt. Ebből láthatjuk, hogy ha „bűnbánatot tartotok és nem keményítitek meg a szíveteket, akkor a megváltás nagy terve rögtön érvénybe lép számotokra”13.

    család a templomnál

    Emilie gyógyulása és végső szabadulása sok időbe telt – hónapokon át tartó kezelést, képzést és tanácsadást igényelt, melynek során az Úr jósága támaszt nyújtott neki és néha még hordozta is. Majd ez a jóság akkor is vele volt, amikor férjével és gyermekeivel belépett a templomba, hogy örökre egymáshoz pecsételjék őket. Zarahemla népéhez hasonlóan Emilie most hálát ad, amikor felidézi Isten közvetlen jóságát és hatalmát, mely kiszabadította őt a rabságból.

    Most pedig egy másik bátor hívő életéről mesélek. 2013. december 27-én Alicia Schroeder örömmel üdvözölte kedves barátait, Sean és Sharla Chilcote-ot, akik váratlanul beállítottak hozzá. Sean, aki Alicia püspöke is volt, odanyújtotta neki a mobiltelefonját, és komoly hangon így szólt: „Alicia, szeretünk téged. Fogadnod kell ezt a hívást.”

    A vonal másik végén Alicia férje volt, Mario. Néhány gyermekükkel egy régóta várt motoros szánkós kiránduláson volt, távol mindentől. Borzalmas baleset érte őket. Mario súlyosan megsérült, Kaleb pedig, a 10 éves fiuk, elhunyt. Amikor Mario könnyek közt beszámolt neki Kaleb haláláról, Alicián olyan döbbenet és rettenet lett úrrá, melyet nem sokan tapasztalnak meg. Összeesett. A kimondhatatlan gyötrelemtől megbénulva sem mozdulni, sem beszélni nem tudott.

    Chilcote püspök és a felesége gyorsan felemelték és a karjukba vonták. Egy ideig együtt könnyezve mély gyászba merültek. Aztán Chilcote püspök felajánlotta, hogy ad Aliciának egy áldást.

    Ami ezután történt, az fel sem fogható akkor, ha valaki egyáltalán nem érti Jézus Krisztus engesztelését és Isten közvetlen jóságát. Chilcote püspök gyengéden Alicia fejére helyezte a kezeit, és remegő hangon beszélni kezdett. Alicia két dolgot hallott úgy, mintha közvetlenül Isten mondaná. Először is a nevét: Alicia Susan Schroeder. Aztán hallotta, amint a püspök megidézi a Mindenható Isten hatalmát. Ebben a pillanatban – a nevének és Isten hatalmának puszta említésére – Aliciát leírhatatlan békesség, szeretet, vigasz, sőt öröm töltötte el. És ez vele is maradt.

    Természetesen Alicia, Mario és a családjuk továbbra is gyászolják Kalebet és hiányzik nekik. Ez bizony nehéz! Amikor csak beszélek velük, Alicia szemében könnyek gyűlnek, miközben elmondja, mennyire szereti és hiányolja a kisfiát. Könnyes szemmel számol be arról is, hogy miként adott neki erőt a Nagy Szabadító a kálváriája minden egyes pontján, kezdve a legmélyebb elkeseredésében megtapasztalt közvetlen jóságával, most pedig annak az édes viszontlátásnak a ragyogó reménységével, amely „nem is oly sok nap múltán” bekövetkezik.

    Tudom, hogy időnként az élet történései olyan zavart és felfordulást teremtenek, amely megnehezítheti az Emilie-t és Aliciát ért megkönnyebbülés elnyerését, felismerését vagy megtartását. Magam is átéltem már hasonló időket. Bizonyságot teszek arról, hogy ilyen időkben a puszta megmaradásunk is Isten közvetlen jóságának gyengéd és erőteljes megnyilvánulása. Ne feledjétek, hogy az ősi Izráelt végül ugyanaz az Isten szabadította meg, aki napról napra „megőrizte őket”14.

    Tanúbizonyságot teszek arról, hogy Jézus Krisztus a Nagy Szabadító, és az Ő nevében megígérem nektek, hogy ha igaz szándékkal, szívetek minden szándékával Őhozzá fordultok, akkor Ő mindentől meg fog szabadítani titeket, mely az életetek vagy az örömötök megfogyatkozásával vagy kioltásával fenyeget. Lehetséges, hogy ez a szabadítás hosszabb időt vesz igénybe, mint szeretnétek – egy emberöltőnyi vagy annál is hosszabb időt. Ezért annak érdekében, hogy vigaszt, bátorságot és reményt adjak nektek, mely fenntart és megerősít benneteket e végső szabadítás napjáig, bizonyságomat téve róla figyelmetekbe ajánlom Isten közvetlen jóságát, Jézus Krisztus nevében, ámen.