Gondosan vagy felszínesen
    Footnotes

    Gondosan vagy felszínesen

    Miközben a világ hatásai fokozottan befogadják a gonoszságot, nekünk teljes szorgalommal kell törekednünk szilárdan megmaradni a Szabadítónkhoz biztonságban visszavezető ösvényen.

    Egyszer láttam egy táblát egy kirakatban: „Boldogság: 15 dollár.” Olyan kíváncsivá tett, hogy mennyi boldogságot kaphatok 15 dollárért, hogy bementem a boltba. Bent aztán rengeteg olcsó csecsebecsét és ajándéktárgyat láttam, de egy se volt köztük, ami képes lett volna olyan boldogságot nyújtani, amilyet a tábla sugallt. Az évek során sokszor eszembe jutott az a tábla, és hogy milyen könnyű is olyan tárgyakban keresni a boldogságot, amelyek olcsók vagy mulandók. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként abban az áldásban van részünk, hogy tudhatjuk, hol és miként lelhető meg a valódi boldogság. Az Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus által megalapozott evangélium gondos megélésében és a Hozzá hasonlóvá válásra való törekvésben rejlik.

    Az egyik kedves barátunk mozdonyvezető volt. Egy nap, míg a szokott útvonalán vezette a vonatot, meglátott egy autót állni az előtte fekvő vasúti pályán. Hamar átlátta, hogy az autó megakadt és nem tud áthajtani a sínen. Azonnal vészüzemmódba kapcsolt, ami működésbe hozta a mozdony mögött 1200 méteren kanyargó, mintegy 6000 tonnányi rakományt szállító összes vagon fékrendszerét. Fizikai képtelenség volt, hogy a vonat képes legyen megállni és ne rohanjon bele az autóba – és bele is rohant. Az autó utasai szerencsére hallották a vonatkürt figyelmeztető hangját, és ki tudtak szállni az ütközés előtt. Miközben a mozdonyvezető a helyszínelő rendőrrel beszélt, odament hozzájuk egy dühös nő, aki azt kiabálta, hogy látta az egész balesetet, és tanúsíthatja, hogy a mozdonyvezető még csak meg se próbált kitérni az autó útjából!

    Nyilvánvaló, hogy ha a mozdonyvezető képes is lett volna félrerántani a kormányt és letérni a sínről, hogy elkerülje a balesetet, akkor ő és az egész vonat odalett volna, amikor a vonat kisiklik, a további út pedig egyszer s mindenkorra lehetetlenné vált volna. Szerencséjére a sínpár a helyükön tartotta a kerekeket, amelyek aztán biztonságosan gördültek tova a célállomás felé az útjukba kerülő akadály ellenére is. Szerencsénkre mi is egyfajta sínpáron haladunk, egy szövetséges ösvényen, amely iránt elköteleztük magunkat, amikor megkeresztelkedtünk Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában. Bár olykor akadályokba ütközünk, ez az ösvény segít előrehaladnunk drága örökkévaló célállomásunk felé, amennyiben szilárdan megmaradunk rajta.

    Lehi látomása az élet fájáról

    Az élet fájáról való látomás megmutatja, miként tudnak letéríteni minket a szövetség ösvényéről a felszínes hozzáállás hatásai. Gondoljatok bele, hogy a vasrúd, illetve az egyenes és keskeny ösvény – vagyis a szövetség ösvénye – közvetlenül az élet fájához vezetett, ahol a Szabadítónk és az Ő engesztelése által biztosított minden áldás elérhető a hithűek számára. A látomásban feltárult egy vízzel telt folyó is, amely a világ szennyességét jelképezte. A szentírások úgy írják, hogy ez a folyó „tovahaladt” az ösvény mentén, ám csak „a fának a közelében volt”, nem ért el a fához. A világ telve van figyelemelterelő dolgokkal, amelyek megtéveszthetik még a kiválasztottakat is, arra indítva őket, hogy félvállról vegyék a szövetségeik megélését – vagyis elvezetik őket ugyan a fa közelébe, de nem a fához. Ha nem ügyelünk gondosan, hogy kellő pontossággal éljünk a szövetségeink szerint, a felszínes erőfeszítéseink tiltott ösvényekre vagy olyanok társaságába vezethetnek minket, akik már beléptek a nagy és tágas épületbe. Óvatlanságunkban akár még bele is fulladhatunk a szennyes vizű folyó mélységeibe.1

    Mindent lehet gondosan és felszínesen is végezni, beleértve az evangélium szerinti életet is. Ha megvizsgáljuk a Szabadító iránti elkötelezettségünket, vajon gondosak vagy felszínesek vagyunk? Halandó természetünkből adódóan nem mentegetőzünk-e néha a viselkedésünkért, olykor úgy utalva a tetteinkre, hogy szürke övezetben járunk, vagyis a jót a nem olyan jóval elegyítjük? Amikor prófétavezetőink tanácsának követését vagy az evangélium gondos megélését illetően azt mondjuk: „azonban”, „kivéve”, „de”, azzal valójában ezt mondjuk: „Rám nem vonatkozik ez a tanács.” Észszerűsíthetünk, amennyit csak akarunk, az azonban tény, hogy a helytelen dolgok megtételének nincs helyes módja!

    A fiatalok 2019. évi mottója a János 14:15-ből származik, ahol az Úr ezt az utasítást adja: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” Ha úgy szeretjük Őt, ahogy állítjuk, akkor nem mutathatnánk-e ki ezt a szeretetet azzal, hogy egy kicsit gondosabbak vagyunk az Ő parancsolatai szerinti életben?

    Az evangélium gondos megélése nem feltétlenül jelenti azt, hogy előírásosak vagy merevek vagyunk. Azt azonban jelenti, hogy gondolatainkban és tetteinkben helyénvalóan állunk meg Jézus Krisztus tanítványaiként. Amikor átgondoljuk, miben különbözik az evangélium szerinti gondos, illetve felszínes élet, fontolóra vehetjük a következőket:

    Gondosak vagyunk-e a sabbatnapi hódolatunkban és a heti úrvacsoravételre való felkészülésünkben?

    Lehetnénk-e gondosabbak az imáinkban, a szentírás-tanulmányozásunkban, és részt vehetnénk-e tevékenyebben a Jöjj kövess engem! – Egyének és családok számára programban?

    Gondosak vagyunk-e a templomi hódolatunkban, illetve gondosan és tudatosan éljük-e meg mind a kereszteléskor, mind pedig a templomban kötött szövetségeinket? Gondosak vagyunk-e a megjelenésünkben és visszafogottak az öltözködésünkben, különösen szent helyeken és körülményekben? Gondosak vagyunk-e a szent templomi alsóruha viselését illetően? Vagy a világ divatjai felületesebb hozzáállást irányoznak elő számunkra?

    Gondosak vagyunk-e a másoknak nyújtott szolgálattételben és az egyházi elhívásaink teljesítésében, vagy közömbösek és felszínesek vagyunk a szolgálatra szólító elhívásunkban?

    Gondosan vagy felszínesen választjuk-e meg, hogy mit olvasunk és mit nézünk a tévében vagy a mobileszközeinken? Ügyelünk-e a beszédünkre? Vagy könnyedén átvesszük a durvaságot és a közönségességet?

    A fiatalság erősségéért füzet olyan normákat tartalmaz, amelyek gondos követése gazdag áldásokat fog biztosítani, és segíteni fog a szövetség ösvényén maradnunk. Bár a fiatalok javára íródott, a benne foglalt normák nem vesztik érvényüket, amikor kilépünk a Fiatal Férfiak és Fiatal Nők programból. Mindannyiunkra vonatkoznak, mindenkor. E normák áttekintése további módokat sugallhat, amelyek által gondosabbak lehetünk az evangélium szerinti életben.

    Nem adunk alább a normáinkból azért, hogy be tudjunk illeszkedni, vagy hogy mások ne érezzék magukat kényelmetlenül. Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, e minőségünkben pedig az a feladatunk, hogy másokat felemeljünk, magasabb, szentebb helyre vonjunk, ahol ők is nagyobb áldásokat tudnak learatni.

    Arra kérem mindannyiunkat, hogy törekedjünk a Szentlélek iránymutatására, hogy megtudjuk, milyen változásokat kell eszközölnünk az életünkben ahhoz, hogy gondosabb összhangban álljunk a szövetségeinkkel. Arra is kérlek benneteket, hogy ne tekintsetek kritikus szemmel azokra, akik ugyanezen az úton haladnak. „…enyém az ítélet, mondja az Úr”2. Mindannyian a növekedés és a változás folyamatában vagyunk.

    Érdekesnek tartom a Mormon könyvében található történetet a hitehagyott amlicitákról. Annak jeleként, hogy megmutassák másoknak, miszerint többé nincs közük Jézus Krisztushoz és az Ő egyházához, jól látható piros jelzést tettek a homlokukra.3 Ezzel ellentétben Jézus Krisztus tanítványaiként mi hogyan jelöljük meg magunkat? Könnyen meglátják mások az Ő képmását az arcunkon, és tudják, kit képviselünk, abból, ahogy gondosan éljük az életünket?

    Szövetséges népként nem szabad elegyednünk a világ többi részével. Különös népnek4 neveztek minket – micsoda elismerés! Miközben a világ hatásai fokozottan befogadják a gonoszságot, nekünk teljes szorgalommal kell törekednünk szilárdan megmaradni a Szabadítónkhoz biztonságban visszavezető ösvényen, növelve a távolságot a szövetséges életünk és a világi hatások között.

    Amikor a tartós boldogság elérésén tűnődöm, elismerem, hogy néha valóban szürke övezetben találjuk magunkat. A szövetség ösvényén járva elkerülhetetlenek a sötétség ködei. A kísértések és a felszínesség miatt szinte észrevétlenül letérhetünk a szövetség ösvényéről a világ sötétsége irányába. Az olyan alkalmakkal kapcsolatban, amikor ez megtörténhet, szeretett prófétánk, Russell M. Nelson elnök sürgetően arra kér, hogy térjünk vissza a szövetség ösvényére, méghozzá gyorsan. Mily hálás vagyok a bűnbánat ajándékáért és Szabadítónk engesztelésének hatalmáért!

    Lehetetlen tökéletes életet élni. Csupán egyetlen ember tudott tökéletesen élni ezen a telesztiális bolygón. Jézus Krisztus volt az. Bár talán nem vagyunk tökéletesek, testvérek, de lehetünk érdemesek: érdemesek az úrvacsoravételre, érdemesek a templom áldásaira, és érdemesek a személyes kinyilatkoztatás elnyerésére.

    Benjámin király így tett bizonyságot az azokat érő áldásokról és boldogságról, akik gondosan követik a Szabadítót: „Továbbá pedig azt szeretném kérni, ha azoknak az áldott és boldog állapotán is elgondolkodnátok, akik betartják Isten parancsolatait. Mert íme, áldottak ők minden dologban, mind a fizikai, mind a lelki dolgokban; és ha mindvégig hűségesen kitartanak, befogadják őket a mennybe, hogy ezáltal Istennel lakhassanak a boldogság egy soha véget nem érő állapotában.”5

    Lehetséges-e tehát boldogságot venni 15 dollárért? Nem. A mély és tartós boldogság abból fakad, ha tudatosan és gondosan élünk Jézus Krisztus evangéliuma szerint. Jézus Krisztus nevében, ámen.