Hiányzik Mama és Papa
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Coloradóban él.
Hogy hiányozhat Zoénak valaki, akivel soha nem találkozott?
„…a gyermekek szíve atyáikhoz fordul” (Tan és szövetségek 2:2).
Zoé beleharapott a sütijébe. „Nyami!”
„Ez pont olyan, mint Mama híres sütije – mondta Zoé bátyja, Zsombi. – Senki nem tudott nála finomabb sütit sütni!”
Apa szülei még Zoé születése előtt elhunytak. Zoé bátyjai és nővérei és az unokatestvérei állandóan Mamáról és Papáról beszéltek.
„A nagymamád kiváló szakácsnő volt – mondta Apa, és felmarkolt még egy sütit. – Hiányoznak azok a vasárnapi ebédek vele és Papával. Mindig meghívták az egész családot.”
Vajon milyen lehetett ismerni Mamát és Papát? – tűnődött Zoé.
Zoé csak hallgatta, amint a családja még többet mesélt a nagyszüleiről. Szerette ezeket a történeteket, de közben kicsit kívülállónak is érezte magát. Neki nem volt semmilyen emléke róluk, amit megoszthatott volna.
Néhány nappal később az unokatestvérénél, Liliéknél volt. Egy rongybaba feküdt Lili ágyán.
„Hű, de szép!” – mondta Zoé, és gyengéden megérintette a baba ruháját.
„Mamától kaptam – mondta Lili. – Mindig ilyen szép dolgokat készített. Nagyon hiányzik.”
„Nekem is hiányzik”– felelte Zoé. Aztán összeráncolta a szemöldökét. Hogy hiányozhatna neki valaki, akivel soha nem találkozott?
A következő hét folyamán Zoé sokat gondolt a nagyszüleire. Mindig, amikor valaki megemlítette őket, Zoé ürességet érzett a szívében.
„Én még csak soha nem is találkozhattam Mamával és Papával – mondta Zoé egyik este Apának. – Miért vagyok mégis olyan szomorú, hogy már nincsenek itt?”
Apa elmosolyodott. Halkan felsóhajtott. „A nagyszüleid mindennél jobban szerették a családjukat.” Aztán kissé fátyolos hangon így folytatta: „Tudom, hogy ez nem változott azután sem, hogy meghaltak. Nagyon szeretnek téged. És nagyon drukkolnak neked, miközben felnősz.”
Apa csettintett egyet. „Hékás, van egy ötletem! Tarhatnánk egy különleges családi leckét, hogy segítsünk neked jobban megismerni a nagyszüleidet.”
„Nagyon jól hangzik” – felelte Zoé.
Apa megint elmosolyodott. „Mindenféle mókás dolgot megtudhatsz, például hogy Mama milyen vicces dalokat írt az unokáinak.”
Zoé azt kívánta, bárcsak neki is lenne egy dala, amit a nagymamája írt neki.
Másnap este a család összegyűlt, hogy még több kedvenc történetet osszanak meg Mamáról és Papáról. Még a Mama által írt vicces dalocskák közül is megosztottak néhányat!
A lecke végén Anya Zoéhoz fordult. „Tudom, hogy nagyon sokat gondolsz a nagyszüleidre – mondta. – Egy nap majd találkozol velük. Addig pedig úgy gondoltuk Apával, hogy ez talán segít közelebb érezni magad hozzájuk.” Apa átadott egy képet Mamáról és Papáról.
Zoé boldogan nézett a nagyszülei képére. Egy nap majd végre találkozhat velük!
Szeretek a családomról tanulni. Szeretném megismerni őket és ismerni az őseim történetét. Örülök, hogy mások segíthetnek többet megtudnom a családomról.
Enzo R., 9 éves, Brazília, Rio Grande do Sul
Illusztrálta: Joanne Lew Vriethoff