A Szentlélek kimondhatatlan ajándéka

Jay E. Jensen elder

a Hetvenek Elnökségének tagja

EOSZ Áhítat fiatal felnőtteknek • 2012. január 8. • Brigham Young Egyetem

Jensen nőtestvér és én nagyon örülünk, hogy itt lehetünk veletek. A kórusnak nemcsak azt köszönöm, ahogyan énekeltek, hanem azt is, amit énekeltek. A himnuszok valóban meghívják az Úr Lelkét. Áhítatos légkört teremtenek, és megtanítják nekünk a királyság tanait. A mai feladatom nagy alázattal tölt el. Imádkoztam, és továbbra is azért imádkozom, hogy a Szentlélek legyen a valódi tanítónk.

Az üzenetem címe: „A Szentlélek kimondhatatlan ajándéka”, melyhez a Tan és a Szövetségek egyik verse szolgál alapul: „Isten meg fogja nektek adni azt a tudást az ő Szent Lelke által, igen, a Szentlélek kimondhatatlan ajándéka által, aminek kinyilatkoztatására nem került sor, mióta van a világ, egészen mostanáig” (T&Sz 121:26). Néhány gondolatom ismerősen fog hangzani a 2010. évi októberi általános konferencián elmondott beszédemből. Mivel ma több időm van rá, szeretném ezeket jobban kifejteni.

A Szentlélek fontossága

A Szentlélek fontosságát, illetve azt a kimondhatatlan ajándékot, amely Ő maga, két eseménnyel is jól lehet szemléltetni, melyek mindegyike külön üzenetet hordoz. Az első a Mormon könyvéből származik, a második pedig egy esemény az egyház történetéből.

Amikor Jézus Krisztus meglátogatta népét a Mormon könyvében, tanította őket, megáldotta a gyermekeiket, bevezette az úrvacsorát, majd távozott közülük. Az emberek visszatértek otthonaikba, majd egész éjjel azon fáradoztak, hogy másokat is összegyűjtsenek arra a helyre, ahol Jézus mondta, hogy másnap meg fog jelenni.

Mivel olyan sokan voltak, a tizenkét tanítvány az embereket tizenkét csoportra osztotta, hogy megtanítsák nekik mindazt, amit a Szabadító az előző nap tanított nekik, majd pedig imádkoztak. Minden olyan dolog közül, amelyért csak imádkozhattak volna, „azért imádkoztak, amit a legjobban óhajtottak; és azt óhajtották, hogy adassék meg nekik a Szentlélek” (3 Nefi 19:9), nyomatékosítva ezzel a Szentlélek fontosságát, mely minden szentírásban különös helyet foglal el.

Imájukat követően és könyörgésükre kapott válaszként Nefi megkeresztelte a tanítványokat, utána pedig „leszállt rájuk a Szentlélek, és eltöltötte őket a Szentlélek és a tűz” (3 Nefi 19:13). Biztos tanúbizonyságot szereztek Őróla.

Ezt követően a Szabadító jelent meg nekik:

„És lőn, hogy Jézus… egy kicsit odébb ment, és a földre borult, és azt mondta:

Atyám, köszönöm neked, hogy megadtad a Szentlelket ezeknek, akiket kiválasztottam…

Atyám, imádkozom tehozzád, hogy mindazoknak add meg a Szentlelket, akik hinni fognak az ő szavaikban” (3 Nefi 19:19–21).

Nem ismerek még egy olyan szentírásrészt, mely ilyen jól kifejezné, hogy a Szabadító szerint mennyire fontos a Szentlélek.

A második szemléltető példa Brigham Young elnök tanításaiból származik. A szentek éppen Winter Quartersben voltak, és készülődtek, hogy tavasszal elinduljanak nyugatra. Joseph Smith ekkor már két és fél éve halott volt. Young elnöknek volt egy látomása, egy álma, melyben Joseph Smith prófétával beszélgetett. Miközben ezt hallgatjátok, figyeljétek meg, hány alkalommal hangsúlyozta az Úr Lelkének fontosságát:

„»Joseph testvér…, a fivérek buzgón vágynak rá, hogy még többet tudjanak… a pecsételéssel kapcsolatos tantételekről; így, ha tudnál ebben nekem tanácsot adni, azt én boldogan elfogadnám.«

Joseph közelebb lépett hozzám, és nagyon komoly tekintettel, de kedvesen azt mondta: »Mondd meg a népnek,hogy legyenek alázatosak és hithűek, és tartsák meg az Úr lelkét, mert az a helyes úton fogja őket vezetni. Legyetek óvatosak, és ne forduljatok el a kis, csendes hangtól; az megtanítja majd nektek, hogy mit tegyetek, és hová menjetek; meghozza majd a királyság gyümölcseit. Mondd meg a testvéreknek, hogy tartsák nyitva a szívüket a meggyőződésre, hogy amikor a Szentlélek meglátogatja őket, szívük fel legyen készülve, hogy befogadják azt. Meg tudják különböztetni az Úr Lelkét minden más lélektől. Békét és örömet fog suttogni a lelküknek, és elveszi a szívükből a rosszindulatot, a gyűlöletet, az irigységet és minden gonoszt; és minden vágyuk az lesz, hogy jót tegyenek, igazlelkűséget teremtsenek, és felépítsék Isten királyságát. Mondd meg a testvéreknek, hogy ha követik az Úr lelkét, a helyes úton járnak. Feltétlenül mondd meg az embereknek, hogy tartsák meg az Úr Lelkét; és ha ezt teszik, pontosan úgy fogják találni magukat, mint ahogy Mennyei Atyánk megszervezte őket a világra jövetelük előtt. Mennyei Atyánk szervezte meg az emberiség családját…«

Joseph ezután megmutatta nekem, hogy kezdetben miként léteztek ők. Ezt nem tudom leírni, de láttam; és láttam, amikor a papság elvétetett a földről, és azt, hogy miként kell azt újra egyesíteni, hogy tökéletes láncolat álljon fel Ádám atyánktól a legutolsó nemzedékig. Joseph azután újra ezt mondta: »Mondd meg a népnek, hogy tartsák meg az Úr Lelkét, és kövessék azt, mert az a helyes úton fogja őket vezetni.«”¹

Ez a feljegyzés nemcsak kihangsúlyozta a Szentlélek, valamint az Ő hatásának fontosságát, hanem a következő tantételeket és igazságokat is eszembe juttatta:

Az Úr Lelke arra törekszik, hogy rendszert teremtsen – különösképpen pedig, hogy a templomi pecsételés szertartása által örökkévaló családot szervezzen.
Sátán különösen a családok szétbomlasztására és pusztítására törekszik (lásd T&Sz 10:6–7; 22–27), ami napjainkban az abortuszokban, válásokban és az azonos neműek között kötött házasságokban mutatkozik meg. Feltettem magamnak a kérdést, hogy a házasság halogatásának egyre növekvő tendenciája a ti korosztályotok körében vajon hozzájárul-e a családok szétbomlasztásához.
A Szentlélek kimondhatatlan ajándéka által érkező kinyilatkoztatás és tudás – ahogy a kinyilatkoztatások általában – egy kérdésre érkezett válaszként.

E két példából azt a következtetést vonom le, hogy a Szentlélek létfontosságú, és hogy őszintén törekednünk kell az Ő társaságára, útmutatására és ajándékaira – melyek valóban kimondhatatlan ajándékok.

Most pedig három témára fogok összpontosítani: (1) a Szentlélek küldetései, (2) a Szentlélek elnyerésének feltételei, és (3) hogyan ismerjük fel a Szentlélektől érkező útmutatást.

A Szentlélek küldetései

Gyakran utalnak a Szentlélekre Lélekként, Isten Lelkeként, az Úr Lelkeként, vagy a Vigasztalóként.

A Szentléleknek konkrét küldetései és felelősségei vannak. Ezekből most négyet fogok megemlíteni.

1. küldetés: A Szentlélek bizonyságot tesz vagy kinyilatkoztatást ad az Atyáról és a Fiúról. A Szentlélek valóban bizonyságot tesz vagy kinyilatkoztatást ad az Atyáról és a Fiúról. Ezt már gyermekkoromban megtapasztaltam, habár akkor még ezt nem tudtam megfogalmazni.

Én istenhívőként, csodálatos utolsó napi szent otthonban nőttem fel. Nyolcévesen megkeresztelkedtem és elnyertem a Szentlelket. Soha nem kétkedtem az Atya és a Fiú létezésében; sőt, a családunk teljes elfogadással, hódolattal és hittel fordult Feléjük, aminek bizonyítékául a rendszeres családi ima, étkezésekkor az étel rendszeres megáldása, a családi estek, a szentírások (különösen a Mormon könyve) olvasása, az egyházi gyűléseken való részvétel, a parancsolatoknak való engedelmesség, valamint minden más olyan gyakorlat szolgált, melyet mi utolsó napi szentekként követünk. Én magam nem tudtam fellapozni a szentírásokat, hogy megtanítsam belőlük annak tanát, hogy a Szentlélek elsődleges feladata az, hogy Istenről, az Atyáról, valamint Fiáról, Jézus Krisztusról tegyen bizonyságot, azonban hit által teljes bizonyossággal értettem e tantételt.

A misszióm során elkezdtem naponta tanulmányozni a szentírásokat. A szentírásokkal kapcsolatos tudásomat, a bizonyságomat, valamint az Istenbe és az Ő Fiába, Jézus Krisztusba vetett hitemet az isteni tan, a lelki élmények és a személyes kinyilatkoztatás erősítette meg. Személyesen tudom, hogy a Szabadító következő szavai igazak: „És a Szentlélek bizonyságot tesz az Atyáról és énrólam; érettem pedig az Atya a Szentlelket adja az emberek gyermekeinek” (3 Nefi 28:11; lásd még a 3 Nefi 27 fejezet összefoglalóit, valamint a 3 Nefi 27:13–20-at).

2. küldetés: A Szentlélek minden igazságról bizonyságot tesz. A Szentlélek minden dolgot illetően felfedi az igazságot. Azok az őszintén törekvő emberek, akik olvassák a Mormon könyvét, és igaz szándékkal imádkoznak és elmélkednek, hogy megtudhassák annak igaz voltát, azt az ígéretet kapják, hogy tudni fogják, hogy a könyv igaz, „és a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjá[k] az igazat” (Moróni 10:5).

Alma arra kérte a zorámiták által elűzött szegény embereket, hogy tegyenek kísérletet a szavaival. Konkrétan azt hangsúlyozta nekik, hogy a készséges szívükbe ültetett igaz ige „duzzadni kezd majd a kebl[ük]ben; és amikor érzi[k] ezeket a duzzadó mozgásokat, akkor kezdi[k] majd azt mondani mag[uk]ban: Szükségképpen úgy kell lennie, hogy jó mag ez, vagyis hogy jó az ige” (Alma 32:28). Így pedig háromféleképpen is tudhatják majd az igazságot:

„Gyarapítani kezdi a lelkemet”, ami az igazság igaz kutatóinál könnyek, egy sóhaj, egy fejbólintás, vagy valami más testbeszéd formájában nyilvánul meg, mely azt jelzi, hogy a Szentlélek igaz szavakat ültetett el a szívükben.
„Kezdi megvilágosítani az értelmemet”, amit olyan gondolatok is bizonyítanak, mint például: „igen, ez logikus” vagy „ebben mindig is hittem”, vagy egy olyan kérdés, mint: „Szóval ezzel azt mondod, hogy…?”
„Kezd élvezetessé lenni a számomra”, amire például az érdeklődők olyan hozzászólásai a példák, hogy „kifejtenéd ezt, kérlek?”, vagy „mit is mondtál, hol van a gyülekezeti házatok?”, vagy „nem maradnál még egy kicsit, és mesélnél még erről?”, azt mutatva ezzel, hogy éheznek az igazságra és még többet akarnak belőle.

Brigham Young bizonysága jól szemlélteti ezeket az igazságokat: „Ha a világ minden képessége, tapintata, bölcsessége és kifinomultsága egy személyben összpontosulna, és ezt a valakit hozzám küldték volna a Mormon könyvével, és a legmagasztosabb földi ékesszólással kinyilvánította volna nekem annak igaz voltát, tudás és világi bölcsesség által megpróbálva nekem bebizonyítani azt, mindez olyan lett volna számomra, mint a füst, amely csak azért kap szárnyra, hogy aztán szertefoszoljon. Amikor azonban láttam egy ékesszólástól vagy jó képességektől mentes embert nyilvánosan beszélni, aki csak azt tudta mondani, »a Szentlélek ereje által tudom, hogy a Mormon könyve igaz, hogy Joseph Smith az Úr prófétája«, akkor az abból az emberből áradó Szentlélek megvilágította az értelmemet, és fény, dicsőség és halhatatlanság tárult fel előttem. Körülvettek és eltöltöttek ezek a dolgok, és saját magam tudtam, hogy a férfi bizonysága igaz” ²

3. küldetés: Megszentel bennünket. A megszentel szó a latinból származik, és két szótőből ered: a sanct, melynek jelentése „szent”, és a facere, mely azt jelenti, „tenni vagy csinálni”, és így szó szerint annyit tesz: „szentté tenni”. A megszentel szó a mi vallási nyelvhasználatunkban egyszerűen annyit jelent, hogy megtisztít, vagy megszabadít a bűntől, ami a visszaállított evangélium egyik központi üzenete.

Az evangélium „Istennek a mi szabadulásunkra vonatkozó terve, amely Jézus Krisztus engesztelése által vált lehetővé… [és] magában foglalja azokat az örök igazságokat vagy törvényeket, szövetségeket és szertartásokat, amelyekre az emberiségnek szüksége van ahhoz, hogy visszatérve beléphessen Isten színe elé.” ³

A Szentlélek megszentelő szerepe az evangéliumnak a Szabadító szerinti meghatározásában is megmutatkozik a 3 Nefi 27:13–20-as résznél, mely a következő, igen jelentős verssel zárul: „Tartsatok bűnbánatot, mind ti földnek szélei, és jöjjetek hozzám és keresztelkedjetek meg az én nevemben, hogy a Szentlélek befogadása megszentelhessen benneteket, hogy szeplőtelenül állhassatok előttem az utolsó napon” (3 Nefi 27:20). A Szentlélek a megszentelő, és Őáltala, valamint a végtelen engesztelés által szeplőtelenek és tiszták lehetünk majd.

A különféle elhívásaim során, ahol Izráel bírájaként papsági kulcsokkal rendelkeztem, különösképpen püspökként, tanúja voltam a Szentlélek megtisztító és megszentelő hatalmának. Egyik élményem, mely több más ilyen élményemhez is kapcsolódik, különösen emlékezetes volt.

Egyik vasárnap délelőtt egy húszas évei elején járó fiatalember keresett fel engem, a püspökét. Azon a héten ő és a barátnője engedték, hogy érzelmeik és vágyaik átlépjék az Úr által megszabott határokat. Imádságos lélekkel hallgattam. Együtt olvastuk a szentírásokat, valamint az utolsó napi próféták szavait. Adtam neki néhány olvasnivaló részt, megfelelő korlátozásokkal láttam el egyházi kiváltságai tekintetében, megbeszéltük a következő találkozókat, majd letérdeltünk imádkozni.

Ő minden egyes ezt követő interjún beszámolt nekem az olvasottakról, különösen a Mormon könyvében olvasottakról, majd a megjelenéséből és tekintetéből korábban sugárzó gyötrelem helyét az Istenbe és az Ő Fiába vetett hit, remény és optimizmus, szilárd elhatározás, és szívbéli változás vette át. Fokozatosan növekedett lelkileg. A megfelelő idő letelte után, és a Szentlélek sugalmazásai szerint, felmentettem a korlátozások alól, és feljogosítottam arra, hogy vehessen az úrvacsorából. Amint ott ültem az úrvacsoragyűlésen, pillantásom rátévedt, miközben először vett a kenyérből és a vízből. A megszentelő világosság, béke és megbocsátás tanúja lehettem.

A Szabadító Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek mondott szavai jutottak eszembe, melyeket az ő úrvacsoravételük után intézett hozzájuk: „Íme, bűneitek megbocsáttattak nektek; tiszták vagytok énelőttem; emeljétek fel tehát a fejeteket és örvendezzetek” (T&Sz 110:5). Joseph Smithhez és Oliver Cowderyhez hasonlóan ez a fiatal férfi is megbocsátást nyert bűneire a tűz és a Szentlélek által (lásd 2 Nefi 31:17; T&Sz 19:31).

Nem csupán ez a fiatal férfi tapasztalta meg a Szentlélek megszentelő hatalmát, hanem ti is és én is, sabbatról sabbatra megtapasztalhatjuk a bűntől való szabadságot.

4. küldetés: A tanító. Mindennel együtt, amit a tanításról és a tanulásról mondani lehet, egyszerűen annyival foglalnám ezt össze, hogy a Szentlélek a valódi tanító. A Tan és a szövetségek 50:13–22-nél lévő 10 versben a páratlan számú versek kérdések, a páros számúak pedig az Úr válaszai. Miközben felolvasom a 13. és 14. verseket, figyeljétek meg a megemlített két szerepet:

„Tehát én, az Úr, felteszem nektek ezt a kérdést: Mire lettetek elrendelve?

Arra, hogy evangéliumomat prédikáljátok a Lélek, méghozzá a Vigasztaló által, akit elküldtem, hogy tanítsa az igazságot.”

A Szentlélek szerepe az, hogy tanítson. Ő az igazi tanító! Az én szerepem nem az, hogy leadjak egy anyagot, vagy megtanítsak egy leckét, hanem az, hogy papságviselőként prédikáljak, tanítsak, kifejtsek, magyarázzak, figyelmeztessek és meghívjak a Lélek által (lásd T&Sz 20:59).

Az én szerepem az, hogy eszköz legyek egy olyan légkör megteremtésében, ahol a Lélek azt teheti, amit az 50. szakasz 22. versében is leírt mennyei folyamat során tesz: „Aki tehát prédikál, és aki fogadja, megértik egymást, és mindketten épülnek, és együtt örvendeznek.”

Nefi ekképpen fejezte be írásait, és adott hangot alkalmatlanságának, valamint arról való helyes tudásának, hogy mi is a Szentlélek szerepe: „És most én, Nefi nem tudom leírni mindazon dolgokat, melyeket népem között tanítottak; se nem vagyok olyan hatalmas az írásban, mint a beszédben; mert amikor egy ember a Szentlélek hatalma által beszél, a Szentlélek hatalma viszi el azt az emberek gyermekeinek szívé[hez]” (2 Nefi 33:1).

Figyeljétek meg a szó végét: szívéhez, nem pedig a szívébe. Az önrendelkezésünk által fogja azt a szívünkhöz vinni. Ha pedig meghívjuk Őt, akkor el fogja vinni azt a szívünkbe, ahogyan arról a Jelenések könyve is tanít: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem” (Jelenések 3:20).

Tanúsítom nektek, hogy a Léleknek más fontos feladatai vagy küldetései is vannak. Ő a Vigasztaló. Visszatart, vezet, figyelmeztet és dorgál. Felszólítalak benneteket, hogy e feladatait saját magatok is tanulmányozzátok. Most pedig a Szentlélek elnyerésének feltételeiről fogok beszélni.

A Szentlélek elnyerésének feltételei

A Szentlélek elnyerésének feltételei vagy követelményei egyszerűek. Én csupán hármat fogok megemlíteni: (1) vágy, melybe számomra beletartozik a kérés, törekvés és kopogtatás ; (2) érdemesség és (3) éberség, mind lelkileg, mind pedig fizikailag.

A vágyakozás, kérés, törekvés és kopogtatás szavakat gyakran együtt találjuk meg a szentírásokban, és alapvetőek a Szentlélek és az Ő kimondhatatlan ajándékainak elnyeréséhez. Alma azt tanította, hogy Isten „kívánságuk szerint ad az embereknek” (Alma 29:4).

Szeretném felhívni figyelmetek a Tan és a szövetségek 11. szakaszában lévő szavakra, mely az Úr Hyrum Smithnek adott kinyilatkoztatása volt. A kívánni szó, vagy annak valamilyen rokon értelmű változata nyolcszor jelenik meg benne. A talán egyik legismertebb és leggyakrabban idézett vers a 21. Együtt sorolja fel a törekedni, kívánni, a szó és a Lélek szavakat – melyek Isten hatalmát eredményezik: „Ne szavam hirdetésére törekedj, hanem először törekedj szavam elnyerésére, és akkor majd megoldódik a nyelved; akkor, ha azt kívánod, rendelkezni fogsz Lelkemmel és szavammal, igen, Isten hatalmával az emberek meggyőzésére” (kiemelés hozzáadva).

A következő az érdemesség. Ahhoz, hogy rendelkezzünk a Szentlélek kimondhatatlan ajándékával, be kell tartanunk a parancsolatokat. Azt hiszem, tudjátok, milyen gonosz dolgok sértik a Lelket, így ezeket most nem fogom megemlíteni. A pátriárkai áldásom egyik mondata mindig is vezérelt engem: „Jay, tested tartsd tisztán az elé kínálkozó kísértésektől és gonoszságoktól. Élj tisztán és kiválóan, mivel Mennyei Atyánk Lelke csak tiszta hajlékokban lakozik. [Ő] nem lakik tisztátalan hajlékokban.” A Mormon könyve ezt a következőképpen támasztja alá: „[A]z Úr Lelke már nem őrzi meg őket; igen, visszahúzódott tőlük, mert az Úr Lelke nem lakik szentségtelen templomokban” (Hélamán 4:24).

Éberség – fizikailag és lelkileg. Egy igen sürgő-forgó világban élünk, ahol sok minden igényli az időnket és figyelmünket. Szándékosan szorgalmazzuk, hogy legyünk pontosak a gyűléseinken, különösen az úrvacsoragyűlésen, hogy hallgathassuk a zenei előjátékot, felkészüljük a Lélek társaságára, és hogy kinyilatkoztatást kapjunk. Böjtölünk, imádkozunk, elmélkedünk, templomi szertartásokon veszünk részt, és megtanulunk jó hallgatók és megfigyelők lenni.

Joseph F. Smith elnök jól szemléltette, mit jelent fizikailag és lelkileg is ébernek lenni, amikor abban a kinyilatkoztatásban volt része, amit a halottak megváltásáról szóló látomásként is ismerünk a Tan és a szövetségek 138. szakaszában:

„Október harmadik napján, ezerkilencszáztizennyolcadik évben, a szentírásokon elgondolkozva ültem szobámban;

És a nagyszerű engesztelő áldozaton elmélkedtem, amelyet Isten Fia hozott a világ megváltásáért” (T&Sz 138:1–2).

Elképzelem Smith elnököt, amint ott ül a székében, talán egy egyszerű fából készült széken egy asztalnál, a szentírásai nyitva, mellette papír és toll. Nem egy kanapén feküdt vagy egy fotelben nyújtózkodott el.

David O. McKay elnök John Wells püspök történetével hangsúlyozta ki a lelki és fizikai éberség fontosságát. Wells püspök az Elnöklő Püspökség egy korábbi tagja volt, fia pedig egy vasúti balesetben vesztette életét. Néhány héttel a temetés után az anya éppen otthon pihent, gyászolva fia halálát, és lelkileg és fizikailag is elég éber volt. Ekkor váratlanul fia megjelent neki, és elmondta, hogy amikor észrevette, hogy a lélekvilágban van, először próbálta elérni édesapját, de nem sikerült neki. Azt mondta, azért, mert édesapja túl elfoglalt volt az irodájában. ⁴

Az egyház elnökei és apostolai számos, általános felhatalmazottaknak szóló képzésen emlékeztettek bennünket arra, hogy ne legyünk annyira elfoglaltak az Úr munkájában, hogy ne legyünk képesek észlelni a lelki benyomásokat.

Hogyan ismerjük fel a Szentlélektől érkező útmutatást

Véleményem szerint nehéz megtanítani, hogy miként ismerjük fel az útmutatást, irányítást és a lelki sugalmazásokat. Ezek személyes élmények, és gyakran az egyén saját körülményeihez igazodnak, melyeket az imént is említettem. Van azonban néhány olyan szabályszerűség, melyet én is tapasztaltam, vagy másoktól hallottam.

Az egyik ilyen a békés elme. Az Úr erőteljes leckét tanított a küszködő Oliver Cowderynek, amikor a következőre emlékeztette: „Nem szóltam-e békét elmédhez a dolgot illetően?” (T&Sz 6:23).Úgy vélem, a békés elmeállapot elnyerése által lehet a leginkább felismerni a Szentlélektől érkező útmutatást. A békesség szó szinonimái a nyugalom, higgadtság, harmónia és nyugodtság, míg annak ellentétei a zűrzavar, aggodalom, háborgás, felkavartság és diszharmónia. Gyakran mondjuk azt, hogy „nincsenek jó érzéseim ezzel kapcsolatban” vagy „ez nem tűnik jónak”. Ilyen érzések lelnek otthonra a következő alapelvnél is, ami pedig az elme és a szív.

„Igen, íme, elmédben és szívedben szólok majd hozzád a Szentlélek által, amely reád száll és a szívedben lakozik.

Most íme, ez a kinyilatkoztatás lelke” (T&Sz 8:2–3).

Az Első Elnökségtől, a Tizenkét Apostol Kvórumától és saját élményeimből is megtanultam, hogy míg az elméhez érkező kinyilatkoztatások gyakran konkrét szavak, ötletek, vagy akár mondatok is lehetnek, a szívhez érkező kinyilatkoztatások a békességgel kapcsolatos általános érzések. Énós életének néhány mozzanata jól szemlélteti ezt: történetének harmadik és kilencedik verse egy általános érzést ír le a következőképpen: „[az öröm] mélyen a szívembe vésőd[ött]” és „kezdtem… érezni”. Az 5. és 10. versben komplett mondatokat találunk erre, melyek mindegyike így kezdődik: „és egy hang szólt hozzám, mondván”, és „ismét az Úr hangja szólt elmémben, mondván”.

A szívhez érkező érzésekről, valamint az elméhez érkező gondolatok elnyeréséről Hyrum Smith a következő rövid tanítást kapta:

„[A]dni fogok neked a Lelkemből, amely megvilágosítja az elmédet, és örömmel tölti el a lelkedet;

És akkor tudni fogsz, vagyis ezáltal fogsz tudni mindent, amit tőlem kívánsz, ami az igazlelkűség dolgaihoz tartozik, hittel, híve bennem, hogy kapni fogsz” (T&Sz 11:13–14).

Egy másik mód az, hogy elménkben tanulmányozzuk a gondolatot. A Szentlélek kinyilatkoztatásainak és sugalmazásainak elnyeréséről szóló egyik gyakran idézett szentírás a Tan és a szövetségek 9. szakaszának 7–9-es versei:

„De íme, én azt mondom neked, hogy tanulmányoznod kell azt az elmédben; majd meg kell kérdezned tőlem, hogy helyes-e, és ha helyes, akkor tebenned égővé teszem kebledet; érezni fogod tehát, hogy helyes.

De ha nem helyes, akkor nem lesznek ilyen érzéseid, hanem gondolataid megdermednek” (T&Sz 9:8–9).

Dallin H. Oaks elder bölcsen a következőt tanította, hogy az ember „erősen vágyhat rá, hogy az Úr Lelke vezesse, de… oktalanul odáig nyújtja ezt a vágyat, hogy minden dologban irányítást akar kérni.A vágy, hogy az Úr vezessen bennünket, erősség; azonban meg kell értenünk, hogy Mennyei Atyánk sok döntést a személyes választásunkra bíz…

Elménkben át kell tanulmányozni a dolgokat, azon ítélőképességünket használva, melyet Teremtőnk helyezett belénk.Azután útmutatásért kell imádkoznunk, s ha megkaptuk, cselekednünk kell.Ha nem kapunk útmutatást, legjobb belátásunk szerint kell cselekednünk. Akik kitartanak a kinyilatkoztatott útmutatás keresése mellett olyan dolgokban, amelyekben az Úr nem akar minket vezetni, számukra néha saját fantáziájuk vagy elfogultságuk szüli a választ, vagy akár hamis kinyilatkoztatás által is kaphatnak egyet.”⁵

Boyd K. Packer elnök ezt a bölcsességet tanította: „Nem erőltethetitek a lelki dolgokat.Az olyan kifejezések, mint kényszerít, korlátoz, gátol, nyomást gyakorol, megkövetel, nem jellemzőek a Lélekkel való kapcsolatunkra.A Lelket sem tudjátok gyorsabb válaszadásra kényszeríteni, mint egy babszemet a csírázásra, vagy egy fiókát az idejekorán történő kikelésre.Létrehozhatjátok a növekedést, táplálást és védelmet elősegítő légkört; de nem kényszeríthettek vagy erőszakoskodhattok: ki kell várnotok a növekedést!” ⁶

„Tebenned égővé teszem kebledet” – a Tan és a szövetségek 9. szakaszából származó kifejezés. A kebelben érzett égető érzésről szólnék néhány szót. Visszatért misszióelnökként elhívtak egy bizottságba, hogy más visszatért elnökökkel találjunk módokat a misszionáriusi igehirdetés hatékonyabbá tételére. Az egyik javaslat az volt, hogy segítsünk a misszionáriusoknak megtapasztalni és felismerni a kebel égető érzését, ahogyan azt a Tan és a szövetségek 9:7–9 is leírja. A bizottság elnöke, aki a Hetvenek Első Kvórumának tagja és visszatért misszióelnök volt, megosztotta egy élményét, melyben a Tizenkettek Kvóruma egyik tagjával volt része, aki akkoriban a missziójukban tett látogatást. A látogatás során ez a csodálatos misszióelnök e három vers fontosságáról tanított.

A gyűlés után, miközben a következő helyszínre autóztak, a Tizenkettek tagja rámutatott arra, hogy sok éves tapasztalata során találkozott olyan egyháztagokkal, akiknek nem sikerült kinyilatkoztatást kapniuk az égető érzés által, számos böjt és ima után sem. Nem értették, hogy a kebel égető érzése nem a fizikai hőmérsékletváltozással kapcsolatos, hanem egy belső érzés intenzitásával – a korábban már említett békés elmeállapot és a szívbéli érzések felerősödése az.

Sokan a Mormon könyvében említett megtértekkel tudnak azonosulni, akik „tűzzel és a Szentlélekkel lettek megkeresztelve, és ezt nem tudták” (3 Nefi 9:20).

Egy Hyrum Smithnek adott kinyilatkoztatásból négy módot is megtudhatunk arra, miként ismerjük fel a Lélek vezetését: „[H]elyezd bizalmadat abba a Lélekbe, amely [1] ajó megtételére vezet – igen, hogy [2] igazságosan tegyél, hogy [3] alázatosan járj, hogy [4] igazlelkűen ítélkezz; és ez az én Lelkem” (T&Sz 11:12).

Gordon B. Hinckley elnök ezt mondta: „Honnan ismerjük fel a Lélek dolgait? Honnan tudjuk, hogy Istentől érkezik? A gyümölcseiről. Ha növekedésre és fejlődésre sarkall, ha hithez és bizonysághoz vezet, ha arra késztet, hogy jobban tegyünk valamit, ha jámborságra int, akkor az Istentől való. Ha kétségbe ejt, ha sötétségbe taszít, ha összezavar és aggaszt, ha hitetlenséghez vezet, akkor az ördögtől való.” ⁷

Egy másik mód: Egy konkrét dolog foglalja le elmédet, vagy folyamatosan azon gondolkodsz. Joseph Smithnek a halottakért való keresztelkedésről szóló levelében lévő következő igazság egy másik módját mutatja be annak, ahogy a Lélek szól hozzánk: „[E]z a tárgy foglalja le az elmémet, és ez van legerősebb hatással az érzéseimre” (T&Sz 128:1). Az olyan benyomások, melyek mindaddig kitartanak, amíg nem cselekszünk általuk, valósak és szentek.

Amikor a Kolumbiai Cali Misszió elnökeként szolgáltam, egyik este 10 óra után éppen a szentírásaimat tanulmányoztam. Az a gondolat jutott eszembe, hogy telefonon hívjak fel egy eldert. Nem sokkal korábban tartottam vele interjút, és tudtam, hogy küszködik néhány kihívással, így el is hessegettem a gondolatot. Később újra éreztem a sugalmazást, ám ugyanazzal az érveléssel most sem foglalkoztam vele. Amikor harmadszor is éreztem, végül felismertem a sugalmazást, mivel ez valóban az volt, és felhívtam őt telefonon. A társa vette fel a telefont, aki már ágyban volt. Kértem, hogy beszélhessek az elderrel, akit úgy éreztem, fel kell hívnom. A társa azt mondta, hogy nincs az ágyában.

„Akkor tedd le a telefont és keresd meg!” – mondtam.

Amikor megtalálta, éppen a terasz túloldalán beszélgetett egy fiatal lánnyal, aki aznap költözött a környékre. Az elderek másnap új lakásba költöztek.

Befejezésként Wilford Woodruff elnök egyik jelentőségteljes élményét és bölcs tanácsát osztanám meg. Utazásai során arról számolt be, hogy Joseph Smith, Brigham Young és más, korai egyházi vezetők jelentek meg neki. Egy alkalommal megjelent neki Brigham Young (aki három évvel korábban hunyt el). Wilford Woodruff így számolt be erről: „Amikor odaértünk célunkhoz…, megkértem Young elnököt, hogy prédikáljon nekünk. Ő így felelt: »Nem, bevégeztem a bizonyságomat a testben. Többé nem szólok ehhez a néphez. Hanem – folytatta – most hozzád jöttem; eljöttem, hogy őrködjek feletted, és megnézzem, mit tesz a nép.« Ezután még ezt mondta: »Szeretném, ha megtanítanád az embereknek – és szeretném, ha magad is követnéd ezt a tanácsot –, hogy dolgozniuk kell, és úgy kell élniük, hogy szert tegyenek a Szentlélekre, hiszen nélküle nem tudjátok felépíteni a királyságot; Isten Lelke nélkül az a veszély fenyeget, hogy a sötétben fogtok járni, és nem fogtok tudni eleget tenni elhívásotoknak apostolokként és elderekként Isten egyházában és királyságában.«”⁸

Alázattal imádkozom azért, hogy még őszintébben vágyjatok arra, hogy érdemesek legyetek a Szentlélek kimondhatatlan ajándékára; hogy fejlődjetek azon képességetekben, hogy felismerjétek az Ő sugalmazásait, hogy ti is „legyetek nyugodtak” (T&Sz 101:16), és ismerjétek az Atyát és a Fiút a Szentlélek által; és hogy kifejezzétek hálátokat Őérte és az Ő útmutatásáért, mivel a hála kifejezése még inkább meghívja a Lelket.

A Szentlélek kimondhatatlan ajándéka által tudom, hogy Joseph Smith a visszaállítás prófétája, és hogy a Mormon könyve vallásunk záróköve. Tudom, hogy az Atya és a Fiú élnek. Ők valós személyek. A Szentlélek minden igazságról tanúságot tesz.Megszentel és tanít bennünket. Napjainkban élő próféták, látnokok és kinyilatkoztatók, az Úr Jézus Krisztus igaz apostolai vezetnek bennünket. Ezt a 15 férfit is a Szentlélek kimondhatatlan ajándéka vezeti. Jézus Krisztus nevében, ámen.

©Intellectual Reserve, Inc., 2012. Minden jog fenntartva.Az angol eredeti jóváhagyva: 12/11. A fordítás jóváhagyva: 12/11. A The Unspeakable Gift of the Holy Ghost fordítása. Hungarian. PD50038517 135