18. fejezet

Hisszük, hogy becsületesnek kell lennünk

„Ha szeretnénk, hogy társunk legyen a Mester és a Szentlélek, becsületesnek kell lennünk saját magunkkal, Istennel, valamint embertársainkkal is.”

Howard W. Hunter életéből

Amíg arra vártak, hogy elkezdődjön egy körséta a kaliforniai Hearst Castle-ben, Hunter elnök és a felesége egy másik házaspár társaságában elautóztak egy kis boltba. Amint a boltban nézelődtek, „Hunter elder odament a pulthoz, kivett néhány medvecukrot, [és] 10 centet fizetett az eladónak”. Azután a két házaspár visszament az autóhoz, és elindultak vissza a kastélylátogatásra. Útközben „Hunter elder körbekínálta egyszer a medvecukrot, azután ismét, majd hirtelen nyilvánvalóvá vált számára, hogy elszámolhatta magát, mert az általa kifizetett 10 darab helyett 11 volt nálunk.

Könnyű lett volna elsiklani a tévedés felett. Végül is csak egyetlen centről volt szó, mi pedig egy kissé siettünk, hogy odaérjünk a sétára. Ki tudna az eltérésről, és ki foglalkozna vele? De ő egy pillanatig sem gondolkodott róla. Megfordult az autóval és elindult vissza az úton a bolthoz. […] Elmagyarázta a problémát egy másik dolgozónak, elnézést kért a tévedésért, és kifizette a hiányzó egy centet a meglepett eladónak.”¹

Howard W. Hunter számára fontos volt, hogy a kis dolgokban éppúgy becsületes legyen, mint a nagyokban.

Fiait a saját példája által tanította a feddhetetlenségről. „Amit a becsületességről és feddhetetlenségről tudok, azt nagyrészt abból fakad, amit az emberek az édesapámról mondtak nekem” – idézte fel Richard Hunter. Egyszer Richard az édesapjával tartott egy üzleti értekezletre, ahol egy összetett projektet vitattak meg. Amikor szünetet tartottak, Richard és az egyik férfi az értekezletről beszélgettek kint. Richard azt mondta, hogy valószínűleg sokáig kell majd várni a projekt elkezdésével, mert a jogi rész hatalmas mennyiségű papírmunkával jár. A férfi kijavította Richardot, és azt mondta neki, hogy a projekt a papírmunka befejezése előtt is elkezdődhet, mert az emberek tudják, hogy amit Howard W. Hunter megígér, azt megteszi.²

1962-ben Hunter elnök az egyház fiataljaihoz szólt, és meggyőződését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy fontos becsületesnek lenni:

„Mindenkire boldog élet vár közülünk, ha mást nem is teszünk, csak becsületesek vagyunk: becsületesek apánkkal és anyánkkal – legyen szó akár a randevúzásunkról, az iskolai munkánkról, a haverokról, akikkel bandázunk, vagy az egyházi gyűléseken való részvételről; becsületesek a püspökünkkel – megfogadva a tanácsát, elmondva neki az igazat magunkról, becsületesen fizetve a tizedünket, ártatlan, tiszta életet élve; becsületesek az iskolánkban – soha nem csalva a tevékenységeink egyetlen részében sem, legyen az az osztályteremben vagy a kampuszon; becsületesek abban, hogy megfizetjük, amit kell – legyen szó meccsről vagy moziról, vagy arról, hogy egy összejövetelen megtesszük a feladatok ránk háruló részét; becsületesek az udvarlónkkal vagy barátnőnkkel – soha ki nem használva őt, soha meg nem tévesztve őt, soha nem víve őt kísértésbe; becsületesek magával az Úrral.”³

A tízparancsolat a következő intelmet tartalmazza: „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot” (2 Mózes 20:16).

Howard W. Hunter tanításai

Az Úr arra int bennünket, hogy legyünk becsületesek.

A szentírások bővelkednek a becsületességre szólító intelmekkel, és számtalan parancsolat van arra, hogy becsületesek legyünk. Úgy kell ezekre gondolnunk, mint amelyek vastagon vannak szedve: NE TEDD! Ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, ne kívánd a másét [lásd 2 Mózes 20:15–17]. […]

Következzen a becstelenség néhány közkeletű példája:

1. Lopás. Ritkán olvashatok újságot úgy, hogy ne találnék bennük számos hírt betörésről, rablásról, táskaletépésről, bolti szarkákról, autólopásról és ezernyi másról. Még a kápolnáinkból is érkeznek jelentések kisebb lopásokról.

2. Csalás. Hasonló beszámolókat közölnek a lapok az értékpapír-kereskedelemben, az üzleti ügyletekben, a befektetések terén elkövetett csalásokról, és egyéb olyan dolgokról, amelyekre közfigyelem irányul. Vannak olyanok, akik a tanulmányok során csalnak, és olyanok is, akik a vizsgákon csalnak.

3. A Bölcsesség szava mércéinek megszegése. Ezek egyházi mércék. Nem jelentik a világ mércéinek megszegését. Megkaptátok azonban az Úr szavát e kérdéskört illetően.

4. Közlekedési előírások megszegése. Nem lehet valaki alapvetően becsületes, ha közben megszegi a társadalom és a kormány által a más emberek jóléte érdekében megfogalmazott törvényeket.⁴

„Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot” [2 Mózes 20:16]. Ez a parancsolat elsődlegesen a jogi eljárások során tett hamis tanúskodásra utal, de kiterjesztve lefed minden olyan állítást, amely tényszerűen hamis. Bármely valótlanság, amely hajlamos kárt okozni másnak az ő javaiban, személyében vagy jó hírnevében, ellentétes e törvény szellemével és betűjével. Az igazság olyan eltitkolása, amely ugyanilyen kárt eredményez, szintén e parancsolat megszegése.

„Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé” [2 Mózes 20:17]. Kívánni annyit tesz, mint valami olyan után áhítozni, vágyakozni, sóvárogni, ami egy másik személyé. A jó dolgok áhítása nem törvényszegés, de az a vágy, hogy törvénytelenül vegyük el azokat mástól, már az. Ebben a tekintetben jól tesszük, ha megértjük, hogy a jóság vagy a gonoszság nem a cselekedet bekövetkeztekor kezdődik, hanem akkor, amikor valaki a szívét egy adott dologra helyezi.⁵

Gyűlöli az Úr a kevély tekintetet, a hazug nyelvet, az álnok gondolatokat forraló szívet, a gonoszra sietséggel futó lábakat, a hazugságot szóló hamis tanút, [és] azt, aki viszályokat szít [lásd Példabeszédek 6:16–19]. Vajon utolsó napi szentekként megengedhetjük-e magunknak, hogy bármi olyat tegyünk, amit az Úr gyűlöl? Mily gyakran emelte fel szavát a becstelenség ellen!⁶

Becsületességet ápolunk az élet apró, hétköznapi dolgaiban.

Ha érzékenyek vagyunk a Szabadítóval ápolt kapcsolatunkra, akkor a kis dolgokban éppúgy becsületesnek kell lennünk, mint a nagyokban.⁷

Amikor eredményre és sikerre törekszünk, oly sok időnket veszi el az, hogy átgondoljuk és tanulmányozzuk az összetettet, hogy csak elvétve fordítunk időt az egyszerűre – azon egyszerű dolgokra, kis dolgokra, melyek valójában az építkezésünk alapját képezik, és amelyek nélkül nem létezhet erős alapozás. Lehet egy szerkezet égre törő, és tekinthetünk rá ámulattal a terjedelme és nagy magassága miatt – mégsem állhat meg, ha nincs az alapja sziklához, vagy acélhoz és betonhoz horgonyozva.

A jellemnek is ilyen alapra van szüksége. Felhívom figyelmeteket a becsületesség tantételére. Miért van az, hogy oly sokan hisznek a becsületesség magasztos és fennkölt elveiben, mégis oly kevesen hajlandóak szigorúan véve becsületesnek lenni?

[Sok] évvel ezelőtt a kápolnáink bejáratainál és folyosóin plakátok voltak kifüggesztve, melyeken ez állt: »Légy becsületes magaddal szemben!« Legtöbbjük az élet apró, hétköznapi dolgaira utalt. A becsületességet pontosan ilyen dolgokban kell kifejleszteni.

Vannak néhányan, akik elismerik, hogy erkölcsileg helytelen nagy dolgokban becstelennek lenni, azonban úgy hiszik, hogy a kevésbé fontos dolgokban ez megbocsátható. […]

Emlékszem egy fiatalemberre, aki a cövekelnöki szolgálatom idején a cövekünkhöz tartozott. Olyan csoporttal járt-kelt, akik úgy gondolták, hogy nagyon szellemesek, amikor helytelen dolgokat tesznek. Néhány alkalommal lebukott pár kisebb szabálysértéssel. Egy nap felhívtak a rendőrőrsről, és közölték, hogy az illetőt egy közlekedési szabálysértés miatt tartják fogva. Gyorshajtáson érték, ahogyan korábban már többször is. Tudva, hogy akár a missziós szolgálatát is megakadályozhatják az általa tett dolgok, jó útra tért, és amikor 19 éves lett, megkapta az elhívását.

Soha nem felejtem el a visszatérése után folytatott beszélgetésünket. Elmondta, hogy amikor a missziós terepen volt, gyakran gondolt arra a zűrre, melyet azon téves elképzelése miatt okozott, hogy a kis dolgok megszegése nem számít. Azonban nagy változás történt az az életében. Eljutott arra a felismerésre, hogy nincs boldogság vagy élvezet a törvényszegésben, legyen szó Isten törvényeiről vagy azokról a törvényekről, amelyeket a társadalom ró miránk.⁸

Azáltal szolgálhatjuk Istent, ha becsületesek és igazságosak vagyunk a személyes és üzleti érintkezéseinkben.

A vallás része lehet a napi munkánknak, az üzleti ügyeinknek, a vásárlásainknak és eladásainknak, építkezésünknek, szállításunknak, termelésünknek, a szakmánknak vagy foglalkozásunknak, vagy bárminek, amit teszünk. Az üzleti ügyleteinkben tanúsított becsületesség és igazságos üzletmenet révén éppúgy szolgálhatjuk Istent, mint ahogyan a vasárnapi hódolat során tesszük. A kereszténység igaz tantételei nem lehetnek elválasztva és elkülönítve az üzlettől és a mindennapi ügyeinktől.⁹

Ha jelent számunkra bármit is a vallás, akkor annak ösztönöznie kellene az egész életünket. Nem hiszem, hogy a vallást be lehet szorítani valamely pap egy órás vasárnapi prédikációjába, úgy, hogy az jelentsen is valamit az életünkben. Ha az nem kerül be az egyéni életünkbe – a családi életünkbe, az üzleti életünkbe –, és mindenbe, amit csak teszünk, akkor a vallás keveset jelent számunkra, és pusztán egy bálvánnyá válik, amelyet felteszünk jó magasra, hogy csak alkalmanként hódoljunk neki.¹⁰

Milyen nagy változás érné a világot, ha a becsületességet illetően mindannyian számíthatnánk egymásra. Az embereknek tökéletes bizalmuk lenne egymásban a személyes és az üzleti ügyekben. Nem lenne… bizalmatlanság a dolgozók és a vezetőség között. Feddhetetlenség lenne az állami tisztségekben és a kormányzati ügyekben, és a nemzetek békében léteznének, nem pedig abban a zűrzavarban, melyet ma látunk a világban. […]

Az üzleti ügyek terén vannak olyanok, akik kihasználják a becstelen előnyt, ha felkínálják nekik. Azt hozzák fel álláspontjuk magyarázatára vagy igazolására, hogy az üzleti életben elvárható, hogy az ember minden felkínált előnyt kihasználjon. Az ilyen ügyletek nagy összegekre rúghatnak, de elvi szinten nem különböznek attól, mint amikor a tévedést észlelve valaki nem ad vissza egy centet, miután a pénztáros többet fizetett ki neki. Ez a csalás egy formája.¹¹

Szeretnék javasolni egy meghatározást a „tisztességes foglalkoztatásra”. A tisztességes foglalkoztatás becsületes foglalkoztatás. Igazságos értéket nyújt, és nincs becsapás, csalás vagy megtévesztés. A terméke vagy szolgáltatása magas színvonalú, a munkaadó, a vevő, az ügyfél vagy a beteg pedig többet kap, mint amire számított. A tisztességes foglalkoztatás erkölcsös. Nem része semmi, ami aláásná a közjót vagy -erkölcsöt. Nem része például a szeszesitalok, kábítószerek vagy szerencsejátékok forgalmazása. A tisztességes foglalkoztatás hasznos. Olyan javakat és szolgáltatásokat nyújt, amelyek jobb hellyé teszik a világot az életre.¹²

Jób kijelentette: „ártatlanságomból magamat ki nem tagadom” (Jób 27:5).

A feddhetetlenség óv bennünket a gonosztól, segít sikeresnek lennünk, és meg fogja menteni a lelkünket.

A gonosz kísértései minden oldalról körülvesznek bennünket. A feddhetetlenség védelme nélkül ki vagyunk szolgáltatva mindenféle bűn és helytelen cselekedet kényének.

Jóbnak nem okoztak nehézséget ezek a gondok. Védelmezte őt a saját feddhetetlensége. Így érzett ezzel kapcsolatban:

„Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot! […]

Igaz[lelkűségemhez] ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem” (Jób 27:3–4, 6).

Mily lelkesítő! Az erejéből fakadóan nem aggódott azon hétköznapi kísértések miatt, melyeken a legtöbb ember elbukik. Jób olyan erőt és elégedettséget épített be az életébe, melyet Sátán sem tudott összezúzni. Azt is érdekes megfigyelni, hogy mennyire gyönyörködött benne az Úr: „[N]incs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll a ő feddhetetlenségében” (Jób 2:3).

A feddhetetlenség e nagyszerű tulajdonsága teljes mértékben elérhető számunkra. Ha eredményesen alkalmazzák, meg fog oldani minden kormányzati, vallási, gazdasági és egyéni gondot. Kitörölné a bűnözés, válás, szegénység és nyomorúság szörnyű csapását. Sikeressé tenne bennünket itt, és megmentené a lelkünket ezt követően.

Életünk egyik legnagyobb eredménye az, ha becsületes, lelkiismeretes feddhetetlenséget alakítunk ki magunkban. Ez azt jelenti, hogy lelkileg szilárddá, intellektuálisan őszintévé, erkölcsileg becsületessé, és Isten előtti személyes felelősségünket mindig felvállalóvá válunk. A feddhetetlenség az az aranykulcs, amely szinte bármely siker ajtaját megnyitja.¹³

Az igaz öröm abból fakad, ha becsületesek vagyunk magunkkal, másokkal és Istennel.

Gyakran idézzük ezt a szentírás-részletet: „az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen” [2 Nefi 2:25]. Van egy olyan öröm, ami annak révén éri az embert, hogy becsületes. Hadd beszéljek nektek erről. Ennek révén a Mester társaságában lehettek, és veletek lehet a Szentlélek Lelke. A becsületesség szabályainak megszegése meg fog benneteket fosztani e két nagyszerű áldástól. El tudnátok képzelni, hogy aki hazudik vagy csal…, az a Mester társaságában lehetne, vagy vele lehetne a Szentlélek Lelke?

[…] Mindig emlékezzünk arra, hogy soha nem vagyunk egyedül. Nincs az a cselekedet, amely látatlan maradna; nincs az a kimondott szó, amely ne kerülne meghallásra; nincs az az emberi elmében fogant gondolat, amely ismeretlen lenne Isten előtt. Nincs az a sötétség, amely elrejthetné a tetteinket. Gondolkodnunk kell, mielőtt cselekszünk.

Vajon azt gondoljátok, hogy egyedül lehettek, amikor becstelen dolgot tesztek? Vajon azt gondoljátok, hogy látatlanok maradtok, amikor csaltok egy vizsgán, még ha csak ti vagytok is egyedül a teremben? Becsületesnek kell lennünk saját magunkkal. Ha szeretnénk, hogy társunk legyen a Mester és a Szentlélek, becsületesnek kell lennünk saját magunkkal, Istennel, valamint embertársainkkal is. Ez valódi örömöt eredményez.¹⁴

Az Úr ismeri a legbelső gondolatainkat [lásd T&Sz 6:16]. Ismeri minden egyes tettünket. Egy napon találkozni fogunk vele, és szemtől szemben fogunk állni. Vajon akkor majd büszkék leszünk életünk feljegyzéseire?

Ezeket a feljegyzéseket naponta írjuk. Része ennek minden egyes cselekedet, minden egyes gondolat. Büszkék leszünk rá? Azok leszünk, ha megtettünk minden tőlünk telhetőt – ha becsületesek voltunk saját magunkkal, szeretteinkkel, az egész emberiséggel. […]

Áldottak azok, akik becsületesek. […]

Áldottak azok, akik engedelmesek az Úrnak.

Ők azok, akik szabadok – akik boldogok –, akik magasra emelt fővel járhatnak. Önbecsüléssel rendelkeznek. Rendelkeznek azok megbecsülésével, akik a legjobban ismerik őket.

Mindenekfelett pedig rendelkeznek Mennyei Atyánk megbecsülésével és áldásaival. Jézus arra hív minket, hogy kövessük. Az ösvényei egyenesek és tiszták és feddhetetlenek és becsületesek. Kövessük őt a boldogság bővelkedő életére. Ez az egyetlen út.¹⁵

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Tekintsd át a becstelenség azon példáit, melyeket Hunter elnök az 1. szakaszban szemléltet. Milyen következményei vannak azon becstelen szokásoknak? Mit taníthatnak nekünk azok a következmények arról, hogy az Úr miért fektet olyan nagy hangsúlyt a becsületességre?
Gondolkodj el Hunter elnök tanításain a kis dolgokban tanúsított becsületességgel és a saját magunkkal szembeni becsületességgel kapcsolatban (lásd 2. szakasz). Miért szükséges, hogy becsületesek legyünk a „kis dolgokban”? Mit jelent becsületesnek lenni saját magunkkal szemben? Miként győzhetjük le azon kísértéseket, hogy akár csak a legkisebbnek is tűnő becstelen cselekedeteket mentegessük?
Hunter elnök kihangsúlyozza annak szükségességét, hogy a vallást mindannak részévé tegyük, amit a mindennapjainkban csinálunk (lásd 3. szakasz). Hogyan tudunk még jobban ezen szakasz tanításai szerint élni? Hogyan taníthatjuk eredményesebben a becsületességet otthonunkban?
A 4. szakaszban Hunter elnök számos olyan áldást említ, amelyek a feddhetetlen életből fakadnak. Hogyan fejleszti ki az ember a feddhetetlenséget? Milyen áldásokban részesültél, amikor az Úr mércéi szerint éltél?
Milyen módon okoz örömöt számunkra a becsületesség? (Lásd 5. szakasz.) Miért szükséges a becsületesség ahhoz, hogy élvezhessük a Szentlélek társaságát? Milyen módon tesz minket szabaddá a becsületesség?

Kapcsolódó szentírások

Jób 27:5; 31:5–6; Zsoltárok 15; Példabeszédek 20:7; Alma 53:20–21; T&Sz 10:25–28; 42:20–21, 27; 51:9; 124:15; 136:20, 25–26; Hittételek 1:13

Tanulmányi segédlet

Amikor olvasol, „húzz alá és jelölj meg szavakat vagy kifejezéseket, amelyek különböző gondolatokat különböztetnek meg egyetlen [szakaszon] belül. A lapszélekre írj olyan szentírás-utalásokat, amelyek világossá teszik a tanult részt” (Prédikáljátok evangéliumomat! [2008]. 23.).