Jézus Krisztus 12 évesen a templomban tanít

Christ in Gethsemane [Krisztus a Gecsemánéban]. Készítette: Heinrich Hofmann

A tant tanítsd!

Bár Jézus egész életében gyarapodott bölcsességben és tudásban, nem részesült olyan hivatalos oktatásban, mint korának más vallási vezetői. Mégis, amikor tanított, az emberek elcsodálkoztak, mondván: „Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!” Miért voltak olyan erőteljesek a tanításai? „Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem” (János 7:15–16). A tan – a szentírásokban és az utolsó napi próféták szavaiban található – örök igazság, amely megmutatja nekünk, miként váljunk hasonlóvá Mennyei Atyánkhoz, és térjünk vissza Őhozzá. Függetlenül attól, hogy tanítóként mennyire vagy tapasztalt, a Szabadítóhoz hasonlóan te is hatalommal taníthatsz azáltal, hogy az Atya tanát tanítod. Te és az általad tanítottak el fogtok ámulni azon, hogy milyen áldásokat küld Isten, amikor a tanításotok és tanulásotok az Ő szaván alapul.

A tan tanítása

• Te magad is tanuld Jézus Krisztus tanát.

• A szentírásokból és az utolsó napi próféták szavaiból taníts.

• Segíts a tanulóknak felkutatni, felismerni és megérteni a szentírásokban rejlő igazságokat.

• Megtéréshez vezető és Jézus Krisztusba vetett hitet építő igazságokra összpontosíts.

• Segíts a tanulóknak személyes vonatkozást találni Jézus Krisztus tanában.

A Szabadító megtanulta a tant

Világosan látszik, hogy a Szabadító fiatalon a szentírásokból tanult, miközben gyarapodott „bölcsességben… és az Isten… előtt való kedvességben” (Lukács 2:52). Az Atya tanáról való mély tudása akkor vált nyilvánvalóvá, amikor fiatalkorában a szülei a templomban találták rá, a zsidó tanítókat tanítva és megválaszolva a kérdéseiket (lásd Joseph Smith-fordítás, Lukács 2:46). Később, amikor Sátán rendkívüli módon megkísértette Őt a pusztában, Jézusnak a szentírásokban található tanról való tudása segített ellenállni a kísértésnek (lásd Lukács 4:3–12).

Te is törekedhetsz arra, hogy még alaposabban megismerd az igaz tant, mielőtt tanítanád azt. Miközben arra készülsz, hogy másokkal taníts és tanulj, gondosan keresd ki, hogy mit mondott az Úr az általad tanított igazságokról. Kutasd a szentírásokat és az élő próféták szavait magyarázatért és tanácsért. Az általad tanulmányozott igazságok alkalmazása, valamint az azok szerinti élet meghívja a Lelket, hogy az még mélyebben tanítsa neked a tant, és megerősítse a tan igaz voltát azok szívében, akiket tanítasz.

Elgondolkodtató kérdések: Miért fontos, hogy te magad is megértsd az evangélium igazságait? Miként nyertél már mélyebb tudást az evangélium igazságairól? Minek a megtételére érzel késztetést, hogy jobban tudd tanulmányozni a szentírásokat és az élő próféták szavait?

A Szentírásokból: Példabeszédek 7:1–3; 2 Nefi 4:15–16; Tan és szövetségek 11:21; 88:118

A Szabadító a szentírásokból tanított

A Szabadító halála után két tanítványa, szívükben a szomorúság és döbbenet vegyes érzésével sétált és beszélgetett. Hogyan tudnák értelmezni, ami éppen történt? A názáreti Jézus, a férfi, akiben Megváltójukként bíztak, immár három napja halott. Aztán jöttek a hírek, hogy a sírboltja üres, és angyalok hirdették, hogy Ő él. E tanítványok hitének ezen sarkalatos pontján egy idegen csatlakozott hozzájuk az útjuk során. Vigasztalta őket azáltal, hogy „magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak”. Végül az utazók felismerték, hogy a tanítójuk nem más, mint maga Jézus Krisztus, és hogy Ő valóban feltámadt. Hogyan ismerték fel Őt? „Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk – gondoltak vissza később –, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?” (Lukács 24:27, 32).

D. Todd Christofferson elder azt tanította, hogy „minden szentírásnak az a célja, hogy betöltse lelkünket az Atyaistenbe és Fiába, Jézus Krisztusba vetett hittel” (A szentírás áldásai. Liahóna, 2010. máj. 34.). Szolgálata során Jézus a szentírásokat használva tanított, javított ki és inspirált másokat. Ügyelj arra, hogy a tanításod ne terelődjön el a szentírásoktól és a próféták szavaitól! Amikor hithűen Isten szavára támaszkodsz a tanításod során, azt teheted másokért, amit a Szabadító is tett. Segíthetsz nekik megismerni Őt, mert mindannyiunknak szükségünk van a Szabadítóba vetett hitünk rendszeres megerősítésére. A szentírások iránti szereteted nyilvánvaló lesz azok számára, akiket tanítasz, és a tanításod meghívja a Lelket, hogy a tanulók szívében is loboghasson az Atyáról és a Fiúról való bizonyságuk tüze.

Elgondolkodtató kérdések: Volt már rád hatással egy olyan tanító, aki a szentírásokat használva segített jobban megismerned a Szabadítót? Mit tehetnél azért, hogy még inkább a szentírásokra és a próféták szavaira támaszkodj a tanításod során? Hogyan segíthetsz a tanulóidnak megismerni és szeretni Isten szavát?

A szentírásokból: Lukács 4:14–21; Alma 31:5; Hélamán 3:29–30; 3 Nefi 23

A Szabadító segített az embereknek az igazság keresésében, felismerésében és megértésében

Egy törvénytudó egyszer azt kérdezte Jézustól: „Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?” Válaszként a Szabadító a szentírásokhoz irányította a kérdés feltevőjét: „A törvényben mi van megírva? mint olvasod?” Ez nemcsak a válaszhoz vezette el a férfit – „szeresd az Urat, a te Istenedet… és a te felebarátodat” –, hanem egy utókövető kérdéshez is: „De ki az én felebarátom?” A Szabadító erre a kérdésre egy példázattal válaszolt a három férfiról, akik összetalálkoztak egy szükséget látó útitárssal. Hármójuk közül csak az egyikük, egy szamaritánus állt meg segíteni, akit pusztán a származása miatt a zsidók megvetettek. Jézus ezután arra kérte a törvénytudót, hogy válaszolja meg a saját kérdését: „E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt…?” (Lukács 10:25–37).

Szerinted miért így tanított a Szabadító – azáltal válaszolva a kérdésekre, hogy keresésre, kutatásra és felfedezésre hívott? A válasz részben az, hogy az Úr méltányolja az igazság keresésére irányuló erőfeszítést. „[K]eressetek és találtok” – kérte újra és újra (lásd például Máté 7:7; Lukács 11:9; Tan és szövetségek 4:7). Megjutalmazza a kutató ember hittel és türelemmel véghezvitt cselekedeteit.

A Szabadítóhoz hasonlóan te is segíthetsz az általad tanítottaknak felismerni és megérteni az igazságot. A szentírások például tele vannak evangéliumi igazságokkal, de olykor tudatos erőfeszítést igényel azok meglelése. Miközben együtt tanultok a szentírásokból, állj meg, és kérdezd meg azokat, akiket tanítasz, hogy milyen evangéliumi igazságokat vesznek észre. Segíts nekik felismerni, hogy miként kapcsolódnak ezek az igazságok Mennyei Atya szabadítástervéhez. Az örök igazságokat néha nyíltan kijelentik a szentírások, időnként pedig azok története és élete szemlélteti őket, akikről olvasunk. Hasznos lehet közösen megvizsgálni az olvasott versek történelmi hátterét, valamint a versek jelentését, továbbá azt, hogy azok miként vonatkoznak ránk napjainkban.

Elgondolkodtató kérdések: Hogyan ismered fel az örökkévaló igazságokat a szentírásokban vagy a próféták szavaiban? Miként áldják meg ezek az igazságok az életedet? Milyen módokon segíthetsz a tanulóknak felismerni és megérteni azokat az igazságokat, amelyek jelentőségteljesek lesznek számukra és közelebb hozzák őket Istenhez?

A szentírásokból: János 5:39; 1 Nefi 15:14; Tan és szövetségek 42:12

tanulmányozó tanulók

Segíthetünk a tanulóinknak abban, hogy saját maguk számára megtalálják és felismerjék az igazságot

A Szabadító olyan igazságokat tanított, amelyek megtéréshez és a hit építéséhez vezetnek

Az egyik sabbatnapon a Szabadító és a tanítványai éhesen haladtak el egy mező mellett, és elkezdtek enni a gabonából. A farizeusok – akik mindig lelkesen igyekeztek kihangsúlyozni Mózes törvényének egyes részleteit – rámutattak, hogy a gabona összegyűjtése gyakorlatilag egyfajta munka, melyet tilos volt végezni a sabbat napján (lásd Márk 2:23–24). A Mormon könyve-beli Jákób próféta kifejezésével élve a farizeusok „túl tekintettek [a célon]” (Jákób 4:14). Más szavakkal, annyira a parancsolatok hagyományos értelmezésére összpontosítottak, hogy elkerülte a figyelmüket a parancsolatok isteni célja: hogy közelebb hozzanak minket Istenhez. Sőt, a farizeusok azt sem ismerték fel, hogy az áll ellőttük, aki a sabbat megszentelésére vonatkozó parancsolatot adta.

A Szabadító megragadta ezt a lehetőséget, hogy bizonyságot tegyen isteni kilétéről, és megtanítsa, miért fontos a sabbat. Olyan napként lett teremtve számunkra, amikor a sabbat Urának, magának Jézus Krisztusnak hódolunk (lásd Márk 2:27–28). Az ehhez hasonló igazságok segítenek megértenünk, hogy Isten parancsolatai a külső viselkedésünknél jóval többről szólnak. Az a céljuk, hogy segítsenek nekünk megváltoztatni a szívünket, és teljesebb mértékben megtérni.

Alaposan gondold át, milyen tanra és tantételekre összpontosítasz. Bár a szentírásokban sok olyan igazság van, amelyről beszélgethettek, legjobb az evangélium azon igazságaira összpontosítani, amelyek megtéréshez vezetnek és építik a Jézus Krisztusba vetett hitet. A Szabadító által tanított és példázott egyszerű, alapvető igazságoknak van a legnagyobb hatalmuk arra, hogy megváltoztassák az életünket – ilyenek többek között az Ő engeszteléséről, a szabadítás tervéről, valamint az Isten és felebarátaink szeretetére irányuló parancsolatokról szóló igazságok. Hívd meg a Lelket, hogy bizonyságot tegyen ezekről az igazságokról, segítve abban, hogy mélyen a tanulók szívébe vésődjenek.

Elgondolkodtató kérdések: Az evangélium mely igazságai segítettek már neked abban, hogy még inkább megtérj Jézus Krisztushoz, és több hited legyen Őbenne? Miként segített már neked egy tanító az evangélium legalapvetőbb igazságaira összpontosítani? Mit taníthatsz, ami segíteni fog másoknak mélyebben megtérni Jézus Krisztushoz?

A szentírásokból: 2 Nefi 25:26; 3 Nefi 11:34–41; Tan és szövetségek 19:31–32; 68:25–28; 133:57; Mózes 6:57–62

A Szabadító segített az embereknek személyes vonatkozást találni az Ő tanában

„Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik” – panaszkodtak a farizeusok Jézusra, arra utalva, hogy ez nem helyénvaló viselkedés egy lelki tanító számára (Lukács 15:2). Jézus látta, hogy ez jó lehetőség arra, hogy mélyreható lelki igazságokat tanítson nekik. Hogyan tette ezt? Hogyan segített a farizeusoknak felismerni, hogy az ő szívük – nem pedig Jézusé – az, ami tisztátalan és aminek gyógyulásra van szüksége? Miként használta az Ő tanát annak megmutatására, hogy változtatniuk kell a gondolkodásukon és a viselkedésükön?

Úgy, hogy beszélt nekik egy juhról, mely elkóborolt a nyájtól, illetve egy pénzérméről, mely eltűnt. Beszélt egy lázadó fiúról, aki megbocsátásra törekedett, valamint egy idősebb fivérről, aki nem volt hajlandó befogadni őt vagy együtt étkezni vele. E példázatok mindegyike tartalmazott olyan igazságokat, amelyek arra vonatkoztak, ahogyan a farizeusok másokra tekintettek, azt tanítva nekik, hogy minden léleknek nagy értéke van (lásd Lukács 15). A Szabadító nem mondta meg a farizeusoknak – és nekünk sem mondja meg –, hogy kivel azonosuljunk a példázataiban. Néha mi vagyunk az aggódó apa. Időnként az irigy testvér vagyunk. Gyakran pedig mi vagyunk az elveszett juh vagy a balga fiú. Azonban bármilyenek legyenek is a körülményeink, a Szabadító a példázatain keresztül arra hív minket, hogy találjunk vonatkozást a tanításaiban – hogy fedezzük fel, mit szeretne, hogy tanuljunk, és mit kell esetleg változtatnunk a saját gondolkodásunkon és viselkedésünkön.

Lehet, hogy azt veszed észre, hogy néhány tanuló nem érti, miért fontosak számukra bizonyos igazságok. Miközben átgondolod azok szükségleteit, akiket tanítasz, gondold át, hogy a szentírásokban található igazságok miként lehetnek jelentőségteljesek és hasznosak az ő körülményeik között. Az egyik módja annak, hogy segíts a tanulóknak felismerni az általuk felfedezett igazságok vonatkozását az, ha felteszel ehhez hasonló kérdéseket: Hogyan segíthet ez neked egy olyan dologban, amin épp most mész keresztül? Miért fontos számodra, hogy ezt tudd? Milyen változást idézhet ez elő az életedben? Hallgasd meg azokat, akiket tanítasz. Engedd, hogy kérdéseket tegyenek fel. Buzdítsd őket, hogy kapcsolják össze a Szabadító tanításait a saját életükkel. Azt is elmondhatod, hogy te miként találtad magadra vonatkozónak azt, amit tanítasz. Ha így teszel, az meghívhatja a Lelket, hogy egyénileg tanítsa meg a tanulóknak, miként idézhet elő változást az életükben a tan.

Elgondolkodtató kérdések: Mi az, ami jelentőségteljessé és hasznossá teszi számodra az evangéliumi igazságokat? Mi segít neked személyes vonatkozásra lelni az evangélium tanulmányozása során? Mit teszel azért, hogy olyan igazságokra összpontosíts, amelyek a leginkább vonatkoznak azokra, akiket tanítasz?

A szentírásokból: 1 Nefi 19:23; 2 Nefi 32:3; Tan és szövetségek 43:7–9

A tanultak alkalmazásának néhány módja

• Értékeld ki, amit tanítasz, hogy biztosan igaz tant taníts. Az alábbi kérdések segíthetnek ebben:

  • Amit tanítani tervezek, az a szentírásokra és az utolsó napi próféták szavaira alapszik?

  • Több próféta is tanította ezt? Mit tanítanak erről a jelenlegi egyházi vezetők?

  • Hogyan segít ez másoknak a Jézus Krisztusba vetett hitük építésében, a bűnbánatban, valamint a szövetség ösvényén történő haladásban?

  • Összhangban áll a tanítás a Szentlélek sugalmazásaival, vagy lelkileg a nyugtalanság érzését kelti bennem?

• Naponta tanulmányozd Isten szavát, hogy te magad is tanuld az igaz tant.

• Kérd meg a tanulókat, hogy a tanításod során olvassanak fel a szentírásokból és az újkori próféták szavaiból.

• Tanítsd meg a tanulóknak, hogyan használják a lábjegyzeteket, a Szentíráskalauzt és egyéb forrásokat a szentírások tanulmányozása során.

• Kérd meg a tanulókat, hogy keressenek igazságokat egy szentírásrészben vagy történetben.

• Tégy bizonyságot arról, miként tudtad meg, hogy egy tan igaz.

• Használj történeteket vagy metaforákat, hogy segíts a tanulóknak mélyebben megérteni az evangéliumi igazságokat.