38.

Egyházi eljárásrendek és irányelvek

38.1

Egyházi részvétel

Mennyei Atyánk szereti az Ő gyermekeit. Mindenki „egyforma Istennek”, és Ő mindenkit hív, hogy „jöjjenek hozzá és részesüljenek a jóságából” (2 Nefi 26:33).

Az egyházi vezetőktől, illetve az egyház tagjaitól gyakran kérdezik meg, hogy ki látogathatja Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza gyűléseit, ki válhat az egyház tagjává, és ki léphet be a templomba.

38.1.1

Egyházi gyűlések látogatása

A Szabadító azt tanította, hogy tanítványai szeressék felebarátaikat (lásd Máté 22:39). Pál arra kérte az új megtérteket, hogy ne legyenek „jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek” (Efézusbeliek 2:19). A Szabadító azt is tanította, hogy az egyház tagjai „soha ne vesse[nek] ki senkit a nyilvános gyűlései[kről], amelyek a világ előtt tartatnak” (Tan és szövetségek 46:3).

Mindenkit szívesen látunk az úrvacsorai gyűlésen, egyéb vasárnapi gyűléseken, valamint Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza közösségi rendezvényein. Az elnöklő tisztségviselő felelőssége biztosítani azt, hogy minden résztvevő tiszteletben tartsa a hely szentségét.

A résztvevők igyekezzenek elkerülni, hogy a hódolattal vagy a gyűlés egyéb céljaival ütköző módon zavart keltsenek vagy eltereljék a figyelmet. A különböző egyházi gyűlések életkorra és viselkedésre vonatkozó minden követelményét tiszteletben kell tartani. Idetartozik az, hogy tartózkodunk a feltűnő szerelmi megnyilvánulásoktól, valamint a figyelem elterelésére alkalmas öltözettől és megjelenéstől. Ez kizárja továbbá politikai állásfoglalások megtételét, illetve a nemi irányultságról vagy egyéb személyes tulajdonságokról oly módon történő megnyilvánulást, amely elvonja a figyelmet a Szabadítóra összpontosító gyűlésekről.

Helytelen viselkedés esetén a püspök vagy a cövekelnök szeretetteljesen nyújt személyes tanácsadást. Arra buzdítja az alkalomhoz nem illően viselkedő személyt, hogy figyeljen oda a szent környezet fenntartásának az elősegítésére minden jelenlevő érdekében, különös hangsúllyal a Mennyei Atyának és a Szabadítónak való hódolatra.

Az egyházi gyülekezeti házak továbbra is magánlétesítmények, amelyekre az egyházi eljárásrendek vonatkoznak. Azon személyeket, akik nem hajlandóak ezen irányelvek követésére, tiszteletteljesen arra kérik, hogy ne látogassák az egyházi gyűléseket és rendezvényeket.

38.1.2

Egyháztaggá válás

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában a tagság minden olyan ember számára rendelkezésre áll, akik „megtört szívvel és töredelmes lélekkel állnak elő”, „hajlandóak magukra venni Jézus Krisztus nevét”, és szent keresztelési szövetségek megkötésére, valamint megtartására vágynak (Tan és szövetségek 20:37).

A 8 éves és annál idősebb gyermekek keresztelését illetően lásd 38.2.8.2.

38.1.3

Templomlátogatás

A templomok a hódolat szent helyei, amelyekben elengedhetetlen szertartások nyerhetők el, illetve szent szövetségek köthetők. Az egyház tagjai számára a templomok Isten házai. E szentség, valamint az ott kötött szövetségek miatt csak az egyház érvényes templomi ajánlással rendelkező tagjai léphetnek be a templomba. Az egyháztagok akkor kaphatnak templomi ajánlást, ha hithűen betartják a szükséges parancsolatokat, valamint Jézus Krisztus evangéliuma szerint élnek. (Lásd 26. fejezet.)

38.1.4

Nem házas egyháztagok részvétele és áldásai

Az egyházban minden egyháztag – az is, aki soha nem házasodott meg vagy nincs családja – tekintse céljának az örökkévaló családban élés eszményét. Ez azt jelenti, hogy készüljön az érdemes férjként vagy feleségként történő pecsételésre, valamint arra, hogy szeretetteljes apává vagy anyává váljon. Némelyek számára ezek az áldások a következő életig nem válnak valóra, a végső cél azonban mindenki számára ugyanaz.

Azok a hithű egyháztagok, akiknek a körülményei nem teszik lehetővé, hogy ebben az életben részesüljenek az örökkévaló házasság és a szülői lét áldásaiban, az örökkévalóságokban minden megígért áldást meg fognak kapni, amennyiben megtartják az Istennel kötött szövetségeiket (lásd Móziás 2:41).

38.1.5

18 év alatti nem házas szülők

Az a 18 év alatti nőtlen férfi, aki hamarosan apa lesz, látogathatja az ároni papsági kvórumot vagy az elderek kvórumát is. A döntés a fiatal férfi, a szülei és a püspök imádságos megfontolására van bízva.

Az a 18 év alatti hajadon fiatal nő, aki hamarosan anya lesz, látogathatja a Fiatal Nők vagy a Segítőegylet szervezeteit is. A döntés a fiatal nő, a szülei és a püspök imádságos megfontolására van bízva.

A döntés során a fiatal, a szülők és a vezetők megfontolják a következőket:

• Ha a fiatal részt vesz a fiataloknak szóló órákon és tevékenységeken, a gyermeket nem viheti magával.

• Az idősebb fiatalok, akik úgy döntenek, hogy fel fogják nevelni a gyermeket, hasznát láthatják annak, ha – leendő elderekként – az elderek kvórumához, illetve a Segítőegylethez tartoznak.

38.2

Szertartásokra és áldásokra vonatkozó eljárásrendek

Ez a szakasz szertartásokra és áldásokra vonatkozó eljárásrendeket tartalmaz. Ezen eljárásrendek némelyike különleges körülményeket érint. Szertartásokkal és áldásokkal kapcsolatos általános tudnivalók a 18. fejezetben találhatók. Templomi szertartásokkal kapcsolatos tudnivalók a 27. és a 28. fejezetben találhatók.

38.2.1

Szertartások és áldások tolmácsolása más nyelvre

Fontos, hogy aki szertartásban vagy áldásban részesül, értse az elhangzottakat. Amennyiben szükséges, az elnöklő vezető felkérhet valakit a szertartás vagy áldás olyan nyelvre történő tolmácsolására, amelyet a szertartásban részesülő megért. Ez magában foglalja a jelnyelvi tolmácsolást is.

Ha a szertartásban vagy az áldásban részesülő személy siket vagy nagyothalló, akkor használhat hangot szöveggé alakító alkalmazást. A siket vagy nagyothalló emberek jeltolmácsolást vagy hangot szöveggé alakító alkalmazást is használhatnak a családtagjaiknak adott áldások megértéséhez.

Pátriárkai áldások írásos fordításával kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.2.10.5. Pátriárkai áldások jelnyelvi tolmácsolásával kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.2.10.6.

38.2.2

Fényképek, felvételek és átiratok szertartásokról és áldásokról

A szertartások és áldások szentek. Ezen okból kifolyólag senki ne készítsen fényképeket, valamint videófelvételeket szertartásokról, áldásokról vagy keresztelőkről.

A család készíthet hangfelvételt és átiratot az atyai áldásokról. Ezeket az áldásokat a 18.14.1 pont írja le.

A pátriárkai áldásokról átirat készül. Ennek az elősegítésére a pátriárka vagy írnoka hangfelvételt készít az áldásról.

Más szertartásokat és áldásokat ne jegyezzenek fel vagy írjanak le.

A szertartások internetes közvetítésével kapcsolatos tudnivalókért lásd 24.3.2.

38.2.3

Szertartások internetes közvetítése

Amikor lehetséges, a szertartást megtekinteni szándékozók igyekezzenek személyesen jelen lenni. Amikor egyháztagok és barátok összegyűlnek egy szertartásra, akkor érzik a Lélek hatását, és barátkoznak egymással.

Amikor azonban egy közeli családtag nem tud személyesen jelen lenni, a püspök vagy a cövekelnök felhatalmazást adhat a szertartás neki történő internetes közvetítésére. Engedélyezett például az internetes közvetítés, amikor a közeli családtag:

• Távoli helyen él vagy csak korlátozottan képes utazni.

• Fizikai, mentális vagy érzelmi egészséget érintő kihívásokkal él.

• Immunhiányos, illetve gondozóotthonban vagy kórházban van.

• Jelnyelvi tolmácsolásra van szüksége.

• Teljes idejű missziót szolgál. (A misszióelnök jóváhagyása szükséges.)

A püspök felhatalmazást adhat csecsemőáldások, keresztelések, konfirmálások és ároni papsági elrendelések internetes közvetítésére. A cövekelnök adhat felhatalmazást melkisédeki papsági elrendelések, valamint misszionáriusok elválasztásának az internetes közvetítésére.

Az úrvacsora szertartása nem kerül közvetítésre. Ha az úrvacsorai gyűlést élőben közvetítik, akkor az úrvacsora kiszolgálása alatt szüneteljen a közvetítés. A püspök felhatalmazhat egy papot vagy melkisédekipapság-viselőt, hogy személyesen végezze el az úrvacsora kiszolgálását azoknak, akik nem tudnak részt venni a gyűlésen.

A szertartások közvetítése ne vonja el a figyelmet a Lélektől. Általában véve csak egy eszközt használjanak. Ezt az egyházközségi vagy cöveki technikus kezeli. Mind az eszköz, mind pedig az azt kezelő személy maradjon a háttérben.

A szertartások közvetítési anyagait a szertartást követő egy napon belül töröljék.

38.2.4

Szertartások értelmi fogyatékossággal élők számára

Amikor értelmi fogyatékossággal élő személy esetében veszik fontolóra valamely szertartás elvégzését, akkor az illető személy, a szülei vagy gondviselői (ha vonatkozik rá), valamint a vezetői közösen tanácskoznak. Imádságosan átgondolják az illető kívánságait és értelmi képességének a fokát. Ne vonjanak meg szertartásokat, ha az egyén érdemes, részesülni akar bennük, és elégséges felelősségtudatot és felelősségre vonhatóságot mutat!

Ha a püspöknek kérdései vannak egyes személyeket illetően, akkor tanácskozhat a cövekelnökkel. A cövekelnök szükség esetén felveheti a kapcsolatot az Első Elnökség Hivatalával.

Azon személy, aki a fogyatékossága következtében nem felelősségre vonható, „megszabadul a menny celesztiális királyságában” (Tan és szövetségek 137:10). Ezen okból kifolyólag számára nem szükséges szertartásokat elvégezni. Az egyetlen kivétel a szülőkhöz pecsételés azok számára, akik nem a szövetségben születtek.

Értelmi fogyatékossággal élő személyek esetében történő szertartások elvégzésével kapcsolatos tudnivalókért lásd a következőket:

• keresztelés és konfirmálás: 38.2.8.1;

• papsági hivatalba történő elrendelés: 38.2.9.7;

• pátriárkai áldás: 38.2.10.1;

• templomi felruházás és pecsételés: 27.2.1.3 és 27.3.1.2.

38.2.5

Testi fogyatékossággal élők által, valamint értük végzett szertartások és áldások

A testi fogyatékossággal élő emberek, akik például végtaghiányosak, mozgásképtelenek, illetve siketek, végezhetnek szertartásokat és áldásokat, és részesülhetnek is azokban. A vezetők megszervezik, hogy ezek a személyek amennyire csak lehetséges, részt tudjanak venni. Amennyiben a vezetőknek olyan kérdései vannak, melyeket nem tudnak megoldani, a cövekelnök felveszi a kapcsolatot az Első Elnökség Hivatalával.

A siket vagy nagyothalló emberek kommunikálhatnak jelbeszéd által, amikor szertartást vagy áldást kapnak, illetve végeznek. A szertartást felügyelő papsági vezető meggyőződik róla, hogy a szertartásban részesülő személy tolmács által vagy más módon megérti azt (lásd 38.2.1).

38.2.6

Szertartások érvényesítése vagy utólagos jóváhagyása

Az alábbi tudnivalók olyan okokat tartalmaznak, amelyek miatt egy szertartás érvénytelen lehet. Leírják továbbá a szertartás érvényesítésének, vagy utólagos jóváhagyásának a módját.

Néhány esetben újra el kell végezni egy szertartást. Ilyen esetben az írnok az új dátumot rögzíti a tagsági feljegyzésen, még akkor is, ha az nem illeszkedik a többi szertartás dátumának a sorrendjébe.

38.2.6.1

Nem készült tagsági feljegyzés, illetve hiányzik vagy téves az év

Feljegyzésvezetési szempontból egy szertartás nem tekinthető érvényesnek, ha az elvégzésének az éve hiányzik vagy téves a tagsági feljegyzésen. Ezenkívül a keresztelés nem érvényes, ha nem készült tagsági feljegyzés. A szertartást érvényesíteni lehet az eredeti bizonyítvánnyal, amelyet a szertartás elvégzésekor állítottak ki. Ezzel a bizonyítvánnyal a püspök felhatalmazhat egy írnokot a tagsági feljegyzés frissítésére.

Ha a bizonyítvány nem található, akkor a szertartást két olyan személy tanúságtételével lehet érvényesíteni, akik a tanúi voltak annak. A két tanú esetében teljesülnie kell az alábbiaknak:

• A szertartás elvégzésének az idején legalább 8 évesek voltak.

• Látták vagy hallották a szertartást.

• Legyenek nyilvántartott tagjai az egyháznak, amikor a tanúságukat teszik.

• Írásban tegyék tanúságukat, megnevezve vagy 1.) a szertartás elvégzésének a teljes dátumát, vagy 2.) az elvégzésének az évét és azt a személyt, aki végezte.

• A megtett tanúságukat a püspökség vagy a cövekelnökség egy tagja jelenlétében aláírják.

Ezzel a tanúsággal a püspök felhatalmazhat egy írnokot a tagsági feljegyzés létrehozására vagy frissítésére. Az írásban tett tanúság ezt követően megsemmisíthető.

Ha nem lelhető fel bizonyítvány vagy tanúk, akkor a szertartást újra el kell végezni.

Ha az egyháztag az érvénytelen szertartás után más szertartásokban is részesült, akkor azokat az Első Elnökségnek kell utólagosan jóváhagynia. Ennek a kérvényezéséhez a cövekelnök levelet küld az Első Elnökség Hivatalába.

38.2.6.2

Szertartások, melyekben nem sorrendben részesültek

Nem érvényes az a szertartás, melyet nem sorrendben kapott meg valaki. Nem érvényes például egy férfi felruházása, ha azt a melkisédeki papság elnyerése előtt kapta meg. Az Első Elnökség azonban utólag jóváhagyhat ilyen szertartást. Ennek kérvényezéséhez a cövekelnök levelet küld az Első Elnökség Hivatalába.

38.2.6.3

A szertartást a megfelelő életkor elérése előtt végezték el

Nem érvényes az a szertartás, melyet a megfelelő életkor elérése előtt végeztek el. Nem érvényes például a keresztelés, ha azelőtt végezték el, mielőtt az egyén betöltötte volna a 8. életévét.

Ha az érvénytelen szertartást követően nem részesült más szertartásban, akkor azt ismét el kell végezni. Ha más szertartásokban is részesült, akkor azokat és az érvénytelen szertartást az Első Elnökségnek kell utólagosan jóváhagynia. Ennek a kérvényezéséhez a cövekelnök levelet küld az Első Elnökség Hivatalába.

38.2.6.4

A szertartást megfelelő felhatalmazás nélkül végezték el

Nem érvényes a szertartás, ha olyan személy végezte el, aki nem rendelkezett a megfelelő papsági felhatalmazással. Például a konfirmálás nem érvényes, ha olyan személy végezte el, aki nem viselte a melkisédeki papságot. Hasonlóképpen nem érvényes, ha az azt végző személy helytelen sorrendben vagy megfelelő jóváhagyás nélkül kapta meg a melkisédeki papságot (lásd 38.2.6.2; lásd még 32.17).

Ha az érvénytelen szertartást követően nem részesült más szertartásokban, azt ismét el kell végezni egy megfelelő felhatalmazással rendelkező személynek. Ha más szertartásokban is részesült, akkor azokat és az érvénytelen szertartást az Első Elnökségnek kell utólagosan jóváhagynia. Ennek a kérvényezéséhez a cövekelnök levelet küld az Első Elnökség Hivatalába. Néhány esetben az Első Elnökség utasítást adhat a szertartások ismételt elvégzésére.

38.2.7

Gyermekek névadása és megáldása

Gyermekek névadásával és megáldásával kapcsolatos általános tudnivalókért lásd 18.6.

38.2.7.1

Válságos állapotban lévő beteg csecsemők

Ha egy újszülött válságos beteg, akkor egy melkisédekipapság-viselő a kórházban vagy otthon is elvégezheti a névadást és a megáldást. Nincs szüksége a püspök engedélyére. Az áldás után haladéktalanul értesíti a püspököt, hogy tagsági feljegyzést lehessen létrehozni a gyermek számára.

38.2.7.2

Gyermekek, akiknek nem házasok (vagy elváltak) a szülei

Gyermek akkor áldható meg, ha a püspök szóbeli engedélyt szerez a szülőktől vagy gondviselőktől. Nincs szükség olyan szülő vagy gondviselő engedélyére, akinek nincs jogalapja az áldás ellenzésére.

38.2.7.3

Gyermekek, akiknek a szülei nem tagjai az egyháznak

Néha egy gyermek szülei vagy gondviselői azt kérik, hogy a gyermek kapjon áldást, bár ők nem tagjai az egyháznak. Amikor ez történik, a püspök szóbeli engedélyt szerez a szülőktől vagy gondviselőktől. Nincs szükség olyan szülő vagy gondviselő engedélyére, akinek nincs jogalapja az áldás ellenzésére.

A püspök elmagyarázza, hogy:

• a gyermek számára tagsági feljegyzés lesz létrehozva;

• az egyházközség tagjai időnként felveszik majd velük a kapcsolatot;

• ő vagy más egyházközségi vezetők javasolni fogják, hogy a gyermek készüljön fel a keresztelkedésre a 8. életévének közeledtével.

38.2.8

Keresztelés és konfirmálás

Keresztelkedéssel és konfirmálással kapcsolatos általános tudnivalókért lásd 18.7 és 18.8.

38.2.8.1

Értelmi fogyatékossággal élő személyek

Értelmi fogyatékossággal élő személy megkeresztelkedhet és konfirmálható, amennyiben észszerűen felelősségre vonhatónak tekinthető. Legyen képes a keresztelési szövetségek megértésére és megtartására.

A püspök viseli az illető keresztelésének a kulcsait, ha:

• 8 éves vagy annál idősebb nyilvántartott egyháztag;

• 8 éves, és legalább egy egyháztag szülője vagy gondviselője van (lásd 18.7.1.1).

Az illető, a szülei vagy gondviselői (ha vonatkozik rá), valamint a püspök közösen tanácskoznak, hogy megállapítsák, vajon az illető megkeresztelkedjen-e, illetve konfirmálják-e.

Ha az illető lehetséges megtért, akkor a misszióelnöknél vannak a keresztelése kulcsai (lásd 18.7.1.2). Ebben az esetben a misszionáriusok értesítik a misszióelnököt. Tanácskozik az illetővel, valamint a szüleivel vagy gondviselőivel (ha vonatkozik rá), hogy megállapítsák, vajon az illető megkeresztelkedjen-e, illetve konfirmálják-e. Ha a püspök jól ismeri az illetőt, akkor a misszióelnök kérheti az ő véleményét is.

Azoknak, akik nem felelősségre vonhatóak, nem szükséges megkeresztelkedniük, függetlenül az életkoruktól (lásd Tan és szövetségek 29:46–50, valamint 38.2.4 ebben a kézikönyvben).

Olyan egyének tagsági feljegyzéseire vonatkozó tudnivalókért, akik esetleg nem felelősségre vonhatóak, lásd 33.6.10.

38.2.8.2

Kiskorúak

A helyi törvények szerint kiskorúnak minősülő személy csak akkor keresztelhető meg, ha mindkét alábbi követelmény teljesül:

1. A szülők vagy törvényes gondviselő(k) engedélyt adnak. Nincs szükség olyan szülő vagy gondviselő engedélyére, akinek nincs jogalapja a keresztelés ellenzésére. Kivételekhez az Első Elnökség jóváhagyására van szükség.

   A keresztelési és konfirmálási interjút tartó személy ennek a beleegyezésnek az írásba foglalását kéri, amennyiben úgy érzi, hogy ez segíteni fog a félreértések elkerülésében. Egyes helyeken az írásos engedély kötelező. A misszió- és területi vezetők útmutatással szolgálhatnak.

   A szülők vagy gondviselők értsék meg a gyermeküknek tanítandó tant. Legyenek hajlandóak támogatni a gyermeket a keresztelési szövetség megkötésében és megtartásában.

2. Az interjút tartó személy úgy ítéli meg, hogy a gyermek érti a keresztelési szövetséget. Legyen biztos abban, hogy a gyermek igyekszik majd megtartani ezt a szövetséget azáltal, hogy engedelmeskedik a parancsolatoknak, beleértve ebbe az egyházi gyűlések látogatását.

Ha a gyermek felvette a mostohaapja családnevét, akkor megkeresztelkedhet és konfirmálható ezen a néven. Ez akkor is igaz, ha hivatalosan nem fogadták örökbe. A tagsági feljegyzésre, valamint a keresztelési és konfirmálási bizonyítványra viszont a gyermek helyi törvények vagy szokások szerinti hivatalos nevét jegyezzék fel.

38.2.8.3

Házas egyének

Házas egyénnek rendelkeznie kell házastársa beleegyezésével, mielőtt megkeresztelkedne.

38.2.8.4

Élettársak

A párnak, akik együtt élnek, de nem házasok, el kell kötelezniük magukat a nemi erkölcsösség törvénye szerinti életvitel mellett, mielőtt bármelyikük megkeresztelkedhet. Ez magában foglalja a bűnbánatra vezető hit gyakorlását, ahogyan azt a Tan és szövetségek 20:37 leírja. Azt is magában foglalja, hogy többé nem élnek együtt, vagy – férfi és nő esetében – házasságot kötnek.

38.2.8.5

Olyan személyek, akiknek az egyháztagsága visszavonásra került vagy lemondtak a tagságukról

Olyan személyek, akiknek az egyháztagsága visszavonásra került vagy lemondtak a tagságukról, keresztelés és konfirmálás által újra felvehetők. Nem minősülnek megtértnek. A misszionáriusok velük nem tartanak keresztelési interjút. Utasításokért lásd 32.16.

38.2.8.6

Olyan helyzetek, amelyekhez a misszióelnök vagy az Első Elnökség engedélyére van szükség

A misszióelnök engedélyére van szükség, mielőtt valaki megkeresztelkedhet, ha bármikor korábban:

• súlyos bűncselekményt követett el (lásd 38.2.8.7);

• művi abortuszban vett részt (lásd 38.6.1).

Ezekben az esetekben a misszióelnök interjút tart az illetővel. Amennyiben szükséges, a misszióelnök felhatalmazhatja az egyik tanácsosát, hogy vezesse le az interjút. Ezt a felhatalmazást minden egyes interjúra külön-külön adja meg. Az interjút tartó tanácsos jelentést tesz a misszióelnöknek, aki ezt követően engedélyt adhat a keresztelésre és a konfirmálásra, vagy megtagadhatja azt.

Az Első Elnökség jóváhagyására van szükség, mielőtt valaki megkeresztelkedhet, ha:

• gyilkosságot követett el (lásd 38.2.8.7);

• szexuális visszaélést magában foglaló bűncselekmény miatt elítélték (lásd 38.2.8.7);

• jelenleg hivatalos próbaidőn vagy feltételes szabadlábon van bármilyen súlyos bűncselekmény vagy (általában legalább egy év börtönnel büntetendő) vétség, illetve bármilyen szexuális visszaélést magában foglaló bűncselekmény miatt (lásd 38.2.8.7);

• többes házasságban érintett (lásd 38.2.8.8);

• megváltoztatta a születéskori biológiai nemét (lásd 38.2.8.9).

Ha az illető először szeretne keresztelkedni, akkor a misszióelnök interjút tart vele. Ha érdemesnek találja az illetőt, és ha javasolja a keresztelést, akkor jóváhagyásra irányuló kérelmet nyújt be az Első Elnökséghez az LCR-felületen.

Ha az illető korábbi egyháztag, aki újrafelvételt kér, akkor mind a püspök, mind pedig a cövekelnök interjút tart vele. Követik a 32.16-ban található utasításokat. Ha mindketten érdemesnek találják az illetőt, és javasolják a keresztelést, akkor a cövekelnök az LCR-felületen kérelmet nyújt be az Első Elnökséghez.

Az Első Elnökséghez irányuló bármely kérelem tartalmazza az interjúk során feltárt minden vonatkozó részletet.

A cövekelnök (vagy a misszióelnök) az Első Elnökséghez benyújtott kérelmekkel kapcsolatos feladataiért lásd 6.2.3.

38.2.8.7

Egyének, akiket elítéltek bűncselekmény elkövetéséért

Bűncselekmények elkövetéséért elítélt egyének addig nem keresztelhetők és konfirmálhatók, míg le nem töltötték a börtönbüntetésüket. Ez a megtértekre és az újrafelvételért folyamodókra is igaz.

Akik bármilyen szexuális visszaélést magában foglaló törvénysértést vagy bűncselekményt követtek el, addig nem keresztelhetők és konfirmálhatók, amíg le nem töltötték a próbaidejüket vagy feltételes szabadlábra helyezésüket. Kizárólag az Első Elnökség tehet kivételt (lásd 38.2.8.6). Javasolt számukra, hogy szorosan működjenek együtt a helyi papsági vezetőkkel. Igyekeznek megtenni minden tőlük telhetőt azért, hogy a Szabadító segítségének az elnyerésével érdemessé váljanak a keresztelésre és a konfirmálásra.

Teljes idejű misszionáriusok nem tanítanak börtönben vagy fogházban lévő embereket.

Gyilkosságért vagy szexuális visszaélést magában foglaló bűncselekményért elítélt személy addig nem keresztelhető és konfirmálható, míg az Első Elnökség jóváhagyást nem ad erre (lásd 38.2.8.6). Ugyanez igaz azokra a személyekre is, akik bevallották, hogy gyilkosságot követtek el, még akkor is, ha a beismerés egy papsági vezető felé, bizalmasan történt. A gyilkosság fogalmába, ahogy az itt használatos, nem számít bele a művi abortusz, valamint a szolgálatban végrehajtott rendőri vagy katonai cselekmény.

Ha az illető először szeretne keresztelkedni, akkor a misszióelnök követi a 38.2.8.6 pontban található utasításokat. Ha az illető egy korábbi egyháztag, aki újrafelvételt kér, akkor a püspök és a cövekelnök követi ugyanezen szakasz utasításait (lásd még 32.16).

38.2.8.8

Többes házasságban érintett felnőttek

Többes házasságra biztató, azt tanító vagy abban érintett felnőttnek az Első Elnökség jóváhagyását kell megkapnia, mielőtt megkeresztelkedhetne.

Ha az illető először szeretne keresztelkedni, akkor a misszióelnök követi a 38.2.8.6 pontban található utasításokat. Ha az illető egy korábbi egyháztag, aki újrafelvételt kér, akkor a püspök és a cövekelnök követi a 38.2.8.6 utasításait (lásd még 32.16).

A kérelem részletezze az illető többes házasságban való múltbéli érintettségét. Jellemezze továbbá az egyén bűnbánatát és jelenlegi családi helyzetét.

38.2.8.9

Magukat transzneműnek valló személyek

Transznemű személy megkeresztelkedhet és konfirmálható, ha nem folytat saját elhatározáson alapuló gyógyszeres vagy műtéti beavatkozást azzal a szándékkal, hogy a születéskori biológiai nemével ellenkezőre próbáljon váltani („nemváltoztatás”).

A misszióelnök tanácskozzon a Területi Elnökséggel az egyedi helyzetek tapintatos és krisztusi szeretettel történő kezelése érdekében.

Azon személy megkereszteléséhez és konfirmálásához, aki saját elhatározáson alapuló – gyógyszeres vagy műtéti – nemet megváltoztató beavatkozáson esett át, az Első Elnökség jóváhagyása szükséges. A misszióelnök kérvényezheti ezt a jóváhagyást, ha interjút tartott az adott személlyel, minden egyéb tekintetben érdemesnek találta, és javasolja a keresztelést. Az illető nem kaphat papságot, templomi ajánlást, illetve bizonyos egyházi elhívásokat. Azonban más módokon részt vehet az egyházban.

További tudnivalókért lásd 38.6.23.

38.2.9

Papsági elrendelés

Papsági elrendelésekkel kapcsolatos általános tudnivalókért lásd 18.10.

38.2.9.1

Új egyháztagok

Amikor egy fivért megkeresztelnek és konfirmálnak, akkor jogosult arra, hogy elrendeljék az ároni papság egyik hivatalába, amennyiben az év végéig betölti legalább a 12. életévét. A püspök nem sokkal a konfirmálását követően – általában egy héten belül – interjút tart vele. A püspökség egyik tagja előterjeszti őt az úrvacsorai gyűlésen, hogy az egyházközség tagjai támogathassák a javasolt elrendelését (lásd 18.10.3). Ezután elrendelhető a megfelelő hivatalba:

• diakónusnak, ha az év végéig betölti a 12. vagy a 13. életévét;

• tanítónak, ha az év végéig betölti a 14. vagy a 15. életévét;

• papnak, ha az év végéig betölti a 16 éves vagy annál idősebb kort; ha 19 éves vagy annál idősebb, akkor leendő eldernek is számít (lásd 38.2.9.3).

Az új egyháztag akkor jogosult arra, hogy megkapja a melkisédeki papságot, és elderré rendeljék, amikor:

• 18 éves vagy idősebb;

• szolgált már papként (nincs meghatározott időkövetelmény);

• elegendő ismerettel rendelkezik az evangéliumról;

• érdemességről tett tanúságot.

Az újonnan megkeresztelt fivéreket nem a keresztelésük vagy konfirmáltatásuk napján rendelik el. Először a püspöknek interjút kell tartania velük, az egyházközség tagjainak pedig támogatniuk kell őket.

Családtagok keresztelését ne késleltessék azért, hogy az apa elnyerhesse a papságot és maga végezhesse el a keresztelést!

38.2.9.2

Fiatal férfiak, akiknek nem házasok (vagy elváltak) a szülei

Fiatal férfi akkor rendelhető el ároni papsági hivatalokba, ha a püspök szóbeli engedélyt szerez a szülőktől vagy gondviselőktől. Nincs szükség olyan szülő vagy gondviselő engedélyére, akinek nincs jogalapja az elrendelés ellenzésére.

Ha a fiatal férfi felvette a mostohaapja családnevét, akkor elrendelhető ezen a néven. Ez akkor is igaz, ha hivatalosan nem fogadták örökbe. Az elrendelési bizonyítványra azonban a fiatal férfi helyi törvények vagy szokások által meghatározott hivatalos nevét jegyezzék fel.

38.2.9.3

Leendő elderek

Leendő elder az a 19 éves vagy annál idősebb férfi egyháztag, aki nem viseli a melkisédeki papságot. Azok a 19 évesnél fiatalabb, nős fivérek is leendő elderek, akik nem viselik a melkisédeki papságot.

A püspök irányítása alatt az elderek kvóruma elnöksége szorosan együttműködik a leendő elderekkel, hogy segítsenek nekik felkészülni a melkisédeki papság elnyerésére. Ha a leendő elder nem pap, akkor amint érdemes rá, rendeljék pappá. Nem szükséges először diakónussá vagy tanítóvá rendelni. Elderré rendelhetik, amikor eljutott oda, hogy megfelelően érti az evangéliumot, és megmutatta az érdemességét. A püspök és a cövekelnök interjút tart vele ennek eldöntéséhez (lásd 31.2.6).

A fiatal férfiaknak és a leendő eldereknek a melkisédeki papság elnyerésére történő felkészülésük segítésével kapcsolatos további tudnivalókért lásd 8.4.

38.2.9.4

Fivérek, akik egy éven belül változtattak egyházközséget

Olykor egy olyan fivérnek van szüksége melkisédeki papsági hivatalba történő elrendelésre (vagy ő maga szeretné ezt), aki kevesebb mint egy éve él egy egyházközségben. Ebben a helyzetben a püspök vagy egyik megbízott tanácsosa felveszi a kapcsolatot az előző püspökkel, és megérdeklődi, hogy van-e érdemességi kérdés, amelyet fontolóra kellene venni. Ha egy tanácsos bizalmas tényállás meglétéről értesül, akkor véget vet beszélgetésnek. Tájékoztatja a püspökét, hogy az interjú előtt lépjen kapcsolatba az előző püspökkel.

38.2.9.5

Fivérek fiatal egyedülálló felnőttek és egyedülálló felnőttek egyházközségeiben

Fiatal egyedülálló felnőttek egyházközségeiben és egyedülálló felnőttek egyházközségeiben a 18 éves vagy annál idősebb érdemes férfiakat rendeljék elderré. Azok a férfiak, akiket nem rendeltek elderré, leendő elderként az elderek kvórumához tartoznak.

38.2.9.6

Katonai szolgálatot teljesítők háborús övezetben vagy elszigetelt területen

A katonai szolgálatot teljesítőkkel rendes körülmények között abban az egyházközségben tartanak interjút, és ott rendelik el őket, ahol a tagsági feljegyzésük van. Ez azonban nem mindig kivitelezhető, ha a szolgálatot teljesítő hosszabb ideig tengeren tartózkodik, illetve háborús övezetben vagy elszigetelt területen szolgál. Ilyen esetekben a szolgálatot teljesítő egyén felveszi a kapcsolatot a szolgálatot teljesítő egyháztagok csoportjának vezetőjével. Ha a csoportvezető úgy érzi, hogy a szolgálatot teljesítő férfi készen áll az elrendelésre, írásbeli ajánlást ad azon egyházi egység elnöklő vezetőjének, aki a szolgálatot teljesítő egyháztagok csoportját felügyeli. (Ha nincs ilyen egyházi egység, akkor a Területi Elnökségnek adja az ajánlást.) Az adott vezető felveszi a kapcsolatot a szolgálatot teljesítő személy otthoni egyházközségének a püspökével, hogy igazolja a férfi érdemességét.

Ároni papsági hivatalba való elrendeléshez az elnöklő vezető felhatalmazhatja a csoportvezetőt vagy egy utolsó napi szent káplánt, hogy tartson interjút az illetővel, és felügyelje az elrendelést. Elder hivatalába való elrendeléshez a cövekelnök, a misszióelnök vagy a Területi Elnökség felhatalmazhat egy utolsó napi szent káplánt, hogy tartson interjút az illetővel, és felügyelje az elrendelést. Minden elrendelést oly módon kell támogatni vagy utólagosan jóváhagyni, ahogy azt a 18.10.3 kifejti.

38.2.9.7

Értelmi fogyatékossággal élő fivérek

Az értelmi fogyatékossággal élő egyháztag férfi, a szülei (ha vonatkozik rá), valamint a püspök közösen tanácskoznak, hogy megállapítsák, vajon megkapja-e a papságot. Tanácskoznak a vágyairól, valamint arról, hogy képes-e alapjaiban megérteni a papságot és a saját feladatait.

Az ilyen fogyatékossággal élő papságviselőket segítsék, hogy minél maradéktalanabbul teljesíteni tudják a papsági kötelességeiket.

38.2.9.8

Keresztelés és konfirmálás által újra felvett fivérek

Amikor egy korábban felruházásban még nem részesült férfit keresztelés és konfirmálás által újra felvesznek az egyházba, utána azonnal elrendelhető. Elrendelik abba a papsági hivatalba, amelyet a tagságának a visszavonása vagy az arról való lemondás időpontjában viselt.

Ha a férfi korábban már részesült a felruházásában, akkor nem rendelik el papsági hivatalba, hanem a korábbi hivatalát az áldások visszaállításának a szertartása révén kapja vissza.

További tudnivalókért és utasításokért lásd 32.17.

38.2.9.9

Magukat transzneműnek valló személyek

Az az egyháztag, aki saját elhatározáson alapuló gyógyszeres vagy műtéti beavatkozáson esett át azzal a szándékkal, hogy a születéskori biológiai nemével ellenkezőre próbáljon váltani („nemváltoztatás”), nem kaphatja meg, illetve nem gyakorolhatja a papságot. Nem kaphatja meg, illetve nem gyakorolhatja a papságot az az egyháztag sem, aki társadalmi tranzíció során a születéskori biológiai nemével ellentétesre váltott.

A cövekelnök tanácskozzon a Területi Elnökséggel az egyedi helyzetek tapintatos és krisztusi szeretettel történő kezelése érdekében.

Elnyerheti és gyakorolhatja a papságot olyan érdemes férfi egyháztag, aki nem folyamodik gyógyszeres, műtéti, illetve társadalmi tranzícióhoz a születéskori biológiai nemével ellentétesre váltás érdekében.

További tudnivalókért lásd 38.6.23.

38.2.10

Pátriárkai áldások

Pátriárkai áldásokkal kapcsolatos általános tudnivalókért lásd:

• e kézikönyv 18.17-es szakasza;

• Information and Suggestions for Patriarchs;

• Worldwide Leadership Training Meeting: The Patriarch.

38.2.10.1

Értelmi fogyatékossággal élő egyháztagok

Az értelmi fogyatékossággal élő egyháztag, a szülei vagy gondviselői (ha vonatkozik rá), valamint a püspök közösen tanácskoznak, hogy megállapítsák, vajon kapjon-e pátriárkai áldást. Átgondolják az egyháztag vágyait, és hogy van-e alapvető képessége arra, hogy megértse az áldást. Ha igen, akkor a püspökség egyik tagja állíthat ki Pátriárkai áldási ajánlást. Utasításokat a 18.17 ad.

38.2.10.2

Misszionáriusok

A pátriárkai áldás a lelki erő forrása lehet a misszionárius számára. Ha lehetséges, akkor az egyháztag kapjon pátriárkai áldást, mielőtt megkezdi a misszionáriusi szolgálatot. Amikor ez nem lehetséges, akkor a missziója során kaphat pátriárkai áldást. A misszióelnök tart interjút a misszionáriussal, és ő állítja ki a Pátriárkai áldási ajánlást. Utasításokat a 18.17 ad.

Misszionárius egy misszionáriusképző-központban (MKK) csak akkor kaphat pátriárkai áldást, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

• A misszionárius olyan területről érkezik, ahol nincs elérhető pátriárka, aki a misszionárius anyanyelvén áldást adhatna.

• A misszionárius olyan misszióban fog szolgálni, ahol nincs elérhető pátriárka, aki a misszionárius anyanyelvén áldást adhatna.

• Az MKK közelében élő pátriárka képes a misszionárius anyanyelvén áldást adni.

38.2.10.3

Katonai szolgálatba lépő egyháztagok

A pátriárkai áldás a lelki erő forrása lehet a katonaságban szolgáló egyháztag számára. Ha lehetséges, az érdemes egyháztag kapjon pátriárkai áldást, mielőtt aktív szolgálatra jelentkezik.

Ha ez nem lehetséges, akkor az egyháztag az állandó állomáshelyén kaphat pátriárkai áldást. Az ottani püspökség egyik tagja tart interjút az egyháztaggal, és ő adja ki a Pátriárkai áldási ajánlást. Utasításokat a 18.17 ad.

További tudnivalókért a cövekelnök felveheti a kapcsolatot a Tizenkét Apostol Kvórumának a Hivatalával a [e-mail] címen.

38.2.10.4

A pátriárka cövekén kívül élő egyháztagok

Rendes körülmények között az egyháztag a cövekében lévő pátriárkától kap pátriárkai áldást. Az egyháztag azonban egy másik cövekben élő pátriárkától is kaphat áldást, ha:

• születés vagy örökbefogadás révén a pátriárka közvetlen leszármazottja (gyermek, unoka vagy dédunoka);

• olyan cövekben él, amelyben nincs működő pátriárka;

• kerületben él;

• nem beszéli ugyanazt a nyelvet, mint a cövekpátriárka, és a közeli cövekben lévő pátriárka beszéli az egyháztag nyelvét.

Ezen esetekben a püspökség egyik tagja vagy a gyülekezeti elnök tart interjút az egyháztaggal a 18.17-ben leírtak szerint. A pátriárka cövekelnökségének, valamint az áldásban részesülő egyén cövek- vagy misszióelnöksége egyik tagjának jóvá kell hagynia az ajánlást a Pátriárkai áldási rendszerben.

38.2.10.5

Pátriárkai áldások fordítása

A pátriárkai áldás sugalmazását és jelentését nehéz fordításban átadni. Ezért az egyháztagok az általuk legjobban értett nyelven kapják meg az áldásukat. Az egyház nem biztosítja pátriárkai áldások írásos fordítását.

Nem javasolt, hogy az egyház tagjai pátriárkai áldásokat fordítsanak le. Néha azonban egy egyháztagnak szüksége van az áldás fordítására az általa értett nyelvre. Az egyháztag kereshet egy megbízható és érdemes egyháztagot, aki biztosíthatja a fordítást. Az egyháztag válasszon képzett fordítót, aki megérti az áldás lelki természetét és bizalmas voltát. Az áldások lefordított példányait nem iktatják az egyház központjában.

A cövekelnök kérvényezheti pátriárkai áldás Braille-írású átiratát. Kapcsolatba lép a Tizenkét Apostol Kvórumának a Hivatalával a [e-mail] címen.

38.2.10.6

Pátriárkai áldások jelnyelvi tolmácsolása

Ha egy egyháztag siket vagy nagyothalló, akkor a pátriárkai áldását jelnyelvre lehet tolmácsolni. Az egyháztag megnevez egy tolmácsot. A legjobb, ha ez a személy megbízható és érdemes egyháztag, aki érti a pátriárkai áldások tanbéli jelentőségét. Amikor azonban nem található egyháztag, akkor egy másik hozzáértő személy biztosíthatja a tolmácsolást.

38.2.10.7

Második pátriárkai áldások

Kivételesen ritka körülmények között érdemes egyháztag kérvényezhet második pátriárkai áldást. Ez azonban nem javasolt, és lehetséges, hogy a kérvény elutasításra kerül. Ha az egyháztagnak fontos oka van ennek a kérelmezésére, akkor megbeszéli azt a püspökével. Ha a püspök úgy érzi, hogy második áldásra van szükség, akkor elkészíti a Pátriárkai áldási ajánlást. Utasításokat a 18.17 ad.

A cövekelnök ezt követően interjút tart az egyháztaggal, és elolvassa vele az eredeti áldást. Ha úgy érzi, hogy második áldás szükséges, akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának a Hivatalától kér jóváhagyást a [e-mail] címen.

A cövekelnök tájékoztatja az áldásban részesülőt és a pátriárkát a Tizenkét Apostol Kvórumának a Hivatala által hozott döntésről. Ha a kérvényt jóváhagyják, a cövekelnök is jóváhagyja az ajánlást a Pátriárkai áldási rendszerben. A cövekelnök elmondja az áldásban részesülőnek, hogy az eredeti áldás helyébe a második áldás lép majd. A pátriárka ezt követően adhat második áldást.

38.3

Polgári házasság

Az egyház vezetői arra biztatják az egyháztagokat, hogy legyenek érdemesek a templomi házasságra, és házasodjanak, illetve pecsételtessenek egymáshoz a templomban. Ha a helyi törvények megengedik, az egyházi vezetők az alábbiakhoz hasonló körülmények között végezhetnek polgári házasságkötést:

• A házaspár tervezi, hogy templomban kötnek házasságot, de a templomi házasságkötés nincs hivatalosan elismerve.

• A pár a templomban köt majd házasságot, de a polgári házasság segíteni fog a szülőknek vagy a közvetlen családtagoknak érezni, hogy ők is részesei az eseménynek.

• A templom hosszabb ideig nem hozzáférhető.

• A pár nem tervezi, hogy a templomban köt házasságot.

A polgári házasságkötés a pár élete végéig marad érvényben. Nem tart tovább a halandó életnél.

A polgári házasságkötést azon hely törvényeinek eleget téve végezzék el, ahol a házasságkötés megtörténik.

Polgári házasságkötést és hozzá kapcsolódó vallási szertartásokat ne végezzenek a sabbaton! Ne tartsák szokatlan időpontban sem.

A püspök tanácskozik a cövekelnökével, ha olyan kérdései vannak a polgári házasságkötéssel kapcsolatban, amelyekre ez a szakasz nem ad választ. A cövekelnök a kérdéseket továbbíthatja az Első Elnökség Hivatalához.

38.3.1

Ki végezhet polgári házasságkötést

Ahol a helyi törvények engedik, a következő, jelenleg szolgáló egyházi vezetők végezhetnek polgári házasságkötési szertartást az elhívásuk részeként:

• misszióelnök,

• cövekelnök,

• kerületi elnök,

• püspök,

• gyülekezeti elnök.

E tisztségviselők kizárólag férfi és nő közötti polgári házasságkötést végezhetnek. Továbbá, a következő feltételek mindegyikének teljesülnie kell:

• A menyasszony és a vőlegény is az egyház tagja vagy keresztelési dátummal rendelkezik.

• Vagy a menyasszony vagy a vőlegény tagsági feljegyzése azon egyházi egységben található – illetve a keresztelő után ott lesz –, amely felett a tisztségviselő elnököl.

• Az egyházi tisztségviselő jogszerű felhatalmazással rendelkezik polgári házasságkötés elvégzésére azon a területen, ahol a házasságra sor kerül.

Az aktív katonai állományban lévő utolsó napi szent káplánok előzetes jóváhagyás nélkül is végezhetnek polgári házasságkötést.

A tartalékos vagy a nemzeti gárdánál szolgáló káplánoknak jóváhagyást kell kapniuk az egyház Katonasági Kapcsolatok és Kápláni Szolgáltatások Részlegétől, mielőtt polgári házasságkötést végeznének. Az elérhetőségekért lásd 38.9.10.

A következő szervezeteknél szolgáló nem katonai káplánoknak előzetes jóváhagyást kell kapniuk az egyház Katonasági Kapcsolatok és Kápláni Szolgáltatások Részlegétől, mielőtt polgári házasságkötést végeznének:

• kórházak,

• hospice-szervezetek,

• gondozóotthonok,

• börtönök,

• határőrség,

• rendőrség vagy tűzoltóság.

A nyugalmazott káplánok kápláni minőségükben már nincsenek felhatalmazva polgári házasságkötés elvégzésére.

Azok, akik egyházi vezetői vagy kápláni elhívásukban eljárva polgári házasságkötést végeznek, használják az e szakaszban található irányelveket. Emellett tegyenek eleget minden jogi követelménynek.

Az utolsó napi szent káplánok nem tekinthetők elnöklő egyházi személyeknek, hacsak nem szolgálnak cövekelnökként, püspökként vagy gyülekezeti elnökként. Amikor egy olyan káplán végez polgári házasságkötést, aki nem az egyház elnöklő tisztségviselője, akkor ő az állam vagy a szolgálatának helyt adó nem állami szervezet képviselőjeként cselekszik. Emiatt a polgári házasságkötés szövege egy kicsit megváltozik e káplánok számára, amint azt a 38.3.6 jelzi.

Utolsó napi szent káplánok kizárólag férfi és nő közötti polgári házasságkötést végezhetnek.

Azok az egyházi tisztségviselők és káplánok, akik az egyház tagjait adják össze polgári házasság keretében, tájékoztassák az egyházközség vagy gyülekezet írnokát a szükséges házassági adatokról. Az írnok frissíti a tagsági feljegyzéseket.

Az egyházi tisztségviselő vagy káplán, aki egyházi minőségben végez polgári házasságkötéseket, nem fogadhat el tiszteletdíjat.

38.3.2

Polgári házasságkötés más egységekbe tartozó egyháztagok esetében

Egyházi tisztségviselő nem végezhet polgári házasságkötést olyan egyháztagok számára, akik közül sem a menyasszony, sem pedig a vőlegény tagsági feljegyzése nincs azon egyházi egységben, amely felett a tisztségviselő elnököl (lásd 38.3.1). Kivételt képeznek az utolsó napi szent káplánok, valamint azon egyházi tisztségviselők, akik állami tisztségviselők is.

38.3.3

Polgári házasságkötés azok esetében, akik nem tagjai az egyháznak

Egyházi tisztségviselő nem végezhet polgári házasságkötést, ha sem a menyasszony, sem pedig a vőlegény nem tagja az egyháznak, csak akkor, ha legalább egyikőjüknek van már keresztelési dátuma. Kivételt képeznek az utolsó napi szent káplánok, valamint azon egyházi tisztségviselők, akik állami tisztségviselők is.

38.3.4

Egyházi épületekben tartott polgári házasságkötések

Esküvői szertartásokat tarthatnak egyházi épületben is, amennyiben az nem zavarja meg a rendszeres egyházi programok rendjét. Ne tartsanak esküvőt a sabbat napján vagy hétfő este. Az egyházi épületekben tartott esküvők legyenek egyszerűek és méltóságteljesek. A zene legyen szent, áhítatos és örömteli.

A házasságkötést végezhetik a kápolnában, a kultúrteremben vagy másik megfelelő helyiségben. Fogadások csak akkor tarthatók a kápolnában, ha az többcélú helyiség. A házasságkötés során tartsák be a gyülekezeti ház megfelelő használatára vonatkozó irányelveket (lásd 35.5.3).

Az egyház nem engedélyezi, hogy gyülekezeti házait vagy ingatlanjait azonos nemű, többnejű, törvénytelen vagy bármilyen egyéb olyan házasságkötéssel kapcsolatos célra használják, amely nincs összhangban az egyház tanával vagy eljárásrendjével.

Kivételes körülmények között a püspök engedélyezheti egyházi épület használatát olyan házasságkötésekhez, amelyeket nem egyházi tisztségviselő végez, illetve nem egyháztagok számára végeznek. Először tanácskozik a cövekelnökkel. Tanácskozik a szertartást végző személlyel, meggyőződve arról, hogy az illető érti az e szakaszban található irányelveket. A cöveki vagy egyházközségi tanács egyik tagja részt vesz az eseményen, hogy meggyőződjön az épület megfelelő használatáról és gondozásáról.

A püspök felhatalmazást adhat az egyházi épületben tartott esküvő élő közvetítésére (lásd 29.7).

38.3.5

Polgári házasságkötések, melyeket közhivatalnoknak kell levezetnie, illetve melyeket középületben kell megtartani

Bizonyos helyeken a törvények megkövetelik, hogy a házasságkötés szertartását közhivatalnok végezze. Van, ahol megkövetelik, hogy a szertartást középületben vagy más nyilvános helyen tartsák. Ezekben az esetekben a felhatalmazott papsági tisztségviselő rövid vallási gyűlést tarthat a polgári házasságkötést követően. Ezen az összejövetelen tanácsokat ad a házaspárnak.

38.3.6

Polgári házasságkötés szertartása

A házasság szent, és ennek megfelelően tiszteletben kell tartani és méltóságteljesen kell kezelni. Egyháztagok templomon kívül végzett házasságkötése tükrözze az elkötelezettség és az öröm lelkületét.

Ha ettől eltérően nem jeleztük, az e szakaszban található tudnivalók az utolsó napi szent káplánokra és az egyházi tisztségviselőkre egyaránt vonatkoznak.

Mielőtt polgári házasságkötést végezne, az egyházi tisztségviselő beszélgethet a párral a házassági fogadalom szent természetéről. A Lélek irányítása szerint további tanácsokat is adhat.

Polgári házasságkötés levezetéséhez az egyházi tisztségviselő megszólítja a párt, és ezt mondja: „Kérlek benneteket, fogjátok meg egymás jobb kezét!” Majd így folytatja: „[A vőlegény teljes neve] és [a menyasszony teljes neve], azon fogadalom zálogául fogtátok meg egymás jobb kezét, melyet most Isten és e tanúk jelenlétében tesztek.” (A pár előre kiválaszthatja, illetve megnevezheti e tanúkat.)

A tisztségviselő ezután megszólítja a vőlegényt, és megkérdezi: „[A vőlegény teljes neve], elfogadod-e [a menyasszony teljes neve]-t törvényesen esküdt feleségedül, és saját szabad akaratodból és választásodból ünnepélyesen megígéred-e társaként és törvényesen esküdt férjeként, hogy őhozzá fogsz ragaszkodni és máshoz nem; hogy be fogsz tartani minden olyan törvényt, felelősséget és kötelezettséget, mely a házasság szentségéhez tartozik; és hogy szeretni, tisztelni és becsülni fogod őt mindaddig, amíg csak éltek?”

A vőlegény válaszol: „igen”.

Az egyházi tisztségviselő ezután megszólítja a menyasszonyt, és megkérdezi: „[A menyasszony teljes neve], elfogadod-e [a vőlegény teljes neve]-t törvényesen esküdt férjedül, és saját szabad akaratodból és választásodból ünnepélyesen megígéred-e társaként és törvényesen esküdt feleségeként, hogy őhozzá ragaszkodsz és máshoz nem; hogy be fogsz tartani minden olyan törvényt, felelősséget és kötelezettséget, mely a házasság szentségéhez tartozik; és hogy szeretni, tisztelni és becsülni fogod őt mindaddig, amíg csak éltek?”

A menyasszony válaszol: „Igen.”

Az egyházi tisztségviselő ezután megszólítja a párt, és ezt mondja: „Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza eldereként rám ruházott törvényes felhatalmazás alapján téged, [a vőlegény teljes neve], és téged, [a menyasszony teljes neve], férjnek és feleségnek nyilvánítalak, akik törvényesen és jogszerűen házasságot kötöttek a halandó életük idejére.”

(Elnöklő egyházi tiszségviselőként nem szolgáló káplán számára módosított szöveggel: „A(z) [katonai egység vagy polgári szervezet] káplánjaként rám ruházott törvényes felhatalmazás által téged, [a vőlegény teljes neve], és téged, [a menyasszony teljes neve], férjnek és feleségnek nyilvánítalak, akik törvényesen és jogszerűen házasságot kötöttek a halandó életük idejére.”)

„Isten áldja meg a házasságotokat az utódaitokban való örömmel, valamint hosszú, boldog együtt töltött élettel, és áldjon meg titeket azzal, hogy szentnek őrizzétek meg az általatok tett fogadalmakat. Ezeket az áldásokat kérem rátok az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen.”

A férjként és feleségként egymás megcsókolására vonatkozó felhívás nem kötelező, a kulturális normáktól függ.

38.4

Pecsételésre vonatkozó eljárásrendek

Az egyháztagok a templomi szertartások elnyerése során szent szövetségeket kötnek Istennel. A templomi pecsételő szertartások az örökkévalóságra összekötik a családokat, miközben az egyháztagok igyekeznek tiszteletben tartani a szertartás elnyerése során kötött szövetségeket. A pecsételési szertartások közé tartoznak a következők:

• férj és feleség egymáshoz pecsételése;

• gyermekek szülőkhöz pecsételése.

Akik megtartják a szövetségeiket, megőrzik a pecsételés által biztosított egyéni áldásokat. Ez akkor is igaz, ha a házastársuk megszegte a szövetségeket vagy kilépett a házasságból.

Azon hithű gyermekek számára, akiket szülőkhöz pecsételnek vagy a szövetségben születtek, megmarad az örökkévaló család áldása. Ez még akkor is igaz, ha a szüleik érvénytelenítik a pecsételésüket, visszavonásra kerül az egyháztagságuk, illetve ha lemondanak a tagságukról.

A pecsételési szertartás, valamint az azzal járó családi és házastársi kapcsolatok örökkévaló természete miatt aggódó egyháztagokat arra buzdítjuk, hogy bízzanak az Úrban, és keressék az Ő vigasztalását.

Az egyháztagok tanácskozzanak a püspökükkel, ha olyan kérdéseik vannak a pecsételésre vonatkozó eljárásrendekkel kapcsolatban, amelyekre ez a szakasz nem ad választ. A püspök felveszi a kapcsolatot a cövekelnökével, ha kérdései vannak. Kérdések esetén a cövekelnök felveheti a kapcsolatot a templomelnökséggel a templomi kerületében, a Területi Elnökséggel vagy az Első Elnökség Hivatalával.

38.4.1

Férfi és nő pecsételése

Helyzet	Szakasz
Helyzet Polgári házasságot kötöttem, és szeretném, hogy a házastársamhoz pecsételjenek.	Szakasz 38.4.1.1
Helyzet Elváltam a korábbi házastársamtól, és szeretném, hogy a jelenlegi házastársamhoz pecsételjenek.	Szakasz 38.4.1.2
Helyzet A házastársam, akihez hozzápecsételtek, meghalt. Kihez pecsételhetnek most engem?	Szakasz 38.4.1.3
Helyzet Pecsételési érvénytelenítést vagy pecsételési engedélyt kell kérvényeznem.	Szakasz 38.4.1.4
Helyzet El kell távolíttatnom a templomi pecsételésre vonatkozó korlátozást.	Szakasz 38.4.1.5
Helyzet A házastársammal a templomban kötöttünk csak az időre szóló házasságot. Egymáshoz pecsételhetnek minket?	Szakasz 38.4.1.6
Helyzet Kihez pecsételhetők az elhunyt családtagjaim?	Szakasz 38.4.1.7
Helyzet Milyen hatással van a válás a pecsételésemre?	Szakasz 38.4.1.8
Helyzet Milyen hatásai vannak a pecsételés érvénytelenítésének?	Szakasz 38.4.1.9
Helyzet Milyen hatással van a pecsételésemre az egyháztagságról való lemondás, illetve az egyháztagság visszavonása?	Szakasz 38.4.1.10

38.4.1.1

Élő egyháztagok polgári házasságkötést követő pecsételése

A polgári házasságot kötött férfit és nőt, amint a körülmények engedik, egymáshoz lehet pecsételni a templomban, ha a következő feltételek teljesülnek:

• mindketten legalább egy éve tagjai az egyháznak (lásd 27.3.1 és 27.2.1);

• felkészültek és érdemesek.

Amikor egy párnak templomi ajánlást állítanak ki pecsételésre, a papsági vezetők meggyőződnek arról, hogy a polgári házasságkötés jogilag érvényes. Lásd 26.3 és 27.3.

38.4.1.2

Élő egyháztagok egymáshoz pecsételése válást követően

Nők. Élő nő egyszerre csak egy férjhez lehet hozzápecsételve. Ha ő és a férje egymáshoz voltak pecsételve, majd később elváltak, akkor meg kell kapnia e pecsételés érvénytelenítését, mielőtt az élete során egy másik férfihoz pecsételnék (lásd 38.4.1.4).

Élő nőt, aki jelenleg nincs férjnél, illetve nincs más férfihoz pecsételve, hozzá lehet pecsételni egy olyan elhunyt férjhez, akitől az élete során elvált. Először aláírt beleegyezést kell kapnia az előző férjének az özvegyétől (ha van ilyen).

Elhunyt házastársért végzett szertartásokkal kapcsolatos tudnivalókért lásd a 28. fejezetet.

Férfiak. Ha egy férfit és egy nőt egymáshoz pecsételtek, majd később elváltak, a férfinak pecsételési engedélyt kell kapnia, mielőtt egy másik nőhöz pecsételnék (lásd 38.4.1.4). Akkor is szükség van pecsételési engedélyre, ha 1.) az előző pecsételést már érvénytelenítették, illetve 2.) az előző feleség már elhunyt.

Pecsételési engedélyre csak akkor van szükség, ha a férfi elvált attól a nőtől, akit utoljára hozzápecsételtek. Ha például egy férfi pecsételési engedélyt kapott, hogy egy válás után hozzápecsételjék egy második feleséghez, majd a második felesége később meghal, a férjnek nem lesz szüksége további pecsételési engedélyre egy újbóli pecsételéshez.

Élő férfit hozzá lehet pecsételni olyan elhunyt feleséghez, akitől élete során elvált. Először aláírt beleegyezést kell kapnia a korábbi felesége özvegyétől (ha van ilyen). A jelenlegi feleségétől is írásbeli beleegyezést kell kapnia, ha nős.

Elhunyt házastársért végzett szertartásokkal kapcsolatos tudnivalókért lásd a 28. fejezetet.

38.4.1.3

Élő egyháztagok egymáshoz pecsételése házastárs halála után

Nők. Ha a férjet és a feleséget egymáshoz pecsételték, és a férj meghal, a nőt csak akkor lehet egy másik férfihoz pecsételni, ha megkapja az első pecsételés érvénytelenítését (lásd 38.4.1.4).

Élő nőt, aki jelenleg nincs férjnél, illetve nincs más férfihoz pecsételve, hozzá lehet pecsételni egy elhunyt férjhez. Ha a házasság válással ért véget, lásd 38.4.1.2.

Élő, jelenleg férjezett nő nem pecsételhető hozzá egy elhunyt férjhez az Első Elnökség jóváhagyása nélkül.

Elhunyt házastársért végzett szertartásokkal kapcsolatos tudnivalókért lásd a 28. fejezetet.

Férfiak. Ha a férjet és a feleséget egymáshoz pecsételték, és a feleség meghal, a férfit hozzá lehet pecsételni egy másik nőhöz, ha az a nő még nincs másik férfihoz pecsételve. Ebben az esetben a férfinak nincs szüksége pecsételési engedélyre az Első Elnökségtől, kivéve, ha még az előző felesége halála előtt elváltak (lásd 38.4.1.2).

Élő férfit elhunyt feleséghez lehet pecsételni. Ha a házasság válással ért véget, lásd 38.4.1.2. Mielőtt elhunyt feleséghez pecsételnék, a férfinak írásbeli beleegyezést kell kapnia jelenlegi feleségétől, ha nős.

Elhunyt házastársért végzett szertartásokkal kapcsolatos tudnivalókért lásd a 28. fejezetet.

38.4.1.4

Pecsételési érvénytelenítés vagy pecsételési engedély kérvényezése

Élő egyháztagok válást követő egymáshoz pecsételésével kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.4.1.2. Élő egyháztagok házastárs halála utáni egymáshoz pecsételésével kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.4.1.3.

Bármelyik nemű egyháztag akkor is kérhet pecsételési érvénytelenítést, ha nem készül arra, hogy más házastárshoz pecsételjék őt. A férfi egyháztagnak pecsételési engedélyt kell kapnia ahhoz, hogy válást követően másik nőhöz pecsételjék.

A pecsételés érvénytelenítésének, illetve a pecsételés engedélyezésének a folyamatát az alábbiakban vázoljuk.

1. Az egyháztag beszél a püspökével a kérelemről.

2. A püspök meggyőződik róla, hogy:

   1. a válás végleges;

   2. az egyháztag a váláshoz kapcsolódó minden jogszerű gyermek- és feleségtartási követelménynek eleget tesz.

3. Ha a püspök a pecsételési érvénytelenítés vagy a pecsételési engedély megadását javasolja, akkor:

   1. Kitölti a Kérelem az Első Elnökséghez űrlapot az egyháztagra vonatkozóan a Leader and Clerk Resources (LCR) felületen. Azok a vezetők, akiknek nincs hozzáférése az LCR-felülethez, használják a Kérelem az Első Elnökséghez űrlap papíralapú példányát. Ez az űrlap elérhető az egyház központjában található Bizalmas Feljegyzések Hivatalától.

   2. Benyújtja a kérvényt a cövekelnöknek.

4. A cövekelnök találkozik az egyháztaggal. A cövekelnök igazolja, hogy:

   1. a válás végleges;

   2. az egyháztag a váláshoz kapcsolódó minden jogszerű gyermek- és feleségtartási követelménynek eleget tesz.

5. Ha a cövekelnök a pecsételési érvénytelenítés vagy a pecsételési engedély megadását javasolja, akkor a kérvényt az LCR-felületen keresztül benyújtja az egyház központjába. A cövekelnöknek az Első Elnökséghez benyújtott kérelmekkel kapcsolatos felelősségével kapcsolatban lásd 6.2.3.

6. Ha a kérvényt jóváhagyják, az Első Elnökség levelet küld, melyben kijelenti, hogy megadták a pecsételési érvénytelenítést vagy a pecsételési engedélyt.

7. A levél megérkezése után az egyháztag időpontot egyeztethet templomi pecsételésre. Az egyháztag a levelet bemutatja a templomban.

Lásd 38.4.1.9.

38.4.1.5

Templomi pecsételésre vonatkozó korlátozás megszüntetése

Az a személy, aki házasságtörést követ el, miközben a házastársához hozzá is volt pecsételve, az Első Elnökség jóváhagyása nélkül nem pecsételhető hozzá a házasságtörésben érintett félhez.

A házaspár csak legalább öt éves házasság után folyamodhat jóváhagyásért. Az alábbiakban vázoljuk a templomi pecsételési korlátozás feloldására vonatkozó kérelem benyújtásának a folyamatát.

1. A házaspár találkozik a püspökükkel és a cövekelnökükkel.

2. Ha ezek a vezetők úgy érzik, hogy a korlátozást fel kellene oldalni, levelet írnak az Első Elnökségnek a javaslatukkal. Leveleikben jellemezzék a kérelmezők templomi érdemességét, valamint házasságuk szilárdságát legalább egy öt éves időszakra vonatkozóan. A cövekelnöknek az Első Elnökséghez benyújtott kérelmekkel kapcsolatos felelősségével kapcsolatban lásd 6.2.3.

3. A pár is kérelmező levelet ír az Első Elnökségnek.

4. Mindezen leveleket a cövekelnök küldi el az Első Elnökségnek. A kérvényt a pecsételési érvénytelenítésre, illetve a pecsételési engedélyre vonatkozó kérelemmel együtt is benyújthatja (lásd 38.4.1.4).

5. Amennyiben a kérvényt jóváhagyják, az Első Elnökség levelet küld, melyben kijelenti, hogy a templomi pecsételésre vonatkozó korlátozás feloldásra került.

6. A levél kézhezvétele után a pár időpontot egyeztethet a pecsételésre. A levelet bemutatják a templomban.

38.4.1.6

Csak időre szóló templomi házasságkötést követő pecsételés

Azokat a párokat, akik csak a földi életre kötöttek házasságot a templomban, általában nem pecsételik össze később. Ahhoz, hogy egy ilyen pecsételés megtörténjen, a nőnek először meg kell kapnia előző pecsételése érvénytelenítését az Első Elnökségtől. Ha mind a püspök, mind pedig a cövekelnök úgy érzi, hogy az érvénytelenítés jogos, akkor a cövekelnök kérelmet nyújt be az Első Elnökséghez az LCR-rendszeren keresztül. A cövekelnöknek az Első Elnökséghez benyújtott kérelmekkel kapcsolatos felelősségével kapcsolatban lásd 6.2.3.

Már nem végeznek csak a földi életre szóló házasságkötéseket a templomban (lásd 27.3.3).

38.4.1.7

Elhunyt személyek pecsételése

Ez a rész elhunyt személyek elhunyt házastárshoz történő pecsételésére vonatkozik. Ha az egyik házastárs még él, lásd 38.4.1.3.

Elhunyt nők. Elhunyt nőt minden olyan férfihoz hozzá lehet pecsételni, akivel élete során hivatalosan össze volt házasodva. A következő táblázat mutatja, mikor kerülhet sor ezekre a pecsételésekre.

Életében nem pecsételték hozzá egyetlen férjhez sem	Minden olyan élő vagy elhunyt férfihoz hozzá lehet pecsételni, akivel az élete során házasságot kötött. Ha a férfi él (és nős), akkor a feleségének írásos beleegyezést kell adnia. Ha a férfi elhunyt, akkor az özvegyének (ha van ilyen) írásos beleegyezést kell adnia.
Életében hozzápecsételték egy férjhez	Minden férjének elhunytnak kell lennie, mielőtt más férfiakhoz pecsételnék, akikkel házasságot kötött. Ez olyan korábbi férjekre is értendő, akiktől esetleg elvált. Minden férfi özvegyének (ha van ilyen) írásos beleegyezést kell adnia.

Elhunyt férfiak. Elhunyt férfit minden olyan nőhöz hozzá lehet pecsételni, akivel élete során jogszerűen össze volt házasodva, ha 1.) már meghaltak, illetve 2.) még élnek, és nincsenek másik férfihoz pecsételve.

Mielőtt egy elhunyt férfit olyan elhunyt nőhöz pecsételnének, akivel az élete során házasságot kötött, az asszony özvegyének (ha van ilyen) írásos beleegyezést kell adnia.

Elhunyt párok, akik elváltak. Elhunyt párokat, akik elváltak, helyettes által egymáshoz lehet pecsételni, hogy gyermekeiket hozzájuk pecsételhessék. Ha akár a férj, akár a feleség egyháztagsága az elhalálozás időpontjában már vissza volt vonva vagy lemondott róla, és nem keresztelkedett újra, akkor lásd 28.3.5.

Az Első Elnökség jóváhagyása szükséges olyan elhunyt házaspár összepecsételése előtt, akik életük során megkapták pecsételésük érvénytelenítését.

38.4.1.8

A válás hatásai

Ha egy párt egymáshoz pecsételtek, majd később elváltak, akkor e pecsételés áldásai érvényben maradnak azon egyének számára, akik érdemesek, kivéve, ha a pecsételést érvénytelenítették (lásd 38.4.1.4 és 38.4.1.9). Az az egyháztag, aki hithű marad a templomi szövetségekhez, a templomban megígért összes áldásban részesül majd, még akkor is, ha az illető házastársa megszegte a szövetségeket vagy kilépett a házasságból.

Válást követően született gyermekekre vonatkozó tudnivalókért lásd 38.4.2.1.

38.4.1.9

Pecsételési érvénytelenítés hatásai

Amikor az Első Elnökség jóváhagyja egy pecsételés érvénytelenítését, akkor az ahhoz a pecsételéshez kapcsolódó áldások nincsenek többé érvényben. A papsági vezetők tanácskoznak a pecsételés érvénytelenítését kérő egyháztagokkal, hogy segítsenek nekik megérteni e tantételeket. A vezetők tartsák tiszteletben az egyháztagok önrendelkezését ezekben a döntésekben.

Bármely olyan gyermek, aki egy korábbi férjéhez való pecsételésének az érvénytelenítése után születik, nem a szövetségben születik, hacsak az anyát nem pecsételték egy másik férfihoz.

38.4.1.10

Egyháztagságról való lemondás, illetve egyháztagság visszavonásának a hatásai

Miután egy házaspárt egymáshoz pecsételtek a templomban, ha egyikük lemond az egyháztagságáról, vagy a tagsága visszavonásra kerül, akkor az ő templomi áldásai is visszavonásra kerülnek. Azonban az illető házastársa és gyermekei számára a pecsételő szertartás személyes áldásai érvényben maradnak, ha ők hithűek maradnak.

Minden olyan gyermek, aki azt követően születik, hogy a házaspár egyik vagy mindkét fele lemondott a tagságáról, vagy egyháztagsága visszavonásra került, nem születik a szövetségben. Lásd 38.4.2.8.

38.4.2

Gyermekek szülőkhöz pecsételése

A szülőket még azelőtt egymáshoz kell pecsételni, hogy a gyermekeket hozzájuk pecsételnék (lásd 38.4.1).

38.4.2.1

Gyermekek, akik a szövetségben születnek

Azon gyermekek, akik azután születtek, hogy édesanyjukat férjéhez pecsételték a templomban, e pecsételés szövetségében születtek. Nincs szükségük arra, hogy a szülőkhöz pecsételés szertartásában részesüljenek.

Olykor egy olyan nőnek, akit már hozzápecsételtek egy férfihoz, később gyermekei születnek egy másik férfitól. Ha ez történik, akkor ezek a gyermekek a nő legutóbbi pecsételésének a szövetségében születnek, hacsak nem azt követően születnek, hogy 1.) a pecsételést törölték vagy 2.) visszavonták az egyháztagságról való lemondás vagy annak a visszavonása miatt.

38.4.2.2

Gyermekek, akik nem a szövetségben születtek

Azok a gyermekek, akik nem a szövetségben születnek, egy örökkévaló család részeseivé válhatnak azáltal, hogy hozzápecsételik őket:

• a vér szerinti szüleikhez;

• az örökbe fogadó szüleikhez;

• a vér szerinti vagy örökbe fogadó szülőhöz és egy mostohaszülőhöz (lásd 38.4.2.5).

Ezen gyermekek ugyanolyan áldásokat kapnak, mintha a szövetségben születtek volna.

A szüleikhez pecsételendő gyermekek templomi ajánlásának a kiállításával kapcsolatos tudnivalókért lásd 27.4.1.

A 21 éves vagy annál idősebb egyháztagoknak részesülniük kell a felruházásban, mielőtt a szüleikhez pecsételnék őket.

A 21 évesnél fiatalabb házas egyháztagoknak nem kell felruházottnak lenniük ahhoz, hogy a szüleikhez pecsételjék őket. Rendelkezniük kell azonban érvényes templomi ajánlással (lásd 26.4.4).

Élő gyermekek élő szülőkhöz pecsételése. Élő gyermeket csak két szülőhöz – férjhez és feleséghez – lehet pecsételni. Ha mindkét szülő él, akkor házasoknak és egymáshoz pecsételteknek kell lenniük.

Élő gyermekek elhunyt szülőkhöz pecsételése. Élő gyermek csak egy szülőpárhoz pecsételhető. A lenti táblázat feltünteti, milyen pecsételési lehetőségek állnak rendelkezésre olyan egyháztagok számára, akiket nem pecsételtek hozzá a szüleikhez és a szüleik elhunytak.

Körülmény	Lehetőségek
Kiskorú gyermek vagy értelmi fogyatékosság miatt nem felelősségre vonható személy	Az őt nevelő törvényes gondviselőkhöz vagy örökbe fogadó szülőkhöz pecsételik. Vár, amíg felnőtt nem lesz, majd elhunyt szüleihez pecsételik.
Felnőtt	Elhunyt szülőkhöz pecsételik. Törvényes gondviselőkhöz vagy őt felnevelő örökbe fogadó szülőkhöz pecsételik.

Elhunyt gyermekek (élő vagy elhunyt) szülőkhöz pecsételése. Az elhunyt személyt általában a vér szerinti vagy az örökbe fogadó szüleihez pecsételik. Azonban egy elhunyt gyermek ezenkívül hozzápecsételhető:

• a vér szerinti anyjához és a mostohaapjához;

• a vér szerinti apjához és a mostohaanyjához;

• nevelőszülőkhöz vagy az őt felnevelő nagyszülőkhöz (lásd 38.4.2.4);

• olyan házaspárhoz, aki örökbe akarta fogadni a gyermeket, ám az örökbefogadás a gyermek halála miatt megszakadt (lásd 38.4.2.4).

Ezek a pecsételések akkor is elvégezhetők, ha az elhunyt gyermeket már hozzápecsételték a vér szerinti vagy az örökbe fogadó szüleihez. A fenti esetek kivételével a vér szerinti és az örökbe fogadó szülőkön kívül máshoz való pecsételéshez az Első Elnökség jóváhagyása szükséges.

38.4.2.3

Élő örökbe fogadott vagy nevelt gyermekek

Szövetségben született vagy szülőkhöz pecsételt élő gyermekek az Első Elnökség jóváhagyása nélkül nem pecsételhetők semmilyen más szülőkhöz.

Hivatalosan örökbe fogadott élő gyermekeket, akik nem születtek a szövetségben és akik nincsenek hozzápecsételve a korábbi szülőkhöz, hozzá lehet pecsételni az őket örökbe fogadó szülőkhöz, miután az örökbefogadás végleges. A végső örökbefogadási határozat egy példányát be kell mutatni a templomban. A törvényes gyámságról szóló bírósági határozat nem elegendő a pecsételés engedélyezéséhez. Nem kötelező beazonosítani e gyermekek vér szerinti szüleit.

Élő egyháztag nevelőszülőkhöz pecsételéséhez az Első Elnökség jóváhagyása szükséges. Ez a követelmény akkor is fennáll, ha a nevelt gyermek vér szerinti szülei ismeretlenek. Ezeket a kérelmeket a cövekelnök az LCR-felületen nyújtja be (lásd 6.2.3).

38.4.2.4

Elhunyt örökbe fogadott vagy nevelt gyermekek

Az elhunyt örökbe fogadott személyt általában az őt örökbe fogadó szülőkhöz pecsételik.

Az elhunyt nevelt gyermeket általában a vér szerinti szüleihez pecsételik.

38.4.2.5

Élő gyermekek pecsételése egy vér szerinti és egy mostohaszülőhöz

Kiskorú gyermekek és olyan gyermekek, akik nem vonhatóak felelősségre. Kiskorú gyermekek és értelmi fogyatékosság miatt felelősségre nem vonható gyermekek csak akkor pecsételhetők egy vér szerinti szülőhöz és egy mostohaszülőhöz, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

• A gyermek nem született szövetségben, illetve korábban még nem volt szülőkhöz pecsételve.

• A gyermeket nem fogadta örökbe egy másik szülő.

• A másik vér szerinti szülő aláírt beleegyező levelet adott a pecsételés elvégzéséhez. A törvényes gyámságról szóló bírósági határozat nem elegendő a pecsételés engedélyezéséhez. A beleegyező levél ehhez hasonlóan legyen megfogalmazva: „Alulírott [a vér szerinti szülő neve] engedélyezem, hogy [a gyermek vagy gyermekek neve], valamint [a szülők neve] egymáshoz legyenek pecsételve a templomban. Megértettem, hogy a pecsételés egy jogi vonzatok nélküli vallási szertartás.” Ezt a levelet a pecsételés előtt bemutatják a templomban.

Amennyiben a másik vér szerinti szülő elhunyt, vagy a szülői jogait törvényes eljárás keretében teljesen megvonták, akkor nincs szükség beleegyezésre. Hasonlóképpen nincs szükség beleegyezésre akkor sem, ha a gyermek a lakóhelyén hatályos törvények értelmében felnőttnek minősül.

Amennyiben a másik vér szerinti szülő holléte a megtalálására tett alapos erőfeszítéseket követően sem állapítható meg, akkor nincs szükség beleegyezésre. Ebben az esetben a püspök vagy a cövekelnök az ellenőrzési folyamat során igazolja, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó szülő megtalálására tett alapos erőfeszítések kudarcot vallottak. Ha a másik vér szerinti szülő egy későbbi időpontban előlép, a pecsételés felülvizsgálatra kerül.

Felnőtt gyermekek. Élő felnőtt egyháztagot hozzá lehet pecsételni az egyik vér szerinti szülőhöz és egy mostohaszülőhöz, ha az egyháztag nem született szövetségben, illetve korábban nem pecsételték hozzá szülőkhöz.

A 21 éves vagy annál idősebb egyháztagoknak részesülniük kell a felruházásban, mielőtt egy vér szerinti és egy mostohaszülőhöz pecsételnék őket.

A 21 évesnél fiatalabb házas egyháztagoknak nem kell felruházottnak lenniük ahhoz, hogy egy vér szerinti és egy mostohaszülőhöz pecsételjék őket. Rendelkezniük kell azonban érvényes templomi ajánlással szülőkhöz való pecsételésre (lásd 26.4.4).

38.4.2.6

Gyermekek, akik mesterséges megtermékenyítéssel vagy testen kívül történő megtermékenyítéssel fogantak

A mesterséges megtermékenyítéssel vagy testen kívül történő megtermékenyítéssel fogant gyermekek a szövetségben születnek, ha a szüleik már egymáshoz vannak pecsételve. Amennyiben a gyermekek azelőtt születnek, hogy a szüleiket egymáshoz pecsételik, a szüleikhez pecsételhetik őket, miután a szüleiket egymáshoz pecsételték.

38.4.2.7

Béranyának született gyermekek

Ha a gyermeket béranya szülte, akkor a cövekelnök az Első Elnökség Hivatalának továbbítja az ügyet (lásd 38.6.22).

38.4.2.8

Gyermekek helyzete, amikor egy pecsételést érvénytelenítenek vagy visszavonnak

A szövetségben született vagy szüleikhez pecsételt gyermekek továbbra is ebben az állapotban maradnak akkor is, ha a szülők pecsételését később 1.) érvénytelenítik vagy 2.) valamelyik szülő tagságának a visszavonása vagy arról való lemondása miatt visszavonják.

Azok a gyermekek, akik szüleik pecsételésének az érvénytelenítése vagy visszavonása után születnek, nem születnek a szövetségben. Ezen gyermekeket a szüleikhez lehet pecsételni, miután visszaállították a szülők templomi áldásait (amennyiben vonatkozik rájuk), és minden más akadály elhárult.

38.5

Templomi öltözet és alsóruhák

38.5.1

Templomi öltözet

A templomban a felruházási és a pecsételési szertartás során az egyháztagok fehér öltözetet viselnek. A nők a következő fehér öltözetet viselik: hosszú ujjú vagy háromnegyedes ujjú ruha (vagy szoknya hosszú ujjú vagy háromnegyedes ujjú blúzzal), zokni vagy harisnya, valamint cipő vagy papucs.

A férfiak a következő fehér öltözetet viselik: hosszú ujjú ing, nyakkendő vagy csokornyakkendő, nadrág, zokni, valamint cipő vagy papucs.

A felruházási és a pecsételési szertartás során az egyháztagok további szertartásöltözetet vesznek fel a fehér ruhájukra.

38.5.2

Templomi öltözet és alsóruhák beszerzése

Az egyházközségi és cöveki vezetők arra buzdítják a felruházott egyháztagokat, hogy szerezzék be saját templomi öltözetüket. Templomi öltözet és alsóruha vásárolható az egyházi elosztási boltokban, vagy pedig a store.ChurchofJesusChrist.org oldalon. A cöveki és az egyházközségi írnokok segíthetnek az egyháztagoknak az öltözet megrendelésében.

Néhány templomban lehetőség van öltözet kölcsönzésére. Amennyiben a templomnak nincs ruhakölcsönzője, az egyháztagoknak maguknak kell vinniük a templomi öltözetet. Tudnivalókért azzal kapcsolatosan, hogy egy adott templomban működik-e ruhakölcsönzés lásd temples.ChurchofJesusChrist.org.

A templomok korlátozott készletet tartanak templomi öltözetekből a teljes idejű misszionáriusok használatára. Nincs kölcsönzési díj, amíg a misszionáriusképző-központban tartózkodnak, illetve amikor felhatalmazást kapnak templomi szertartások végzésére a missziós terepen teljesített szolgálatuk során. Szükség esetén ezen öltözetet használhatják a saját felruházásukban részesülő misszionáriusok is.

Alsóruhák szövetével és szabásával kapcsolatos tudnivalókért lásd store.ChurchofJesusChrist.org.

38.5.3

Alsóruhák és templomi öltözet fogyatékossággal vagy allergiával élő egyháztagok számára

Különleges alsóruhák vásárolhatók olyan egyháztagok számára, akik ágyhoz kötöttek, súlyos testi fogyatékossággal élnek, illetve bizonyos szövetekre vagy alsóruhákra allergiásak (lásd Garments and Sacred Clothing [Alsóruhák és szent öltözet], store.ChurchofJesusChrist.org).

Rövidebb templomi palástok is rendelkezésre állnak a kerekesszéket használó vagy más szükségletekkel rendelkező egyháztagok számára (lásd store.ChurchofJesusChrist.org).

38.5.4

Templomi kötények készítése

Az egyháztagok elkészíthetik a saját templomi kötényüket, ha a jóváhagyott köténykészletet használják. Ezek a készletek elérhetők az egyházi elosztási boltokból vagy a store.ChurchofJesusChrist.org oldalon.

Az egyháztagok ne készítsenek egyéb templomi szertartásöltözetet, illetve templomi alsóruhákat!

38.5.5

Az alsóruha viselése és kezelése

A saját felruházásukban részesülő egyháztagok szövetséget kötnek arra, hogy a templomi alsóruhát egész életük során viselik.

A templomi alsóruha a templomban kötött szövetségekre emlékeztet, és – amennyiben egész életen át megfelelően viselik – védelmet fog nyújtani a kísértés és a gonosz ellen. Az alsóruha a külső ruházat alatt viselendő. Nem szabad levenni olyan tevékenységekhez, amelyek észszerűen az alsóruhát viselve is elvégezhetők, illetve nem szabad átalakítani azért, hogy igazodjon a különböző öltözködési stílusokhoz. A felruházott egyháztagok törekedjenek a Szent Lélek útmutatására az alsóruha viselésével kapcsolatos személyes kérdéseik megválaszolásához.

Az alsóruha viselése szent kiváltság, valamint a Szabadító, Jézus Krisztus követésére irányuló belső elkötelezettség külső kifejezése.

Az egyén döntésére van bízva az, hogy visel-e egyéb alsóneműt a templomi alsóruha alatt vagy felett.

Lásd 26.3.3.

38.5.6

Az alsóruha viselése a katonaságnál, a tűzoltóságnál, a rendvédelemnél vagy hasonló szervezeteknél

Az e szakaszban található irányelvek azokra a felruházott egyháztagokra vonatkoznak, akik számára meghatározott egyenruhát írnak elő a szolgálatuk során:

• a katonaságban,

• a tűzoltóságnál,

• a rendvédelmi szerveknél,

• állambiztonsági szolgálatnál.

A püspökök meggyőződnek róla, hogy az e területeken dolgozó felruházott egyháztagok értik a következő irányelveket.

Amikor lehetséges, ugyanúgy viseljék az alsóruhát, mint bármely más egyháztag. Igyekezzenek azonban elkerülni, hogy olyan emberek is lássák az alsóruhát, akik nem értik a jelentőségét. Az egyháztagok keressék a Lélek útmutatását, és legyenek megfontoltak, körültekintőek és bölcsek. Lehet, hogy az a legjobb, ha ideiglenesen félreteszik az alsóruhát, és akkor viselik ismét, amikor a körülmények megengedik. Ha azonban csupán kényelmetlenséget okoz az alsóruha viselése, az nem igazolja a félretételét.

A szolgálati előírások olykor megakadályozzák, hogy az egyháztag viselje az alsóruhát. Ezekben az esetekben az egyháztag vallási helyzetére ez nincs hatással, mindaddig, amíg érdemes marad. Az egyháztag továbbra is részesülni fog az alsóruha viseléséhez kapcsolódó áldásokban. Ha az egyháztagok nem tudják viselni az alsóruhát, akkor amint a körülmények engedik, hordják újra.

Az ilyen szervezeteknél szolgáló egyháztagok a saját szervezetükkel tanácskozva tudják meg, pontosan milyen követelményeknek kell megfelelnie az alsóruhának, például szín vagy nyakkivágás tekintetében. Ezek az egyháztagok a szervezetük által jóváhagyott, az alsóruhára vonatkozó irányelveknek megfelelő öltözékeket elküldhetik a Beehive Clothing számára, hogy jelekkel lássák el jóváhagyott alsóruhának. Irányelvek és további utasítások találhatók az Garment Marking Order Form [Alsóruha jelölés megrendelése űrlapon].

38.5.7

Alsóruhák és templomi szertartásöltözet kiselejtezése

Viseltes templomi alsóruhák kiselejtezéséhez az egyháztagok vágják ki és semmisítsék meg a jelzéseket. Az egyháztagok ezután vágják fel a maradék anyagot, hogy ne lehessen felismerni, hogy az alsóruha volt. A megmaradó szövet kidobható.

Viseltes templomi szertartásöltözet kiselejtezéséhez az egyháztagok vágják azt fel darabokra, hogy ne lehessen ráismerni az eredeti használatra. A szövet ezután kidobható.

Az egyháztagok adhatnak jó állapotban lévő alsóruhákat és templomi öltözetet más felruházott egyháztagoknak. A papsági és segítőegyleti vezetők meg tudják állapítani, hogy kik azok, akiknek szükségük lehet ilyen öltözetre. Az egyháztagok ne adjanak alsóruhákat vagy templomi szertartásöltözetet használtruha-boltoknak, a püspökök tárházainak, templomoknak, illetve jótékonysági szervezeteknek!

38.5.8

Templomi temetési öltözet

Ha lehetséges, akkor a felruházott elhunyt egyháztagokat templomi öltözetben temessék vagy hamvasszák el. Ha a kulturális hagyományok vagy a temetési szokások miatt ez nem helyénvaló vagy nehézségekbe ütközik, az öltözetet össze lehet hajtani és a test mellé lehet helyezni.

Kizárólag a még az életük során felruházott egyháztagok temethetők vagy hamvaszthatók el templomi öltözetben. Azt a felruházott egyháztagot, aki a halála előtt abbahagyta az alsóruha viselését, el lehet temetni vagy hamvasztatni templomi öltözetben, ha a család ezt kéri.

Olyan egyének, akiknek az áldásai az egyháztagságról történő lemondást vagy annak a visszavonását követően nem lettek visszaállítva, nem temethetők vagy hamvaszthatók el templomi öltözetben.

Az az életében felruházott személy, aki öngyilkosság okán hunyt el, eltemethető vagy elhamvasztható templomi öltözetben.

A temetéskor vagy hamvasztáskor használt templomi öltözetnek nem szükséges újnak lennie, de legyen jó állapotú és tiszta. Használható az egyháztag saját templomi öltözete.

A templomi öltözetben eltemetendő vagy elhamvasztandó egyháztagot felöltöztetheti egy ugyanolyan nemű, felruházott családtag vagy az elhunyt házastársa. Ha családtag nem áll rendelkezésre, vagy inkább nem öltöztetné fel egy felruházott férfi testét, akkor a püspök megkérheti az elderek kvóruma elnökét egy felruházott férfi felkérésére, hogy öltöztesse fel a testet vagy felügyelje a megfelelő felöltöztetést. Ha családtag nem áll rendelkezésre, vagy inkább nem öltöztetné fel egy felruházott nő testét, akkor a püspök megkérheti a Segítőegylet elnökét egy felruházott nő felkérésére, hogy öltöztesse fel a testet vagy felügyelje a megfelelő felöltöztetést. A vezetők ügyelnek arra, hogy olyan valakinek adják ezt a feladatot, akinek nincsenek ezzel kapcsolatban fenntartásai.

A férfiak testét templomi alsóruhába, valamint a következő fehér öltözékbe öltöztetik: hosszú ujjú ing, nyakkendő vagy csokornyakkendő, hosszú szárú nadrág, zokni, valamint cipő vagy papucs. A nők testét templomi alsóruhába, valamint a következő fehér öltözékbe öltöztetik: hosszú vagy háromnegyedes ujjú ruha (vagy szoknya és hosszú vagy háromnegyedes ujjú blúz), zokni vagy harisnya, valamint cipő vagy papucs.

A templomi szertartásöltözetet a felruházás során elhangzó utasítások szerint helyezik a testre. A palástot a jobb vállra helyezik, és a húzózsinórt a bal deréknál kötik meg. A kötényt a derék köré erősítik. Az övet a derék köré fogják, és a bal csípő fölött masnival megkötik. A férfiak süvegét általában a test mellé helyezik, amíg el nem érkezik a koporsó vagy tároló lezárásának ideje. Ekkor a süveget úgy helyezik fel, hogy a masni a bal fül fölé kerüljön. A nők fátylát a párnára lehet helyezni a tarkónál. A temetés vagy hamvasztás előtt nem kötelező a nők arcának lefátyolozása, ezt a család határozza meg.

Egyes területeken kizárólag képesített temetkezési vállalkozónak vagy a vállalkozó alkalmazottjának engedik meg, hogy az elhunyt testéhez hozzányúljon. Ilyen esetekben egy felruházott családtag, illetve a püspök vagy a Segítőegylet elnöke által felkért felruházott személy győződik meg arról, hogy az öltözetet megfelelően helyezik rá a testre.

Egyes országokban megkövetelik, hogy az elhunyt személyt temetéskor biológiai úton lebomló ruházatba öltöztessék. Biológialiag lebomló templomi öltözet elérhető a store.ChurchofJesusChrist.org oldalon.

Olyan területeken, ahol nehéz a temetésre időben beszerezni a templomi öltözetet, a cövekelnöknek legyen kéznél legalább két teljes, közepes méretű ruházat, egy férfiaknak, egy pedig nőknek.

Ha nem áll rendelkezésre templomi öltözet, az elhunyt felruházott egyháztagot a temetésre az alsóruhába és egyéb megfelelő ruhába öltöztetik.

38.6

Erkölcsi kérdésekre vonatkozó eljárásrendek

Ebben a szakaszban néhány eljárásrend olyan témákkal foglalkozik, amelyeket az egyház „nem támogat”. Az egyház tagjai általában nem tapasztalnak tagsági korlátozásokat az e témákban hozott döntéseik következményeként. Minden ember azonban végső soron Isten előtt tartozik felelősséggel a döntéseiért.

38.6.1

Terhességmegszakítás

Az Úr azt parancsolta: „ne… ölj, és ne is tegyél semmi ahhoz hasonlót” (Tan és szövetségek 59:6). Az egyház ellenzi a saját elhatározásból történő, személyes vagy szociális kényelem céljából végrehajtott művi abortuszt. Az egyháztagok ne vessék alá magukat terhességmegszakításnak, ne végezzék, ne intézzék, ne fizessenek érte, ne járuljanak hozzá és ne ösztönözzenek rá! Az egyedüli lehetséges kivételek az alábbiak:

• A terhesség szexuális erőszak vagy vérfertőzés eredménye.

• Egy illetékes orvos megállapítja, hogy az anya élete vagy egészsége komoly veszélyben forog.

• Egy illetékes orvos megállapítja, hogy a magzaton olyan súlyos elváltozások vannak, melyek miatt az újszülött nem maradna életben a születést követően.

Azonban még ezek a kivételek sem igazolják automatikusan a terhességmegszakítást. A művi abortusz igen súlyos ügy. Csak azt követően vegyék fontolóra, hogy a felelős személyek ima által megerősítést kaptak. Az egyháztagok e folyamat részeként tanácskozhatnak a püspökükkel.

Az elnöklő tisztségviselők gondosan megvizsgálják a körülményeket, ha egy egyháztag művi abortuszban érintett. Tagsági tanács lehet szükséges, ha egy egyháztag terhességmegszakításnak veti alá magát, elvégzi, intézi, fizeti, hozzájárul vagy ösztönzi azt (lásd 32.6.2.5). Tagsági tanácsot azonban ne vegyenek fontolóra abban az esetben, ha az egyháztag a keresztelést megelőzően volt érintett terhességmegszakításban! Tagsági tanácsot vagy korlátozásokat azon egyháztagok esetében se vegyenek fontolóra, akik az e szakaszban korábban vázolt három ok egyike miatt voltak érintettek terhességmegszakításban.

Konkrét esetekkel kapcsolatos kérdésekkel a püspökök forduljanak a cövekelnökhöz. A cövekelnök, ha szükséges, az Első Elnökség Hivatalához irányíthatja a kérdéseket.

Amennyire az a kinyilatkoztatásokból kiderül, a terhességmegszakítás bűne megbánható és megbocsátható.

38.6.2

Bántalmazás

A bántalmazás a másokkal való helytelen bánásmód vagy az elhanyagolásuk, amely fizikai, szexuális, érzelmi vagy pénzügyi kárt okoz. Az egyház álláspontja szerint a bántalmazás semmilyen válfaja sem engedhető meg. Akik bántalmazzák házastársukat, gyermekeiket, más családtagjukat vagy bárki mást, megszegik Isten és az ember törvényeit.

Minden egyháztag, különösen a szülők és a vezetők számára javasolt, hogy legyenek éberek és gondosak, és tegyenek meg mindent azért, hogy megvédjék a gyermekeket és másokat a bántalmazástól. Ha az egyháztagok tudomást szereznek arról, hogy valakit bántalmaztak, akkor jelentik azt a polgári hatóságoknak, valamint tanácskoznak a püspökkel. Az egyházi vezetők vegyék komolyan a bántalmazásról szóló jelentéseket, és soha ne hagyják ezeket figyelmen kívül!

Minden olyan felnőttnek, aki gyermekekkel vagy fiatalokkal dolgozik, a támogatásától számított egy hónapon belül el kell végeznie a gyermekek és a fiatalok védelméről szóló képzést (lásd ProtectingChildren.ChurchofJesusChrist.org). A képzést háromévente meg kell ismételniük.

Bántalmazás esetén az egyházi vezetők első számú felelőssége a bántalmazottak megsegítése és azon kiszolgáltatott személyek megvédése, akik a jövőben bántalmazásnak lehetnek kitéve. A vezetők ne buzdítsanak senkit arra, hogy olyan otthonban vagy helyzetben maradjon, ahol bántalmazzák vagy veszélyben lehet!

38.6.2.1

Segélyvonal bántalmazásos esetekben

Egyes országokban az egyház bizalmas bántalmazási segélyvonalat állított fel, hogy segítse a cövekelnököket és a püspököket. Ezek a vezetők haladéktalanul hívják a segélyvonalat minden olyan helyzetben, amikor egy egyént esetleg bántalmaztak, vagy fennáll annak a veszélye, hogy bántalmazzák. Akkor is hívják a vonalat, ha tudomásukra jut, hogy egy egyháztag gyermekpornográfiát néz, vásárol vagy terjeszt.

A segélyvonal éjjel nappal a püspökök és a cövekelnökök rendelkezésére áll. A telefonszámok az alábbiakban láthatók.

• Amerikai Egyesült Államok és Kanada: [phone] vagy 1-800-453-3860, 2-1911-es mellék;

• Egyesült Királyság: 0800 970 6757;

• Írország: 1800 937 546;

• Franciaország: 0805 710 531;

• Ausztrália: 02 9841 5454 (belföldről);

• Új-Zéland: 09 488 5592 (belföldről).

A püspökök és a cövekelnökök hívják fel a segélyvonalat, amikor a bántalmazás bármely fajtájával kapcsolatos helyzetet kezelnek. Jogi és klinikai szakemberek válaszolnak majd a kérdéseikre. E szakemberek utasításokat is adnak a következőkkel kapcsolatosan:

• miként támogassák az áldozatokat, illetve segítsék megvédelmezni őket a további bántalmazástól;

• miként segítsenek a lehetséges áldozatok megvédelmezésében;

• miként tegyenek eleget a bántalmazás jelentésére vonatkozó törvényi kötelezettségeknek.

Az egyház elkötelezett a törvények betartása iránt a bántalmazás bejelentése kapcsán (lásd 38.6.2.7). A törvények területenként eltérőek, az egyházi vezetők legtöbbje pedig nem jogi szakértő. A segélyvonal felhívása elengedhetetlen a püspökök és a cövekelnökök számára ahhoz, hogy teljesítsék a bántalmazás bejelentésével kapcsolatos feladataikat.

A püspök értesítse a cövekelnökét is bántalmazás esetén.

Olyan országokban, melyeknek nincs segélyvonala, a bántalmazásról értesülő püspök vegye fel a kapcsolatot a cövekelnökével. A cövekelnök kérjen útmutatást a területi jogtanácsostól a területi irodából. Javasolt továbbá, hogy tanácskozzon a Családsegítő Szolgáltatások munkatársaival, illetve a jólléti és önellátási igazgatóval a területi irodánál.

38.6.2.2

Tanácsadás bántalmazási esetekben

A bántalmazás áldozatai gyakran súlyos megrázkódtatást szenvednek. A cövekelnökök és a püspökök reagáljanak szívből jövő együttérzéssel és részvéttel. Nyújtsanak lelki tanácsadást és támogatást az áldozatnak, segítve őt a bántalmazás pusztító hatásainak legyőzésében.

Az áldozatok olykor szégyent és bűntudatot éreznek. Az áldozatok nem követtek el bűnt. A vezetők segítsenek nekik és a családjuknak megérteni Isten szeretetét, valamint a Jézus Krisztuson és az Ő engesztelésén keresztül érkező gyógyulást (lásd Alma 15:8; 3 Nefi 17:9).

A cövekelnökök és a püspökök segítsék hozzá a bántalmazás elkövetőit a bűnbánathoz és ahhoz, hogy felhagyjanak bántalmazó magaviseletükkel. Ha egy felnőtt egy gyermekkel szemben követett el szexuális bűnt, akkor a viselkedés megváltoztatása komoly nehézségekbe ütközhet, a bűnbánat folyamata pedig igen hosszúra nyúlhat. Lásd 38.6.2.3.

A cövekelnökök és a püspökök legyenek gondoskodóak és tapintatosak, amikor az áldozatok és az elkövetők családjával foglalkoznak.

Az áldozatoknak és az elkövetőknek nyújtott tanácsadással kapcsolatos útmutatások az Abuse: How to Help [Bántalmazás: Hogyan segítsünk] felületen találhatók.

Az egyházi vezetők sugalmazott segítségén felül az áldozatoknak, a vétkeseknek, valamint ezek családjainak szaktanácsadásra is szükségük lehet. Tudnivalókért lásd 31.3.6.

Tudnivalókért arról, mit kell tennie a püspöknek és a cövekelnöknek, amikor bármilyen fajta bántalmazásról szerez tudomást, lásd 38.6.2.1. Tudnivalókért a szexuális bántalmazás, a nemi erőszak, illetve a szexuális bűncselekmények egyéb válfajai esetén alkalmazott tanácsadással kapcsolatban lásd 38.6.18.2.

Lásd még FamilyServices.ChurchofJesusChrist.org.

38.6.2.3

Gyermek vagy fiatal bántalmazása

Egy gyermek vagy fiatal bántalmazása különösen súlyos bűn (lásd Lukács 17:2). Ebben az értelemben a gyermek vagy fiatal bántalmazása kifejezés a következőket foglalja magában:

• Fizikai bántalmazás: súlyos testi sérülés okozása fizikai erőszak révén. Bizonyos sérülések nem láthatóak.

• Szexuális bántalmazás vagy kizsákmányolás: bármilyen szexuális tevékenység gyermekkel vagy fiatallal, valamint annak a szándékos lehetővé tétele, illetve elősegítése, hogy mások ilyen tevékenységet folytassanak. Ebben az értelemben a szexuális bántalmazás itt nem jelenti a beleegyezéssel történő szexuális tevékenységet két olyan fiatalkorú között, akik egymáshoz korban közel állnak.

• Érzelmi bántalmazás: egy gyermek vagy fiatal önértékelésének vagy önbecsülésének súlyos károsítása tettek vagy szavak használatával. Ez általában ismétlődő és folyamatos megalázó és lekicsinylő sértéseket, manipulációt, illetve bírálatot jelent. Idetartozhat még a nagyfokú elhanyagolás is.

• Gyermekpornográfia: Lásd 38.6.6.

Ha egy püspök vagy cövekelnök gyermek vagy fiatal bántalmazásáról szerez tudomást, vagy ilyet gyanít, akkor haladéktalanul követi a 38.6.2.1-ben található utasításokat. Lépéseket tesz azért is, hogy segítsen megakadályozni a további bántalmazást.

Egyháztagsági tanács és a feljegyzés széljegyzettel való ellátása szükséges, ha egy felnőtt egyháztag az e szakaszban leírtak szerint gyermeket vagy fiatalt bántalmaz. Lásd 32.6.1.1 és 38.6.2.5.

A hasonló korú gyermekek vagy fiatalok közötti fizikai és érzelmi zaklatást az egyházközségi vezetők kezeljék. Nem tartanak tagsági tanácsot.

38.6.2.4

Házastárs vagy más felnőtt bántalmazása

Házastárs vagy más felnőtt bántalmazása számos módon megvalósulhat. Ezek között lehet fizikai, szexuális, érzelmi és pénzügyi bántalmazás is. Az idős, kiszolgáltatott vagy valamilyen fogyatékossággal rendelkező emberek olykor magas bántalmazási kockázattal néznek szembe.

Gyakran nem létezik egyetlen konkrét meghatározás a bántalmazásra, amely minden helyzetben alkalmazható lenne, hanem egy súlyossági skála létezik a bántalmazó magatartásformák esetében. E skála az időnként használt éles szavaktól a súlyos sérülés okozásáig terjed.

Ha a püspök vagy a cövekelnök házastárs vagy más felnőtt bántalmazásáról szerez tudomást, akkor haladéktalanul követi a 38.6.2.1-ben található utasításokat. Lépéseket tesz azért is, hogy segítsen megakadályozni a további bántalmazást.

A vezetők a Lélek irányítására törekednek, amikor meghatározzák, hogy a személyes tanácsadás vagy pedig a tagsági tanács a legmegfelelőbb mód a bántalmazás kezelésére. Tanácskozhatnak a közvetlen papsági vezetőjükkel is a mód meghatározásáról. Azonban a házastárs vagy más felnőtt bármely olyan bántalmazása, amely az alábbiakban leírt szintet éri el, kötelezővé teszi a tagsági tanács megtartását.

• Fizikai bántalmazás: súlyos testi sérülés okozása fizikai erőszak révén. Bizonyos sérülések nem láthatóak.

• Szexuális bántalmazás: lásd a 38.6.18.3-ban megnevezett helyzeteket.

• Érzelmi bántalmazás: egy személy önértékelésének vagy önbecsülésének súlyos károsítása tettek vagy szavak használatával. Ez általában ismétlődő és folyamatos megalázó és lekicsinylő sértéseket, manipulációt, illetve bírálatot jelent.

• Pénzügyi bántalmazás: egy személy pénzügyi jellegű kihasználása. Idetartozhat más tulajdonának, pénzének vagy egyéb értéktárgyainak törvényellenes vagy jogosulatlan használata. Szintén idetartozhat az, ha valaki mások felett csalással szerez pénzügyi befolyást. Idetartozhat még, ha valaki pénzügyi befolyással kényszerít mást valamilyen viselkedésre. Lásd még 32.6.1.3.

38.6.2.5

Egyházi elhívások, templomi ajánlások, valamint tagsági feljegyzések széljegyzetei

Azok az egyháztagok, akik bántalmaztak másokat, ne kapjanak egyházi elhívást, és addig nem lehet templomi ajánlásuk, amíg bűnbánatot nem tartottak és a tagsági korlátozásaikat fel nem oldották!

Ha valaki gyermeket vagy fiatalt bántalmazott szexuálisan, illetve gyermeket vagy fiatalt súlyosan bántalmazott fizikailag vagy érzelmileg, akkor a tagsági feljegyzésére széljegyzet kerül. Nem kaphat gyermekekkel vagy fiatalokkal kapcsolatos elhívást vagy megbízást! Idetartozik az is, hogy nem kaphat szolgálattételi megbízást olyan családhoz, ahol fiatal vagy gyermek él. Szintén idetartozik az, hogy az illetőnek nem lehet egy fiatal a szolgálattevő társa. E korlátozások mindaddig érvényben maradnak, amíg az Első Elnökség nem engedélyezi a széljegyzet eltávolítását. A széljegyzetekkel kapcsolatos tudnivalókért lásd 32.14.5.

38.6.2.6

Cöveki és egyházközségi tanácsok

Cöveki és egyházközségi tanácsgyűléseken a cövekelnökségek és a püspökségek rendszeresen áttekintik a bántalmazás megelőzésére és az arra történő reagálásra vonatkozó egyházi eljárásrendeket és irányelveket. Tanítják az Evangéliumi könyvtár Segítség az élet kihívásaihoz részében található Bántalmazás szakasz kulcsfontosságú üzeneteit. Beszélgetésre buzdítják a tanács tagjait. A vezetők és a tanács tagjai a Lélek iránymutatására törekednek, amikor erről az érzékeny témáról tanítanak és beszélgetnek.

A tanács tagjai szintén végezzék el a gyermekek és a fiatalok védelme képzést (lásd 38.6.2).

38.6.2.7

Bántalmazással kapcsolatos jogi ügyek

Ha egy egyháztag bántalmazó tettével megszegte a hatályos törvényeket, a püspök vagy a cövekelnök buzdítsa az egyháztagot arra, hogy jelentse az ügyet a rendőrségnek vagy a megfelelő hatóságnak. A püspök vagy a cövekelnök az egyház segélyvonalán keresztül tájékozódhat a helyi jelentési kötelezettségekről (lásd 38.6.2.1). Ha az egyháztagoknak kérdéseik vannak a jelentési kötelezettségekről, arra buzdítja őket, hogy szerezzenek szakértő jogi segítséget.

Az egyházi vezetők és az egyháztagok teljesítsék minden, a bántalmazás polgári hatóságok felé való jelentésére vonatkozó kötelezettségüket. Egyes helyeken azon vezetőknek és tanítóknak, akik gyermekekkel és fiatalokkal foglalkoznak, úgynevezett jelentési kötelezettségük van, vagyis kötelesek a bántalmazást jelenteni a hatóságoknak. Ehhez hasonlóan mindazok, akiknek tudomására jut bántalmazás, számos helyen kötelesek azt jelenteni a hatóságok felé. A püspök és a cövekelnök a jelentési kötelezettséggel bírók, valamint a bántalmazás jelentésével kapcsolatos egyéb jogi követelmények részleteivel kapcsolatban hívja fel a segélyvonalat. Az egyház eljárásrendje a törvénynek való engedelmesség.

38.6.3

Mesterséges megtermékenyítés

Lásd 38.6.9.

38.6.4

Születésszabályozás

A férj és a feleség közötti testi intimitás célja, hogy gyönyörű és szent legyen. Ezt a kapcsolatot Isten rendelte el a gyermekek teremtése céljából, továbbá a férj és a feleség közti szeretet kifejezésére (lásd 2.1.2).

Azoknak a házastársaknak, akik képesek gyermekeket világra hozni, kiváltsága, hogy halandó testet biztosítsanak Isten lélekgyermekeinek, akiknek gondozásáért és felneveléséért aztán ők lesznek felelősek (lásd 2.1.3). Az a döntés, hogy hány gyermekük legyen és mikor szülessenek, rendkívül bizalmas és személyes. Kizárólag a házaspárra és az Úrra kell tartoznia. Az egyháztagok ennek kapcsán ne ítéljék meg egymást!

Az egyház nem támogatja a művi meddővé tételt mint a születésszabályozás saját elhatározásból választott válfaját. A művi meddővé tételi eljárások között szerepel például az ondóvezeték és a petevezeték elkötése. Ez a döntés azonban személyes ügy, melyet végső soron a férj és a feleség imádságos megfontolására kell bízni. A házaspárok egységben tanácskozzanak, és keressék a Lélek megerősítését a döntés meghozatala során.

A művi meddővé tétel olykor orvosi okokból szükséges. Az egyháztagok számára hasznos lehet, ha ezt megbeszélik szakorvosokkal.

38.6.5

Nemi erkölcsösség és hűség

Az Úr nemi erkölcsösségre vonatkozó törvénye:

• tartózkodás a férfi és nő közötti törvényes házasságon kívüli nemi kapcsolatoktól;

• hűség a házasságban.

A férj és a feleség közötti testi intimitás célja, hogy gyönyörű és szent legyen. Ezt a kapcsolatot Isten rendelte el gyermekek teremtése céljából, továbbá a férj és a feleség közti szeretet kifejezésére.

Kizárólag olyan férfi és olyan nő között legyen nemi kapcsolat, akik törvényesen és jogszerűen férjként és feleségként összeházasodtak. Isten szemében nagyon fontos az erkölcsi tisztaság. A nemi erkölcsösség törvényének megszegése súlyos bűn (lásd 2 Mózes 20:14; Máté 5:28; Alma 39:5). Azok, akik ilyesmiben vesznek részt, helytelenül használják azt a szent erőt, amelyet Isten az élet teremtése céljából adott.

Egyháztagsági tanácsra lehet szükség, ha egy egyháztag:

• Nemi kapcsolatot létesít a férfi és nő közötti törvényes házasságon kívül, mint például házasságtörés, paráználkodás, azonos nemű kapcsolatok, valamint szexuális kapcsolatok online vagy telefonon keresztül (lásd 32.6.2).

• Olyan házassági vagy párkapcsolati formában él, amely kívül esik a férfi és nő közötti törvényes házasságon, mint például az együttélés, a törvényileg elismert élettársi viszony, valamint az azonos neműek házassága.

• Számottevően vagy kényszeresen használ pornográfiát, ezzel jelentős kárt okozva az egyháztag házasságának vagy családjának (lásd 38.6.13).

Számos körülmény befolyásolja a döntést, hogy ezekben a helyzetekben tartsanak-e tagsági tanácsot vagy sem (lásd 32.7). Például nagyobb valószínűséggel lesz szükség tanácsra, hogy segítsen az egyháztagnak bűnbánatot gyakorolni, ha templomi szövetségeket szegett meg, illetve ha a bűn ismétlődő volt.

Arról, hogy mikor kötelező tanácsot tartani nemi bűnök miatt, lásd 32.6.1.2.

Bizonyos esetekben a személyes tanácsadás és a nem hivatalos tagsági korlátozások elegendőek lehetnek (lásd 32.8).

38.6.6

Gyermekpornográfia

Az egyház a gyermekpornográfia minden formáját elítéli. Ha a püspök vagy a cövekelnök tudomást szerez arról, hogy egy egyháztag gyermekpornográfiában érintett, akkor haladéktalanul követi a 38.6.2.1-ben található utasításokat.

Kötelező az egyháztagsági tanács tartása, valamint a feljegyzés széljegyzettel való ellátása is, amennyiben az egyháztag gyermekekkel kapcsolatos pornográf képanyagokat készít, oszt meg, birtokol, illetve ismétlődően megnéz (lásd 32.6.1.2 és 32.14.5). Ez az irányelv általában nem vonatkozik azokra a gyermekekre vagy fiatalokra, akik hasonló korúak, és magukról vagy másokról szexuális képeket osztanak meg. Ezen esetekben a személyes tanácsadás és a nem hivatalos egyháztagsági korlátozások helyénvalóak lehetnek.

További útmutatásért lásd 38.6.13.

38.6.7

Hímivarsejt vagy petesejt adományozása vagy eladása

Az a minta, ahogy a férj és a feleség testet biztosít Isten lélekgyermekei számára, Isten által kijelölt (lásd 2.1.3). Ezen okból az egyház nem támogatja hímivarsejt vagy petesejt adományozását. Ez azonban személyes ügy, melyet végső soron a lehetséges donor imádságos megfontolására kell bízni. Lásd 38.6.9. Az egyház nem támogatja a hímivarsejt vagy petesejt eladását sem.

38.6.8

Női nemi szerv csonkítása

Az egyház elítéli a női nemi szerv csonkítását.

38.6.9

Termékenységi kezelések

Az a minta, ahogy a férj és a feleség testet biztosít Isten lélekgyermekei számára, Isten által kijelölt (lásd 2.1.3). Szükség esetén a termékenységi eljárások segíthetnek egy házas nőnek és férfinak azon igazlelkű vágyuk megvalósításában, hogy gyermekeik legyenek. Ezen eljárások közé tartozik a mesterséges megtermékenyítés, valamint a testen kívül történő – in vitro – megtermékenyítés (lombikkezelés).

Az egyház nem támogatja az olyan mesterséges megtermékenyítést, illetve testen kívül történő megtermékenyítést, amelynek során nem a férj hímivarsejtjét vagy nem a feleség petesejtjét használják. Ez azonban személyes ügy, melyet végső soron a törvényes házasságot kötött férfi és nő imádságos megfontolására kell bízni.

Lásd még Adoption [Örökbefogadás] (Gospel Topics, topics.ChurchofJesusChrist.org).

38.6.10

Vérfertőzés

Az egyház a vérfertőzés minden formáját elítéli. Ebben az értelemben a vérfertőzés nemi kapcsolatot jelent a következő felek között:

• szülő és gyermek;

• nagyszülő és unoka;

• testvérek;

• nagybácsi vagy nagynéni és unokahúg vagy unokaöccs.

Ebben az értelemben a gyermek, unoka, testvér, unokahúg és unokaöccs kifejezések vér szerinti, örökbefogadotti, mostoha vagy nevelőszülői kapcsolatokat is magukban foglalnak. Vérfertőzés történhet két kiskorú, egy felnőtt és egy kiskorú, illetve két felnőtt között is. Ha a cövekelnöknek kérdései vannak arról, hogy egy kapcsolat a helyi törvények értelmében vérfertőzőnek minősül-e, akkor az Első Elnökség Hivatalához fordul útmutatásért.

Amikor kiskorú a vérfertőzés áldozata, a püspök vagy a cövekelnök felhívja az egyház bántalmazási segélyvonalát azon országokban, ahol ez elérhető (lásd 38.6.2.1). A többi országban a cövekelnök a területi jogtanácsostól kérjen iránymutatást a területi irodában. Javasolt továbbá, hogy tanácskozzon a Családsegítő Szolgáltatások munkatársaival, illetve a jólléti és önellátási igazgatóval a területi irodánál.

Kötelező az egyháztagsági tanács tartása, valamint a feljegyzés széljegyzettel való ellátása is, ha egy egyháztag vérfertőzést követ el (lásd 32.6.1.2 és 32.14.5). A vérfertőzés szinte mindig kötelezővé teszi az egyház számára a személy tagságának visszavonását.

Ha kiskorú követ el vérfertőzést, a cövekelnök útmutatásért felveszi a kapcsolatot az Első Elnökség Hivatalával.

A vérfertőzés áldozatai gyakran súlyos megrázkódtatást szenvednek. A vezetők reagáljanak szívből jövő együttérzéssel és részvéttel. Lelki támogatást és tanácsadást nyújtanak nekik, segítve őket a vérfertőzés pusztító hatásainak legyőzésében.

Az áldozatok olykor szégyent és bűntudatot éreznek. Az áldozatok nem követtek el bűnt. A vezetők segítsenek nekik és a családjuknak megérteni Isten szeretetét, valamint a Jézus Krisztuson és az Ő engesztelésén keresztül érkező gyógyulást (lásd Alma 15:8; 3 Nefi 17:9).

Az egyházi vezetők sugalmazott segítségén felül az áldozatoknak és családjaiknak szaktanácsadásra is szükségük lehet. Tudnivalókért lásd 38.6.18.2.

38.6.11

Testen kívül történő (in vitro) megtermékenyítés

Lásd 38.6.9.

38.6.12

Okkultizmus

„Ami Istentől való, az világosság” (Tan és szövetségek 50:24). Az okkultizmus középpontjában a sötétség áll, és megtévesztést eredményez. Elpusztítja a Krisztusba vetett hitet.

A sátánimádat is okkultizmusnak minősül. Ezenfelül olyan misztikus tevékenységek tartoznak ide, amelyek nincsenek összhangban Jézus Krisztus evangéliumával. Az ilyen tevékenységek közé tartozik (nem kizárólagosan) a jóslás, az átkok, illetve az Isten papsági hatalmát utánzó gyógyító praktikák (lásd Moróni 7:11–17).

Az egyháztagok ne vegyenek részt a sátánimádat vagy az okkultizmus semmilyen formájában! Ne összpontosítanak ilyen sötétségre a beszélgetéseik során, sem pedig az egyházi gyűléseken!

38.6.13

Pornográfia

Az egyház a pornográfia minden formáját elítéli. A pornográfia minden válfaja káros az egyén életére, a családokra és a társadalomra. Ezenfelül elűzi az Úr Lelkét. Az egyház tagjai tartsák távol magukat a pornográf anyagok valamennyi válfajától, és tiltakozzanak a gyártásuk, a terjesztésük és a használatuk ellen.

Az egyház a következő forrásokat kínálja segítségképpen azok számára, akinek az életére hatással van a pornográfia:

• AddressingPornography.ChurchofJesusChrist.org

• AddictionRecovery.ChurchofJesusChrist.org

• Helping Those Who Struggle with Pornography [A pornográfiával küszködők segítése] (füzet)

• Gondolataidat díszítse szüntelenül az erény (füzet)

A cövekelnökök és a püspökök szükség szerint a családtagokat is támogatják.

Némi pornográfiának való kitettség előfordulhat véletlenül is. A pornográfia szándékos használata káros – legyen szó alkalmankénti vagy számottevő használatról.

A személyes tanácsadás és a nem hivatalos tagsági korlátozások általában elégségesek ahhoz, hogy hozzásegítsenek valakit a pornográfia használatának megbánásához (lásd 32.8). Általában nem tartanak tagsági tanácsot emiatt. Tanácsra lehet azonban szükség számottevő és kényszeres pornográfiahasználat esetén, amely jelentős kárt okozott az egyháztag házassága és családja számára (lásd 38.6.5). Kötelező tanácsot tartani, ha az egyháztag gyermekekkel kapcsolatos pornográf képanyagokat készít, oszt meg, birtokol, illetve ismétlődően megnéz (lásd 38.6.6).

Az egyházi vezetők sugalmazott segítségén kívül némely egyháztagnak szaktanácsadásra is szüksége lehet. Szükség esetén a vezetők támogatásért felvehetik a kapcsolatot a Családsegítő Szolgáltatásokkal. Az elérhetőségekért lásd 31.3.6.

38.6.14

Előítélet

Minden ember Isten gyermeke. Mindannyian fivérek és nővérek, akik az Ő isteni családjának részei (lásd A család: Kiáltvány a világhoz). Isten „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette” (Apostolok cselekedetei 17:26). Őneki „mind egyforma” (2 Nefi 26:33). Mindegyik ember „éppen olyan becses szemében, mint a másik” (Jákób 2:21).

Az előítélet nincs összhangban Isten kinyilatkoztatott szavával. Az Isten előtti kedvesség vagy utálatosság az Iránta és az Ő parancsolatai iránti elkötelezettségtől függ, nem pedig egy ember bőrének színétől vagy egyéb tulajdonságaitól.

Az egyház minden embert felszólít arra, hogy hagyjanak fel bármely csoport vagy egyén ellen irányuló előítéletes hozzáállással vagy tettekkel. Az egyház tagjai járjanak élen az Isten minden gyermeke iránti tisztelet előmozdításában. Az egyháztagok követik a Szabadító parancsát, miszerint szeressék egymást (lásd Máté 22:35–39). Igyekeznek mindenki irányában jóakaratúnak lenni, elutasítva az előítélet minden válfaját. Ez magában foglalja a faji, etnikai, nemzetiségi, törzsi, nemi, korbeli, fogyatékosságbeli, társadalmi-gazdasági helyzetbeli, vallásos hitelveken vagy hitetlenségen, illetve a nemi irányultságon alapuló előítéletet.

38.6.15

Azonos nemhez való vonzódás és azonos neműek közötti viselkedés

Az egyház arra buzdítja a családokat és a tagokat, hogy tapintattal, szeretettel és tisztelettel forduljanak mindazok felé, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Az egyház szintén támogatja a társadalom egészére vonatkozóan a megértést, amely tükrözi a kedvességről, bevonásról, mások iránti szeretetről, valamint minden emberi lény iránti tiszteletről szóló tanításait. Az egyház nem foglal állást a saját nemhez való vonzódás okait illetően.

Isten parancsolatai tiltanak minden erkölcstelen viselkedést, legyen az heteroszexuális vagy azonos nemű. Az egyházi vezetők tanácsot adnak azoknak az egyháztagoknak, akik megszegték a nemi erkölcsösség törvényét. Az egyházi vezetők segítenek nekik, hogy világosan értsék a Jézus Krisztusba vetett hitet és az Ő engesztelését, a bűnbánat folyamatát, valamint a földi élet rendeltetését. A nemi erkölcsösség törvényével összeegyeztethetetlen viselkedés okot szolgáltathat arra, hogy egyháztagsági tanácsot tartsanak (lásd 38.6.5). Őszinte bűnbánat által megbocsátás nyerhető erre.

Az azonos nemhez való vonzódás érzése nem bűn. Azok az egyháztagok, akiknek ilyen érzéseik vannak, azonban nem követik ezeket és nem cselekednek ezek szerint, Mennyei Atyánk gyermekeire vonatkozó terve és az egyházi tan szerint élnek. A vezetők támogatják és buzdítják őket azon elhatározásukban, hogy az Úr parancsolatai szerint éljenek. Az ilyen érzésekkel rendelkező egyháztagok kaphatnak egyházi elhívásokat, lehet templomi ajánlásuk, valamint részesülhetnek templomi szertartásokban, amennyiben érdemesek. A férfi egyháztagok elnyerhetik és gyakorolhatják a papságot.

Minden egyháztag, aki megtartja a szövetségeit, az örökkévalóságban el fog nyerni minden megígért áldást, akár lehetővé teszik a körülményei, hogy már ebben az életben részesüljön az örökkévaló házasság és a szülői lét áldásaiban, akár nem (lásd Móziás 2:41).

Az egyház a következő forrásokat kínálja mindazok jobb megértése és támogatása érdekében, akinek az életére hatással van az azonos neműekhez való vonzódás:

• Same-Sex Attraction [Azonos nemhez való vonzódás] Gospel Topics, topics.ChurchofJesusChrist.org

• Az Azonos nemhez való vonzódás című szakasz a Segítség az élet kihívásaihoz részben. ChurchofJesusChrist.org

Az egyházi vezetők sugalmazott segítségén kívül a szaktanácsadás is a javukra válhat az egyháztagoknak. A vezetők támogatásért felvehetik a kapcsolatot a Családsegítő Szolgáltatásokkal. Az elérhetőségekért lásd 31.3.6.

38.6.16

Azonos neműek házassága

A szentírásokra alapozott tanbéli tantétel szerint az egyház megerősíti, hogy a férfi és nő közötti házasság nélkülözhetetlen eleme a Teremtő tervének, amely gyermekei örökkévaló rendeltetésére vonatkozik. Az egyház azt is megerősíti, hogy Isten törvénye a házasságot a férfi és nő hivatalos és törvényes egybekeléseként határozza meg.

Kizárólag olyan férfi és olyan nő között legyen nemi kapcsolat, akik törvényesen és jogszerűen férjként és feleségként összeházasodtak. Minden más nemi kapcsolat, ideértve az azonos neműek közöttieket is, bűnös, és aláássa a család istenileg alkotott intézményét.

38.6.17

Szexuális felvilágosítás

Elsősorban a szülők felelőssége a gyermekeik szexuális felvilágosítása. A szülők beszélgessenek őszintén, egyértelműen és folyamatosan gyermekeikkel az egészséges és igazlelkű szexualitásról. E beszélgetések:

• Legyenek az egyén korának és érettségének megfelelőek.

• Segítsenek a gyermekeknek felkészülni a házasságon belüli boldogságra, valamint a nemi erkölcsösség törvényének követésére (lásd 2.1.2).

• Foglalkozzanak a pornográfia veszélyeivel, azzal, hogy azt el kell kerülni, valamint azzal, hogy miként reagáljanak, ha találkoznak vele.

További tudnivalókért lásd Sex Education and Behavior [Szexuális felvilágosítás és viselkedés] (Gospel Topics, topics.ChurchofJesusChrist.org).

Gyermekeik tanítására irányuló felelősségük részeként a szülők ismerjék az iskolában tanított szexuális felvilágosítást, és igyekezzenek megfelelő módon hatást gyakorolni arra. A szülők helyes tantételeket tanítanak, és támogatják az evangéliummal összhangban lévő iskolai oktatást.

38.6.18

Szexuális bántalmazás, nemi erőszak, illetve a szexuális bűncselekmények egyéb válfajai

Az egyház elítéli a szexuális bántalmazást. Ebben az értelemben a szexuális bántalmazás meghatározása az, amikor valaki nem kívánt szexuális tevékenységet kényszerít másra. Szexuális tevékenység olyan személlyel, aki nem ad – vagy nem tud adni – jogszerű beleegyezést, szintén szexuális bántalmazásnak minősül. Szexuális bántalmazás megvalósulhat a házastárssal szemben vagy randevúzási kapcsolatban is. Gyermek vagy fiatal szexuális bántalmazásával kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.6.2.3.

A szexuális bántalmazás a cselekmények széles körét fedi le, a zaklatástól a nemi erőszakon át a szexuális bűncselekmények egyéb válfajaiig. Megvalósulhat fizikailag, szóban és egyéb módon is. Iránymutatásért azon egyháztagoknál alkalmazott tanácsadással kapcsolatban, akik szexuális bántalmazás, nemi erőszak, illetve a szexuális bűncselekmények egyéb válfajainak elszenvedői voltak, lásd 38.6.18.2.

Amennyiben az egyháztagok gyanítják, vagy a tudomásukra jut szexuális bántalmazás, akkor a lehető leghamarabb lépéseket tesznek az áldozatok és mások védelme érdekében. E lépések közé tartozik az, hogy jelentik az esetet a polgári hatóságoknak, valamint figyelmeztetik a püspököt vagy a cövekelnököt. Gyermekbántalmazás esetén az egyháztagok kövessék a 38.6.2-ben található utasításokat.

38.6.18.1

Bántalmazási segélyvonal

Amennyiben a püspök vagy a cövekelnök szexuális bántalmazásról, nemi erőszakról, illetve a szexuális bűncselekmények egyéb válfajairól szerez tudomást, azon országokban, ahol az elérhető, felhívja az egyház bántalmazási segélyvonalát (elérhetőségekért lásd 38.6.2.1). Jogi és klinikai szakemberek válaszolnak majd a kérdéseire. E szakemberek utasításokat is adnak a következőkkel kapcsolatosan:

• Miként támogassák az áldozatokat, illetve segítsék megvédelmezni őket a további sérülésekről.

• Miként segítsenek a lehetséges áldozatok megvédelmezésében.

• Miként tegyenek eleget a jelentésre vonatkozó törvényi kötelezettségeknek.

Olyan országokban, melyeknek nincs segélyvonala, az ilyen sérelmekről értesülő püspök vegye fel a kapcsolatot a cövekelnökével. A cövekelnök kérjen útmutatást a területi jogtanácsostól a területi irodából. Javasolt továbbá, hogy tanácskozzon a Családsegítő Szolgáltatások munkatársaival, illetve a jólléti és önellátási igazgatóval a területi irodánál.

38.6.18.2

Tanácsadás szexuális bántalmazás, nemi erőszak, illetve a szexuális bűncselekmények egyéb válfajainak áldozatai számára

A szexuális bántalmazás, nemi erőszak és a szexuális bűncselekmények egyéb válfajainak áldozatai gyakran szenvednek súlyos megrázkódtatást. Amikor bizalmukba fogadják a püspököt vagy a cövekelnököt, akkor ő szívből jövő együttérzéssel és részvéttel reagál. Lelki tanácsadást és támogatást nyújt az áldozatnak, segítve őt a bántalmazás pusztító hatásainak legyőzésében. Ahol elérhető, ott felhívja az egyház bántalmazási segélyvonalát iránymutatásért (lásd 38.6.18.1).

Az áldozatok olykor szégyent és bűntudatot éreznek. Az áldozatok nem követtek el bűnt. A vezetők nem hibáztatják az áldozatot. Segítenek az áldozatoknak és családjuknak megérteni Isten szeretetét, valamint a Jézus Krisztuson és az Ő engesztelésén keresztül érkező gyógyulást (lásd Alma 15:8; 3 Nefi 17:9).

Bár az egyháztagok dönthetnek úgy, hogy információt osztanak meg a bántalmazásról vagy az egyéb bűncselekményről, a vezetők azonban ne összpontosítsanak túlzottan a részletekre! Ez ugyanis káros lehet az áldozatok számára.

Az egyházi vezetők sugalmazott segítségén felül az áldozatoknak és családjaiknak szaktanácsadásra is szükségük lehet. Tudnivalókért lásd 31.3.6.

38.6.18.3

Tagsági tanácsok

Szükség lehet tagsági tanácsra olyan személy esetében, aki szexuális bűncselekményt vagy bántalmazást követett el valaki ellen. Kötelező tagsági tanácsot tartani, ha egy egyháztag nemi erőszakot követett el, vagy elítélik egyéb szexuális bűncselekmény miatt (lásd 32.6.1.1).

Kötelező tanácsot tartani kiszolgáltatott felnőttel folytatott szexuális cselekmény esetén is. Ebben az értelemben a kiszolgáltatott felnőtt olyan személyre utal, aki a testi vagy mentális korlátai okán nem tud beleegyezést adni a cselekményhez, illetve nem tudja megérteni annak a természetét.

A szexuális bánatalmazás egyéb válfajainak a kezelése során a vezetők a Lélek útmutatására törekednek azzal kapcsolatosan, hogy vajon a személyes tanácsadás vagy pedig a tagsági tanács a legmegfelelőbb módszer (lásd 32.6.2.2 és 32.8). Súlyos esetekben kötelező tanácsot tartani. A vezetők tanácskozhatnak a közvetlen papsági vezetőjükkel a mód meghatározásáról.

Amennyiben a tagsági korlátozásokat olyan tagsági tanács eredményezte, amelyet szexuális bántalmazás elkövetője miatt hívtak össze, akkor e személy tagsági feljegyzésére széljegyzet kerül.

A bántalmazási esetekkel kapcsolatos tanácsadásra vonatkozó tudnivalókért lásd 38.6.2.2. A szexuális bűncselekmények áldozatainak nyújtott tanácsadásra vonatkozó tudnivalókért lásd 38.6.18.2.

38.6.19

Egyedülálló várandós szülők

Az egyedülálló, állapotos egyháztagok számára javasolt a püspökükkel való találkozó. Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában a Családsegítő Szolgáltatások elérhetővé tesznek:

• tanácskozást egyházi vezetőkkel;

• tanácsadást egyedülálló várandós szülők és családjaik számára.

E szolgáltatás igénybe vételéhez nincs szükség püspöki ajánlásra. Díjat sem kell fizetni. A Családsegítő Szolgáltatások elérhetőségéért lásd 31.3.6.

Egyéb területeken a vezetők felvehetik a kapcsolatot a Családsegítő Szolgáltatások munkatársaival, valamint a jólléti és önellátási igazgatóval a területi irodában.

Egyedülálló várandós szülők tanácsadásával kapcsolatos útmutatás itt található: Unwed Pregnancy [Várandósság házasságon kívül] (Gospel Topics, topics.ChurchofJesusChrist.org).

38.6.20

Öngyilkosság

A halandó élet becses ajándék Istentől – olyan ajándék, amelyet értékelni és védelmezni kell. Az egyház erősen támogatja az öngyilkosság megelőzését. Tájékoztatásért arról, hogy miként segítsünk valakinek, aki öngyilkosságot fontolgat vagy aki öngyilkosságban érintett, lásd suicide.ChurchofJesusChrist.org.

A legtöbb olyan ember, aki már gondolt öngyilkosságra, valamilyen testi, mentális, érzelmi vagy lelki fájdalomtól szeretne megszabadulni. Az ilyen egyéneknek szeretetre, segítségre és támogatásra van szükségük a családtól, az egyházi vezetőktől, valamint képzett szakemberektől.

A püspök egyházi támogatást biztosít, ha az egyháztag öngyilkosságot fontolgat vagy kísérelt meg. Ezenkívül azonnal segít az egyháztagnak szakértő segítséghez jutni. Buzdítja a személyhez közel állókat, hogy szükség esetén forduljanak szakemberhez.

Az öngyilkosság a szerettek, a vezetők és a szakemberek legjobb erőfeszítései ellenére sem mindig előzhető meg. Mély szívfájdalmat, érzelmi megrázkódtatást és megválaszolatlan kérdéseket hagy maga után a szerettek és mások számára. A vezetők nyújtsanak tanácsot és vigaszt a családnak. Táplálják és támogassák őket. A családnak szakember támogatására és tanácsadására is szüksége lehet.

Nem helyes, ha valaki elveszi a saját életét. Mindazonáltal csakis Isten képes megítélni az illető gondolatait, tetteit és a felelősségre vonhatósága mértékét (lásd 1 Sámuel 16:7; Tan és szövetségek 137:9).

A család a püspökkel tanácskozva eldönti, hogy hol és milyen temetési szertartást tartsanak az illetőnek. A család választhatja az egyházi épületek használatát is. Ha az illető fel volt ruházva az életében, akkor eltemethető vagy elhamvasztható templomi öltözetben.

Mindazok, akik öngyilkosság miatt veszítették el szerettüket, reményt és gyógyulást találhatnak Jézus Krisztusban és az Ő engesztelésében.

Az öngyilkosság megelőzésével, valamint a szolgálattétellel kapcsolatos tudnivalókért lásd suicide.ChurchofJesusChrist.org.

38.6.21

Művi meddővé tétel (beleértve a vasectomiát is)

Lásd 38.6.4.

38.6.22

Béranyaság

Az a minta, ahogy a férj és a feleség testet biztosít Isten lélekgyermekei számára, Isten által kijelölt (lásd 2.1.3). Az egyház ezen okból nem támogatja a béranyaságot. Ez azonban személyes ügy, melyet végső soron a férj és a feleség imádságos megfontolására kell bízni.

A béranyától született gyermekek nem a szövetségben születnek. Születésüket követően kizárólag az Első Elnökség jóváhagyásával pecsételhetők szülőkhöz (lásd 38.4.2.7). A szülők levelet írnak az Első Elnökségnek, és odaadják azt a cövekelnöknek. Ha támogatja a kérvényt, akkor a levelet a saját levelével együtt nyújtja be.

38.6.23

Transznemű egyének

A transznemű egyének összetett kihívásokkal néznek szembe. A magukat transzneműnek valló egyháztagokkal és nem egyháztagokkal – valamint családjukkal és barátaikkal – figyelmesen, kedvesen, könyörülettel, illetve bőséges krisztusi szeretettel kell bánni. Mindenkit örömmel látunk az úrvacsorai gyűlésen, egyéb vasárnapi gyűléseken, valamint az egyház közösségi rendezvényein (lásd 38.1.1).

Az ember neme alapvető része Mennyei Atya boldogságtervének. Az ember neme a család kiáltvány szóhasználatában az ember születéskori biológiai nemét jelenti. Néhány ember úgy érzi, a biológiai neme nem esik egybe a nemi önazonosságával. Ennek eredményeképpen transzneműnek vallhatja magát. Az egyház nem foglal állást azokról az okokról, amiért valaki transzneműnek vallja magát.

Az egyházi részvétel jelentős részei – illetve bizonyos papsági szertartások is – nemsemlegesek. Transznemű személyek megkeresztelhetők és konfirmálhatók a 38.2.8.9-ben vázoltak szerint. Vehetnek az úrvacsorából, és kaphatnak papsági áldásokat. A papsági elrendelést, valamint a templomi szertartásokat azonban mindenki a születéskori biológiai neme szerint kapja.

Az egyházi vezetők tanácsaikban ellenzik a saját elhatározáson alapuló gyógyszeres vagy műtéti beavatkozást azzal a szándékkal, hogy valaki a születéskori biológiai nemével ellenkező nemre próbáljon váltani („nemváltoztatás”). A vezetők tanácsaikban kifejtik, hogy az ilyen cselekedetek egyháztagsági korlátozásokat fognak eredményezni.

A vezetők tanácsaikban ellenzik a társadalmi tranzíciót is. Társadalmi tranzíció lehet az öltözet vagy a megjelenés megváltoztatása, illetve a névváltoztatás azzal a céllal, hogy az illető a születéskori biológiai nemétől eltérőnek tüntesse fel magát. A vezetők tanácsaikban kifejtik, hogy azok, akik társadalmi tranzíciót végeznek, bizonyos egyháztagsági korlátozásokkal kerülnek szembe e tranzíció idejére.

A korlátozás magában foglalja a papság elnyerését és használatát, templomi ajánlás elnyerését és használatát, valamint bizonyos egyházi elhívások elnyerését. Bár az egyháztagsággal járó bizonyos kiváltságok korlátozásra kerülnek, az egyéb egyházi részvétel üdvözölt.

Azon érdemes transznemű egyének, akik nem folytatnak gyógyszeres, műtéti vagy társadalmi tranzíciót az ellenkező nemre, kaphatnak egyházi elhívásokat, templomi ajánlást, valamint részesülhetnek templomi szertartásokban.

Néhány gyermek, fiatal vagy felnőtt számára engedéllyel rendelkező szakorvos ír elő hormonkezelést a nemmel összefüggő hangulatzavar enyhítésére, illetve az öngyilkos gondolatok mérséklésére. Fontos, hogy mielőtt valaki ilyen kezelésbe kezd, megértse (kiskorú esetén a szülei is) a lehetséges kockázatokat és előnyöket. Amennyiben ezen egyháztagok nem kísérelnek meg tranzíciót az ellenkező nemre, és érdemesek, akkor kaphatnak egyházi elhívásokat, templomi ajánlást, valamint részesülhetnek templomi szertartásokban is.

Amennyiben egy egyháztag meg kívánja változtatni az előnyben részesített nevét, illetve az ehhez tartozó megszólítást, akkor ez feljegyezhető a tagsági feljegyzés előnyben részesített név mezőjében. A személyt szólíthatják az előnyben részesített néven az egyházközségben.

A körülmények széles körben változnak a különböző egységekben, valamint a különböző egyének esetében. Az egyháztagok és a vezetők tanácskoznak egymással és az Úrral. A Területi Elnökség segít a helyi vezetőknek tapintatosan kezelni az egyéni helyzeteket. A püspökök a cövekelnökkel tanácskoznak. A cövekelnöknek és a misszióelnöknek a Területi Elnökséghez kell fordulnia tanácsért (lásd 32.6.3 és 32.6.3.1).

A transznemű egyének megértésére és támogatására vonatkozó további tudnivalókért lásd a Transznemű címet viselő részt a ChurchofJesusChrist.org honlapon.

38.7

Orvosi és egészségügyi eljárásrendek

38.7.1

Boncolások

Akkor végezhető boncolás, ha az elhunyt személy családja hozzájárul ehhez, és ha a boncolás törvényes. Bizonyos esetekben a boncolás törvényileg kötelező.

38.7.2

Temetés és hamvasztás

Az elhunyt személy családja dönti el, hogy a testét eltemetik vagy elhamvasztják. Tiszteletben tartják az egyén kívánságát.

Néhány országban törvény írja elő a hamvasztást. Más esetekben a temetés nem megvalósítható vagy nem megfizethető a család számra. A test minden esetben tisztelet- és méltóságteljes bánásmódban részesüljön. Az egyháztagokat biztosítsák afelől, hogy a feltámadás hatalma minden körülményre vonatkozik (lásd Alma 11:42–45).

Ahol lehet, ott a felruházásban már részesült elhunyt egyháztag testét a temetéshez vagy a hamvasztáshoz öltöztessék templomi szertartásöltözetbe (lásd 38.5.8).

A temetési vagy megemlékezési szertartás lehetőséget nyújt a családnak, hogy összegyűljenek, valamint ápolják a családi kapcsolatokat és értékeket (lásd 29.5.4).

38.7.3

Születés előtt elhunyt gyermekek (halva született, illetve elvetélt gyermekek)

A meg nem született gyermek halálát megtapasztaló szülők gyászt és veszteséget szenvednek el. A vezetők, a családtagok, valamint a szolgálattevő fivérek és nővérek érzelmi és lelki támogatást nyújtanak.

A szülők eldönthetik, hogy tartanak-e megemlékezést vagy sír melletti szertartást.

A szülők feljegyezhetik a gyermek adatait a FamilySearch.org oldalon. Erre vonatkozó utasítások a weboldalon találhatóak.

A születésük előtt elhunyt gyermekek számára nem szükségesek templomi szertartások, és nem végeznek ilyeneket. Ez nem veszi el azt a lehetőséget, hogy e gyermekek a család részei legyenek az örökkévalóságban. A szülőket arra buzdítjuk, hogy bízzanak az Úrban és keressék az Őtőle érkező vigaszt.

38.7.4

Eutanázia

A halandó élet becses ajándék Istentől. Az eutanázia egy olyan személy életének szándékos kioltása, aki gyógyíthatatlan betegségben vagy egyéb állapotban szenved. Aki eutanáziában vesz részt, beleértve ebbe azt is, hogy segít valakinek öngyilkosságot elkövetni, megszegi Isten parancsolatait, és áthághatja a helyi törvényeket is.

Egy személy élete végén a rendkívüli életfenntartó támogatás leállítása vagy igénybe nem vétele nem tekinthető eutanáziának (lásd 38.7.11).

38.7.5

HIV-fertőzöttség és AIDS

A HIV (emberi immunhiányos vírus) fertőzéssel, illetve az AIDS (szerzett immunhiányos tünetegyüttes) betegséggel rendelkező egyháztagokat fogadják szeretettel az egyházi gyűléseken és tevékenységeken. Jelenlétük nem jelent egészségügyi kockázatot másokra.

38.7.6

Hipnózis

Bizonyos emberek számára a hipnózis veszélyeztetheti az önrendelkezést. Az egyháztagok számára nem támogatott a részvétel szemléltetés vagy szórakoztatás céljából tartott hipnózisban.

A hipnózis alkalmazásáról betegségek vagy mentális rendellenességek kezelése során szakorvossal tanácskozva hozzanak döntést.

38.7.7

Olyan egyének, akiknek a neme a születéskor nem egyértelmű

Szélsőségesen ritka esetben előfordulhat, hogy egy csecsemő olyan nemi szervekkel születik, amelyek nem egyértelműen férfi vagy női szervek (átmeneti nemi szervek, bizonytalan nemi identitás vagy interszexualitás). Előfordulhat, hogy szakorvosok útmutatása mellett a szülőknek vagy másoknak kell döntéseket hozniuk a gyermekük nemével kapcsolatban. A gyógyszeres vagy műtéti beavatkozással kapcsolatos döntéseket gyakran újszülött korban hozzák meg. Ezek azonban elhalaszthatók, ha orvosilag nem szükségesek.

Kiemelt együttérzést és bölcsességet igényel, amikor bizonytalan nemi identitással született fiatalok vagy felnőttek érzelmi ellentétet tapasztalnak a csecsemő- vagy gyermekkorban meghozott nemiséggel kapcsolatos döntés, valamint azon nem között, amellyel azonosulnak.

A bizonytalan nemi identitással született fiatalok vagy felnőttek tagsági feljegyzéseivel, papsági elrendelésével, valamint templomi szertartásaival kapcsolatos kérdéseket irányítsák az Első Elnökség Hivatalához.

38.7.8

Orvosi és egészségügyi ellátás

A hozzáértő orvosi segítség kihasználása, a hit gyakorlása, valamint a papsági áldások együttesen működnek az Úr akarata szerinti gyógyulásban.

Az egyháztagok ne alkalmazzanak vagy hirdessenek olyan orvosi vagy egészségügyi módszereket, melyek etikailag, lelkileg vagy jogilag megkérdőjelezhetőek! Az egészségügyi gondokkal küszködők tanácskozzanak szakorvosokkal, akik engedéllyel rendelkeznek azon a területen, ahol praktizálnak.

Amellett, hogy szakorvosi segítségért folyamodnak, az egyház tagjai számára javasolt a Jakab 5:14-ben található szentírásbeli felszólítás követése, mely szerint „hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében”. Gyógyító papsági áldást azok adnak, akik a szükséges papsági hivatalt viselik. Kérés esetén adják és ellenszolgáltatás nélkül (lásd 18.13).

Az egyház tagjai számára nem javasolt, hogy csodás vagy természetfeletti gyógyításért folyamodjanak olyan egyéneknél vagy csoportoknál, akik azt állítják, hogy különleges módszereikkel hozzáférnek az imán, valamint a megfelelően elvégzett papsági szertartásokon kívüli gyógyító hatalomhoz. E praktikákra gyakran hivatkoznak „energiagyógyításként”. Egyéb elnevezések is használatosak rájuk. A gyógyulásra tett efféle ígéreteket gyakran pénzért cserébe teszik.

38.7.9

Orvosi marihuána

Az egyház ellenzi a marihuána nem gyógyászati célú használatát. Lásd 38.7.14.

Használható azonban marihuána gyógyászati célokra a következő feltételek teljesülése esetén:

• A használatot engedéllyel rendelkező orvos vagy egy másik jogszerűen engedélyezett egészségügyi szolgáltató orvosilag szükségesnek minősítette.

• A személy követi az orvostól vagy más engedélyezett egészségügyi szolgáltatótól kapott adagolási és használati módra vonatkozó utasításokat. Az egyház nem hagyja jóvá a porlasztott marihuánát, kivéve, ha az egészségügyi szolgáltató orvosi szükséglet alapján ezt jóváhagyta.

Az egyház nem hagyja jóvá a marihuána dohányként történő szívását, még gyógyászati célból sem.

38.7.10

Szerv- és szövetadományozások, illetve -átültetések

A szervek illetve szövetek felajánlása önzetlen cselekedet, amely gyakran hatalmas jótétemény az orvosi kezelésre szoruló egyéneknek.

A döntést, hogy élő személy egy szervét másnak adományozza, illetve adományozott szervet fogadjon el, szakorvosi tanács igénybevételével és imádságos megfontolással kell meghozni.

A döntést annak a jóváhagyásáról, hogy engedélyezik-e elhunyt személy szerveinek vagy szöveteinek az átültetését, maga a személy vagy a családja hozza meg.

38.7.11

Az élet meghosszabbítása (beleértve a létfenntartást)

Amikor súlyos betegséggel szembesül valaki, akkor az egyháztagok gyakoroljanak az Úrba vetett hitet, és keressenek hozzáértő orvosi segítséget. Amikor azonban a halál már elkerülhetetlenné válik, akkor arra áldásként és az örök létezés rendeltetéssel bíró részeként tekintsenek (lásd 2 Nefi 9:6; Alma 42:8).

Az egyháztagok ne érezzék kötelességüknek a halandó élet rendkívüli eszközökkel történő meghosszabbítását! Legjobb az, ha ezt a döntést (amennyiben lehetséges) maga a személy vagy a családtagok hozzák meg. Folyamodjanak szakorvosi tanácsért, valamint isteni útmutatásért imán keresztül.

A vezetők támogatást ajánlanak azok számára, akiknek el kell dönteniük, hogy leállítsák-e családtagjuk létfenntartó berendezéseit.

38.7.12

Önismereti csoportok

Sok magáncsoport és vállalkozás rendelkezik olyan programokkal, amelyek állításuk szerint javítják az önismeretet, az önbecsülést, a lelkiséget vagy a családi kapcsolatokat. Ezek a csoportok hajlamosak gyors megoldásokat ígérni olyan gondokra, melyek megoldása rendes körülmények között időt, imát és személyes erőfeszítést kíván. Bár a résztvevők tapasztalhatnak átmeneti megkönnyebbülést vagy életkedvet, a korábbi gondok gyakran visszatérnek, ami fokozott elkeseredettséghez és kétségbeeséshez vezet.

E csoportok közül néhány azt állítja vagy sugallja, hogy az egyház vagy valamelyik általános felhatalmazott támogatja őket. Ezek az állítások azonban nem igazak.

Az egyháztagokat figyelmeztetjük, hogy e csoportok némelyike olyan elveket támogat és olyan módszereket alkalmaz, amelyek ártalmasak lehetnek. Sok csoport eltúlzott díjat számol fel, és hosszú távú elkötelezettségre ösztönöz. Néhányuk olyan módon keveri a világi elképzeléseket és az evangéliumi tantételeket, hogy az alááshatja a lelkiséget és a hitet.

Az egyházi vezetők ne fizessenek ilyen foglalkozásokért, ne hirdessék és ne támogassák az ilyen csoportokat vagy módszereket! Az egyház létesítményei nem használhatóak ilyen tevékenységekre.

A társas kapcsolati vagy érzelmi gondokkal küszködő egyháztagok tanácskozhatnak a vezetőkkel, hogy útmutatást kapjanak a segítség azon forrásainak beazonosításában, amelyek összhangban állnak az evangélium tantételeivel. További tudnivalókért lásd 22.3.4.

38.7.13

Oltások

A hozzáértő egészségügyi szakemberek által beadott oltások védik az egészséget és óvják az életet. Javasolt, hogy az egyház tagjai oltások révén védjék magukat, gyermekeiket, valamint a közösségeiket.

Végső soron az egyén felelős az oltással kapcsolatos saját döntéséért. Ha az egyháztagokban aggályok merülnének fel, tanácskozzanak hozzáértő egészségügyi szakemberekkel, és keressék a Szentlélek iránymutatását.

A beoltatlan leendő misszionáriusok megbízása valószínűleg saját hazájukra korlátozódik majd.

38.7.14

A Bölcsesség szava és egészséges gyakorlatok

A Bölcsesség szava Isten egyik parancsolata. Gyermekei fizikai és lelki javára nyilatkoztatta azt ki. A próféták pontosították, hogy a Tan és szövetségek 89-ben található tanítások magukban foglalják a tartózkodást a dohánytól, az erős italoktól (alkohol), valamint a forró italoktól (tea és kávé).

A próféták azt is tanították az egyháztagoknak, hogy kerüljék a káros, törvénytelen vagy függőséget okozó, illetve a tudatmódosító szereket.

Egyéb káros szerek és gyakorlatok is vannak, amelyeket nem nevezett meg a Bölcsesség szava, illetve az egyházi vezetők. Az egyháztagok bölcsen és imádságosan ítéljenek, amikor döntéseket hoznak a testi, lelki és érzelmi egészségük elősegítése érdekében.

Pál apostol kijelentette: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi” (1 Korinthusbeliek 6:19–20).

Az Úr lelki és fizikai áldásokat ígér azoknak, akik engedelmeskednek a Bölcsesség szavának, valamint az élő próféták útmutatásának (lásd Tan és szövetségek 89:18–21).

38.8

Igazgatási eljárásrendek

38.8.1

Örökbefogadás és nevelőszülőség

A gyermekek örökbefogadása és a nevelőszülőség áldást jelenthet a gyermekek és a családok számára. Az örökbefogadásnak köszönhetően szerető, örökkévaló családok jöhetnek létre. Akár örökbefogadás, akár születés révén kerülnek a gyermekek a családba, egyformán becses áldást jelentenek.

Azon egyháztagok, akik gyermekeket igyekeznek örökbe fogadni, illetve nevelőszülőként magukhoz venni, tartsák be az érintett országok és kormányzatok minden vonatkozó törvényét.

Az egyház nem szervez örökbefogadást. Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában azonban a vezetők az egyháztagokat a Családsegítő Szolgáltatásokhoz irányíthatják konzultációra. Kapcsolatfelvételi adatokért lásd 31.3.6.

Egyedülálló várandós szülőkkel kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.6.19.

További tudnivalókért lásd Adoption [Örökbefogadás] (Gospel Topics, topics.ChurchofJesusChrist.org).

38.8.2

Bizalmi alapon elkövetett csalás

Bizalmi alapon elkövetett csalás akkor következik be, amikor valaki a másik bizalmának kihasználása révén csapja be őt. Bekövetkezhet akkor, amikor mindkét fél ugyanazon csoport – például az egyház – tagja. Megvalósulhat továbbá baráti vagy bizalmi helyzet – mint például egy egyházi elhívás vagy családi kapcsolat – kihasználásával. A bizalmi alapon elkövetett csalás általában anyagi nyereség érdekében történik.

Az egyháztagok legyenek becsületesek a viselkedésükben, és feddhetetlenek a tetteikben. A bizalmi alapon elkövetett csalás a bizalom szégyenletes elárulása. Az elkövetők akár büntetőeljárás alá is vonhatóak. A bizalmi alapon elkövetett csalást elkövető egyháztagok tagsági korlátozásokkal vagy visszavonással is szembe nézhetnek. Útmutatásért a csalásokkal kapcsolatos tagsági tanácsokról lásd 32.6.1.3 és 32.6.2.3.

Az egyháztagok nem jelenthetik ki vagy sugallhatják, hogy üzleti ügyleteiket az egyház vagy annak a vezetői támogatják, ajánlják vagy képviselik.

38.8.3

Audióvizuális anyagok

Az audióvizuális anyagok segíthetnek a Lélek meghívásában, valamint az egyházi órákon és gyűléseken az evangéliumi tanítás gazdagításában. Ezen anyagok közé tartozhatnak például rövidfilmek, képek és zenei felvételek. Ezen anyagok használata soha ne vonja el a figyelmet az óráról vagy a gyűlésről, és ne álljon a középpontjában!

Az egyháztagok ne használjanak audióvizuális anyagokat az úrvacsorai gyűléseken, illetve a cövekkonferencia általános ülésén. Előre rögzített zene azonban e gyűléseken is használható, ha a himnuszok kíséretéhez szükséges.

Az egyháztagok tartsanak be minden szerzői jogi törvényt az audióvizuális anyagok használata során (lásd 38.8.11). Kizárólag olyan anyagokat használjanak, amelyek összhangban állnak az evangéliummal, és segítenek a Lélek meghívásában.

38.8.4

Általános felhatalmazottak, általános tisztségviselők és területi hetvenesek autogramjai és fényképei

Az egyháztagok ne kérjenek autogramot általános felhatalmazottaktól, általános tisztségviselőktől, illetve területi hetvenesektől! Arra se kérjék e vezetőket, hogy írják alá a szentírásaikat, himnuszos könyveiket vagy programjaikat. Ez árt szent elhívásuknak és a gyűlések lelkiségének. A többi egyháztag üdvözlésében is akadályozhatná őket.

Az egyháztagok ne készítsenek fényképet általános felhatalmazottakról, általános tisztségviselőkről vagy területi hetvenesekről a kápolnában!

38.8.5

Üzleti vállalkozások

Az egyházi gyülekezeti házakat és egyéb létesítményeket, az egyházi gyűléseket és órákat, valamint az egyházi weboldalakat és közösségimédia-csatornákat nem lehet semmilyen üzleti vállalkozás vagy nem egyházi intézmény népszerűsítésére használni.

Semmilyen vállalkozásnak vagy nem egyházi szervezetnek sem adhatók ki egyházi csoportlisták vagy más, egyháztagokra vonatkozó adatok! Ilyenek lehetnek (bár nem kizárólag) a randevúzást, képzéseket és munkalehetőségeket hirdető szervezetek. Lásd 38.8.31.

38.8.6

Egyházi alkalmazottak

Az egyházi alkalmazottak mindig éljenek az egyház mércéi szerint és tartsák fenn azokat. A helyi munkaügyi törvényeket is be kell tartaniuk.

Ahhoz, hogy az egyház részéről foglalkoztatni kezdjék őket, vagy folytassák a foglalkoztatásukat, az egyháztagoknak érdemesnek kell lenniük a templomi ajánlásra. Az Egyházi Személyzeti Osztály képviselői időnként felveszik a kapcsolatot a cövekelnökökkel és a püspökökkel, hogy megbizonyosodjanak a jelenlegi vagy a lehetséges egyházi alkalmazottak templomi érdemességéről. A vezetők haladéktalanul válaszoljanak!

38.8.7

Egyházi folyóiratok

Az egyházi folyóiratok a következők:

• a Jóbarát gyermekeknek;

• A Fiatalság Erősségéért fiataloknak;

• a Liahóna felnőtteknek.

Az Első Elnökség az egyházi folyóiratok olvasására ösztönöz minden egyháztagot. A folyóiratok segíthetnek az egyháztagoknak megismerni Jézus Krisztus evangéliumát, tanulmányozni az élő próféták tanításait, érezni a kapcsolatot az egyház világméretű családjával, hittel nézni szembe a kihívásokkal, valamint közelebb kerülni Istenhez.

A vezetők a következőképpen segítenek az egyháztagoknak hozzáférni a folyóiratokhoz:

• Segítenek az egyháztagoknak előfizetni a folyóiratok nyomtatott változatára, valamint megújítani az előfizetésüket.

• Megmutatják az egyháztagoknak, miként férhetnek hozzá a folyóiratok tartalmához a JezusKrisztusEgyhaza.org oldalon, az Evangéliumi könyvtár-alkalmazásban, valamint a Gospel Living-alkalmazásban. Ez a digitális tartalom ingyenes.

• Röviddel azután, hogy az új egyháztag megkeresztelkedik, mutassák meg neki, miként férhet hozzá az egyházi folyóiratokhoz digitálisan. Ha nyomtatott folyóiratot szeretne, adjanak neki egyéves előfizetést az egység költségvetési alapjainak a felhasználásával.

• Biztosítsanak folyamatos előfizetést minden olyan gyermek és fiatal számára, aki szülő vagy gondviselő nélkül jár az egyházba. Használják erre az egység költségvetési alapjait.

A püspök elhívhat egy folyóirat-képviselőt, hogy segítsen az egyháztagoknak hozzáférni a folyóiratokhoz. Vagy megbízhatja az egyházközségi végrehajtótitkárt, hogy segítsen (lásd 7.3).

A folyóirat-képviselő vagy a végrehajtótitkár segíthet abban is, hogy hitet építő élményeket és bizonyságokat gyűjt a helyi egyháztagoktól, amelyeket megosztanak a folyóiratokkal.

A nyomtatott folyóiratok előfizetése elérhető a store.ChurchofJesusChrist.org oldalon, a Központi Támogatási Osztályon, valamint az Elosztási Szolgáltatások kiskereskedelmi boltjainál. Bizonyos területeken az egységek rendelnek a tagjaiknak, és a gyülekezeti házban osztják szét a folyóiratokat. További tájékoztatásért vegyék fel a kapcsolatot a Központi Támogatási Osztállyal vagy egy elosztóközpont-üzlettel.

38.8.8

Az egyház neve, szóvédjegye és jelképe

Az egyház szóvédjegye és jelképe

Az egyház neve, szóvédjegye és jelképe az egyház kulcsfontosságú azonosítói. Ezek bejegyzett védjegyek, illetve világszerte egyéb módokon védi őket a törvény. Hivatalos egyházi irodalom, hírek és rendezvények azonosítására használatosak.

Az egyház kulcsfontosságú azonosítóit kizárólag az alábbiakban megadott irányelveknek megfelelően lehet használni.

Az egyház írott neve. Helyi egységek az összes alábbi feltétel megvalósulása esetén használhatják az egyház írott nevét (nem a szóvédjegyet vagy a jelképet):

• A névvel kapcsolatos tevékenységet vagy összejövetelt hivatalosan a helyi egység bonyolítja (például egy úrvacsorai gyűlés programját).

• Az egyház helyi egységének neve az egyház neve után jelenik meg (például: Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza, Pécs Egyházközség).

• A betűforma nem utánozza a hivatalos egyházi szóvédjegyet, és nem emlékeztet arra.

Szóvédjegy és jelkép. Az egyház szóvédjegyét és jelképét (lásd a fenti illusztrációt) kizárólag az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma által jóváhagyott módon lehet felhasználni. Nem használható díszítő elemként. Nem használható továbbá semmilyen személyes, kereskedelmi vagy reklámcélra.

Kérdések ide intézendők:

Intellectual Property Office

50 East North Temple Street

Salt Lake City, UT 84150-0005, USA

Telefonszám: 1-801-240-3959 vagy 1-800-453-3860, 2-3959-es mellék

Fax: [phone]

Ímél: [e-mail]

38.8.9

Egyházi alkalmazottak és önkéntesek kapcsolattartása cövekelnökökkel és püspökökkel

Amikor az egyházi alkalmazottaknak és önkénteseknek kapcsolatba kell lépniük egy cövekelnökkel vagy püspökkel, akkor a vezető végrehajtótitkárát keresik meg, kivéve, ha az ügy nagyon sürgős vagy bizalmas. Ez lehetőséget biztosít a cövekelnököknek és a püspököknek, hogy arra a sok feladatra összpontosítsanak, amelyeket csak ők tudnak teljesíteni.

Az egyházi alkalmazottak és önkéntesek közé tartozik minden egyházi osztály, oktatási program és iskola, jólléti és önellátási műveletek, valamint minden, az egyházhoz tartozó vállalkozás képviselője.

Ha nincs elhívott végrehajtótitkár vagy nem működik teljes mértékben, akkor közvetlenül felvehetik a kapcsolatot a vezetővel.

38.8.10

Számítógépek

Az egyházi gyülekezeti házakban használt számítógépeket és szoftvereket az egyház központja vagy a területi iroda biztosítja és kezeli. A vezetők és az egyháztagok az egyház céljainak – köztük a családtörténeti munkának – a támogatására használják ezen erőforrásokat.

Az e számítógépeken található összes szoftver engedélyét megfelelő módon az egyház részére kell íratni.

A cövekelnök felügyeli a számítógépek elhelyezését és használatát a cövekben, beleértve ebbe a FamilySearch-központokban lévőket. A cöveki technikus meggyőződik arról, hogy megfelelő módon – a 33.10-ben vázoltak szerint – frissítik és karbantartják azokat.

38.8.11

Szerzői joggal védett anyagok

A jogvédelem olyan eredeti munkák alkotóinak törvény által biztosított védelme, melyek kézzel foghatóan (vagy digitális formátumban) kifejezettek, beleértve ebbe a következőket:

• irodalmi, zenei, színpadi és koreográfiai alkotások;

• műalkotások, fényképészet és szobrászat;

• audió- és audióvizuális alkotások (például filmek és videófelvételek, CD-k és DVD-k);

• számítógépes programok és játékok;

• internetes és más adatbázisok.

Országról országra változnak a művészeti munkákat és azok megengedett használatát szabályozó törvények. Az e szakaszban felvázolt egyházi eljárásrendek megegyeznek a legtöbb országban alkalmazott nemzetközi egyezményekkel. Az egyszerűség kedvéért ez a szakasz az alkotó jogaira jogvédelemként hivatkozik. Előfordulhat azonban, hogy egyes országokban ezeknek a jogoknak más-más nevet adnak.

Az egyház tagjai szigorúan tartsanak be minden jogvédelmi törvényt! Általában kizárólag a szerzői jog birtokosai engedélyezhetik műveik következő módú felhasználását:

• sokszorosítás (másolás);

• terjesztés;

• nyilvános előadás;

• nyilvános megjelenítés;

• származtatott mű készítése.

Egy mű bármely ilyen módú felhasználása a szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül ellentétes az egyházi eljárásrenddel. Az ilyen felhasználás az egyházat vagy a felhasználót jogi felelősségrevonásnak teheti ki.

Az alkotás felhasználója feltételezze, hogy az jogvédelem alatt áll. A kiadott művek általában tartalmaznak jogvédelmi figyelmeztetést, például: © Kovács János, 1959. (Hangfelvételek esetében a jelzés ℗.) Azonban a jogi védettséghez nincs szükség jogvédelmi figyelmeztetésre. Hasonlóképpen, az a tény, hogy a kiadvány nyomtatásban már nem elérhető vagy megjelent az interneten, nem jelenti azt, hogy nem áll szerzői jogvédelem alatt, illetve nem teremt jogalapot sem az engedély nélkül sokszorosításra, terjesztésre, előadásra, megjelenítésre vagy származtatott művek készítésére.

Az egyház Szellemi Tulajdon Hivatala (Intellectual Property Office - IPO) segítséget nyújt jogvédett egyházi anyagok vagy programok használati kérelmeinek feldolgozásában, beleértve ebbe azokat az anyagokat is, amelyeket az Intellectual Reserve, Inc. (IRI) helyezett jogvédelem alá. Az IRI különálló, nonprofit cég, az egyház által használt szellemi javak tulajdonosa. Egyházi tulajdonban lévő anyagok használatával kapcsolatos kéréseket illető tudnivalókért lásd a Használati feltételeket a ChurchofJesusChrist.org honlapon.

Az alábbi kérdések és válaszok segíthetnek az egyháztagoknak megérteni és betartani a szerzői jogi törvényeket, amikor jogvédett anyagokat használnak az egyházban és otthon. Ha az egyháztagoknak olyan kérdéseik vannak, amelyekre ezen irányelvek nem adnak választ, akkor felvehetik a kapcsolatot az IPO-val az alábbi elérhetőségeken:

Intellectual Property Office

50 East North Temple Street

Salt Lake City, UT 84150-0005, USA

Telefonszám: 1-801-240-3959 vagy 1-800-453-3860, 2-3959-es mellék

Fax: [phone]

Ímél: [e-mail]

Készíthetek másolatot kiadott egyházi anyagokról? Eltérő jelzés hiányában az egyházi anyagokról készíthető másolat nem kereskedelmi egyházi, otthoni és családi használatra. Az egyházi weboldalhoz vagy alkalmazáshoz társuló felhasználási feltételek jelzik, miként lehet felhasználni az e felületeken található tartalmakat. Egyházi anyagok azonban nem használhatóak fel kereskedelmi célokra az IPO konkrét, írásbeli engedélye nélkül.

Másolhatok kottát vagy zenét? A kottákra és zenékre különleges szerzői jogvédelem vonatkozik. A következő forrásokból másolhatók kották nem kereskedelmi egyházi, otthoni és családi használatra, hacsak a himnusz vagy az ének mellett nincs feltüntetve korlátozás:

• Himnuszok;

• Gyermekek énekeskönyve;

• egyházi folyóiratok.

Ellenkezik az egyház eljárásrendjével a kották és hangfelvételek másolása a szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül.

Másolhatok olyan anyagokat, melyek nem az egyház tulajdonában állnak? Általában nem. Szerzői jogi törvények szabják meg a magántulajdont képező anyagok használatát. Általában vannak olyan korlátozások, amelyek megszabják azokat a feltételeket, melyeket a nagyközönségnek követnie kell a nem egyházi anyagok másolása előtt. Ezeket a korlátozásokat általában felsorolják a kiadvány elején. Az egyház tagjai szigorúan tartsanak be minden jogvédelmi törvényt!

Bemutathatok audiovizuális kereskedelmi termékeket egyházi összejöveteleken? Általában nem. Az egyház tagjai ne szegjék meg az audiovizuális kereskedelmi termékeken feltüntetett figyelmeztetéseket és korlátozásokat! Idetartoznak a filmek, egyéb videóanyagok, valamint a zene. Audiovizuális kereskedelmi termékek egyházi összejöveteleken történő használata általában megköveteli a szerzői jog tulajdonosainak engedélyét.

Letölthetek vagy sokszorosíthatok számítógépes szoftvereket és egyéb programokat egyházi használatra? Általában nem. A számítógépes programok és más szoftverek nem sokszorosíthatók és nem tölthetők le, ha nincs minden licenc megfelelőképpen megvásárolva.

Milyen engedélyre van szükség zenei és színpadi művek előadásához? Az egyház vagy az IRI tulajdonát képező műveket egyházi környezetben elő lehet adni az egyház központjának az engedélye nélkül. Ha egy jogvédett mű nem az egyház tulajdonában van, az egyháztagoknak engedélyt kell kérniük a jogvédett anyag tulajdonosától, hogy egyházi környezetben, részben vagy egészben előadhassák azt. A szerzői jog tulajdonosa általában akkor is igényt tart szerzői jogdíjra vagy tiszteletdíjra, ha az előadásból nem származik bevétel. Minden előadásnak rendelkeznie kell a helyi papsági vezetők jóváhagyásával.

38.8.12

Anyagok tananyaghoz

Az egyház anyagokat biztosít segítségképpen ahhoz, hogy az egyháztagok megismerjék Jézus Krisztus evangéliumát, és aszerint éljenek. Idetartoznak a szentírások, az általános konferenciai beszédek, a folyóiratok, kézikönyvek, könyvek, valamint egyéb forrásanyagok. A vezetők arra biztatják az egyháztagokat, hogy a szentírásokat és szükség szerint az egyéb forrásanyagokat használva tanulmányozzák otthon az evangéliumot.

Az evangéliumi tanulás és tanítás összpontosítson a Szabadítóra és az Ő tanára. Ennek elősegítése érdekében az egyházi osztályokban a vezetők odafigyelnek, hogy a tanítók a jóváhagyott anyagokat használják. A jóváhagyott anyagokkal kapcsolatos tudnivalókért lásd Utasítások a tananyaghoz.

38.8.13

Név- és címjegyzékek

Az egyháztagokat és a vezetőket arra buzdítjuk, hogy az egyház által biztosított tagsági címjegyzékeket használják. E címjegyzékek elérhetők az Egyházközségi címjegyzék és térkép menüpontban a ChurchofJesusChrist.org honlapon, valamint a Member Tools-alkalmazásban. Alapvető kapcsolatfelvételi adatokat tartalmaznak az egyháztagokra vonatkozóan. A cöveki és egyházközségi vezetők az elhívásukhoz hasznos további adatokat is látnak. A vezetők a Leader and Clerk Resources felületen is megtekinthetik ezeket az adatokat.

Az egyháztagok korlátozhatják a digitális kapcsolatfelvételi adataik láthatóságát. Ezt a háztartás fiókjában az adatvédelmi szint beállításával tehetik meg.

A cöveki és egyházközségi vezetők tartsák tiszteletben az egyháztagok kiválasztott adatvédelmi beállításait. E vezetők meggyőződnek arról is, hogy az adatokat kizárólag jóváhagyott egyházi célokra használják.

Kinyomtatott cöveki és egyházközségi címjegyzékekre általában nincs szükség. Ha a vezetők úgy látják, hogy valódi szükséglet mutatkozik, akkor kizárólag a ChurchofJesusChrist.org honlap Egyházközségi címjegyzék és térkép menüpontja segítségével készíthető kinyomtatott címjegyzék. E címjegyzékek nem tartalmazzák az egyháztagok nemét, korát, illetve születésnapját.

Tagsági listákat ne nyomtassanak ki nem egyházi használatra.

38.8.14

Öltözködés és megjelenés

A férfiak és a nők Isten képmására teremtettek (lásd 1 Mózes 1:26–27; Ábrahám 4:27). A halandó test szent ajándék.

Az egyház tagjait arra buzdítjuk, hogy mutassanak tiszteletet a testük iránt a helyénvaló ruházattal és megjelenéssel kapcsolatos döntéseikben. Az, hogy mi helyénvaló, kultúráktól és alkalmaktól függően változik. Az úrvacsorai gyűlésre például az emberek a rendelkezésükre álló legjobb vasárnapi öltözetüket veszik fel, hogy tiszteletet mutassanak az úrvacsorai szertartás iránt (lásd 18.9.3). Ugyanez a tantétel vonatkozik a templomlátogatásra (lásd 27.1.5). Jézus Krisztus tanítványai tudni fogják, miként öltözzenek és nézzenek ki a legmegfelelőbben.

Az egyháztagok és a vezetők ne ítéljenek meg másokat a ruházatuk és a megjelenésük alapján! Szeressenek minden embert, ahogyan a Szabadító parancsolta (lásd Máté 22:39; János 13:34–35). Mindenki érezze, hogy szívesen látják az egyházi gyűléseken és tevékenységeken (lásd 38.1.1).

Amikor templomi ajánlást, valamint egyházközségi és cöveki elhívásokat adnak át, a vezetők az érdemességet és a Lélek iránymutatását veszik figyelembe (lásd 26.3, 30.1.1 és 31.1.1).

38.8.15

Végletes felkészülés vagy túlélési megszállottság

Az egyház ösztönzi az önellátást. Az egyháztagokat arra buzdítjuk, hogy lelkileg és fizikailag is készüljenek fel az élet kihívásaira. Lásd 22.1.

Az egyházi vezetők ugyanakkor azt tanácsolják, hogy tartózkodjunk a lehetséges katasztrófákra való végletes vagy túlzó készülődéstől. Az ilyen viselkedést nevezik olykor túlélési megszállottságnak. A felkészülési erőfeszítések mozgatórugója a hit legyen, nem pedig a félelem.

Az egyházi vezetők azt tanácsolják az egyháztagoknak, hogy ne vegyenek fel hitelt élelmiszer-raktár kialakítása céljából, hanem hosszabb idő alatt alakítsák ki az otthoni raktárkészletüket, valamint pénzügyi tartalékaikat. Lásd 22.1.4 és Food Storage [Élelmiszertárolás] (Gospel Topics, topics.ChurchofJesusChrist.org).

38.8.16

Böjti nap

Az egyháztagok bármikor böjtölhetnek, azonban általában a hónap első sabbatját tartják meg böjti napként.

A böjti nap megszokott részei az imádkozás, az ételtől és italtól 24 órán át való tartózkodás (amennyiben valaki fizikailag képes rá), valamint a nagylelkű böjti felajánlás adományozása. A böjti felajánlás a rászorulók megsegítésére juttatott adomány (lásd 22.2.2).

Olykor a teljes egyházra vonatkozó vagy helyi gyűléseket tartanak a hónap első sabbatján. Ilyen helyzetben a cövekelnökség határozza meg, melyik sabbat legyen a helyettesítő böjti nap.

38.8.17

Szerencsejáték és lottó

Az egyház ellenzi a szerencsejátékok minden formáját, és int ezek ellen. Ezek közé tartozik a sportfogadás és az államilag szervezett lottójátékok is.

38.8.18

Vendégbeszélők vagy -oktatók

A legtöbb egyházi gyűlés és tevékenység beszélői, illetve oktatói tartozzanak a helyi egyházközséghez vagy cövekhez.

Vendégbeszélőnek vagy -oktatónak minősül az, aki nem tartozik az egyházközséghez vagy a cövekhez. A püspök jóváhagyására van szükség, mielőtt egy vendégbeszélőt meghívnának valamilyen egyházközségi gyűlésre vagy tevényekségre. A cövekelnök engedélye szükséges vendégbeszélők meghívásához cöveki gyűlésekre vagy tevékenységekre.

A püspök vagy a cövekelnök gondosan utánanéz a vendégbeszélőknek vagy -oktatóknak. Az is előfordulhat, hogy felveszi a kapcsolatot az illető püspökével.

A püspök illetve a cövekelnök meggyőződik a következőkről:

• Az előadás összhangban áll az egyház tanával.

• A bemutató nem tartalmaz találgatásokkal terhelt témákat (a témák álljanak összhangban az általános konferencián elhangzottakkal).

• A vendégbeszélők vagy -oktatók nem kapnak fizetséget, nem toboroznak résztvevőket, és nem akarnak vásárlókat vagy ügyfeleket szerezni.

• A személy utazási költségeit nem fizetik ki sem a helyi egység költségvetési pénzalapjából, sem pedig személyes hozzájárulásokból.

• Az előadások megfelelnek az egyházi létesítmények használatára vonatkozó irányelveknek (lásd 35.5).

38.8.19

Bevándorlás

A szülőföldjükön maradó egyháztagok számára gyakran nyílik lehetőség ott az egyház építésére és erősítésére. Egy másik országba történő kivándorlás azonban személyes döntés.

A másik országba költöző egyháztagok tartsanak be minden vonatkozó törvényt (lásd Tan és szövetségek 58:21).

A misszionáriusok ne ajánlják fel, hogy támogatják mások kivándorlását. Ne kérjék erre a szüleiket, rokonaikat vagy másokat sem.

Az egyház nem támogat egyházi foglalkoztatáson keresztüli kivándorlást.

Az egyház tagjai felajánlják idejüket, tehetségeiket és barátságukat a bevándorlók és menekültek befogadására a közösségük tagjaiként (lásd Máté 25:35; lásd még 38.8.35 ebben a kézikönyvben).

38.8.20

Internet

38.8.20.1

Hivatalos egyházi internetes források

Az egyház hivatalos weboldalakat, blogokat és közösségimédia-fiókokat tart fenn. E forrásokat egyértelműen hivatalosként azonosítja az egyházi szóvédjegy és jelkép használata (lásd 38.8.8). Megfelelnek a jogi követelményeknek is, valamint az egyház szellemi tulajdonra és bizalmas adatokra vonatkozó eljárásrendjeinek.

38.8.20.2

Egyháztagok internethasználata egyházi elhívásokban

Az egyháztagok nem hozhatnak létre weboldalakat, blogokat vagy közösségimédia-fiókokat az egyház nevében, vagy hogy az egyházat, illetve a nézeteit, tanát, eljárásrendjeit és folyamatait hivatalosan képviseljék. Az elhívásaikhoz való segítségként azonban létrehozhatnak weboldalakat, blogokat vagy közösségimédia-fiókokat. Ennek során az egyháztagok tartsák be a következő irányelveket:

• A weboldal, blog vagy közösségimédia-fiók létrehozását először jóvá kell hagynia a cövekelnöknek (cöveki erőforrás esetén) vagy a püspöknek (egyházközségi erőforrás esetén).

• Az egyház szóvédjegye és jelképe nem használható és nem utánozható (lásd 38.8.8).

• Az internetes forrásnak meghatározott rendeltetéssel kell bírnia, és annak megfelelően kell elnevezni. A név tartalmazhatja az egyházközség vagy cövek nevét, azonban az egyház hivatalos nevét nem.

• Az egyháztagok nem jelenthetik ki vagy sugallhatják, hogy online forrásuk tartalma, képei vagy egyéb anyagai az egyház támogatásával vagy ajánlásával kerültek közzétételre, vagy hogy azok bármi módon is hivatalosan képviselik az egyházat. Ehelyett jelenjen meg egy nyilatkozat arról, hogy az nem egy hivatalos, az egyház által támogatott termék.

• Minden tartalom legyen a célközönség számára lényeges, és legyen tevékenyen moderálva.

• Az internetes forrás tartalmazzon kapcsolatfelvételi adatokat is.

• Egynél több adminisztrátor legyen felelős az internetes forrásért. Így biztosítható a folyamatosság, amikor valakinek megváltozik az elhívása vagy a megbízása. Azt is segít elkerülni, hogy egyetlen emberre nehezedjen a forrás frissítésének és figyelemmel kísérésének a terhe.

• Az egyház tulajdonában lévő műalkotásokat, rövidfilmeket, zenéket vagy egyéb anyagokat nem szabad közzétenni, csak akkor, ha azok használatára egyértelmű meghatalmazást ad valamelyik hivatalos egyházi honlap Használati feltételek megnevezésű oldala vagy az egyház Szellemi Tulajdon Hivatala. Más forrásból származó szerzői jogvédelem alatt álló tartalom nem használható, csak ha a tartalom tulajdonosa előzetesen, írásban engedélyt adott erre. Jogvédett anyagok használatával kapcsolatos további tudnivalókért lásd 38.8.11.

• Álló- és mozgóképfelvételek, illetve személyes adatok felhasználása esetén beleegyezés szükséges a tartalom tulajdonosától vagy az érintett magánszemélyektől. Szükség esetén a beleegyezés beszerezhető lemondási nyilatkozat, nyilvános bejelentés, egy adott rendezvénynél kihelyezett felirat, illetve írásos engedély révén. Az adott ország adatvédelmi törvényeit be kell tartani.

• Az internetes források ne másoljanak olyan eszközöket és funkciókat, amelyek már elérhetők a ChurchofJesusChrist.org honlapon, a Member Tools-alkalmazásban, illetve egyéb egyházi forrásokban.

• A vezetők és a misszionáriusok egyeztessenek a kettőzött kommunikáció elkerülése érdekében.

• Az internetes forrásokat vonják vissza, amikor már nincs szükség rájuk. A fontos médiatartalmakat (mint a képek és videók) őrizzék meg az egyházközség vagy a cövek történetében.

További irányelvekért lásd internet.ChurchofJesusChrist.org.

38.8.20.3

Személyes internet- és közösségimédia-használat

Az internetnek és a közösségi médiának számos kedvező felhasználási módja van. Ezek között találhatóak a Szabadítóról és az Ő visszaállított evangéliumáról való bizonyság megosztásának a lehetőségei. A blogok, közösségi média és egyéb internetes megoldások lehetőséget biztosítanak az egyháztagoknak a Krisztusba vetett hithez kapcsolódó békesség, remény és öröm üzenetének a közvetítésére.

Az egyháztagokat felemelő tartalmak megosztására buzdítjuk. Mutassanak példát az udvariasság terén is minden online kapcsolatfelvétel során, beleértve a közösségi médiát is. Kerüljék a viszálykodást (lásd 3 Nefi 11:29–30; Tan és szövetségek 136:23).

Az egyháztagok kerüljenek mindennemű előítéletes megnyilvánulást másokkal szemben (lásd 38.6.14). Igyekezzenek, hogy mások iránt mindig krisztusiak legyenek – beleértve az internetes felületeket is –, és őszinte tiszteletet tükrözzenek Isten minden gyermeke iránt.

Az egyháztagok ne használjanak fenyegető, megfélemlítő, lealacsonyító, erőszakos vagy más módon bántalmazó nyelvezetet vagy képeket az interneten. Amennyiben törvénytelen cselekmények internetes fenyegetését tapasztalják, azonnal vegyék fel a kapcsolatot a rendvédelmi szervekkel.

Az egyháztagok ne sugallják, hogy az üzenetük az egyházat képviseli vagy az egyház azt támogatja.

38.8.21

Internetes, műholdas és videóberendezés

Az egyházi internetes, műholdas és videóberendezések kizárólag nem kereskedelmi egyházi célokra használhatóak. Minden kivételt a cövekelnökségnek vagy püspökségnek kell engedélyeznie.

Ezek a berendezések nem használhatók olyan programok elérésére vagy rögzítésére, melyeket nem az egyház bonyolít. Az egyházi források – mint például az internet-hozzáférések – nem használhatók ilyen programokhoz való hozzáférésre vagy azok rögzítésére.

Csak azok az emberek működtethetik a berendezést, akik erre ki lettek képezve. A berendezéseket tartsák biztonságosan elzárva, amikor nem használják azokat. A berendezések személyes használatra nem vihetők el az épületből.

38.8.22

Az ország törvényei

Az egyháztagok tartsák be, tiszteljék és támogassák azon ország törvényeit, ahol laknak vagy ahova utaznak (lásd Tan és szövetségek 58:21–22; Hittételek 1:12). Ez vonatkozik a térítést tiltó törvényekre is.

38.8.23

Jogi tanácsadás egyházi ügyekben

Amikor egyházi ügyekben jogi segítségre van szükség, a vezetők vegyék fel a kapcsolatot az egyház jogtanácsosával. Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában a cövekelnök felveszi a kapcsolatot az Egyház Jogtanácsosi Hivatalával:

[phone], 2-6301-es mellék

[phone]

Az Amerikai Egyesült Államokon és Kanadán kívül a cövekelnök a területi irodában lévő területi jogtanácsossal veszi fel a kapcsolatot.

38.8.23.1

Részvétel és dokumentumok jogi eljárásokban

Egyházi vezetők ne vegyenek részt polgári vagy büntetőjogi ügyekben a saját egységükben lévő egyháztagok vonatkozásában anélkül, hogy előtte egyeztettek volna az egyház jogtanácsosával! Ugyanez az eljárásrend vonatkozik az ügyvédekkel vagy bírósági személyzettel való – akár íméles – levelezésre és beszélgetésre is.

A vezetők beszéljenek az egyház jogtanácsosával, amennyiben egyházi minőségükben:

• Úgy vélik, tanúskodniuk vagy kommunikálniuk kell jogi természetű ügyekben.

• Jogi eljárás követeli meg, hogy tanúskodjanak vagy kommunikáljanak egy jogi természetű ügyben.

• Felszólítást kapnak bizonyíték szolgáltatására.

• Felkérést kapnak dokumentumok vagy adatok önkéntes átadására.

• Felkérést kapnak arra, hogy ügyvédekkel vagy polgári hatóságokkal kommunikáljanak jogi természetű eljárásokról, beleértve ebbe az ítélethozatali, illetve a feltételes szabadlábra helyezéssel kapcsolatos tárgyalásokat is.

Bármennyire is jó szándékkal teszik, amikor az egyházi vezetők jogi természetű eljárásokban adnak tájékoztatást, az félremagyarázható és káros is lehet. Az efféle tájékoztatás különösen ártalmas lehet az áldozatokra és családjaikra nézve. Az egyházi eljárásrend betartása abban is segít, hogy távol tartsa az egyházat attól, hogy helytelenül meggyanúsítva keverjék jogi ügyekbe.

38.8.23.2

Tanúskodás jogi eljárásokban

Az egyházi vezetők nem tanúskodhatnak az egyház nevében semmilyen jogi eljárásban anélkül, hogy előzetesen engedélyt kaptak volna a Jogtanácsosi Hivataltól. Ez az eljárásrend vonatkozik az ítélethozatali és feltételes szabadlábra helyezéssel kapcsolatos tárgyalásokra is. Az egyházi vezetők ezen engedély nélkül nem adhatnak át szóbeli vagy írásos bizonyítékot vezetői minőségükben.

A vezetők ne állítsák vagy sugallják, hogy az általuk egy jogi eljárás során adott tanúvallomásuk az egyház álláspontját képviseli.

A vezetők semmilyen jogi eljárásban ne befolyásolják egy tanú vallomását!

Az egyház jogtanácsosának az elérhetősége megtalálható a 38.8.23 pontban.

38.8.24

Postaláda használata

Számos országban a postai rendszabályok megsértését jelenti bármely olyan dolognak a lakossági postaládába vagy azok tetejére történő helyezése, amelyen nincs bélyeg. Ez a korlátozás mindennemű egyházzal kapcsolatos anyagra is vonatkozik, mint amilyenek a szórólapok, hírlevelek vagy hirdetmények. Az egyházi vezetők tájékoztassák az egyháztagokat és a misszionáriusokat, hogy semmit ne tegyenek postaládákba vagy azok tetejére.

38.8.25

Egyháztagok kommunikációja az egyház központjával

Az egyháztagoknak nem javasolt az általános felhatalmazottak felhívása, elektronikus vagy papíralapú levélben történő felkeresése tanbéli kérdések vagy személyes nehézségek, illetve kérések miatt. A személyes válaszadás megnehezítené az általános felhatalmazottak számára a kötelességeik teljesítését. Az egyháztagokat arra buzdítjuk, hogy keressék meg helyi vezetőiket – köztük a Segítőegylet vagy az elderek kvóruma elnökét – amikor lelki iránymutatást szeretnének (lásd 31.3).

Az egyháztagok általános felhatalmazottaknak küldött leveleit a legtöbb esetben vissza fogják küldeni a helyi vezetőkhöz. Az a cövekelnök, akinek tanbéli vagy egyéb egyházi kérdésekben felvilágosításra van szüksége, a hozzá tartozó egyháztagok nevében levelet intézhet az Első Elnökséghez.

38.6.26

Egyháztagok munkavállalása

Az egyháztagok olyan munkát keressenek, amely összhangban áll az evangéliumi tanételekkel, illetve amelyre jó szívvel kérhetik az Úr áldását. Ez személyes ügy, amely végső soron az egyháztag ítélőképességére és imádságos megfontolására van bízva.

38.8.27

Fogyatékossággal élő egyháztagok

A vezetőket és az egyháztagokat arra buzdítjuk, hogy gondoskodjanak mindazok szükségleteiről, akik az egységükben élnek. A fogyatékossággal élő egyháztagok értékesek, és képesek tartalmas módokon hozzájárulni a közösséghez. A fogyatékosság lehet értelmi, szociális, érzelmi vagy testi.

Az egyház tagjait arra buzdítjuk, hogy a Szabadító példáját követve nyújtsanak reményt, megértést és szeretetet azoknak, akik fogyatékossággal élnek. A vezetők ismerjék meg a fogyatékossággal élőket, valamint tanúsítsanak őszinte érdeklődést és törődést irántuk.

A vezetők emellett azokat az egyháztagokat is beazonosítják, akiknek a fogyatékossággal élő szülőjük, házastársuk, gyermekük vagy testvérük folytán lehet szükségük fokozott törődésre. Egy fogyatékossággal élő családtag gondozása egyszerre okozhat megelégedést és jelenthet kihívást.

A vezetők megkeresik azokat a fogyatékossággal élő egyháztagokat, akik családjuktól távol, lakóotthonban vagy más intézményben élnek, és szolgálattételt nyújtanak a számukra.

38.8.27.1

A tudatosság és a megértés fokozása

A vezetők, tanítók és más egyháztagok igyekeznek megérteni minden fogyatékossággal élő egyént, valamint az erősségeit és szükségleteit. Jobban megérthetik az állapotát, ha beszélnek vele, valamint a családtagjaival. Források elérhetők a disability.ChurchofJesusChrist.org oldalon.

38.8.27.2

Segítségnyújtás

A vezetők felmérik a fogyatékossággal élő személyek és gondozóik szükségleteit. Ezek a vezetők eldöntik, hogyan használhatók az egyházközség és a cövek forrásai e szükségletek megfelelő kielégítésének elősegítésére. A vezetők arra biztatják az egyháztagokat, hogy nyújtsanak segítséget nekik, és forduljanak szeretettel és barátsággal feléjük.

A püspökség vagy a cövekelnökség elhívhat egy egyháztagot a fogyatékossággal élők egyházközségi vagy cöveki szakértőjének, aki segít az egyéneknek, a családoknak, a tanítóknak, valamint más vezetőknek (lásd 38.8.27.9).

A vezetők emellett beazonosíthatnak olyan megfelelő közösségi forrásokat, amelyek segíthetnek a fogyatékossággal élőknek és a családjuknak.

A fogyatékossággal élő személyek segítésére vonatkozó bővebb tudnivalókért lásd disability.ChurchofJesusChrist.org. A vezetők felvehetik a kapcsolatot a Családsegítő Szolgáltatásokkal is (ahol ez elérhető; kapcsolatfelvételi adatokért lásd 31.3.6).

A vezetők és az egyháztagok ne kíséreljék meg elmagyarázni, miért él valaki fogyatékossággal, illetve miért van egy családban fogyatékossággal élő gyermek! Ne sugallják azt, hogy valamely fogyatékosság Istentől kapott büntetés (lásd János 9:2–3) vagy különleges kiváltság!

38.8.27.3

Szertartások biztosítása

Lásd 38.2.4.

38.8.27.4

Szolgálati és részvételi lehetőségek biztosítása

Majdnem minden egyházi feladatkörben szolgálhatnak fogyatékossággal élő egyháztagok. A vezetők imádságosan fontolóra veszik az egyes személyek képességeit, körülményeit és óhajait, majd megfelelő lehetőségeket adnak neki a szolgálatra. A vezetők ezenfelül tanácskoznak az egyénnel, valamint a családjával. Megfontolják az egyházi elhívás hatásait a személyre, valamint családjára vagy gondozójára. (Lásd Tan és szövetségek 46:15.)

Amikor a fogyatékossággal élők gondozóinak adott feladatokat vagy elhívásokat mérlegelik, a vezetők alaposan felmérik a gondozók körülményeit.

A vezetők és a tanítók a lehető legteljesebb mértékben vonják be a fogyatékossággal élő egyháztagokat a gyűlések, az osztályok és a tevékenységek során. A leckék, a beszédek és a tanítási módszerek igazodjanak az egyes személyek szükségleteihez. A leckék átalakításával kapcsolatos tudnivalókért lásd a disability.ChurchofJesusChrist.org oldalt.

A püspökség felkérheti az egyházközség egyik tagját, hogy segítsen a fogyatékossággal élő személynek egy gyűlésen vagy tevékenységen. Olyan osztályhoz, amelyben fogyatékossággal élő egyháztag is részt vesz, a püspökség elhívhat több tanítót is. A tanítók közösen munkálkodnak az osztály összes tagja szükségleteinek kielégítésén.

Ha valaki nem tud részt venni valamely gyűlésen, órán vagy tevékenységen, akkor a vezetők és tanítók tanácskozhatnak az egyháztaggal és családjával arról, miként elégítsék ki az egyháztag szükségleteit. A cövekelnök vagy a püspök jóváhagyhatja fogyatékossággal élő egyháztagok sajátos igényű osztályának vagy programjainak megszervezését (lásd 38.8.27.5). Amennyiben egy személy nem képes személyesen részt venni az egyházi gyűléseken, akkor az egyházi vezetők biztosíthatnak számára tananyagot, felvételeket vagy internetes közvetítést is.

Az események – köztük az úrvacsorai gyűlések és temetések – internetes közvetítése kizárólag azoknak szól, akik nem tudnak személyesen jelen lenni (lásd 29.7). Az úrvacsoravétellel kapcsolatos további tudnivalókért lásd 18.9.3.

A vezetők arra biztatják a fogyatékossággal élő papságviselőket, hogy amikor helyénvaló, vegyenek részt szertartásokban. Azon év januárjától kezdve, amikor betöltik a 12 éves kort, a megkeresztelt, konfirmált és érdemes papságviselők és fiatal nők végezhetnek keresztelkedéseket és konfirmálásokat a templomban a halottakért. A fogyatékossággal élő egyháztagok saját templomi szertartásainak az elnyerésével kapcsolatos irányelvekért lásd 27.2.1.3 és 27.3.1.2.

38.8.27.5

Sajátos igényű osztályok, programok vagy egységek megszervezése

A fogyatékossággal élő vagy sajátos bánásmódot igénylő egyháztagokat arra biztatjuk, hogy az egyházközségükben vegyenek részt a vasárnapi gyűléseken, hacsak nem egy olyan intézményben laknak, ahol meg vannak szervezve az egyház programjai (lásd 37.6).

Egységek és csoportok. Egyházközségek és gyülekezetek hozhatók létre egyedi szükségletekkel rendelkező – például siket vagy jelnyelvet használó – egyháztagok számára (lásd 37.1). Jóváhagyást kizárólag az Első Elnökség adhat.

Valamelyik egyházközség is felkérhető fogyatékossággal élő – például jelnyelvet használó – egyháztagok csoportjának felügyeletére. Az ilyen egységeket vagy csoportokat látogatók tagsági feljegyzéseivel kapcsolatos tudnivalókért lásd 33.6.11.

Azon siket egyháztagok, akik nem elérhető távolságon belül élnek egy siket egységtől, részt vehetnek a gyűlésein virtuálisan is. Ehhez engedélyt kell kapniuk az adott egység vezetőitől. A helyi egyházközségi vezetők meggyőződnek róla, hogy a siket egyháztagokról gondoskodnak, és lehetőséget biztosítanak számukra a rendszeres úrvacsoravételre.

Osztályok. A fogyatékossággal élő egyháztagok az egyházközségük tagjaival vesznek részt a vasárnapi osztályokon. Amikor azonban a hasonló fogyatékossággal élő felnőtt vagy fiatal egyháztagok szükségleteinek kielégítésére ehhez szükség van, az egyházközség vagy cövek különleges vasárnapi iskolai osztályokat is szervezhet (lásd 13.3.2).

Fogyatékossággal élők tevékenységi programjai. Amikor az értelmi fogyatékossággal élő felnőtt egyháztagok szükségleteinek kielégítéséhez ez szükséges, egy vagy több egyházközség, illetve egy vagy több cövek megszervezheti a fogyatékossággal élők tevékenységi programját. Ez a program kiegészíti a szolgálattételt, a vasárnapi egyházi programokat, valamint a helyi egységben szervezett tevékenységeket.

A fogyatékossággal élők tevékenységi programja általában a 18 éves és idősebb egyéneket szolgálja. Minden erőfeszítést tegyenek meg a 18 év alatti egyháztagok bevonására az egyházközségükbe és cövekükbe. Rendkívüli helyzetekben a vezetők kiegészítő tevékenységeket biztosíthatnak a fiataloknak azon évtől kezdődően, amikor betöltik a 12. életévüket.

Amikor több egyházközség vesz részt fogyatékossággal élők tevékenységi programjában, a cövekelnök kijelöl egy megbízott püspököt a felügyeletére. Amikor több cövek vesz részt, akkor a Területi Elnökség jelöl ki egy megbízott cövekelnököt a program felügyeletére.

A megbízott püspök vagy cövekelnök egyeztet a többi résztvevő püspökkel vagy cövekelnökkel a programok finanszírozásának a meghatározásáról.

Fogyatékossággal élők tevékenységi vezetői. Felnőtt egyháztagok hívhatók el fogyatékossággal élők tevékenységi vezetőinek. E vezetők tervezik meg, és bonyolítják le a fogyatékossággal élők tevékenységi programját. Egyeztetnek az egyházközségi és a cöveki fogyatékossági szakértőkkel (lásd 38.8.27.9) a fogyatékossággal élő egyháztagok meghívásáról. Közösen tanácskoznak arról, miként elégítsék ki ezen egyháztagok szükségleteit.

A fogyatékossággal élők tevékenységi vezetőit a megbízott püspök vagy a megbízott cövekelnök irányítása alatt hívják el és választják el. A cövekelnök megbízhatja a főtanács egyik tagját is azzal, hogy a fogyatékossággal élők tevékenységi vezetőjeként szolgáljon.

A fogyatékossággal élőket szolgáló vezetők (függetlenül attól, hogy milyen korosztályt szolgálnak) elvégzik a ProtectingChildren.ChurchofJesusChrist.org oldalon található képzést. Vezetőkre vonatkozó további biztonsági követelményekért lásd Tevékenységek fogyatékossággal élő egyháztagok részére.

Felkérés esetén a fogyatékossággal élők tevékenységi vezetői részt vehetnek a cöveki vagy egyházközségi vezetőségi gyűléseken.

Irányelvek a fogyatékossággal élők tevékenységi programjaihoz. A fogyatékossággal élők tevékenységi programjait azért szervezik, hogy segítsék a résztvevők lelki, társas, fizikai és intellektuális fejlődését (lásd Lukács 2:52). A vezetők határozzák meg a tevékenységek gyakoriságát. Megfontolják a résztvevők számát, az utazási távolságokat, valamint egyéb körülményeket.

Előfordulhat, hogy néhányan nem tudnak részt venni összetett orvosi, fizikai, intellektuális vagy viselkedést érintő körülményeik miatt. A vezetők igyekeznek egyéb módokat találni arra, hogy a szükségleteiknek megfelelően szolgálattételt nyújtsanak nekik.

Részvétel és biztonsági szabályok. Legalább két felelős felnőtt legyen jelen minden tevékenységen. A két felnőtt lehet két férfi, két nő vagy egy házaspár. Általában több felnőtt szükséges a fogyatékossággal élő egyháztagok számára szervezett tevékenységek felügyeletéhez, mint egyéb tevékenységek esetén.

A tevékenységekben segédkező felnőttek elvégzik a ProtectingChildren.ChurchofJesusChrist.org oldalon található képzést. A részvétel előtt jóváhagyást kell kapniuk a püspöküktől. További biztonsági követelményekért lásd Tevékenységek fogyatékossággal élő egyháztagok részére.

Helytelen viselkedés esetén a vezetők azonnali felelőssége a sebezhető személy védelme és megsegítése. A feltételezett bántalmazásra való reagálással kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.6.2.1 és abuse.ChurchofJesusChrist.org.

38.8.27.6

Tolmácsok siket vagy nagyothalló egyháztagok számára

A siket vagy nagyothalló egyháztagok kezdeményezik a vezetőkkel való együttműködést kommunikációs szükségleteik kielégítése érdekében. Az egyháztagok és a vezetők együttműködve biztosítják, hogy rendelkezésre álljanak tolmácsok.

A tolmácsok olyan helyen legyenek, ahol az egyháztagok éppúgy láthatják őket, mint a beszélőt.

Egy szertartás vagy interjú során a tolmács a szertartást végző vagy az interjút tartó személy közelében ül vagy áll. Szertartások és áldások tolmácsolásával kapcsolatos további tudnivalókért lásd 38.2.1.

Ha rendelkezésre áll elegendő tolmács, akkor körülbelül félóráként váltják egymást, nehogy kimerüljenek.

Kényes helyzetekre – például személyes interjúkra vagy egyháztagsági tanácsokra – készülve a vezetők tanácskoznak a siket egyháztaggal. Amikor az egyháztag úgy kívánja, a vezetők olyan tolmácsot keresnek, aki nem családtag, hogy megőrizzék a bizalmasságot.

Ugyanezen tantételek vonatkoznak azokra a siket vagy nagyothalló egyháztagokra is, akik nem használnak jelnyelvet, de tolmácsra van szükségük ahhoz, hogy segítsenek nekik a szájról olvasásában.

A vezetők egyházközségi vagy cöveki osztályok létrehozásával megszervezhetik az adott területen használt jelnyelv oktatását. A Dictionary of Sign Language Terms for The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints kiadvány hasznos segédeszköz.

38.8.27.7

Adatvédelem

A vezetők tartsák tiszteletben a fogyatékossággal élő egyháztagok bizalmas adatait a vezetőségi gyűlések alatt és azon kívül is, ahol a szükségleteket megbeszélik. A vezetők engedély nélkül nem osztanak meg diagnózisokat vagy egyéb személyes adatokat.

38.8.27.8

Segítő állatok

A püspökök és cövekelnökök eldönthetik, hogy engedik-e fogyatékossággal élő személyeknek betanított segítőkutyák használatát a gyülekezeti házakban. Más típusú állatok, ideértve az érzelmi támogatást nyújtó állatokat (terápiás állatok), általában nem engedélyezettek a gyülekezeti házakban vagy az egyház által támogatott rendezvényeken, kivéve a törvény által nevesítetten megkövetelt esetekben. (Általánosságban véve az Amerikai Egyesült Államokban az egyháznak nincs törvényi kötelezettsége segítőkutyák vagy érzelmi támogatást nyújtó állatok beengedésére a hódolat házaiba.) A püspökök és a cövekelnökök hozzák meg a helyi döntéseket. Figyelembe veszik a fogyatékossággal élő egyének szükségleteit és a gyülekezet más tagjainak szükségleteit.

Segítő állatok egyházi létesítményekben történő használatával kapcsolatos további útmutatásokért lásd 27.1.3 és disability.ChurchofJesusChrist.org.

38.8.27.9

Fogyatékossági szakértő

A püspökség vagy a cövekelnökség elhívhat egy egyháztagot a fogyatékossággal élők egyházközségi vagy cöveki szakértőjének. A szakértő segít a fogyatékossággal élő egyháztagoknak és gondozóiknak részt venni az egyházi gyűléseken és tevékenységeken, valamint érezni, hogy bevonták őket.

A szakértő a következő módokon szolgálja az egyháztagokat és a vezetőket:

• Megismeri a fogyatékossággal élő egyéneket és a családjukat.

• Reagál a gondozókban, vezetőkben vagy másokban felmerülő, fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekre és aggodalmakra.

• Segít az egyéneknek hozzáférni az egyházi anyagokhoz, gyűlésekhez és tevékenységekhez. Ez megvalósulhat a technika segítségével és más módokon is (lásd 38.8.27.10).

• Meghatározza, hogyan adhatnak lehetőséget fogyatékossággal élő egyháztagoknak a tartalmas szolgálatra.

• Meghatározza a családok konkrét szükségleteit, valamint – ahol helyénvaló – a közösség, az egyházközség és a cövek forrásait.

A szakértő segíthet a fogyatékossággal élő egyháztagoknak és gondozóiknak megosztani másokkal a fogyatékossággal kapcsolatos tudnivalókat.

38.8.27.10

Források

A fogyatékossággal élő egyháztagok, valamint a családjuk és a gondozóik, illetve a vezetőik és a tanítóik a disability.ChurchofJesusChrist.org oldalon találnak forrásokat. Ez a honlap a következőket tartalmazza:

• olyan tudnivalókat, amelyek segítenek jobban megérteni a fogyatékossággal élők kihívásait;

• forrásanyagokat, amelyek segítenek a fogyatékossággal élő egyháztagoknak és családjaiknak vigaszra lelni Jézus Krisztus evangéliumában;

• olyan egyházi anyagok felsorolását, amelyet fogyatékossággal élő egyháztagok számára elérhető formában állnak rendelkezésre (lásd még store.ChurchofJesusChrist.org).

Kérdések a következő címre küldhetők:

Fogyatékossággal élő egyháztagok

50 East North Temple Street

Salt Lake City, UT 84150-0024 USA

Telefonszám: [phone] vagy [phone], 2-2477-as mellék

Ímél: [e-mail]

38.8.28

Szolgálattétel bűncselekmény és szabadságvesztés által érintett egyháztagok számára

Az egyházi vezetőket arra buzdítjuk, hogy kövessék a Szabadító példáját, amint reményt, megértést és szeretetet kínál a bűncselekményben érintetteknek, valamint a bebörtönzötteknek (lásd Máté 25:34–36, 40).

A cövekelnökök irányítják a börtönben végzett szolgálattételi erőfeszítéseket. Ezen erőfeszítések közé tartozik azon felnőttek és fiatalok támogatása, akik őrizetben vannak, illetve akik nemrég szabadultak a börtönből vagy a fegyházból. Ez a munka magában foglalja a bebörtönzött szülővel vagy szerettekkel rendelkező családokról és gyermekekről való gondoskodást is.

Azok a vezetők, akiknek börtön vagy fegyház található az egységük határain belül, tegyenek lépéseket a szolgálattételi lehetőségek és szükségletek megismerése érdekében. Forrásanyagokért és irányelvekért a vezetők felvehetik a kapcsolatot az egyház Börtönszolgálati Részlegével:

Ímél: [e-mail]

Telefonszám: [phone] vagy [phone], 2-2644-es mellék

38.8.29

Más vallások

Sok lélekemelő, nemes és a legmélyebb tiszteletre méltó dolog található számos más vallásban. A misszionáriusok és az egyháztagok legyenek tapintatosak és tiszteletteljesek mások hitével és hagyományaival szemben. Azt is el kell kerülniük, hogy megsértsenek bárkit.

Azok a cövek- és misszióelnökök, akiknek kérdéseik vannak más vallásokkal való kapcsolatról, vegyék fel a kapcsolatot a Területi Elnökséggel. Egyéb helyi vezetők, akiknek ilyen kérdései vannak, vegyék fel a kapcsolatot a cövek- vagy misszióelnökkel.

38.8.30

Politikai és állampolgári tevékenység

Az egyháztagokat arra buzdítjuk, hogy vegyenek részt politikai és kormányzati ügyekben. Sok országban idetartozhatnak a következők:

• szavazás;

• csatlakozás egy politikai párthoz, illetve tevékenység abban;

• pénzügyi támogatás biztosítása;

• kommunikáció párttisztviselőkkel és jelöltekkel;

• békés, jogszerű tüntetéseken való részvétel;

• kormányzati és önkormányzati szintű választott, illetve kinevezett hivatalok betöltése.

Az egyháztagokat arra is buzdítjuk, hogy vállaljanak szerepet érdemes ügyekben, amelyek élhetőbbé és családbarátabbá teszik a közösségüket.

A helyi törvényekkel összhangban az egyháztagokat arra buzdítjuk, hogy regisztráljanak szavazásra, valamint alaposan tanulmányozzák az ügyeket és a jelölteket. Az evangéliummal összeegyeztethető tantételek számos politikai pártban fellelhetők. Az utolsó napi szentek különleges kötelezettsége, hogy olyan vezetőket keressenek és támogassanak, akik becsületesek, jók és bölcsek (lásd Tan és szövetségek 98:10).

Az egyház semleges, ami a politikai pártokat, politikai programokat és politikai tisztségre jelölt személyeket illeti. Az egyház nem áll egyetlen politikai párt vagy jelölt mellett sem. Abban sem ad tanácsot a tagjainak, hogy miként szavazzanak.

Kivételes esetekben, amikor erkölcsi kérdésekről vagy az egyház gyakorlatáról van szó, megtörténhet, hogy az egyház politikai ügyekben is állást foglal. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy az egyház politikai eszmecserében vesz részt a nézetei képviselete érdekében. Kizárólag az Első Elnökség hagyhatja jóvá a következőket:

• az egyház erkölcsi kérdésekben elfoglalt álláspontjának a kifejtése;

• az egyház elkötelezése bizonyos törvények támogatása vagy ellenzése mellett;

• az egyház jogi ügyekkel kapcsolatos nézőpontjának a megosztása.

A helyi egyházi vezetők ne szervezzenek egyháztagokat politikai ügyekben való részvételre! A vezetők ne kíséreljék meg befolyásolni azt sem, hogy az egyháztagok miként vesznek részt ilyen ügyekben!

A választás vagy kinevezés útján betöltendő közhivatalra pályázó egyháztagok ne sugallják azt, hogy az egyház vagy a vezetői támogatják őket! Az egyházi vezetők és az egyháztagok kerüljenek továbbá bármi olyan állásfoglalást vagy magatartást, melyet politikai pártok, programok, szakpolitikák vagy jelöltek egyházi támogatásaként lehet értelmezni.

Még amikor politikai ügyben állást is foglal, az egyház akkor sem kéri a választott tisztségviselőket arra, hogy egy bizonyos módon szavazzanak vagy egy bizonyos álláspontot képviseljenek. Azon választott tisztségviselők, akik az egyház tagjai, saját maguk hozzák meg a döntéseiket. Ezen tisztségviselők nem feltétlenül értenek egyet egymással vagy az egyház valamely nyilvánosan megfogalmazott álláspontjával. Nem az egyház nevében szólnak.

A politikai döntések és hovatartozás ne legyen téma semmilyen tanításban vagy kampányolásban egyházi környezetben! A vezetők biztosítják azt, hogy az egyházi gyűlések és tevékenységek a Szabadítóra és az Ő evangéliumára összpontosítanak.

Az egyháztagok ne ítéljék meg egymást politikai ügyek kapcsán! A hithű utolsó napi szentek különböző politikai pártokhoz tartozhatnak, és különböző jelöltekre szavazhatnak. Mindenkinek éreznie kell, hogy szívesen látják egyházi környezetben.

Egyházi feljegyzések, név- és címjegyzékek és hasonló anyagok nem használhatóak politikai célokra.

Egyházi létesítmények nem használhatóak politikai célokra. Használhatóak viszont a létesítmények szavazásra vagy szavazói regisztrációra, ahol erre nincs más észszerű lehetőség (lásd 35.5.6.3).

38.8.31

Egyháztagok adatainak bizalmas kezelése

Az egyház vezetői kötelesek megvédeni az egyháztagok bizalmas adatait. Egyházi feljegyzések, név- és címjegyzékek és hasonló anyagok nem használhatók személyes, kereskedelmi vagy politikai célokra (lásd még 38.8.13).

Az egyházközségi és cöveki vezetők ne tároljanak vagy osszanak meg bizalmas egyházi adatokat az egyház által biztosított alkalmazásokon, rendszereken vagy internetes szolgáltatásokon kívül! Bizalmas egyházi adatok közé tartoznak egy személy következő adatai:

• tagsági státusza;

• fizikai szükségletei;

• egyéb, nyilvánosan nem elérhető személyes adatai.

Az egyénektől vagy hivatalos szervektől érkező, az adatvédelmi törvényekre vonatkozó kapcsolatfelvételt haladéktalanul irányítsák az Egyházi Adatvédelmi Hivatalhoz.

Ímél: [e-mail].

Az egyházközségi és cöveki vezetők ne válaszoljanak ezekre a kérésekre!

Az egyház adatvédelmi nyilatkozatáért lásd Adatvédelmi nyilatkozat a ChurchofJesusChrist.org oldalon. Az egyháztagok megkérhetik a cöveki vagy egyházközségi vezetőket is, hogy segítsenek nekik hozzáférni az eljárásrendhez.

38.8.32

Egyénileg kiadott írásművek

Az egyháztagok ne kérjenek meg általános felhatalmazottakat, általános tisztségviselőket vagy területi hetveneseket arra, hogy legyenek szerzőtársak, vagy lássanak el ajánlással egyházi könyveket vagy más egyházi írásműveket.

38.8.33

Általános felhatalmazottak, általános tisztségviselők és területi hetvenesek beszédeinek a rögzítése, átírása vagy internetes közvetítése

Az egyháztagok ne rögzítsék, írják át vagy közvetítsék általános felhatalmazottak, általános tisztségviselők és területi hetvenesek beszédeit. Bizonyos gyűlések azonban, ahol ezek a vezetők beszélnek, közvetíthetők a püspök vagy a cövekelnök irányítása alatt. Tudnivalókért lásd 29.7.

Az egyháztagok otthoni berendezéssel személyes, nem kereskedelmi használatra felvehetik az általános konferenciák közvetítéseit.

38.8.34

Az egyházra és a tagjaira való utalás

Az egyház nevét kinyilatkoztatásban kapta meg Joseph Smith próféta 1838-ban: „Mert nevezzétek így egyházamat az utolsó napokban, méghozzá Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának” (Tan és szövetségek 115:4). Az egyházra és a tagjaira az alábbiakban vázolt módokon történő utalás nevesíti a kapcsolatot Jézus Krisztus és az Ő egyháza tagjai között.

Az egyházra tett utalás, amikor csak lehetséges, tartalmazza a teljes nevét! A teljes névre történő kezdeti utalást követően, amennyiben rövidített hivatkozásra van szükség, a következő kifejezések pontosak és javasoltak:

• az egyház;

• Jézus Krisztus egyháza;

• Jézus Krisztus visszaállított egyháza.

Az egyháztagokra való utalásnál a következő kifejezések szabatosak és ajánlottak:

• Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjai;

• Utolsó napi szentek (ezt az elnevezést maga az Úr adta az Ő szövetséges népének az utolsó napokban);

• Jézus Krisztus egyháza tagjai.

Az egyháztagokra utaló egyéb kifejezések – mint a „mormonok” vagy az „UNSZ” – nem javasoltak.

A mormon kifejezést helyesen használják olyan tulajdonnevekben, mint a Mormon könyve. Helyesen használják melléknévként is olyan történelmi kifejezésekben, mint a Mormon Útvonal.

A mormonizmus kifejezés nem megfelelő és használata nem javasolt. Amikor az egyházra egyedileg jellemző tan, kultúra, valamint életvitel összességére utalunk, akkor a „Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma” a szabatos és előnyben részesített kifejezés.

38.8.35

Menekültek

Sokan menekülnek el otthonaikból erőszak, háború, vallási üldöztetés és életveszélyes helyzetek elől. A szükséget látókról való gondoskodásra irányuló felelősségük részeként (lásd Móziás 4:26) az egyháztagok idejüket, tehetségeiket és barátságukat felajánlva fogadják a menekülteket a közösségük tagjaiként. Lásd Máté 25:35; ChurchofJesusChrist.org/refugees.

38.8.36

Egyházi pénzügyi támogatás kérvényezése

Az egyház kidolgozott programjai nyújtanak pénzügyi segítséget a rászorulók, valamint a helyénvaló ügyek számára.

A rászoruló egyháztagoknak biztosított egyházi segítséget a püspökök nyújtják (lásd 22.3.2). A püspökök a lefektetett tantételeket és eljárásrendeket követve segítenek biztosítani az egyházi pénzalapok helyénvaló felhasználását (lásd 22.4 és 22.5).

A rászoruló egyháztagokat arra buzdítják, hogy beszéljenek a püspökükkel ahelyett, hogy felveszik a kapcsolatot az egyház központjával, vagy pénzt kérnek más egyházi vezetőktől vagy egyháztagoktól. A püspök valószínűleg az elderek kvóruma vagy a Segítőegylet vezetőit fogja megkérni, hogy segítsenek felmérni a szükségleteket.

38.8.37

Kutatások az egyházban

Az egyházi kutatás rendeltetése megbízható adatok összegyűjtése az általános egyházi vezetők mérlegeléseinek a támogatására. Az Egyeztetési Kutatási Részleg (EKR) az egyház egyetlen felhatalmazott kutatási ügynöksége. Az EKR külsős ügynökségekkel is szerződhet kutatás elvégzésére.

Amikor az egyház által felhatalmazott kutatók felveszik a kapcsolatot az egyháztagokkal vagy a vezetőkkel, megadják az EKR-alkalmazott elérhetőségét. Ez az alkalmazott tud választ adni a kutatással kapcsolatos kérdésekre.

Az EKR törekszik a kutatásban résztvevők kilétének és válaszainak a védelmére. Az egyének bármikor megtagadhatják a részvételt. Dönthetnek úgy is, hogy nem válaszolnak meg egy kérdést, vagy akár egyetlen kérdést sem.

A szülőknek vagy gondviselőknek beleegyezést kell adniuk, mielőtt a 18 év alatti gyermekeket felkérnék a tanulmányban való részvételre.

A helyi vezetők ne hagyjanak jóvá semmilyen, az egyházzal kapcsolatos kutatást, beleértve ebbe azt is, hogy az egyháztagokat kutatási alanyként használják!

Az EKR minden adatvédelmi törvényt betart. A helyi vezetők is tartsák be ezeket a törvényeket, és ne adják át az egyháztagok személyes adatait meghatalmazással nem rendelkező kutatóknak és kutatási ügynökségeknek.

Vannak olyan kutatások, amelyekhez az egyházi gyűléseken való adatgyűjtésre van szükség. Ez különösen akkor igaz, ha a gyűlés áll a tanulmány középpontjában. Ilyen esetekben az EKR a helyi vezetőkkel együttműködve biztosítja, hogy a kutatók jelenléte ne vonja el a résztvevők figyelmét a gyűlésekről.

Bármilyen kutatási kérelem ellenőrzéséhez vedd fel a kapcsolatot az Egyeztetési Kutatási Részleggel:

Telefonszám: [phone] vagy [phone], 2-2727-es mellék

Ímél: [e-mail]

38.8.38

Az evangélium megosztására vonatkozó helyi korlátozások tiszteletben tartása

Az egyház azon munkálkodik, hogy eleget tegyen Jézus Krisztus parancsolatának az evangélium eljuttatására az egész világba (lásd Máté 28:19). A misszionáriusok csak olyan országokban szolgálnak, ahol a helyi kormányzatok hivatalosan elismerik és szívesen látják őket.

Az egyház és a tagjai a misszionáriusi erőfeszítéseket érintő minden törvényt és követelményt tiszteletben tartanak. Például a világ egyes részein a misszionáriusokat csak emberbaráti vagy más különleges misszióra küldik. Ezek a misszionáriusok nem térítenek. Az egyház bizonyos országokba nem küld misszionáriusokat.

38.8.39

Biztonság az egyházi jólléti és önellátási létesítményekben

Sok egyházi jólléti és önellátási létesítménynek olyan berendezései és gépei vannak, melyek sérülést okozhatnak, ha azokat nem megfelelően használják. A megbízott cövekelnökök (illetve az általuk kijelölt személyek), valamint ezen létesítmények igazgatói biztosítsák az alkalmazottak és az önkéntesek biztonságát.

A dolgozók rendszeresen részesüljenek munkavédelmi oktatásban. A munkakörnyezetet rendszeresen ellenőrizzék. Hárítsák el az egészségügyi és biztonsági veszélyeket. Mindig biztosítsanak kellő felügyeletet annak a biztosítására, hogy a dolgozók követik az előírásokat, megfelelően használják a szerszámokat és a berendezéseket, és kerülik a veszélyes magatartást.

Rendes körülmények között az e létesítményekben dolgozók legyenek legalább 16 évesek. A gépkezelők legyenek érettek, megfelelően képzettek és tapasztaltak a használatában. Motoros gépeket csak felnőttek üzemeltethetnek.

Baleset esetén az üzemeltetési vezető jelenti azt a következő szervnek:

• Jólléti és Önellátási Szolgáltatások: [phone] vagy [phone], 2-3001-es mellék.

• Kockázatkezelő Részleg az egyház központjában (elérhetőségekért lásd 20.7.6.3).

38.8.40

Szentírások

38.8.40.1

A Szent Biblia kiadásai

Az egyház megkeresi a Biblia azon kiadásait, amelyek a leginkább összhangban állnak az Úrnak a Mormon könyvében és az újkori kinyilatkoztatásban található tanával (lásd Hittételek 1:8). Ezt követően az egyháztagok által beszélt számos nyelv esetében kiválasztásra kerül a Biblia egy előnyben részesített kiadása.

Néhány nyelven az egyház saját kiadású Bibliát jelentet meg. Az egyházi kiadások szabványos bibliai szövegeken alapulnak. Íme néhány példa:

• A Jakab király-féle változat angolul.

• A Reina-Valera (2009) spanyolul.

• Az Almeida (2015) portugál nyelven.

A Biblia egyházi kiadásai lábjegyzeteket, tárgymutatókat és egyéb tanulmányi segédleteket tartalmaznak.

Amikor lehetséges, az egyháztagok az egyházi osztályokban és gyűléseken használják a Biblia előnyben részesített vagy egyház által kiadott változatait. Ez segíti a beszélgetés érthetőségének fenntartását és a tan következetes értelmezését. A Biblia más kiadásai hasznosak lehetnek a személyes vagy tudományos tanulmányozás során.

38.8.40.2

Szentírás-fordítás

Az Úr arra utasította prófétáit és apostolait, hogy biztonságban őrizzék meg a szentírásokat (lásd Tan és szövetségek 42:56). Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma Tanácsa szorosan felügyeli az egyházi szentírások fordítását. A jóváhagyott folyamatok használata segít biztosítani a tanbéli pontosságot, és megőrizni a szöveg eredetére vonatkozó bizonyítékokat.

A Területi Elnökségek nyújtanak be hivatalos kérvényt a szentírások új fordítására az Egyházi Egyeztetési Osztálynak.

38.8.40.3

Modern nyelvezetű szentírások

Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma Tanácsa nem engedélyezte a szentírások szövegének a modern vagy hétköznapi nyelvre történő fordítására, illetve átírására irányuló erőfeszítéseket. Ez a tanács nem vonatkozik a gyermekeknek szánt egyházi kiadványokra.

38.8.40.4

Hozzáférés a szentírásokhoz

A szentírások – köztük a Biblia előnyben részesített kiadásainak – nyomtatott példányai rendelkezésre állnak az Egyházi Elosztási Szolgáltatásoknál. A Biblia előnyben részesített kiadásai elérhetőek lehetnek a helyi könyvesboltokban, az interneten, illetve mobilalkalmazásokban is. Az egyházi kiadások és néhány előnyben részesített kiadás elektronikus szövege és hangfelvétele elérhető az Evangéliumi könyvtár-alkalmazásban és a scriptures.ChurchofJesusChrist.org honlapon. Ezek a forrásanyagok szentíráslistákat is tartalmaznak a különböző nyelven elérhető szentírásokról.

38.8.41

Tájékozódás megbízható forrásokból

A mai világban az információ könnyen hozzáférhető és megosztható. Ez nagyszerű áldás lehet azoknak, akik szeretnék képezni magukat és tájékozódni. Számos információforrás ugyanakkor nem megbízható és nem építő. Bizonyos források indulatot, viszálykodást, félelmet vagy alaptalan összeesküvés-elméleteket igyekeznek gerjeszteni (lásd 3 Nefi 11:30; Móziás 2:32). Éppen ezért fontos, hogy az egyház tagjai bölcsek legyenek az igazság keresése során.

Az egyház tagjai kizárólag hiteles, megbízható és tényszerű információforrásokat keressenek és osszanak meg. Kerüljék a spekulatív vagy szóbeszéden alapuló forrásokat. A Szentlélek iránymutatása az alapos tanulmányozás mellett segíthet az egyháztagoknak különbséget tenni az igazság és a tévedés között (lásd Tan és szövetségek 11:12; 45:57). A tant és az egyházi eljárásrendeket illetően a hiteles források a szentírások, az élő próféták tanításai, valamint az Általános kézikönyv.

38.8.42

Szemináriumok és hasonló összejövetelek

Az egyház óva inti tagjait az olyan szemináriumoktól és hasonló összejövetelektől, melyek előadásai:

• becsmérelnek, gúnyolnak, vagy egyéb nem megfelelő módon kezelnek szent dolgokat;

• kárt okozhatnak az egyháznak, árthatnak a küldetésének, illetve veszélyeztethetik a tagjai vagy vezetői jóllétét.

Az egyháztagok ne engedjék meg, hogy az egyházban betöltött tisztségüket vagy helyzetüket ilyen összejövetelek támogatására használják!

További tudnivalókért lásd 35.5, 38.6.12 és 38.7.8. Lásd még Jákób 6:12.

38.8.43

Kórházban és gondozóotthonban tartózkodó egyháztagok támogatása

A vezetők támogatást nyújtanak az egységükön belül található kórházakban és gondozóközpontokban lévő egyháztagoknak. Betartják a létesítmények által meghatározott irányelveket.

E létesítményekben lévő egyháztagok úrvacsorai szolgálatával kapcsolatos tudnivalókért lásd 18.9.1. Tudnivalókért egyházközség vagy gyülekezet létrehozására vonatkozóan lásd 37.6.

38.8.44

Adóköteles tevékenységek

Az egyházközségi és cöveki vezetők meggyőződnek róla, hogy az egyház helyi tevékenységei nem kockáztatják az egyház adómentes státuszát. Irányelvekért lásd 34.8.1.

38.8.45

Adók

Az egyháztagok engedelmeskedjenek azon nemzet adótörvényeinek, ahol élnek (lásd Hittételek 1:12; Tan és szövetségek 134:5). Azon egyháztagok, akik nem értenek egyet az adótörvényekkel, az országuk törvényes keretein belül kifogásolhatják azokat.

Az egyháztagok összeütközésbe kerülnek a törvénnyel és az egyház tanításaival is, ha:

• Szándékosan elmulasztják vagy nem hajlandóak kifizetni a szükséges adókat.

• Felületes jogi érvekkel igyekeznek igazolni az adófizetés elkerülését.

• Megtagadják, hogy eleget tegyenek valamely adóügyi eljárásban hozott végső ítéletnek, amely adófizetést követel meg tőlük.

Előfordulhat, hogy ezen egyháztagok nem jogosultak templomi ajánlásra. Ne hívják el őket vezetői tisztségekbe az egyházban.

Kötelező egyháztagsági tanácsot tartani, ha egy egyháztagot bűnösnek találnak az adótörvények megszegésének bűntettében (lásd 32.6.1.5).

38.8.46

Utazással kapcsolatos eljárásrendek

Férfi és nő ne utazzon kettesben egyházi tevékenységekre, gyűlésekre vagy egyéb feladatok ellátására, kivéve ha egymás házastársai vagy mindketten egyedülállók! Egyéb utazási eljárásrendekért lásd 20.7.7.

38.9

Katonasági kapcsolatok és kápláni szolgáltatások

A cövekelnökök és a püspökök segítenek elérhetővé tenni az egyházban való részvétel áldásait a katonai szolgálatot teljesítő egyháztagok számára. Az egyház katonasági kapcsolatok és kápláni szolgáltatások programja a következőkből áll:

• cövekektől és egyházközségektől érkező támogatás;

• katonai szolgálatba lépő egyháztagok egyházi eligazítása;

• egyházközségek, gyülekezetek, illetve szolgálatot teljesítő utolsó napi szent egyháztagok csoportjainak a létrehozása;

• utolsó napi szent katonai káplánok ajánlása és támogatása;

• tudnivalók az alsóruha viseléséről a katonaságban;

• támogatás az egyes katonai objektumokhoz kijelölt idős misszionárius házaspárok részéről.

38.9.1

Katonasági kapcsolatok cöveki vezetősége

Amennyiben egy cövek területén katonai objektumok vannak vagy katonai szolgálatot teljesítő egyháztagok élnek, a cövekelnökség felel az e szakaszban felvázolt feladatokért. Ha az objektumok nem cöveki, hanem missziói területen találhatóak, akkor a misszióelnök tesz eleget ezeknek a feladatoknak.

A katonai szolgálat előtti egyházi eligazítást a cövekben a cövekelnökség egyik tagja felügyeli. Meggyőződik róla, hogy minden katonai szolgálatba lépő egyháztagnak felajánlják az eligazítást. Az eligazítás összehangolását végezheti a cöveki végrehajtótitkár. (Lásd 38.9.3.)

38.9.1.1

Egyházi gyűlések katonai objektumokban

Amennyiben katonai objektumban egyházi gyűléseket tartanak, ott annak a cöveknek az elnöke, amelyben a katonai objektum található, a katonai személyzet és családjaik számára megszervezi a következők egyikét (lásd 38.9.4):

• egyházközség püspökséggel (ha az Első Elnökség jóváhagyja);

• gyülekezet gyülekezeti elnökséggel;

• szolgálatot teljesítő egyháztagok csoportja, szolgálatot teljesítő egyháztagok csoportvezetőjével és segédeivel.

A cövekelnök hívja el, választja el és felügyeli ezen egységek vezetőit. E vezetők kapcsolattartási adatait átadja az egyház Katonasági Kapcsolatok és Kápláni Szolgáltatások Részlegének. Minden szolgálatot teljesítő egyháztagok csoportjának kijelölhet egy támogató egyházközséget.

A cövekelnök a Katonasági Kapcsolatok és Kápláni Szolgáltatások Részlegével együttműködve minden egyes püspöknek, gyülekezeti elnöknek vagy csoportvezetőnek megbízólevelet biztosít. E levél vázolja a feladatait, valamint hatalmazza fel arra, hogy elnököljön az adott egyházi egység felett, és vezesse a gyűléseit. A levél egy példányát adják át a létesítmény káplánjának.

Az Amerikai Egyesült Államok hadserege megköveteli, hogy a káplán adminisztratív felügyeletet biztosítson a katonai bázison tartott minden vallási összejövetel vonatkozásában. Ha van az objektumon utolsó napi szent káplán, akkor rendes körülmények között ő biztosítja ezt a felügyeletet az ott gyűlésező egyházi egység vonatkozásában. A káplán csak akkor elnököl hódolati gyűléseken, ha ő a püspök, gyülekezeti elnök vagy csoportvezető. Azonban elvárt, hogy részt vegyen ezeken.

A cövekelnökség egyik tagja egyeztet a cövekben található katonai bázisok mindegyikének rangidős káplánjával. Gondokodik arról, hogy azon egyházközségek püspökei, amelyek határai magukban foglalják a katonai objektumot, ugyanezt tegyék. Ezek a vezetők tájékoztatják a káplánt az egyházközség gyűléseinek a rendjéről, a gyűlések helyszínéről, valamint a kapcsolattartó személyről. A káplán ennek megfelelően tájékoztathatja a bázison lévő egyháztagokat.

38.9.1.2

Utolsó napi szent káplánok cövekekben

A cövekelnök évente interjút tart minden egyes utolsó napi szent káplánnal, aki a cövekben él. Ő méri fel a káplán jóllétét és érdemességét a szolgálatra. A cövekelnök emellett évente külön interjút tart minden egyes káplán házastársával.

A káplánok és a házastársaik rendelkezzenek egyházközségi vagy cöveki elhívással. A melkisédeki papságot viselő káplán szolgálhat vezetőségi elhívásokban, például a főtanácsban, illetve elnökölhet egy katonai egyházközség, gyülekezet vagy szolgálatot teljesítő egyháztagok csoportja felett. Ez az elhívás azonban nem ütközhet a katonai kötelességeivel.

A káplánok a következő módokon segíthetnek a cövekelnöknek:

• Jelentést tesznek a katonai bázisokon gyűlésező egyházi egységekről a cövektanács gyűlésein. Ezek a jelentések tartalmazzák az új és visszatérő egyháztagokkal kapcsolatos adatokat.

• Összekötőként szolgálnak a katonai vezetők és a cövekelnök között.

• Segítenek a cövekelnöknek olyan egyháztagok beazonosításában, akiket elhívhat a szolgálatot teljesítő egyháztagok csoportjai vezetőinek.

• Segédkeznek az új és visszatérő egyháztagok megerősítésére irányuló erőfeszítésekben a katonaságnál.

• Segítenek felkészíteni a katonaságnál lévő egyháztagokat arra, hogy szent szertartásokban részesüljenek és megtartsák a szövetségeiket.

38.9.2

Katonasági kapcsolatok egyházközségi vezetősége

Bevonulásuk előtt a püspökség egyik tagja találkozik az egyházközség katonai szolgálatra jelentkező tagjaival. Meggyőződik róla, hogy lehetőségük van részt venni a katonai szolgálat előtti egyházi eligazításon (lásd 38.9.3).

A katonaságba belépő egyháztag tagsági feljegyzésével kapcsolatos tudnivalókért lásd 33.6.9. Néhány egyháztagot távoli vagy elszigetelt helyre küldenek, vagy háborús övezetbe vezényelnek. Ezekben az esetekben a püspök a tagsági feljegyzésekkel kapcsolatos útmutatásért felveszi a kapcsolatot az egyház Katonasági Kapcsolatok és Kápláni Szolgáltatások Részlegével (lásd 38.9.10).

Az otthoni egyházközségben lévő vezetők rendszeresen váltsanak levelet minden olyan egyházközségi taggal, aki valahol máshol katonai szolgálatot teljesít.

A püspök egyeztet az egyházközségben lévő minden egyes katonai bázis rangidős káplánjával.

38.9.3

Katonai szolgálat előtti egyházi eligazítás

A katonai szolgálat előtti egyházi eligazítás segít a katonai szolgálatba lépő egyháztagoknak megtudni, mit várhatnak el a katonaságnál az egyházi gyűlések és tevékenységek terén. Az eligazítás cövek- vagy egyházközségi szinten is megtartható.

A cövekelnökség vagy a püspökség egyik tagja az eligazítás megtartására elhív egy katonai szolgálat előtti oktatót. Az oktatónak lehetőleg legyen nemrég szerzett katonai tapasztalata. Ha nem áll rendelkezésre képzett oktató, akkor a cövekelnök vagy a püspök útmutatásért felveszi a kapcsolatot a Katonasági Kapcsolatok és Kápláni Szolgáltatások Részlegével.

További tudnivalókért lásd Pre–Military Service Church Orientation a ChurchofJesusChrist.org oldalon.

38.9.4

Egyházi egységek szolgálatot teljesítő egyháztagoknak

A katonai szolgálatot teljesítő egyháztagok rendes körülmények között a katonai bázisukon vagy a közelében lévő egyházközségbe járnak. Az alábbi körülmények között azonban a cövek- vagy misszióelnök egyházközséget, gyülekezetet vagy szolgálatot teljesítő egyháztagok csoportját szervezhet az objektum katonai személyzetének és családjuknak:

• Nincs egyházközség a katonai bázistól észszerű távolságon belül.

• A katonai személyzet nem érti a helyi egyházközségben beszélt nyelvet.

• A katonai személyzet a kiképzés követelményei vagy más megszorítások miatt nem hagyhatja el a katonai bázist.

• Az egyháztagok katonai egysége olyan helyen van vagy kerül majd bevetésre, ahol az alábbiak valamelyike fennáll:

  • az egyház nincs megszervezve;

  • a helyi egyházi egység nem tudja fogadni az egyháztagokat, mert más a nyelvük;

  • a helyi gyűléseken való részvétel nem kivitelezhető.

• Az egyháztagok tartalékosok vagy a nemzeti gárda tagjai, és hétvégi gyakorlatozáson vagy éves kiképzésen vesznek részt.

Egyházközségeket és gyülekezeteket katonai objektumon a 37. fejezetben felvázolt eljárásokkal hoznak létre.

Egyházközségeket és gyülekezeteket általában azért hoznak létre, hogy mind a katonaságban szolgáló egyháztagokat, mind pedig a családjaikat támogassák. Egyházközség vagy gyülekezet létrehozható a családtagjaik nélkül szolgáló egyháztag katonák számára. Ilyen egységek alap- vagy emelt szintű kiképzésen részt vevő egyháztagok, illetve távoli megbízással rendelkező egyháztagok számára is létrehozhatók. A katonaság általában nem engedi meg a katonasághoz nem tartozó egyháztagoknak, hogy az objektum létesítményeit használó egyházközséghez vagy gyülekezethez tartozzanak.

Ha az egyháztagok száma, illetve egyéb körülmények nem teszik szükségessé egyházközség vagy gyülekezet létrehozását a katonai bázison, akkor a cövek- vagy misszióelnök létrehozhat egy szolgálatot teljesítő egyháztagok csoportját. A szolgálatot teljesítő egyháztagok csoportja olyan kis egyházi egység, amely egyházi gyűléseket tart, és odafigyel a tagjaira. A csoportvezetőnek nincsenek papsági kulcsai. Emiatt nincs felhatalmazva tized és felajánlások átvételére, komoly bűnökkel kapcsolatos tanácsadásra, tagsági kiváltságok korlátozására, illetve egyéb kulcsokat megkövetelő feladatok elvégzésére (lásd 37.7). Szolgálatot teljesítő egyháztagok csoportjaival kapcsolatos tudnivalókért lásd Service Member Groups and Responsibilities of Group Leaders [Szolgálatot teljesítő egyháztagok csoportjai és a csoportvezetők felelősségei] a ChurchofJesusChrist.org honlapon.

Ha katonai bázison hoznak létre egyházi egységet, akkor az egység vezetője egyeztet a bázis rangidős káplánjával a gyűlések időpontjának és a bázis létesítményei használatának a megszervezéséről. Amennyiben az objektumon nincs kijelölt káplán, a cövekelnök a létesítmény parancsnokával tanácskozik.

38.9.5

Csoportvezetők félreeső területeken vagy háborús övezetekben

Szolgálatot teljesítő egyháztagok csoportjának a vezetőit rendes körülmények között cövek- vagy misszióelnökök hívják el és választják el. Ez azonban bizonyos távoli helyeken vagy háborús övezetekben nem lehetséges. Mivel a csoportvezető az elhívásával nem kap papsági kulcsokat, ezért megengedhető, hogy kijelölésére elválasztás nélkül kerüljön sor. A helyszínért felelős papsági vezető kijelölhet egy érdemes melkisédekipapság-viselőt, hogy csoportvezetőként szolgáljon. Először a püspökével és a cövekelnökével egyeztetve ellenőrzi a férfi érdemességét. Ha van az adott területen utolsó napi szent káplán, akkor a papsági vezető felhatalmazhatja őt csoportvezető elhívására és elválasztására.

Elszigetelt helyeken szolgálatot teljesítő egyháztagok csoportjának a vezetői felvehetik a kapcsolatot az egyház Katonasági Kapcsolatok és Kápláni Szolgáltatások Részlegével (lásd 38.9.10), hogy egyházi felszereléseket és anyagokat kaphassanak.

Olykor a bevetésen lévő egyháztag elszigetelődik a többi egyháztagtól. Ha a szolgálatot teljesítő egyháztag melkisédekipapság-viselő, vagy pap az ároni papságban, akkor a püspöke felhatalmazhatja őt arra, hogy szolgáljon az úrvacsorával és vegyen abból. Ha egynél több egyháztag tartózkodik a bevetés helyszínén, akkor hívjanak el egy csoportvezetőt.

Az egyház Katonasági Kapcsolatok és Kápláni Szolgáltatások Részlegét értesítsék a csoportvezető elhívásáról. Kiküldenek neki egy megbízólevelet (lásd 38.9.1.1).

38.9.6

Misszionáriusi szolgálat és katonai kötelezettségek

Olyan országokban, ahol kötelező a katonai szolgálat, az egyháztagoknak általában be kell fejezniük a katonai szolgálatukat, mielőtt missziót szolgálhatnának. Egyes országok engedélyezik a kötelező katonai szolgálat halasztását a misszionáriusi szolgálat utánig. A cövekelnökök és a püspökök ismerjék meg az országuk követelményeit, hogy megfelelő tanácsot tudjanak adni az egyháztagoknak. A tartalékosi, illetve a nemzeti gárda állományában szolgáló egyháztagok az alapkiképzés és a további kiképzés befejezése után valószínűleg már szolgálhatnak missziót.

További tudnivalókért lásd Missionary Service and Military Obligations [Misszionáriusi szolgálat és katonai kötelezettségek] a ChurchofJesusChrist.org oldalon.

38.9.7

Utolsó napi szent káplánok

Az egyház Katonasági Kapcsolatok és Kápláni Szolgáltatások Részlege központilag ad ajánljást a különböző állami és nem állami keretek között káplánként szolgáló férfiaknak és nőknek. E keretek lehetnek a következők:

• katonaság,

• kórházak,

• hospice-szervezetek,

• börtönök,

• javítóintézetek,

• rendőrség és tűzoltóság,

• határőrség,

• polgári és veterán szervezetek,

• főiskolák és egyetemek.

Minden szervezet saját tanulmányi és szolgálattételi követelményeket állít fel a káplánok számára. A legtöbb szervezet egyházi ajánlást követel meg, mielőtt valaki utolsó napi szent káplánként szolgálhat. Az egyház Katonasági Kapcsolatok és Kápláni Szolgáltatások Részlege minden utolsó napi szent káplán számára ajánlást biztosít. A püspököktől és a cövekelnököktől kapott ajánlólevelek nem elegendőek, ezért ilyeneket ne adjanak ki.

Utolsó napi szent káplánok:

• Mindenféle felekezetű embereket szolgálnak, beleértve ebbe az utolsó napi szenteket is.

• Meggyőződnek arról, hogy az egyéneknek biztosított a vallásszabadság.

• Segítenek az általuk szolgáltak vallásos szükségleteinek a támogatásában vagy kielégítésében.

További tudnivalókért lásd Latter-day Saint Chaplains [Utolsó napi szent káplánok] a ChurchofJesusChrist.org oldalon.

38.9.8

Az alsóruha viselése a hadseregben

Lásd 38.5.6.

38.9.9

Idős misszionárius házaspárok

Nyugalmazott katonák a házastársukkal elhívást kaphatnak, hogy katonasági kapcsolati misszionáriusként szolgáljanak meghatározott katonai bázisokon. Segítenek a helyi papsági vezetőknek az új és visszatérő egyháztagok megerősítésében. Támogatást nyújtanak a bevetésen lévő katonák családjai számára is a távollét időszakai során.

38.9.10

További tudnivalók

Szolgálatot teljesítő egyháztagok tagsági feljegyzéseire vonatkozó tudnivalókért lásd 33.6.9.

Szolgálatot teljesítő egyháztagok pátriárkai áldására vonatkozó tudnivalókért lásd 38.2.10.3.

Elszigetelt területeken szolgálatot teljesítő egyháztagok elrendelésére vonatkozó tudnivalókért lásd 38.2.9.6.

Elszigetelt területeken kiállítandó templomi ajánlásokra vonatkozó tudnivalókért lásd 26.3.2.

Ha az egyházi vezetőknek kérdéseik vannak a katonasági kapcsolatokkal összefüggésben, vegyék fel a kapcsolatot a következőkkel:

Katonasági Kapcsolatok és Kápláni Szolgáltatások Részleg

50 East North Temple Street, Room 2411

Salt Lake City, UT 84150-0024 USA

Telefonszám: 1-801-240-2286

Ímél: [e-mail]