22. Gondoskodás fizikai szükségletekről és az önellátás növelése
22. Gondoskodás fizikai szükségletekről és az önellátás növelése. Általános kézikönyv: Szolgálat Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában (2020).
22. Gondoskodás fizikai szükségletekről és az önellátás növelése. Általános kézikönyv.
Kép
dolgozó férfi
22.
Fizikai szükségletekről való gondoskodás és az önellátás erősítése
22.0
Bevezetés
Az egyház tagjai szövetséget kötnek arra, hogy viselik egymás terheit, együtt gyászolnak azokkal, akik gyászolnak, és megvigasztalják azokat, akik vigasztalásra szorulnak (lásd Móziás 18:8–9). A fizikai szükségletekkel rendelkezőkkel való törődés része Isten szabadító és felmagasztosító munkájának (lásd 1.2). E felelősség az egyház minden tagjára vonatkozik, miközben szolgálattételt nyújtanak egymásnak.
Az egyház tagjainak azt is tanácsolják, hogy szorgalmas munka és az Úr segítsége révén erősítsék saját önellátásukat. Az önellátás az a képesség, elkötelezettség és törekvés, hogy gondoskodunk saját magunk és a családunk lelki és fizikai szükségleteiről. Egyre önellátóbbá válva az egyháztagok sokkal inkább képesek lesznek szolgálni másokat.
EGYÉNI ÉS CSALÁDI ERŐFESZÍTÉSEK
22.1
Az önellátás növelése
Az Úr segítségével az egyháztagok a következő módokon erősítik az önellátást:
lelki, testi és érzelmi erőt fejlesztenek ki;
iskolázottságra és munkára tesznek szert;
javítják a fizikai felkészültségüket.
22.1.1
Lelki erő
A Szabadító azt tanította, hogy „számomra minden dolog lelki, és soha nem adtam nektek olyan törvényt, amely időleges lett volna” (Tan és szövetségek 29:34). Az egyháztagok a következők révén tesznek szert lelki erőre:
Krisztusba vetett hitet gyakorolnak;
imádkoznak;
böjtölnek;
tanulmányozzák a szentírásokat és az élő próféták szavait;
engedelmeskednek a parancsolatoknak;
részt vesznek az úrvacsorai gyűlésen és egyéb egyházi gyűléseken;
szolgálatot nyújtanak másoknak;
szent szertartásokban vesznek részt, és igyekeznek megtartani az ezekhez kapcsolódó szövetségeket.
Amikor az egyháztagok megteszik ezeket, iránymutatást kapnak a Szentlélektől arról, miként oldják meg gondjaikat, és nyújtsanak eredményes szolgálattételt másoknak.
22.1.2
Testi és érzelmi egészség
Mennyei Atyánk azt akarja, hogy a gyermekei testi és érzelmi erőre tegyenek szert. Ez a következőket foglalja magában:
Igyekeznek tápláló ételeket fogyasztani, rendszeresen edzeni, és eleget aludni.
Kerülik a káros vagy függőséget okozó anyagokat és magatartásformákat.
Jó tisztálkodási szokásokat gyakorolnak, valamint megfelelő orvosi ellátásban részesülnek.
Egészséges kapcsolatot alakítanak ki a családtagokkal és másokkal, valamint erősítik ezt a kapcsolatot.
Megtanulják, miként kezeljék a feszültséget.
Szükség esetén segítségért folyamodnak mentális vagy érzelmi kihívásaikban.
Kép
kocogó pár
22.1.3
Iskolázottság és munka
A Szabadító azt tanította hogy „Isten dicsősége az intelligencia” (Tan és szövetségek 93:36). Azt is tanította, hogy „törekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is” (Tan és szövetségek 88:118; lásd még 130:18). Az iskolázottság, illetve a szakmai képzés jobb munkához vezethet, melynek révén az egyháztagok képesek gondoskodni személyes és családi szükségleteikről.
A munkaképesség fejlesztése segít az egyháztagoknak hozzájárulni a családjuk, az egyház és a világ boldogulásához. Az egyháztagoknak azt tanácsolják, hogy dolgozzanak keményen, és legyenek becsületesek mindenben, amit tesznek.
22.1.4
Fizikai felkészültség
A szentírások azt tanítják, hogy fontos felkészültnek lenni (lásd Ezékiel 38:7; Tan és szövetségek 38:30). Az egyháztagoknak azt tanácsolják, hogy legyenek felkészültek, hiszen így képesek gondoskodni magukról, a családjukról és másokról is a szükség idején.
Az egyháztagok a következő tevékenységek révén növelik pénzügyi felkészültségüket:
adósság rendezése és elkerülése, amennyire csak lehetséges;
költségvetés készítése, és ennek keretein belüli életvitel;
megtakarítás a jövőre;
megfelelő iskolázottság megszerzése, ami segít gondoskodni magukról és a családjukról (lásd 22.3.3).
A felkészülés magában foglalja továbbá egy terv kialakítását is arra vonatkozóan, miként gondoskodnak az alapvető szükségletekről egy esetleges vészhelyzet során. Javasolt, hogy az egyháztagok alakítsanak ki mind rövid, mind pedig hosszú távú tartalékot élelmiszerből, vízből, valamint egyéb szükségleti cikkekből.
Szolgálattétel a fizikai vagy érzelmi szükségletekkel rendelkezők számára
Az Úr tanítványainak azt tanítják, hogy „szeressék… és szolgálják egymást”, valamint hogy „[segítsék] azokat, akik rászorulnak a segítség[re]” (Móziás 4:15–16). Az egyháztagok igyekeznek úgy látni mindenkit, ahogyan a Szabadító látja őket, megértve egyedi erősségeiket és szükségleteiket. Ezáltal sugalmazást nyernek, hogy tudhassák, miként nyújtsanak szolgálattételt azoknak, akik fizikai vagy érzelmi szükségletekkel rendelkeznek. E szükségletek között lehetnek a következők: élelem, ruházat, lakhatás, oktatás, munka, testi egészség, valamint érzelmi jóllét.
22.2.1
Az Úr tárháza
A Szabadító azt tanította, hogy adjanak a szegényeknek javaikból, ezeket tegyék egyháza püspöke elé, és tartsák a tárházában, hogy azzal a szegényeknek és a szűkölködőknek szolgáljanak (lásd Tan és szövetségek 42:31, 34). Az egyház számára a fizikai szükségletekkel rendelkezők megsegítése céljából rendelkezésre álló minden forrást az Úr tárházának nevezünk (lásd Tan és szövetségek 82:18–19). Idetartozik az egyháztagok idejének, tehetségeinek, együttérzésének, természetbeni adományainak, valamint anyagi forrásainak felajánlása is a rászorulók megsegítésére.
Az Úr tárháza mindegyik egyházközségben és cövekben fennáll. A vezetők gyakran segíthetnek az egyéneknek és a családoknak megoldást találni a szükségleteikre az egyházközség és a cövek tagjai által felajánlott ismeretekre, készségekre és szolgálatra hagyatkozva.
Az Úr tárháza forrásain felül az egyháztagok gyakran kaphatják meg a szükséges segítséget állami és közösségi forrásokból is (lásd 22.12).
Kép
férfinak ételt felszolgáló nő
22.2.2
A böjt törvénye és a böjti felajánlások
Az Úr bevezette a böjt és a böjti felajánlások törvényét, hogy megáldja népét, és módot teremtsen arra, hogy szolgálhassák a rászorulókat. A böjt törvénye áldást jelent mind az adakozó, mint pedig a támogatásban részesülő számára. Az egyháztagok közelebb kerülnek az Úrhoz, és gyarapodnak lelki erőben, amikor a böjt törvénye szerint élnek. Egyúttal saját önellátásukat is megerősítik, valamint nagyobb együttérzésre tesznek szert. (Lásd Ésaiás 58:6–12; Malakiás 3:8–12.)
Bármikor lehet böjtölni. Az egyháztagok azonban általában a hónap első sabbatját tartják meg böjti napként. A böjti nap jellemzően a következőket tartalmazza:
imádkozás;
ételtől és italtól való tartózkodás egy 24 órás időszakon át (amennyiben fizikailag képes valaki erre);
nagylelkű böjti felajánlás adományozása.
A böjti felajánlás a rászorulók megsegítésére juttatott adomány. Amikor az egyháztagok böjtölnek, arra kérik őket, hogy ajánljanak fel legalább az el nem fogyasztott étkezések költségének megfelelő adományt. Javasolt, hogy az egyháztagok legyenek nagylelkűek, és ha tudnak, akkor tegyenek ezen étkezések értékénél nagyobb felajánlást.
Az egyháztagok a püspöknek vagy egyik tanácsosának adhatják oda a böjti felajánlásukat, valamint egy kitöltött Tized és más felajánlások űrlapot. Bizonyos területeken online is adományozhatnak. Bizonyos egyházközségekben a püspök felhatalmazhat áronipapság-viselőket böjti felajánlások begyűjtésére (lásd 34.3.2).
22.2.3
Szolgálat
Az egyháztagok törekednek arra, hogy a Szabadítóhoz hasonlóan szolgáljanak másokat (lásd János 13:35). Igyekeznek észrevenni egymás erősségeit és szükségleteit. Szeretettel és megértéssel nyújtanak szolgálattételt egymásnak.
A szolgálat összehangolható az egyházközségben, a cövekben vagy a közösségben is. Ahol a JustServe.org elérhető, az egyháztagok és mások ennek az oldalnak a segítségével is találhatnak szolgálati lehetőségeket a közösségükben. Az egyháztagok és mások katasztrófahelyzeti segítségnyújtásban is közreműködhetnek egyház által támogatott programok révén.
22.2.4
Emberbaráti segély
Az egyház világszerte nyújt emberbaráti segítséget. Ezt közvetlenül és más segélyszervezetekkel együttműködve is megteszi. A segítségnyújtás faji, vallási vagy nemzetiségi hovatartozástól független.
Azon egyháztagok és mások, akik szeretnék támogatni ezeket az erőfeszítéseket, adományokat adhatnak az egyház emberbaráti alapjának. Az egyháztagok a püspöknek vagy egyik tanácsosának adják oda az adományt, valamint egy kitöltött Tized és más felajánlások űrlapot. Bizonyos területeken online is adományozhatnak.
VEZETŐI ERŐFESZÍTÉSEK
22.3
Az önellátás növelésére és a rászorulók számára nyújtott szolgálattételre vonatkozó minta
Az egyházi vezetők a Szabadítót képviselik, amikor a fizikai vagy érzelmi szükségletekkel rendelkezőkkel törődnek (lásd 22.3.4). Ennek a megtétele során igyekeznek segíteni abban, hogy megerősítsék az egyháztagokat az önellátásukban.
A vezetők a Szentlélek útmutatására törekednek, hogy tapintatosan és együttérzéssel tudjanak segíteni. A következő minta segít a vezetőknek önellátást növelő megoldást találni az egyháztagok szükségleteire:
Kutasd fel a rászorulókat.
Segíts nekik a rövid távú szükségletek felmérésében és kezelésében.
Segíts nekik a hosszú távú önellátás növelésében.
Nyújts szolgálattételt az érzelmi szükségletekkel rendelkezők számára.
22.3.1
Kutasd fel a rászorulókat
A püspök szent feladata, hogy felkutassa a rászorulókat, és törődjön velük (lásd Tan és szövetségek 84:112). Fontos szerepet töltenek még be a püspök segítésével e feladatban a következők:
szolgálattevő fivérek és nővérek;
Segítőegylet és elderek kvóruma elnökségei;
a püspök tanácsosai;
az egyházközségi tanács más tagjai.
A püspökség szükség szerint elhívhat egyházközségi jólléti és önellátási szakértőket ezen erőfeszítések támogatására (lásd 22.6.4).
Az egyházközségi vezetők, illetve a velük együtt szolgálók szeretetteljes és figyelmes lelkülettel segítenek megtalálni azokat az egyháztagokat, akiknek segítségre lehet szükségük. Nem elegendő csupán kérés esetén segíteni. A vezetők tanácskozzanak a szolgálattevő fivérekkel és nővérekkel annak a biztosítása érdekében, hogy a rászoruló egyháztagok megfelelő törődést kapjanak.
22.3.2
Segíts az egyháztagoknak a rövid távú szükségletek felmérésében és kezelésében
Az egyháztagok igyekeznek megoldást találni az alapvető szükségleteikre a saját erőfeszítéseik, valamint a tágabb család segítsége révén. Ha ez nem elegendő, akkor az egyháztagoknak más forrásokból is segítségre lehet szükségük, például:
Az egyházi támogatás lehet a rövid távú szükségletek – például élelem, tisztálkodószerek, ruházat, lakhatás vagy egyéb alapvető szükségletek – terén nyújtott segítség. A püspökök a böjti felajánlásokat használhatják e szükségletek kielégítésére. Ahol a püspöki rendelések elérhetők, ott a püspökök általában ezek segítségével biztosítanak ételt és egyéb alapvető árucikkeket (lásd Bishops’ Orders and Referrals [Püspöki rendelések és ajánlások] a Leader and Clerk Resources [LCR] felületen).
Az egyházi segítségnyújtás során a vezetők a 22.4 és a 22.5 szakaszokban vázolt alapelveket és eljárásrendeket követik.
22.3.3
Segíts az egyháztagoknak a hosszú távú önellátás növelésében
Előfordulhat, hogy az egyháztagoknak folyamatos támogatásra van szükségük a hosszú távú kihívásaik kezelésére. Az iskolázottság, a szakmai képzések, illetve egyéb források segíthetnek nekik az önellátás növelésében, valamint a hosszú távú szükségleteik kielégítésében. A segítőegyleti és az elderek kvóruma vezetők, a szolgálattevő fivérek és nővérek, valamint mások segíthetnek az egyháztagoknak hozzáférni ezekhez a forrásokhoz.
Az Önellátási terv segít az egyháztagoknak az erősségeik és a szükségleteik feltérképezésében. Segít még a hasznos források megtalálásában is. Használják ezt a tervet minden alkalommal, amikor az egyházi segítségnyújtás megfontolásra kerül. A püspök kijelölhet segítőegyleti vezetőket, elderek kvóruma vezetőket, szolgálattevő fivéreket és nővéreket, valamint másokat, hogy segítsenek az egyháztagnak a terv kitöltésében.
Az önellátási terv részeként a vezetők javasolhatják, hogy az egyháztag vegyen részt valamely önellátási csoportban. E csoportok segítenek neki olyan készségekre és forrásokra szert tenni, amelyek jobb iskolázottságot, munkát vagy pénzkezelést eredményeznek (lásd 22.13). A csoportokat általában a cöveki vagy egyházközségi tanácsok szervezik meg (lásd 22.10.2, 22.7).
A püspök vagy egy másik, általa kijelölt vezető az Útmutató püspökök részére az önellátási tervhez című kiadványt használja a segítségnyújtáshoz. Ez az űrlap segít a vezetőknek nyomon követni az egyháztag önellátás felé történő haladását.
22.3.4
Nyújts szolgálattételt az érzelmi szükségletekkel rendelkezők számára
Sok egyháztag tapasztal érzelmi kihívásokat. A szolgálattevő fivérek és nővérek, valamint az egyházközségi vezetők is közreműködhetnek az e kihívásokkal küszködő egyháztagok segítésében.
Az érzelmi kihívásokkal rendelkező személy helyzete a családtagjaira is hatással lehet. Az egyházközségi vezetők figyeljenek oda a családtagok – különösen a házastárs – szükségleteire. A vezetők támogatást és megértést tanúsítanak irántuk.
Az egyház Tanácsadási forrásanyagokat biztosít a vezetők számára segítségképpen az egyháztagok támogatásához az érzelmi és szociális kérdések széles körében. Az egyháztagok számára elérhető további forrásanyagok:
A püspökök tanácskozhatnak a Családsegítő Szolgáltatások munkatársaival, hogy jobban megértsék egy egyháztag érzelmi kihívásait, valamint azt, hol találhatnak elérhető forrásanyagokat és szolgáltatásokat. A cövek- és misszióelnökök is tanácskozhatnak a Családsegítő Szolgáltatásokkal. E tanácskozás részeként a Családsegítő Szolgáltatások munkatársa segíthet e vezetőknek felmérni, hogy a komoly érzelmi vagy szociális kihívásokkal rendelkező egyháztagnak szüksége lehet-e szaktanácsadásra. E vezetők a Családsegítő Szolgáltatások irodájával, illetve a jólléti és önellátási igazgatóval kapcsolatba lépve kérhetnek konzultációt. Az elérhetőségekért lásd 31.3.6.
Ahol elérhető, ott a püspökök a tanácsadásra szoruló egyháztagokat a Családsegítő Szolgáltatások szakembereihez is irányíthatják. Ezt a püspöki szolgáltatásrendelés segítségével teszik (lásd Bishops’ Orders and Referrals [Püspöki rendelések és ajánlások] az LCR-ben). Másik lehetőség, hogy az egyháztagok helyi elismert szaktanácsadóktól kérnek segítséget.
Időnként a püspökök olyan egyháztagoknak adnak tanácsot, akiknek segítségre van szükségük a bűnös viselkedésük megbánásához. E viselkedésformák között lehetnek olyan bűnök, amelyeket szenvedélybetegségek okoznak vagy azokhoz kapcsolódnak. Ezen esetekben a püspökök forduljanak a 32.8.1 és a 32.8.2 pontokban vázolt irányelvekhez.
Kép
papírokat néző pár
22.4
Az egyházi segítségnyújtás alapelvei
Az Úr segítségével az egyháztagok igyekeznek gondoskodni magukról és a családjukról. A tágabb családot arra biztatjuk, hogy szükség szerint segítsenek. Amikor az egyháztagok további segítségre szorulnak, fordulhatnak más forrásokhoz, például:
egyházi támogatás a böjti alapokból, illetve az ételre és egyéb alapvető javakra vonatkozó püspöki rendeléseken keresztül (lásd 22.3.2).
Az egyházi segítségnyújtás célja, hogy az egyháztagoknak a függetlenség, nem pedig a függőség kialakításában segítsen. Minden segítségnyújtásnak erősítenie kell az egyháztagokat az önellátóvá válás érdekében kifejtett erőfeszítéseikben.
Az egyházi segítségnyújtás során a vezetők a 22.4.1–22.4.5 szakaszokban vázolt alapelveket követik. Javasolt, hogy a püspökségek és az írnokok tekintsék meg a Szent pénzalapok, szent feladatok című rövidfilmet.
22.4.1
Ösztönözd a személyes és családi felelősséget
A vezetők azt tanítják, hogy elsősorban az egyének és a család felelősek a saját fizikai, érzelmi és lelki jóllétükért. Az önellátás tantételei szerinti életvitel révén az egyháztagok még inkább képesek lesznek arra, hogy saját maguk találjanak megoldást jövőbeli szükségleteikre (lásd 22.1).
Mielőtt egyházi segítségnyújtásra kerülne sor, a püspök (vagy egy másik, általa kijelölt vezető vagy egyháztag) áttekinti az egyháztaggal, milyen források segítségével elégíti ki saját szükségleteit. E személy egyéb forrásokat is javasolhat az egyháztagnak megfontolásra, például állami vagy közösségi forrásokat (lásd 22.12).
22.4.2
Biztosíts időleges segítséget az alapvető fontosságú szükségletekhez
Az egyházi segítségnyújtás célja az alapvető szükségletek időleges kielégítése, mialatt az egyháztagok igyekeznek önellátóvá válni. A böjti felajánlási támogatás általában az élelemhez és ruházathoz hasonló elengedhetetlen cikkek kifizetésére használatos. Használható azonban a lakhatási vagy rezsiköltségek kifizetésére is. Személyes szolgáltatások is kifizethetők ebből, mint például a tanácsadás, orvosi ellátás, valamint a rövid távú szakképzés.
Az egyházi segítségnyújtás az élet fenntartására szolgál – nem pedig az életmód fenntartására. Az egyháztagoknak támogatásra és együttérzésre lehet szükségük, amikor költségeik csökkentésén vagy megszüntetésén munkálkodnak azért, hogy jobban tudjanak gondoskodni a saját szükségleteikről.
A püspökök gyakoroljanak józan ítélőképességet, és törekedjenek lelki iránymutatásra, amikor az általuk nyújtott segítség összegét és időtartamát mérlegelik. Legyenek könyörületesek és nagylelkűek, ugyanakkor ne okozzanak függést!
22.4.3
Készpénz helyett inkább forrásokat vagy szolgáltatásokat biztosíts
Ha lehetséges, a püspök kerülje azt, hogy készpénzt adjon. Ehelyett a böjti felajánlások vagy a püspöki rendelések segítségével biztosítson árucikkeket és szolgáltatásokat az egyháztagok részére. Az egyháztagok így a saját pénzükből tudják fizetni egyéb szükségleteiket.
Amikor ez nem elégséges, a püspök segíthet azzal, hogy a böjti felajánlásokból időlegesen kifizeti az elengedhetetlen számlákat (lásd 22.5.2). Ha lehetséges, e kifizetéseket közvetlenül a szolgáltatónak juttassák el (lásd 22.5.3).
22.4.4
Kínálj fel munkát vagy szolgálati lehetőségeket
A püspökök arra kérik a segítségben részesülőket, hogy képességeikhez mérten dolgozzanak vagy nyújtsanak szolgálatot. Ez segít az egyháztagoknak a méltóságuk megőrzésében, egyúttal fejleszti az önellátásra irányuló képességüket is. Ahol a JustServe.org elérhető, ennek az oldalnak a segítségével is találhatók szolgálati lehetőségek a közösségben.
Előfordulhat, hogy idős vagy fogyatékossággal élő egyháztagok korlátozottan tudnak csak munkát vagy szolgálatot nyújtani. A vezetők legyenek megértőek a helyzetük iránt, és ajánljanak fel olyan lehetőségeket, amelyek révén megtehetik, amire képesek a körülményeik közepette.
22.4.5
Kezeld bizalmasan az egyházi segítségnyújtásra vonatkozó adatokat
A püspök és a többi egyházközségi vezető bizalmasan kezel minden adatot az esetleg egyházi segítségnyújtásra szoruló egyháztagokról. Ez védi az egyháztagok személyiségi jogait és méltóságát. (Lásd 31.3.)
A segítségben részesülő egyháztagok ismerjék fel a böjti felajánlások és a püspöki rendelések szent természetét. Minden kapott segítséget kezeljenek bizalmasan és tisztelettel.
Olykor segíthet, ha az egyházközségi tanács vagy mások tudnak egy egyén vagy család szükségleteiről. Jó példa erre az, amikor egy egyháztag munkát keres. Ezen esetekben a püspök és más vezetők általában az egyháztag engedélyét kérik az ilyen értesülések megosztására.
22.5
Az egyházi segítségnyújtás eljárásrendjei
Az egyházi vezetők kövessék az e szakaszban vázolt eljárásrendeket, amikor böjti felajánlások vagy élelmiszerre és egyéb alapvető cikkekre szóló püspöki rendelések révén segítséget biztosítanak.
22.5.1
Az egyházi segítségnyújtásban részesülőkre vonatkozó eljárásrendek
22.5.1.1
Segítségnyújtás az egyházközség tagjainak
Az egyházi segítségnyújtásban részesülő egyháztagok általában az egyházközség határain belül éljenek, és a tagsági feljegyzéseik legyenek az egyházközségnél. Segítség attól függetlenül nyújtható, hogy az egyháztag rendszeresen látogatja-e az egyházi gyűléseket, illetve betartja-e az egyházi mércéket.
Ha egy egyháztag a közelmúltban költözött az egyházközségbe, akkor segítségnyújtás előtt a püspök kapcsolatba lép az előző püspökkel, hogy megbeszéljék a személy helyzetét. A püspökök az LCR-felület Pénzügyek részében meg is tekinthetik az előző három év során nyújtott segítséget.
22.5.1.2
Segítségnyújtás a püspökök és cövekelnökök részére
Időnként előfordulhat, hogy püspöknek, illetve az egyházközségben élő közvetlen vagy távolabbi családtagjainak van szüksége egyházi segítségnyújtásra. Ha ilyen eset következik be, akkor a püspök áttekinti a szükségleteket és a javasolt segítséget a cövekelnökkel. A cövekelnök írásbeli jóváhagyása szükséges, mielőtt a püspök böjti felajánlásokat használna vagy püspöki rendelést hagyna jóvá saját maga, illetve családja számára.
Amennyiben böjti felajánlási alap kerül felhasználásra, a cövekelnök a kifizetés jóváhagyása előtt áttekinti a számlákat és az egyéb kiadásokat. A püspök nem hagyhat jóvá kifizetést saját maga vagy a családja számára.
Amikor cövekelnöknek, illetve az egyházközségében élő közvetlen vagy távolabbi családtagjainak van szüksége segítségre, felveszi a kapcsolatot a püspökkel. A püspök ugyanazon egyházi segítségnyújtásra vonatkozó alapelveket és irányelveket követi, amelyeket bármely más egyháztag esetében is követne. Amikor azonban a püspök jóváhagyta a kérvényt, a cövekelnöknek be kell nyújtania azt a Területi Elnökséghez. A cövekelnök és a püspök megvárja a Területi Elnökség egyik tagjának az írásbeli jóváhagyását, mielőtt továbblépne a kifizetéssel vagy a rendeléssel. (Ha kerületi elnöknek van szüksége segítségre, akkor a Területi Elnökség helyett a misszióelnöktől kérnek jóváhagyást.)
22.5.1.3
Vándorló vagy hajléktalan személyeknek nyújtott támogatás
A püspök segíthet vándorló vagy hajléktalan egyháztagoknak és másoknak. Azonban gondosan mérlegeli, milyen fajta és milyen összegű segítséget nyújt. Javasolt, hogy segítségnyújtás előtt tanácskozzon a személy előző egyházközségének püspökével.
A püspök általában arra kéri a segítségnyújtásban részesülő vándorló vagy hajléktalan egyháztagokat, hogy fogadjanak el munka- vagy szolgálati lehetőségeket. A püspök át is irányíthatja ezeket az egyháztagokat azon közösségi forrásokhoz, amelyek fel vannak készülve a szükségleteik kezelésére.
Szükség szerint a cövekelnök kijelölhet egy püspököt minden olyan kérés kezelésére, amely a cöveken belüli vándorló vagy hajléktalan személyektől érkezik. Bizonyos területeken sűrűn találhatók nagyszámú vándorló vagy hajléktalan személlyel rendelkező cövekek. Ilyen helyzetekben a Területi Elnökség elhívhat egy szolgálati misszionáriust a segélykéréseik kezelésére. Az illető legyen olyan valaki, aki már szolgált püspökként.
22.5.1.4
Segítségnyújtás olyan személyeknek, akik nem tagjai az egyháznak
Azokat a személyeket, akik nem tagjai az egyháznak, rendszerint a helyi közösség forrásaihoz irányítják segítségnyújtás céljából. Ritka esetben, a Lélek irányítása szerint, a püspök segítséget nyújthat számukra böjti felajánlásokból, illetve püspöki rendelések révén. Például a püspök fontolóra veheti olyan szülők vagy gondozók támogatását, akik bár nem tagjai az egyháznak, egy vagy több gyermekük viszont egyháztag.
22.5.2
A böjti felajánlások használatával kapcsolatos eljárásrendek
22.5.2.1
Orvosi vagy egyéb egészségügyi ellátás
Mindegyik egyházi területen megállapításra kerültek jóváhagyási korlátok a böjti felajánlások orvosi, fogorvosi, valamint mentálhigiénés kiadásokra való felhasználását illetően. E korlátokat a Területi Elnökség javasolja, és az Egyházi Jólléti és Önellátási Végrehajtó Bizottság hagyja jóvá. A korlátok egy területen belül is változhatnak régiónként, illetve országonként.
Amikor a püspök böjti felajánlásból segít kifizetni orvosi, fogorvosi, illetve mentálhigiénés ellátást, akkor megfelelő jóváhagyás nélkül ne lépje túl ezt a korlátot! A jóváhagyási összegekért és irányelvekért lásd Use of Fast Offerings for Medical Expenses [Böjti felajánlások felhasználása orvosi kiadásokra].
22.5.2.2
Fogyasztói adósság, valamint üzleti és befektetési kudarcok
Nem lehet böjti felajánlásokat használni fogyasztói adósság – például hitelkártya vagy személyi hitel – kifizetésére. Nem használható böjti felajánlás továbbá az üzleti vagy befektetési kudarcokból származó tartozások kifizetésére.
22.5.2.3
Böjti felajánlások visszafizetése
Az egyháztagok nem fizetik vissza az egyháztól kapott böjti felajánlási segítséget.
22.5.2.4
Egyházközségi böjti felajánlási kiadások összege
A püspököktől nem követelik meg, hogy az egyházközség tagjainak böjti felajánlásokból nyújtott támogatások az egyházközségben összegyűjtött adományok összegén belül maradjanak.
22.5.3
Kifizetésekre vonatkozó eljárásrendek
Ha lehetséges, a kifizetéseket közvetlenül azon vállalkozás számára kell teljesíteni, amely az adott termékeket vagy szolgáltatásokat biztosítja. Rendes körülmények között nem történik kifizetés a támogatott személynek.
A püspökség tagjai, valamint az írnokok a 34.5.7-ben vázolt pénzügyi folyamatokat követik, amikor:
bankcsekket állítanak ki;
elektronikus kifizetést hoznak létre;
készpénzt vesznek fel böjti felajánlási kifizetésre.
22.5.4
Eljárásrendek olyan kifizetésekre, melyekből a püspöknek vagy a cövekelnöknek származna haszna
Amikor a püspök böjti felajánlási támogatást nyújt, nem használhatja az alapokat olyan árucikkek vagy szolgáltatások kifizetésére, amelyekből neki személyes haszna származna. Ez alól minden kivétel a cövekelnök jóváhagyását igényli. Ha például a püspök adja bérbe az ingatlant, amelyben az egyháztag lakik, akkor csak abban az esetben használhat böjti felajánlásokat az egyháztag bérleti díjának kifizetésére, ha erre a cövekelnök előzetesen jóváhagyást adott. Ugyanez az eljárásrend vonatkozik arra az esetre, ha a püspök tulajdonában álló élelmiszerboltból vásárolnának élelmiszert egy egyháztag számára a böjti felajánlásokból.
Amennyiben a böjti felajánlásokból egy egyháztag számára teljesített kifizetés a cövekelnöknek vagy az ő tulajdonában álló vállalkozásnak származna haszna, akkor a Területi Elnökség jóváhagyása szükséges. Amikor a püspök jóváhagyja a javasolt kifizetést, a cövekelnök benyújtja a kérelmet a Területi Elnökséghez. A cövekelnök és a püspök megvárja a Területi Elnökség egyik tagjának írásbeli jóváhagyását, mielőtt továbblépne a kifizetéssel.
22.5.5
A pénzalapok helytelen felhasználása elleni védekezés
A püspökség és az írnok feladata a böjti felajánlási alapok helytelen felhasználás elleni védelme. Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada területén szolgáló püspökségek tagjai és írnokai a kérdéseikkel, illetve az egyházi segítségnyújtással kapcsolatos visszaélés vagy sikkasztás jelentéséhez hívhatják a segélyvonalat a +1-800-453-3860-as szám 2-7887-es mellékén. Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada területén kívül szolgáló püspökségek tagjai, valamint az írnokok a területi irodájukat hívják.
22.6
Az egyházközségi vezetők szerepkörei
22.6.1
Püspök és tanácsosai
Istentől származik a püspök azon megbízása, hogy kutassa fel a fizikai szükségletekkel rendelkezőket, és törődjön velük (lásd Tan és szövetségek 84:112). E munka nagy részét a Segítőegylet és az elderek kvóruma elnökségének delegálja, azonban bizonyos kötelezettségeknek kizárólag ő tud eleget tenni. Például a püspök:
Határozza meg minden időleges segítségnyújtás fajtáját, összegét és időtartamát.
Hagyja jóvá a böjti felajánlási támogatást (lásd 22.4 és 22.5), valamint az élelmiszerre és alapvető árucikkekre vonatkozó püspöki rendeléseket (lásd 22.13).
Biztosítja, hogy az időleges segítségnyújtásra vonatkozó alapelveket és eljárásrendeket betartják. (Lásd 22.4, 22.5, valamint a Szent pénzalapok, szent feladatok című rövidfilm.)
A püspöknek és a tanácsosainak a következő feladatai vannak:
Tanítják 1.) a fizikai és érzelmi szükségletekkel rendelkezőkkel történő gondoskodásra, valamint 2.) az önellátás növelésére vonatkozó tantételeket és áldásokat (lásd 22.1). Idetartozik a személyes és családi felkészültség is.
Tanítják a böjt törvényét, és ösztönzik az egyháztagokat arra, hogy nagylelkű böjti felajánlást tegyenek (lásd 22.2.2).
Felügyelik a böjti felajánlások begyűjtését és elszámolását (lásd 34.3.2).
Az ároni papság elnökségeként a püspökség felügyeli az ároni papsági kvórumok és a Fiatal Nők osztályai azon erőfeszítéseit, amelyek az egyházközségben és a közösségben élő, fizikai szükségletekkel rendelkezők szolgálatára irányulnak (lásd 10.2.2 és 11.2.2). Ezen erőfeszítéseket az egyházközségi ifjúsági tanácsban (lásd 22.8), valamint a kvórum- és osztályelnökségi gyűléseken (lásd 10.4.3 és 11.3.4.3) egyeztetik.
22.6.2
Segítőegylet és elderek kvóruma elnökségei
A püspök irányítása alatt a segítőegyleti és elderek kvóruma elnökség kulcsfontosságú szerepkörrel bír az egyházközségben lévő rászorulókkal való törődésben (lásd 8.2.2 és 9.2.2). E vezetők azt tanítják az egyházközség tagjainak, hogy:
nyújtsanak szolgálattételt a rászorulóknak;
éljenek a böjt törvénye szerint;
növeljék az önellátást;
gyarapítsák a személyes és családi felkészültségüket.
A Segítőegylet és az elderek kvóruma elnökségei a 22.3 szakaszban található mintát alkalmazva segítenek a rászorulókkal való törődésben.
Bizonyos helyeken a püspököknek lehetőségük van a rászoruló egyháztagoknak élelmiszerre és egyéb alapvető cikkekre szóló püspöki rendeléssel segíteni (lásd 22.13). A püspök általában a Segítőegylet elnökét bízza meg azzal, hogy találkozzon az egyháztagokkal, és töltse ki a megrendelési űrlapot (lásd 9.2.2.2). Megbízhatja azonban az elderek kvórumának elnökét is ezzel (lásd 8.2.2.2). A Segítőegylet vagy az elderek kvóruma elnökségének az egyik tanácsosa is megbízható, ha az elnök nem elérhető. A megbízott vezető jóváhagyás céljából benyújtja a kitöltött űrlapot a püspöknek.
22.6.3
Szolgálattevő fivérek és nővérek
A lelki és fizikai szükségletekkel kapcsolatos segítségnyújtás gyakran a szolgálattevő fivérekkel és nővérekkel kezdődik (lásd 21.1). A szolgálattételi interjúk során és egyéb alkalmakkor jelentést tesznek az elderek kvóruma vagy a Segítőegylet elnökségének az általuk szolgált emberek szükségleteiről. Bizalmas szükségletekre vonatkozó értesüléseket közvetlenül a püspökkel oszthatnak meg.
A püspökség elhívhat egyéneket vagy házaspárokat egyházközségi jólléti és önellátási szakértőnek. E szakértők támogatják az egyházközségi vezetőket azon erőfeszítéseikben, hogy törődjenek másokkal, és segítsenek nekik önellátóbbá válni.
A szakértőket kijelölhetik egy-egy konkrét területhez is. Ezek között lehetnek a következők:
munka;
oktatás;
felkészültség;
érzelmi egészség;
személyes pénzügyek;
helyi állami és közösségi források, amelyek a rászorulókat szolgálják (lásd 22.12).
A püspökség megkérheti a szakértőket arra is, hogy segítsenek összehangolni vagy vezetni az önellátási csoportokat. E csoportokat általában a cöveki vagy egyházközségi tanácsok szervezik meg.
22.6.5
Elhívások és szerepkörök összegzése
A következő táblázat összegzi a 22.6 szakaszban tárgyalt elhívásokat és szerepköröket.
Elhívás
Látogat és felméri a szükségleteket
Tanítja az önellátás tantételeit
Segít az egyháztagoknak az Önellátási tervvel
Jóváhagyja a böjti felajánlási támogatásokat, illetve a püspöki rendeléseket
Elhívás
Püspök
Látogat és felméri a szükségleteket
Megteheti, de gyakran delegálja
Tanítja az önellátás tantételeit
Igen
Segít az egyháztagoknak az Önellátási tervvel
Megteheti, de gyakran delegálja
Jóváhagyja a böjti felajánlási támogatásokat, illetve a püspöki rendeléseket
Igen
Elhívás
Segítőegylet és elderek kvóruma elnökségei
Látogat és felméri a szükségleteket
Igen
Tanítja az önellátás tantételeit
Igen
Segít az egyháztagoknak az Önellátási tervvel
Megbízás szerint
Jóváhagyja a böjti felajánlási támogatásokat, illetve a püspöki rendeléseket
Nem
Elhívás
Szolgálattevő fivérek és nővérek
Látogat és felméri a szükségleteket
Igen
Tanítja az önellátás tantételeit
Igen
Segít az egyháztagoknak az Önellátási tervvel
Megbízás szerint
Jóváhagyja a böjti felajánlási támogatásokat, illetve a püspöki rendeléseket
Nem
Elhívás
Egyházközségi jólléti és önellátási szakértők (ha elhívtak ilyeneket)
Látogat és felméri a szükségleteket
Megbízás szerint
Tanítja az önellátás tantételeit
Megbízás szerint
Segít az egyháztagoknak az Önellátási tervvel
Megbízás szerint
Jóváhagyja a böjti felajánlási támogatásokat, illetve a püspöki rendeléseket
Nem
22.7
Az egyházközségi tanács szerepköre
Az egyházközségi tanács egyik fontos szerepköre annak a megtervezése, hogy miként törődjenek a rászorulókkal, illetve miként segítsék őket önellátóvá válni (lásd 4.4). A tanács tagjai a terveiket a szolgálattételi interjúkból, valamint a rászorulókkal folytatott saját személyes kapcsolatfelvételeikből származó értesülésekre alapozzák. Az egyháztagok szükségleteinek megbeszélése során a tanács tagjai tiszteletben tartják mindazok kérését, akik bizalmasan szeretnék kezelni ügyeiket.
Amikor az egyházközségi tanács megfontolja, miként törődjenek a fizikai és érzelmi szükséget szenvedőkel, a következőket teszik:
Megtervezik, miként taníthatják az egyházközség tagjait az önellátás tanételeinek alkalmazására (lásd 22.1). E tantételek közé tartozik a személyes és családi felkészültség.
Megtervezik, miként segítsenek az azonnali szükségletekkel rendelkezőknek, például akik munkanélküliek, illetve akiknek hosszabb távú gondoskodási szükségleteik – például egészségügyi gondjaik vagy fogyatékosságaik – vannak.
Azonosítják az egyházközség azon tagjait, akiknek a készségei segíthetnek az azonnali vagy a hosszú távú szükségletekre való reagálásban.
Azonosítják a lehetséges munka-, illetve szolgálati megbízásokat az egyházi segítségnyújtásban részesülők számára.
Azonosítják azokat az egyháztagokat, akiknek javára válna, ha részt vennének egy önellátási csoportban. E csoportokat általában a cöveki vagy egyházközségi tanácsok szervezik meg.
Azonosítanak egyéb állami, közösségi vagy egyházi forrásokat, amelyek az egyháztagok hasznára válhatnak (lásd 22.12 és 22.13).
Megtervezik, miként nyújthatnak szolgálatot a közösségben. Ahol a JustServe.org elérhető, ennek az oldalnak a segítségével is találhatók efféle szolgálati lehetőségek.
Kidolgoznak továbbá egy egyszerű, írásban rögzített tervet az egyházközségnek, hogy miként reagáljon a vészhelyzetekre. Ezt a tervet egyeztessék a cövek vészhelyzeti tervével (lásd Stake and Ward Preparedness [Cöveki és egyházközségi felkészültség]; lásd még 22.9.1.3 ebben a kézikönyvben).
Az egyházközségi jólléti és önellátási szakértők szükség szerint meghívhatók az egyházközségi tanács gyűléseire.
22.8
Az egyházközségi ifjúsági tanács szerepköre
Az egyházközségi ifjúsági tanács egyik célja az, hogy segítsen a fiataloknak Jézus Krisztus odaadó követőivé válni (lásd 29.2.6). A fizikai szükségletekkel rendelkezők számára nyújtott szolgálat fontos szerepet játszik e cél elérésében. A fizikai szükségletekkel rendelkezők között lehetnek többek között olyanok, akik idősek, betegek vagy mozgásukban korlátozottak.
A püspökség útmutatása mellett az egyházközségi ifjúsági tanács megtervezi, miként szolgálják az egyházközségükben és a közösségükben a rászorulókat. Konkrét szolgálati tevékenységek megtervezhetők a kvórum- és az osztályelnökségi gyűlések alkalmával. Ahol a JustServe.org elérhető, ennek az oldalnak a segítségével is találhatók szolgálati lehetőségek a közösségben.
22.9
Cöveki vezetők szerepkörei
22.9.1
Cövekelnök és tanácsosai
A cövekelnök és tanácsosai vezetik a fizikai és érzelmi szükségleteket látóknak nyújtott szolgálattételi, illetve az önellátás növelésére tett erőfeszítéseket. A cöveki segítőegyleti elnökség, a főtanácstagok, valamint a cövektanács többi tagja támogatják őket ebben.
A cövekelnöknek és a tanácsosainak a következő feladatai vannak:
Tanítják 1.) a fizikai és érzelmi szükségletekkel rendelkezőkkel történő gondoskodásra, valamint 2.) az önellátás növelésére vonatkozó tantételeket és áldásokat (lásd 22.1). Idetartozik a személyes és családi felkészültség is.
Tanítják a böjt törvényét, és ösztönzik az egyháztagokat arra, hogy nagylelkű böjti felajánlást tegyenek (lásd 22.2.2).
Tanítják a püspököket arról, miként nyújtsanak megfelelő módon egyházi támogatást a fizikai szükségletekkel rendelkezőknek (lásd 22.9.1.1).
Biztosítják, hogy az elderek kvóruma elnökei, valamint az egyházközségi segítőegyleti elnökök tanítást kapjanak a rászorulókkal való törődéssel kapcsolatos szerepkörükről. A főtanácstagok és a cöveki segítőegyleti elnökség segítenek ezen egyházközségi vezetők képzésében a feladataikat illetően (lásd 22.9.2 és 22.9.3).
Irányítják a cövek vészhelyzetekre való felkészülési és reagálási erőfeszítéseit (lásd 22.9.1.3).
A cövekelnöknek a következő további feladatai vannak:
Áttekinti a püspök jóváhagyási korlátját meghaladó összegű orvosi kiadásokra irányuló böjti felajánlási kérelmeket. A cövekelnök a saját jóváhagyási keretének összegéig jóváhagyhat kérelmeket. A Területi Elnökségnek nyújtja be megfontolásra azokat a kérelmeket, amelyek meghaladják a saját jóváhagyási keretének összegét (lásd 22.5.2.1).
Áttekinti a püspökök egyházi segítségnyújtásra irányuló összes kérelmet (lásd 22.5.1.2).
Ha kijelölik erre, akkor megbízott cövekelnökként szolgál jólléti és önellátási létesítményekben (lásd 22.9.1.2).
A cövekelnökség kijelölhet egy vagy több főtanácstagot, hogy segítsenek felügyelni a fizikai szükséget szenvedőkkel való törődés erőfeszítéseit a cövekben (lásd 22.9.2). A cövekelnökség elhívhat cöveki jólléti és önellátási szakértőket is ezen erőfeszítések támogatására (lásd 22.9.4).
22.9.1.1
Tanítja a püspököknek az egyházi segítségnyújtás tantételeit
A cövekelnök meggyőződik arról, hogy a püspökök törődnek az egyházközségükben élő, fizikai szükségletekkel rendelkező egyháztagokkal. Tanítja a püspököknek az egyházi segítségnyújtás tantételeit és eljárásrendjeit (lásd 22.4 és 22.5). A tanítás során valós és gyakorlati példákat használ.
A püspökökkel tartott interjúi során a cövekelnök áttekinti az egyházközség havi pénzügyi kimutatásán a böjti felajánlási kifizetéseket. Minden egyes püspökkel megbeszéli azt is, milyen tantételek alapján segít az egyháztagoknak. Tanácsot ad a püspöknek a kivonaton található minden olyan kifizetéssel vagy mintával kapcsolatosan, amely esetleg a helyes tantételek félreértését jelzi.
Az egyházi segítségnyújtásra vonatkozó tantételeket és gyakorlatot átbeszélik a püspökök cöveki tanácsában (lásd 22.11).
A cövekelnök gondoskodik arról, hogy mindegyik püspök legalább évente újra megnézze a Szent pénzalapok, szent feladatok című képzési rövidfilmet.
22.9.1.2
Az egyházi jólléti és önellátási létesítmények megbízott cövekelnökeként szolgál
Ahol van ilyen, ott a Területi Elnökség kijelöl egy megbízott cövekelnököt mindegyik, a területen működő jólléti és önellátási létesítményhez. E létesítmények között lehetnek a következők:
A megbízott cövekelnök segít önkénteseket találni a létesítmény működésének támogatásához. Az önkéntesek érkezhetnek a megbízott cövekből, vagy a létesítmény által kiszolgált többi cövekből is.
A megbízott cövekelnök létrehozhat egy megbízott cöveki létesítménybizottságot, hogy felügyelje a létesítményt. A bizottság tagjai a következők:
a cövekelnök vagy megbízott tanácsos;
egy főtanácstag;
a cöveki segítőegyleti elnökség egyik tagja;
a létesítmény igazgatója;
jólléti és önellátási szakértők szükség szerint.
22.9.1.3
Vészhelyzetekre reagál
A cövekelnök felügyeli az egyház vészhelyzeti reagálását és kommunikációját a cöveken belül. Több cövek területét érintő katasztrófa esetén a Területi Elnökség vagy egy kijelölt területi hetvenes irányíthatja a reagálást. A jólléti és önellátási igazgatók támogatják a területi és a cöveki vezetőket ezen erőfeszítésekben.
A cövekelnökök elhívhatnak jólléti és önellátási szakértőket egy-egy vészhelyzeti műveleti központ felügyeletére, a kommunikáció irányítására, valamint a biztonsági aggályok kezelésére. Szükség esetén a Területi Elnökség vagy egy területi hetvenes is kijelölhet ilyen szakértőket területi vagy egyeztető tanácsi szinten.
A szolgálattevő fivérek és nővérek jelentést tesznek az egyháztagok helyzetéről és szükségleteiről a kvórum- és segítítőegyleti vezetőknek. E vezetők jelentenek a püspöknek, aki pedig a cövekelnökségnek jelent.
A cövekelnökség az értesülésekről jelentést tesz 1.) a Területi Elnökségnek vagy egy kijelölt területi hetvenesnek, valamint 2.) a jólléti és önellátási igazgatónak. E jelentés tartalmazza az egyháztagok, a misszionáriusok, az egyházi létesítmények, valamint a közösség állapotát. Amennyiben az egyház tagjait is érintette a katasztrófa, a püspökök a böjti felajánlásokat használva segíthetnek az alapvető szükségletek kielégítésében. A püspökök követik a 22.4 szakaszban található tantételeket.
A cövekelnök hagyja jóvá az egyház által helyileg közzéteendő nyilvános tájékoztatást. Ezt összehangolja a cöveki kommunikációs igazgatóval, ha elhívtak ilyen személyt (lásd 6.2.1.7). Biztosítja, hogy a tájékoztatás pontos és időszerű legyen. Szolgálhat az egyház szóvivőjeként is, hogy válaszoljon a média kérdéseire. Megbízhatja a cöveki kommunikációs igazgatót vagy egy másik szóvivőt is ezzel. Több cövek területét érintő katasztrófa esetén a Területi Elnökség vagy egy kijelölt területi hetvenes kezelheti a nyilvános kommunikációt.
Az egyházi vezetők vészhelyzet esetén elérhetővé tehetik az egyházi forrásokat a polgári hatóságok számára. A Területi Elnökség jóváhagyásával az egyházi épületek (a templomok kivételével) használhatók menedékként, elsősegély-állomásként, valamint ételosztó pontként. Az egyházi épületek efféle használatát egyeztetni kell a kijelölt létesítménygazdálkodási igazgatóval. Amennyiben egy másik jótékonysági vagy közösségi szervezet engedélyt kap az épület használatára, akkor megállapodást kell aláírni a használatba vételről. További tudnivalókért lásd Use of Church Buildings in a Disaster [Egyházi épületek használata katasztrófahelyzetben].
További tudnivalók itt állnak rendelkezésre: Emergency Response Procedures [Vészhelyzeti reagálásra vonatkozó folyamatok].
22.9.2
Főtanácstagok
Az egyes elderek kvórumaihoz kijelölt főtanácstag támogatja a kvórumelnökséget azon feladatában, hogy törődjön a rászorulókkal, valamint segítsen nekik az önellátásuk növelésében (lásd 22.6.2).
A cövekelnökség kijelölhet egy vagy több főtanácstagot a következőkre is:
Segít a cöveki és az egyházközségi jólléti és önellátási szakértők képzésében a szerepkörüket illetően, amennyiben elhívtak ilyen szakértőket (lásd 22.9.4 és 22.6.4).
Összehangolja a jólléti és önellátási létesítményekkel kapcsolatos önkéntes erőfeszítéseket.
Szakmunkacsoportokban szolgál, amelyek összehangolják az önellátáshoz vagy a közösségi szolgálathoz kapcsolódó forrásokat (lásd 22.10.2).
A jólléti és önellátási létesítményeket támogató cövekekben megkérhetnek egy főtanácstagot, hogy szolgáljon a megbízott cöveki létesítménybizottságban (lásd 22.9.1.2).
22.9.3
Cöveki segítőegyleti elnökség
A cöveki segítőegyleti elnökség támogatja az egyházközségi segítőegyleti elnökségeket azon feladatukban, hogy törődjenek a rászorulókkal, valamint segítsenek nekik az önellátásuk növelésében (lásd 22.6.2).
A cöveki segítőegyleti elnökség egyik tagja felkérhető, hogy szolgáljon szakmunkacsoportokban, amelyek összehangolják az önellátáshoz vagy a közösségi szolgálathoz kapcsolódó forrásokat (lásd 22.10.2). A jólléti és önellátási létesítményeket támogató cövekekben megkérhetnek egy elnökségi tagot, hogy szolgáljon a megbízott cöveki létesítménybizottságban (lásd 22.9.1.2).
A cövekelnökség szükség szerint elhívhat egyéneket vagy házaspárokat cöveki jólléti és önellátási szakértőnek. Ők támogatják a cöveki vezetőket azon erőfeszítéseikben, hogy törődjenek másokkal, és segítsenek nekik önellátóbbá válni.
A szakértőket kijelölhetik egy-egy konkrét területhez is. Felkérhetik őket például arra, hogy:
Ötletekkel és forrásokkal segítsenek a cövek tagjainak növelni a fizikai felkészültségüket (lásd 22.1.4).
Segítsenek vészhelyzetekre felkészülni vagy reagálni (lásd 22.9.1.3).
Tájékoztatják az egyháztagokat az elérhető állami, közösségi és egyházi forrásokról (lásd 22.12 és 22.13).
A cöveki szakértők hangolják össze az erőfeszítéseket az egyházközségekben esetleg elhívott jólléti és önellátási szakértőkkel.
22.10
A cövektanács szerepköre
A cövektanács tagjai megbeszélik a cövek tagjainak szükségleteit, valamint megtervezik, miként segítsenek az egyháztagoknak önellátóvá válni (lásd 29.3.8). Azonosítják a közösségben és a cövekben található forrásokat, amelyek segíthetnek az egyházközségi vezetőknek törődni az egyháztagjaik fizikai és érzelmi szükségleteivel (lásd 22.12 és 22.13). A cövek számára létrehoznak és frissítenek egy egyszerű, írásba foglalt tervet, amely felvázolja, hogyan reagál a cövek a vészhelyzetekre (lásd Stake and Ward Preparedness [Cöveki és egyházközségi felkészültség]). A cövektanácsok megtervezhetik a közösségben végzett szolgálat módját is.
Attól függően, hogy az adott helyen mi elérhető, a cövektanács hozzáférhet és bevezetheti bármelyiket a következő választható források közül. E források segíthetnek a cövek tagjainak az önellátás növelésében, illetve a közösségi szolgálatban való részvételben:
A cövekelnökség kijelölhet szakmunkacsoportokat (ilyen például a JustServe-munkacsoport) a 22.10.1-ben vázolt választható források megszervezésének és kezelésének elősegítésére. E csoportok állhatnak a cövektanács vagy a cöveki felnőtt vezetőségi bizottság kiválasztott tagjaiból (lásd 29.3.9). Csatlakozhatnak hozzájuk szakértők is, mint például a következők:
cöveki kommunikációs igazgatók vagy JustServe-szakértők (lásd a JustServe Közösségi szolgálati kézikönyvet);
mások, szükség szerint.
22.11
A püspökök cöveki tanácsának szerepköre
A püspökök cöveki tanácsát azért hívják össze, hogy tanácskozzanak a püspökökre vonatkozó feladatokról. Rendszeres beszélgetést folytatnak 1.) a fizikai és érzelmi szükséget látókkal való törődés, valamint 2.) az önellátás növelésének a tantételeiről. (Lásd 29.3.11.)
Javasolt, hogy a tanács tagjai:
Osszák meg az egyháztagok fizikai és érzelmi szükségleteinek kezelésével kapcsolatos ötleteiket, tapasztalataikat, valamint forrásaikat. Idetartoznak a közösségi források is. Idetartoznak még a munka- vagy szolgálati lehetőségekre vonatkozó ötletek az egyházi segítségnyújtásban részesülő egyháztagok számára.
Beszéljék meg, miként biztathatják az egyháztagokat a böjt törvénye szerinti életvitel, valamint a böjti felajánlások áldásainak elnyerésére.
ÁLLAMI, KÖZÖSSÉGI ÉS EGYHÁZI FORRÁSOK
22.12
Állami és közösségi források
Számos területen az egyháztagok hozzáférnek állami vagy közösségi forrásokhoz, amelyek segítenek az alapvető szükségletekben. Ilyen források lehetnek a következők:
egészségügyi támogatás;
élelmiszer-támogatás;
munkaerőképzési és -közvetítői szolgáltatások;
mentálhigiénés szolgáltatások;
képzési programok;
időseket támogató programok;
lakhatási támogatás.
Javasolt, hogy az egyháztagok az egyház által biztosított források mellett derítsék fel ezeket a forrásokat is (lásd 22.13).
Kép
gyümölcsök és zöldségek
22.13
Egyházi források
A következő táblázat felsorol olyan egyházi forrásokat, amelyek támogathatják az egyháztagok azon erőfeszítéseit, hogy gondoskodjanak fizikai és érzelmi szükségleteikről, illetve hogy növeljék önellátásukat. Az Úr tárháza (lásd 22.2.1) és a böjti felajánlások (lásd 22.2.2) minden egyházközségben elérhetők a püspökök számára. A felsorolt egyéb források szabadon választhatók és területenként változnak.
Kategória
Források
Kategória
Azonnali szükségletek
Források
Az Úr tárháza (az egyháztagok felajánlása időre, tehetségekre, könyörületre, anyagokra, valamint pénzügyi forrásokra vonatkozóan)
Böjti felajánlások
Élelmiszerre és egyéb alapvető cikkekre szóló püspöki rendelés a püspöki tárházak vagy élelmiszerboltok révén*
Ruházatra vagy háztartási cikkekre szóló püspöki rendelés a Deseret Industries üzletek révén*