“Hatvankettedik fejezet: A pionírok a Salt Lake Völgybe mennek: 1846. június–1847. július,” Történetek a „Tanok és Szövetségek”-Ből (2002), 224–29
“Hatvankettedik fejezet,” Történetek a „Tanok és Szövetségek”-Ből, 224–29
Hatvankettedik fejezet
A pionírok a Salt Lake Völgybe mennek
(1846. június–1847. július)
A pionírok még mindig Council Bluffs közelében táboroztak. Erős férfiakra lett volna szükségük az utazáshoz. De a legtöbb fiatalember a Mormon Zászlóaljban volt. így a pionírok elhatározták, hogy csak tavasszal indulnak el a Sziklás-hegység vidékére.
Az indiánok megengedték a szenteknek, hogy a folyó túlsó partján levő területeket használják. Ott a szentek egész kis várost építettek, és elnevezték Winter Quartersnek (Téli Táborhely). Házakat építettek és utcákat alakítottak ki. Farönkökből építettek házakat és barlang lakhelyeket is kialakítottak a domb oldalában. A pionírok a határban beültették a földeket is.
Brigham Young felosztotta a települést egyházközségekre. Püspököket választott. Nem minden indián volt jó szándékkal a pionírok iránt. A pionírok a települést védőfallal körülkerítették a bajkeverő indiánok távoltartására.
Mialatt a szentek Winter Quarters-ben tartózkodtak, Brigham Young kinyilatkoztatást kapott. Az Ur megmondta, hogyan készüljenek fel a szentek az útra. Tudtára adta Brigham Youngnak, hogy hogyan szervezzék meg az utazást.
Az Úr azt mondta, hogy az embereket kisebb csoportokra kell osztani. Minden csoportnak legyen vezetője. Az emberek engedelmeskedjenek csoportjuk vezetőjének, segítsék egymást és gondoskodjanak a családokról, ahol az anya vagy az apa hiányzik.
Minden csoportnak legyenek saját szekerei és saját élelme. Minden csoportban legyenek emberek, akik tudnak szekeret javítani, házat építeni, terményeket vetni és hidat építeni.
Az Úr több más dolgot is mondott, hogy a szentek mit tegyenek. Be kell tartaniuk az Ő parancsolatait. Be kell tartaniuk egymásnak tett ígéreteiket. Ne mondjanak egymásról rosszat. Legyenek becsületesek. Vissza kell szolgáltatni a kölcsönkért, vagy talált dolgokat.
Az Úr azt akarta, hogy a pionírok örüljenek, énekeljenek, táncoljanak és ne féljenek, mert Ő megsegíti őket. Megmondta nekik, hogy sok nehézségben lesz részük. De a bajok által majd megedződnek és jobb emberekké válnak. Áldottak lesznek.
Brigham Young mindenben követte, amit az Úr mondott. Csoportokra osztotta az embereket. Minden csoportban megvolt minden, ami szükséges, hogy települést építsenek a hegyekben.
A szentek konferenciát tartottak. Brigham Young kijelölte az első csoportot, hogy útnak induljanak. 143 férfi, három nő és két gyermek. Másnap reggel ez az első csoport elhagyta Winter Quarters területét.
Mindenkinek megvolt a maga dolga az úton. Az asszonyok vigyáztak a gyerekekre, és főztek. A férfiaknál fegyver volt, hogy megvédelmezzék a csoport tagjait és az állatokat.
A pionírok egész nap utaztak. Este tábort vertek. A szekereket körbe állították. Az emberek és állatok a körön belül maradtak. Tábortüzet raktak, és megfőzték az eledelüket.
Aztán táncoltak és énekeltek. Az egyik ének a „Fel Szentek, Fel” volt—ettől jobban érezték magukat.
Mikor elérkezett a lefekvés ideje, egy ember megszólaltatta a kürtöt. A pionírok imát mondtak és lefeküdtek aludni.
A pionírok hosszú utat tettek meg a síkságon át. Négy hónapig voltak úton. Útközben más emberekkel is találkoztak. Ezek között néhány prémvadász is volt. Azt mondták Brigham Youngnak, hogy ne menjenek a Rocky Mountains vidékére. Azt mondták, hogy ott nem nő meg semmi termény.
Más emberek meg azt tanácsolták Brigham Youngnak, hogy vigye a szenteket inkább Californiába. De Brigham Young azt mondta, hogy az Úr megmutatta neki, hová kell a szenteket vezetni, és ő az Úrnak fog engedelmeskedni.
Végre a szentek elértek a hegyekhez. Ott nehéz volt az előrehaladás.
Brigham Young megbetegedett. Nem tudott gyorsan utazni. Kiválasztott néhány embert, akiket előre küldött. Mondta nekik, menjenek a Salt Lake Völgybe. Meghagyta nekik, hogy kezdjenek hozzá a föld megműveléséhez és beültetéséhez.
A férfiak sikeresen átvitték a szekereiket a hegyvonulaton. Le-ereszkedtek a völgybe. Ott letáboroztak egy folyónál.
Imádkoztak az Úrhoz, és kérték, áldja meg a magokat, amit most el fognak ültetni. A férfiak elültették a magokat.
Másnap Brigham Young és a többi pionír megérkezett a völgybe. Mikor Brigham Young kitekintett a szekérből, szeme elé tárult a völgy. Tudta, hogy ez az a hely; az Úr akarata, hogy a szentek itt telepedjenek le. Brigham Young kijelentette: „Ez az a hely. Hajtsunk oda.” A szentek lehajtattak a völgybe. 1847. július 24-e volt.