Teánkum és Moróni. Történetek a Mormon könyvéből (2023)
Teánkum és Moróni
Hatalmas bátorságot tanúsítva
Amalikiás halála után a fivére, Ammoron lett a lámániták királya. Ammoron tovább harcolt a nefitákkal. A háború éveken át elhúzódott. A nefiták kezdtek győzedelmeskedni, ezért az összes lámánita sereg egyetlen városba menekült. Moróni, Teánkum, valamint más nefita vezérek a lámániták után vonultak a seregeikkel.
Alma 52:3–4; 54:16–24; 62:12–35
Teánkum dühös volt amiatt, hogy Amalikiás és Ammoron ilyen kiterjedt, hosszú háborút indítottak. A háború miatt sokan meghaltak, és nagyon kevés volt az élelem. Teánkum véget akart vetni a háborúnak. Éjszaka beosont a városba, hogy megkeresse Ammoront.
Teánkum átmászott a város falán. Végigosont a városon, mígnem rátalált az alvó Ammoronra.
Teánkum dárdát hajított Ammoron felé. Szíven találta. Mielőtt azonban Ammoron meghalt volna, felkeltette a szolgáit.
Ammoron szolgái Teánkum nyomába eredtek, és megölték őt. A többi nefita vezért nagyon elszomorította Teánkum halála, aki bátran harcolt népe szabadságáért.
Bár meghalt, Teánkum így is segített a nefitáknak megnyerni a háborút. Miatta a lámániták elveszítették a vezérüket. Másnap reggel Moróni megütközött a lámánitákkal és győzött. A lámániták elhagyták a nefiták földjét, és a háború véget ért.
Végre béke volt. Moróni keményen megdolgozott azért, hogy a nefiták földje nagyobb biztonságban legyen a lámánitáktól. Ezek után Moróni hazament, hogy békében éljen. A próféták az evangéliumot tanították és vezették Isten egyházát. Az emberek bíztak az Úrban, Ő pedig megáldotta őket.