A szabadság zászlaja. Történetek a Mormon könyvéből (2023)
A szabadság zászlaja
Megvédeni az Istenbe vetett hithez való jogot
Amalikiás nagy, erős nefita volt. Király akart lenni. Hatalmat ígért azoknak az embereknek, akik segítenek neki. Sokan kedvelték őt, és másokat is megpróbáltak rávenni a követésére. Amalikiás rossz dolgok megtételére vezette az embereket. Ő és a követői meg akarták ölni azokat, akik Jézus Krisztusról tanítottak.
Moróni kapitány, a nefita seregek vezére, hitt Jézusban. Tudta, hogy a nefiták azért áldottak, mert betartják Isten parancsolatait. Nagyon dühös volt amiatt, hogy Amalikiás elvezeti az embereket Istentől, király próbál lenni, és ártani próbál az embereknek.
Moróni megszaggatta a köpenyét. Ráírta, hogy az emberek emlékezzenek Istenükre, a szabadságukra, valamint a családjaikra. Aztán egy rúdra erősítette, és a szabadság zászlajának nevezte. Moróni Isten áldásáért imádkozott. Megmutatta a nefitáknak a szabadság zászlaját, és arra kérte őket, hogy csatlakozzanak hozzá az Amalikiás elleni harcban.
Az emberek páncélt öltöttek és Morónihoz futottak. Készen álltak rá, hogy harcoljanak Istenért és az otthonukért, a családjukért és a szabadságukért. Szövetséget kötöttek Istennel, vagyis különleges ígéretet tettek arra, hogy mindig követni fogják Őt. Aztán felkészültek rá, hogy megütközzenek Amalikiással.
Moróni serege nagy volt. Amalikiás megijedt. A követőivel együtt megpróbált elfutni. Azonban sokan közülük tartottak attól, hogy Amalikiás rossz okból kifolyólag harcol. Már nem voltak hajlandóak követni őt. Moróni serege megállította azokat, akik még mindig Amalikiást követték, azonban Amalikiás és páran elszöktek.
Amalikiás átment a lámániták földjére. Azt akarta, hogy segítsenek neki harcolni a nefiták ellen, és így nagyobb, erősebb serege legyen. Sok lámánitát felhergelt a nefiták ellen. A lámániták királya az összes lámánitának megmondta, hogy készüljenek fel a nefiták elleni harcra.
A király kedvelte Amalikiást. Kinevezte a lámánita seregek egyik vezérének. Azonban Amalikiás még több hatalmat akart.
Amalikiás terve az volt, hogy uralkodni fog a lámániták felett. Az egész lámánita sereg felett átvette az irányítást. Aztán a szolgáival megölette a királyt, és hazudott arról, hogy ki tette azt.
Amalikiás úgy tett, mintha haragudna a király megölése miatt. A lámániták kedvelték Amalikiást. Feleségül vette a királynét, és ő lett az új király. A nefiták fölött is uralkodni akart. Rossz fényben tüntette fel a nefitákat, hogy a lámániták haragudjanak rájuk. Hamarosan a lámániták közül sokan harcolni akartak ellenük.
Miközben Amalikiás hazugsággal magához ragadta a hatalmat, Moróni felkészítette a nefitákat, hogy bízzanak Istenben. Az országban minden toronyra kitűzte a szabadság zászlaját, hogy az ígéretükre emlékeztesse őket. Katonái a nefita városokat is felkészítették a háborúra. Falakat emeltek és árkokat ástak, hogy biztonságossá és erőssé tegyék a városokat.
Amikor a lámániták eljöttek harcolni, nem tudtak bejutni a nefita városokba. Megállították őket a Moróni seregei által emelt falak és árkok. A lámániták közül sokan meghaltak, amikor megtámadták a nefitákat. Amalikiás nagyon dühös volt. Megfogadta, hogy megöli Morónit.
A nefiták megköszönték Istennek, hogy segített nekik és megvédte őket. Még biztonságosabbá tették a városaikat és további városokat építettek. Tovább folytatódott a háború a lámánitákkal, azonban Isten segített Moróninak és a seregének megoltalmazni a nefitákat. A nefiták boldogok voltak. Engedelmeskedtek Istennek és hűek maradtak Őhozzá.