Isten minden ajándéka közül a legnagyobb. Liahóna, 2023. dec.
Jézus csodái
Isten minden ajándéka közül a legnagyobb
A karácsony lelkületét átélve a gondolataim három ajándék köré fognak összpontosulni.
Mindig is lenyűgözött a „karácsony lelkülete” kifejezés. December havában a keresztény országokban egyértelműen jelen van valamiféle kedvesség, békesség és szeretet. A feleségemmel, Marciával éltünk már az Amerikai Egyesült Államokban, Finnországban, Chilében, Mexikóban, Új-Zélandon és a Fülöp-szigeteken. Bárhol is éltünk, azt tapasztaltuk, hogy december során az országok, a közösségek és az egyének átélik a karácsony lelkületét.
30 éven át voltam peres jogász. Mindig is érdeklődve figyeltem, hányan halasztják el decemberben a perindítást vagy próbálnak megegyezésre jutni – sőt, akár vissza is vonják a keresetet. Élt az emberekben egy vágy, hogy karácsonykor ne viszálykodjanak. Sokan igyekeztek békességre lelni. Megfigyeltem, hogy december havában a szomszédaink barátságosabbak; a boltokban, a bankokban és a postákon az alkalmazottak segítőkészebbek; és jelen van a kedvességnek és békességnek valamiféle lelkülete, amikor a karácsonyi időszakot ünnepeljük.
Mi a karácsony lelkülete?
Miközben ezen a kérdésen elmélkedtem, elgondolkodtam a saját személyes élményünkön a Szabadító születésének a csodájával kapcsolatban. A szentírások a halandóság előtti életünkről és a nagy mennyei tanácsról tanítanak minket.1 Te is és én is ott voltunk, amikor Atyánk elénk tárta a tervét, hogy erre a földre jöjjünk, testet kapjunk, valamint megpróbáltatásokban és próbatételekben legyen részünk. Atyánk elmagyarázta nekünk, hogy bűnöket fogunk elkövetni, és hogy szükségünk lesz egy Szabadítóra, aki megfizet a bűneinkért. Amikor feltette a kérdést: „Kit küldjek?”, Jézus Krisztus így felelt: „Itt vagyok, küldj engem” (Ábrahám 3:27; lásd még Mózes 4:1–4). Amikor az Atya elénk tárta ezt a tervet, és megtudtuk, hogy a Szabadító hajlandó erre a földre jönni, mindannyian ujjongva örvendeztünk (lásd Jób 38:7).
Már a halandóság előtti létünkben tudtuk, hogy ahhoz, hogy örök életet nyerjünk, megtisztíttassunk a bűntől, és visszatérhessünk az Atyához, a Szabadítónak meg kell születnie, és véghez kell vinnie az engesztelést, beleértve ebbe a keresztre feszítést és a feltámadást is.
Észszerűnek tűnik a feltételezés, hogy amikor a Szabadító az idők delén végre megszületett, akkor mi is csatlakoztunk a mennyei sereghez, Istent dicsérve és hálánkat fejezve ki ezért az eseményért, melyet mindannyian nagyon vártunk. Lukács a következőket jegyezte fel:
„És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lukács 2:13–14.)
Mivel mi, akik ma ezen a földön lakunk, tanúi voltunk a halandóság előtti életünkben az Atya által elénk tárt tervnek, és mivel lehetséges, hogy a későbbiekben a Szabadító születését is láttuk, hát nem csoda, hogy a karácsonyi időszak során, amikor a születését ünnepeljük, a fátyol elvékonyodik, és a Szabadító születésének a csodája minden keresztény ember lelkében szeretetet ébreszt Isten és embertársai iránt.
Annunciation to the Shepherds [Angyali üdvözlet a pásztoroknak]. Készítette: Del Parson
Csodák a Szabadító születésekor
A Szabadító születéséhez számos további csoda is társul, amelyek hatással vannak a keresztényekre a karácsonyi időszakban. Egyebek között:
-
Angyal jelent meg Máriának, hogy tudassa vele, miszerint csodás módon, szűzként fog szülni (lásd Lukács 1:26–35).
-
Angyal jelent meg Józsefnek, hogy tájékoztassa Mária szerepéről a Szabadító világra hozatalában, valamint arról, hogy Józsefnek gyámolítania és támogatnia kell leendő feleségét (lásd Máté 1:20–24).
-
A szűzi szülés csodája (lásd Lukács 2:7).
-
Annak a csodája, hogy Erzsébet megértette, miszerint Mária a világ Szabadítóját hordozza (lásd Lukács 1:39–44).
-
Angyal jelent meg a mezőn lévő pásztoroknak, akik éjjel a nyájaik felett őrködtek (lásd Lukács 2:8–12).
-
Az angyal azon jövendölésének a beteljesedése, mely szerint a pásztorok bepólyálva és jászolban fekve fogják találni a Szabadítót (lásd Lukács 2:12, 16).
-
A csillag, amely megjelent az égbolton, és amelyet nem csupán Jeruzsálemben és a környező közösségekben figyeltek meg, hanem a Mormon könyve-beli emberek is láttak (lásd Máté 2:1–2, 9; 3 Nefi 1:21).
-
Végül pedig egy mennyei sereg – soraikban talán veled és velem is – az angyallal együtt dicsőítette Istent, mondván: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (lásd Lukács 2:13–14).
Születésének a csodája végül a mi újjászületésünk és örök életünk csodájához vezetett, amely „a legnagyobb Isten minden ajándéka közül” (Tan és szövetségek 14:7). Ezen az ajándékon elmélkedve a gondolataink méltán irányulnak a Szabadító Jézus Krisztus csodálatos születésére és az Ő végtelen engesztelésére. A Szabadító nekünk adott ajándéka lenyűgöző és felfoghatatlan.
Mennyei Atya szeretete
A karácsony lelkületét megtestesítő másik jelentős ajándékot az Atya adta, aki hajlandó volt megengedni Egyszülött Fia áldozatát. A Szabadító azt tanítja nekünk az Újszövetségben, hogy ezt az ajándékot az Atya mindegyikünk iránt táplált szeretete indokolta: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Az örökkévaló élet Isten minden ajándéka közül a legnagyobb.
Egy pillanatra gondolkodj el azon a mély és felfoghatatlan szereteten, melyet az Atya táplál irántad. Ez a szeretet arra indította az Atyát, hogy megkérje a Fiát, hogy vegye magára a bűneinket és a gyengeségeinket.
Irántunk való szeretete miatt az Atya végignézte, ahogy Fia a Gecsemáné kertjében minden pórusából vérzik (lásd Tan és szövetségek 19:18); ahogy megostorozzák (lásd Máté 27:26); ahogy töviskoronát helyeznek a fejére (lásd Máté 27:29); ahogy leköpdösik (lásd Máté 27:30); és ahogy keresztre feszítik (lásd Máté 27:35).
Mind az Atya, mind a Fiú bármikor megállíthatta volna ezt, ám az irántunk való szeretetükből fakadóan megengedték, hogy megtörténjen, tudván, hogy az irgalom csakis úgy tud eleget tenni az igazságosságnak – csakis úgy lehet megfizetni a bűneinkért és a gyengeségeinkért –, ha van egy „nagy és utolsó áldozat” (Alma 34:14–16). Képzeld el egy pillanatra, milyen megkönnyebbülést érzett az Atya, amikor Egyszülött Fia kimondta halandó élete utolsó szavait: „Elvégeztetett” (János 19:30); majd lehajtotta fejét és elhagyta halandó testét.
Mit kér tőlünk az Atya cserébe ezért a csodálatos ajándékért? Benjámin király megválaszolja ezt a kérdést, amikor azt mondja, hogy „csak annyit követel meg tőletek, hogy tartsátok be a parancsolatait” (Móziás 2:22). Akkor tartjuk be a parancsolatait, ha szeretjük Őt és ha szeretjük a felebarátainkat (lásd Máté 22:37–39). Ha megértjük az Atya nagy ajándékát és a Fiú nagy ajándékát, akkor tudni fogjuk, hogy mivel sokat kaptunk, minekünk is adnunk kell.2
A karácsony lelkülete megnyilvánult azon a várva várt napon, az Atya kegyelmének és a Fiú kegyelmének eme kiemelkedő pontján, amikor megszületett a világ Szabadítója. A csodák mindegyikünk életében folytatódnak, minthogy a Szabadító születése lehetővé teszi újjászületésünk csodáját. Az Ő kegyelme által tökéletessé tétethetünk Krisztusban (lásd Moróni 10:32). Az Atya ajándéka és a Fiú ajándéka örök életet hoz nekünk, amely Isten minden ajándéka közül a legnagyobb.
Ezen a karácsonyon, mialatt átélem a karácsony lelkületét, a gondolataim három ajándékra fognak összpontosulni: 1.) a Fiú azon ajándékára, hogy önszántából végtelen árat fizetett a bűnökért, melyeket Ő nem követett el, és viselte a terhét annak a bánatnak, melyet nem Ő okozott (lásd 1 Korinthusbeliek 7:23); 2.) az Atya azon hihetetlen ajándékára, hogy megengedte Egyszülött Fia áldozatát, hogy örök életünk lehessen; és 3.) arra az ajándékra, melyet cserébe adnom kell, miközben az Ő isteni példájukat követem.
Ezen a karácsonyon forduljanak Őfeléjük a gondolataink! Kövessük Őket, miközben átgondoljuk, milyen ajándékot adtak nekünk, és elfogadjuk azt a kegyelmet, melyet oly teljes mértékben kínálnak nekünk.3