Nyomtatásban nem jelenik meg
Hét kérdés, amelyet feltehetünk, hogy önellátóbbá váljunk
Készülj fel pénzügyileg és lelkileg is arra, hogy gondoskodni tudj magadról és a családodról.
Az Első Elnökség ezt tanította: „Az Úr kijelentette: »az a célom, hogy gondoskodjam szentjeimről« (T&Sz 104:15). Ez a kinyilatkoztatás ígéret az Úrtól, hogy Ő biztosítani fogja a fizikai áldásokat, és megnyitja majd az ajtót az önellátás felé, vagyis azon képességünk felé, hogy ellássuk magunkat és a családunkat az élet alapvető szükségleteivel. […]
Legyetek bizonyosak afelől, hogy Mennyei Atyánk gyermekei vagytok. Ő szeret benneteket, és soha nem hagy el. Ismer titeket, és kész kiterjeszteni rátok az önellátás lelki és fizikai áldásait.”1
Az egyháznak számos olyan forrásanyaga van, amelyek segítenek önellátóvá válnunk és annak is maradnunk. Ez a hét kérdés és a lenti hivatkozásokon elérhető források segíteni tudnak neked az utadon.
1. Becsületes tizedet fizetek?
A tizedfizetés és a nagylelkű felajánlások egyfajta lelki alapot biztosítanak, emlékeztetőül arra, hogy mindenünk Mennyei Atyától származik. Azt az ígéretet is kaptuk, hogy az Úr megnyitja a menny ablakait, és hatalmas áldásokat áraszt azokra, akik hithűen fizetik a tizedet és a felajánlásokat (lásd Ésaiás 58:6–12; Malakiás 3:10–11).
„Ha először befizetjük a tizedünket és a felajánlásainkat, akkor megerősödik az e fontos evangéliumi tantétel iránti elkötelezettségünk, és csökkenni fog annak valószínűsége, hogy rosszul kezeljük a pénzügyeinket [vagy hogy pénzügyi nehézségek érnek minket].”2
2. Igyekszem az anyagi lehetőségeimen belül élni?
Ha többet költünk, mint amennyit havonta keresünk, akkor módokat kell találnunk arra, hogy beszüntessük a nem létfontosságú dolgok vásárlását, mert ezek elvonhatják a figyelmünket arról, ami igazán számít. Amint azt az Úr a Máté 6:19–21-ben kijelentette:
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”
A Tan és szövetségek 48:4 szintén arról beszél, hogy mennyire fontos havonta pénzt félretenni:
„Szükségképpen kell, igen szükséges az, hogy minden pénzt félretegyetek, amelyet csak tudtok, és hogy mindent megszerezzetek, amit csak tudtok, igazlelkűségben, hogy idővel földet tudjatok majd vásárolni örökségül, méghozzá a várost.”
Lehet, hogy nem kell egyenként földeket vásárolnunk, ahogy a korai szentek tették, de ha vannak megtakarításaink, azok segíthetnek felkészülnünk bármilyen munkára, amelyet az Úr szeretne, ha elvégeznénk.
3. Készítek költségvetési tervet és tartom is magam hozzá?
A Tan és szövetségek 88:119 azt tanítja nekünk, hogy „szerveződjetek; készítsetek elő minden szükséges dolgot”. A pénzügyeink megtervezése és vezetése segíthet elszámolnunk azzal, amit keresünk, amit költünk (például ételre, lakhatásra, rezsire, közlekedésre, ruházatra és tartalmas szabadidős tevékenységekre), és amit félreteszünk. Ha előre tervezünk és szervezettek vagyunk, az segíteni fog biztosítanunk, hogy elegendő pénzünk legyen „minden szükséges dol[ogra]” most és a jövőben is.
4. Van elég megtakarításom vészhelyzetekre?
Váratlan vészhelyzetek bármikor adódhatnak ház körüli javításokból, egészségügyi vészhelyzetekből, természeti csapásokból, munkanélküliségből és egyéb gazdasági nehézségekből kifolyólag. Ha már most felkészülünk, az segíthet később elkerülnünk a félelmet és a pénzügyi nehézségeket (lásd Tan és szövetségek 38:30).
Bölcs dolog legalább egyhavi vésztartalékot megtakarítani. Gondold át, miként tudnád havonta csökkenteni a kiadásaidat e tartalék felépítéséhez. Vagy döntsd el, hogy fontolgatsz-e egy olyan nagyobb vásárlást, amely elhalasztható vagy elkerülhető, ezáltal képezve ilyen tartalékot. A ma meghozott apróbb áldozatok békességet és védelmet nyújthatnak később (lásd Alma 37:6).
5. Hogyan tudnám gyorsabban visszafizetni az adósságomat?
Lehetnek szükséges vagy stratégiai adósságok az életedben: célod lehet például egy szerény otthon vagy az első autó megvásárlása, a továbbtanulás, a hitelképességed fokozása, valamint létfontosságú szükségletek biztosítása.3 A szükségtelen adósságot azonban kerülni kell, mert rabságba vet minket (lásd Tan és szövetségek 19:35) és veszélyeztetheti az önellátásunkat a nehézségek idején.
Amint azt ifj. J. Reuben Clark elnök (1871–1961) tanította: „A kamat soha nem alszik, nem betegszik meg és nem hal meg; soha nem megy kórházba; vasárnap és ünnepnapokon is dolgozik; soha nem vesz ki szabadságot. […] Mihelyst adósságba keveredsz, a kamat a nappal és az éjszaka minden percében társad lesz; nem tudod elkerülni, nem tudsz kitérni előle; nem tudod elhessegetni; nem enged a kérlelésnek, a követelésnek, sem a parancsnak; és ha bármikor az útjába kerülsz, vagy keresztezed pályáját, vagy nem tudsz eleget tenni követeléseinek, akkor eltipor.”4
6. Alulfoglalkoztatott vagyok?
Gondold át, hogy az állásod teljes mértékben kihasználja-e a készségeidet és a tehetségeidet, vagy alkalmas lennél-e egy másik állásra, jobb fizetéssel és juttatásokkal a családod számára. Tegyél szert további készségekre élethosszig tartó tanulás és képesítések révén (lásd Tan és szövetségek 88:119). Ha így teszel, az segíthet növelni a béredet, amint fejlődsz a munkádban vagy a szakmai pályádon. Beszélj a helyi vezetőiddel azokról az egyház által kínált forrásanyagokról, amelyek segítenek az álláskeresésedben, például az employment.ChurchofJesusChrist.org oldalról.
Emlékezz Russell M. Nelson elnök tanítására is: „Nem vezetnek rövidebb utak a kiválósághoz és a szakértelemhez. A tanultságban rejlik a különbség aközött, hogy azt kívánjátok, bárcsak segíthetnétek másokon, vagy hogy képesek is vagytok így tenni.”5
Milyen módokon áld majd meg téged és másokat az, ha felkészülsz, és a készségeidnek megfelelően alkalmaznak?
7. Használom a rendelkezésemre álló forrásokat?
Mindannyian át fogunk élni olyan időket az életünkben, amikor segítséget kell kérnünk másoktól, akár azért, mert szakértelemre, akár azért, mert ideiglenes pénzügyi segítségre van szükségünk. Az önellátás részét képezi az is, hogy tudjuk mikor és miként kérjünk segítséget. Az egyházi programokon és anyagokon, valamint a közösségi szakértőkön keresztül az Úr számos forrást adott nekünk (az alábbiakat is beleértve), hogy segítsen pénzügyileg önellátóvá válnunk. Kemény munkával, áldozatokkal, tanulmányozással, az Úrba vetett bizalommal és közös tanácskozással nagy lépéseket tehetünk előre az önellátóvá válás terén. És ha szükséges, s amikor már minden tőlünk telhetőt megtettünk a rendelkezésünkre álló források felhasználására, ne feledd, hogy az egyházközségi vezetők is tudnak pénzügyi segítséget nyújtani. Miután „minden erőfészítést megtettünk, nem kell szégyenkeznünk”6 a segítségkérés miatt.