Ahol lennünk kellett. Liahóna, 2023. aug.
Utolsó napi szentek történetei
Ahol lennünk kellett
Hálás vagyok, amiért Isten megengedte, hogy eltévedjünk, hogy végül megtalálhassuk azt, akinek iránymutatásra volt szüksége.
Illusztrálta: Brian Call
Úgy tűnt, mindenki akart magának egy nyári lakást a perui Ilo párás partvidékén, így mindig bőven akadt ajtó, amelyen a misszionárius társammal bekopoghattunk. Az efféle kapcsolatfelvétel zömét több sornyi egyforma, háromemeletes, 12 lakásos lakóépületben végeztük. Könnyű volt eltévedni.
Az egyik este azt terveztük, hogy meglátogatunk egy nőt, akivel már találkoztunk. Tudtuk az emeletet és a lakás számát, de tévedésből az övé mellett lévő társasházba mentünk be. Kopogtattunk, és amikor egy fiatalember nyitott ajtót, rájöttünk, hogy rossz lakáshoz mentünk.
Még mielőtt azonban elmagyarázhattuk volna a tévedésünket, a fiatalember azt mondta: „Ó, elderek, jó látni benneteket! A nagymamám elment a boltba, de bármelyik pillanatban hazaérhet. Gyertek csak be!”
Értetlenül bementünk, és leültünk a kanapéra. Amikor a nagymama néhány perccel később megérkezett, izgatott volt, hogy lát minket.
Még mindig összezavarodva megkérdeztük, honnan ismeri a misszionáriusokat. Elmondta, hogy két évvel korábban már tanították őt, de amikor az időbeosztása túl zsúfolt lett, nem látogatták tovább.
Azon a konkrét estén, amikor bekopogtattunk, értéktelennek érezte magát. Nehéz hete volt. Túlterhelt volt és fáradt, és úgy érezte, hogy semmi sem számít igazán, amit tesz. Aztán megjelentünk, feldobtuk a napját, és adtunk neki egy második esélyt arra, hogy célra leljen Jézus Krisztus evangéliumában. Váratlan látogatásunk Isten azon jele volt a számára, hogy számít Őneki.
Rossz lakásba mentünk, de pontosan ott voltunk, ahol lennünk kellett. Eltévedésünkkel ismét rátaláltunk Isten e leányára. Tökéletlen tájékozódásunk által Isten elvezetett minket hozzá.
Miután távoztunk, megkerestük a hölgyet, akit eredetileg meg akartunk látogatni. Észre sem vette, hogy elkéstünk. Azon gondolkodom, mi történt volna, ha rögtön megtaláljuk a megfelelő lakást.
Ha oda mentünk volna, ahová elterveztük, lemaradtunk volna egy igencsak szükséges lehetőségről, hogy megosszuk a Szabadító szeretetét. Isten azonban a tökéletlenségünkön keresztül munkálkodva irányított minket oda, ahová el kellett jutnunk. Hálás vagyok, amiért megengedte, hogy eltévedjünk, hogy végül megtalálhassuk azt, akinek iránymutatásra volt szüksége.