Fiatal felnőtteknek
Felépülés a lelki fásultságból
Lelki veszélyben vagyunk, amikor már nem érezzük a Lelket, Krisztus segítségével azonban képesek vagyunk felülkerekedni ezen a lelki fásultságon.
Fényképek a Getty Images jóvoltából
A lepra a Bibliában említett fertőző betegség. Egy olyan baktérium okozza, amely súlyos sebeket és sérüléseket idéz elő a bőrön. A betegség egyik fő tünete azonban az, hogy súlyos idegrendszeri károsodást okozhat, mely az érintés, a hőmérséklet, a fájdalom és egyéb dolgok érzékelésének elvesztésével jár. A fertőzött személyek idővel szó szerint érzéketlenné válnak.
Noha napjainkban a lepra közel sem olyan súlyos vagy elterjedt, mint egykor volt, manapság is vannak, akik elveszítik az érzékelésre való képességüket – a testi károsodás helyett azonban ez inkább lelki értelemben következik be.
Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy ez a megkérgesedett állapot abból eredhet, amikor az ember figyelmen kívül hagyja a Szentlélek késztetéseit, illetve nem tartja be Isten parancsolatait. Ezt tanította:
„Az érzés képessége sokféleképpen irányítja viselkedésünket, és ha nem cselekszünk akkor, amikor érzéseink valami jóra késztetnek, akkor elfojtjuk az érzés e képességét. Jézus azért tudott tettekkel reagálni, mert rendkívül érzékeny volt a körülötte lévők szükségleteire.
A lelki színskála másik végén Nefi tévelygő testvéreihez hasonló egyének vannak; Nefi ezt jegyezte fel a lelki dolgok iránti egyre fokozódó érzéketlenségükről: »[Isten] halk és szelíd hangon szólt hozzátok, de ti már nem éreztetek, így nem érezhettétek a szavait« [1 Nefi 17:45].”1
Nagy veszély rejlik abban, amikor már nem érezzük a Lelket, vagy akár akkor, amikor nem vagyunk biztosak abban, hogy miként szól hozzánk a Lélek. A világ könnyedén elterelheti a figyelmünket vagy tévútra vezethet, arra indítva minket, hogy eltompuljanak az érzékeink az előtt a halk és szelíd, mégis erőteljes hang előtt, amely mindig, mindennap kész útmutatást adni nekünk (lásd 1 Királyok 19:11–12).
De ha olykor esetleg úgy is érezzük, hogy „lelki leprában” szenvedünk, lehetséges a gyógyulás.
Mindig emlékezzünk arra, hogy Jézus Krisztus volt az, aki meggyógyította a leprást az Ő szolgálattétele idején, és Ő az, aki ma is képes meggyógyítani a lelki fásultságunkat, és segíthet újra éreznünk a Lelket. Íme néhány kulcs, amely segíthet.
A Lélek felismerése
Az újbóli érzékelés egyik kulcsa abban a képességünkben rejlik, hogy meghalljuk és felismerjük a Szentlélek suttogásait. Amint azt Moróni tanította: „a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat” (Moróni 10:5). Lerázhatjuk a fásultságot, személyes kinyilatkoztatásra törekedhetünk, és mi magunk is érezhetjük az igazságot minden dolgot illetően.
A Lélek újbóli érzékeléséhez visszavezető utazásod során tedd fel magadnak ezt a három kérdést, hogy megértsd, milyen kapcsolatban állsz a kinyilatkoztatással:
-
Mikor fordult elő legutóbb, hogy személyes kinyilatkoztatást kaptam?
-
Mikor fordult elő legutóbb, hogy személyes kinyilatkoztatást kértem?
-
Mikor fordult elő legutóbb, hogy arra kértem Mennyei Atyát, segítsen felismernem az életemben a személyes kinyilatkoztatást?
Összességében elmondható, hogy valóban törekszel kinyilatkoztatást kapni Istentől? Nehéz átérezni a Lélek örömteli gyümölcseit (lásd Galátziabeliek 5:22–23), ha a menny látszólag zárva van. Ami viszont a kulcsot jelenti a menny megnyitásához és a Lélek visszahívásához az életedbe, az a kinyilatkoztatásra irányuló tevőleges törekvés a mindennapi életedben.
A kinyilatkoztatás félreértése
Itt következik azonban a lelki élmények és a személyes kinyilatkoztatás csalafintasága.
Amikor személyes kinyilatkoztatásról beszélünk, az elménkben gyakran látomások, angyali látogatások vagy harsogó hangok képe jelenik meg. Ha pedig nem tapasztaljuk meg ezeket a dolgokat, azt érezhetjük, hogy reménytelen útmutatást kapni a Lélektől. Úgy érezhetjük, hogy valami nincs rendben velünk, ami pedig oda vezethet, hogy teljességgel felhagyunk a Lélek keresésével.
Fel kell ismernünk azonban, hogy a Lélek érzése nem ezekről a hatalmas, eget rengető pillanatokról szól, és az Úr sem csak az életünk nagy döntései kapcsán szól hozzánk. Egy másik kelepce, amelybe könnyen beleeshetünk, az, hogy gyakran csak a nagy döntések kapcsán fordulunk az Úrhoz, amilyen például az iskolaválasztás, a hivatás, a házasság és a család, és elmulasztunk minden gondolatban Őrá tekinteni (lásd Tan és szövetségek 6:36). Mennyei Atya azonban gyakorta szól hozzánk. Oly módon szól, amelyet személy szerint mi a legkönnyebben megértünk. Nap mint nap vezethet minket, még az élet oly apró részleteiben is.
A kinyilatkoztatás elnyerésére való felkészülés
A menny meghallása érdekében először is ki kell nyitnunk a fülünket a mennyei dolgok előtt. Íme néhány módja, hogy miként tudjuk kinyitni a fülünket és felkészülni az Úr meghallására:
Higgyünk! A lelki lepra legyőzése iránti törekvésünkben lehetséges, hogy változtatnunk kell a gondolkodásmódunkon, és valóban hinnünk kell Mennyei Atyában, valamint hinnünk kell abban, hogy Ő valóban tud és fog is kinyilatkoztatást adni nekünk. Valójában el is kell várnunk, hogy így tegyen. Arra is megkérhetjük, hogy segítsen tudnunk, miként szól hozzánk. Elvárhatjuk, hogy gyakran lesz részünk lelki élményekben, amikor törekszünk a Szabadítót követni és a parancsolatait betartani.
Hozzunk mindennapi erőfeszítést! Azáltal is fogékonyabbá válhatunk a Lélekre, ha őszintén imádkozunk, tanulmányozzuk a szentírásokat, veszünk az úrvacsorából, eljárunk a templomba, részt veszünk a családtörténeti munkában, lelkileg felemelő zenét hallgatunk, szolgálattételt nyújtunk, vagy megteszünk bármi mást, amivel csak közel érezzük magunkat Istenhez. Minél közelebb kerülünk Őhozzá, annál nyitottabbá válik a szívünk a lelki leprából való kigyógyulásra és a Szentlélek újbóli érzékelésére.
Legyünk engedelmesek! A Lélek életünkbe való visszahívásának újabb fontos tényezője az arra való hajlandóságunk, hogy kövessük, amit a Lélek mond nekünk. Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség második tanácsosa ezt tanította:
„Amikor tanúsítjátok az engedelmességre való hajlandóságotokat, a Lélek további benyomásokat fog küldeni arról, hogy Isten milyen tetteket vár el tőletek.
Amikor engedelmeskedtek, a Lélektől jövő benyomások gyakrabban érkeznek majd – egyre inkább állandó társsá vál[nak]. Növekedni fog a jó választásához szükséges erőtök.”2
Néha nehéz lehet hajlandónak lenni az Úr akaratát követni a sajátunk helyett, de mindig fokozott lelki képességgel áldatunk meg, amikor így teszünk. Még a kisebb dolgokban való engedelmesség is – a tizedfizetéstől kezdve a sabbatnap megszentelésén át a valaki szolgálatára kapott késztetésig – segíthet helyet adnunk a Léleknek az életünkben.
A Lelket érezni ajándék
Emlékeznünk kell az Úrral kötött keresztelési szövetségeinkben álló ígéretre is. Mi, akik megkaptuk a Szentlélek ajándékát, ígéretet kaptunk, hogy életünk minden napján velünk lehet a Lélek, ha a szövetségeink megtartására törekszünk (lásd Tan és szövetségek 20:77, 79).
Mennyei Atya megadta nekünk a Szentlélek ajándékát, és azt szeretné, ha a maga teljességében élveznénk ezt az ajándékot. A Szentlélek állandó társasága lehetővé teszi számunkra, hogy magabiztosan hozzunk döntéseket, megnyugvást érezzünk a kihívások közepette, lelkileg növekedjünk, békességet és örömöt érezzünk, valamint tudjuk, miként szolgáljunk másokat. Ez valóban egy ajándék.
A lelki fásultságból való felépülés a saját hitünkön és arra való hajlandóságunkon múlik, hogy tovább próbálkozzunk, még amikor nem is érzünk semmit. Miközben törekszünk az életünkbe hívni a Lelket, apránként benyomásokat fogunk kapni, amikor figyelünk és engedelmeskedünk. Ha életünket Isten akaratával összhangban éljük, az segíteni fog kialakítanunk a Lélekre való fogékonyságot, és fokozatosan kigyógyít minket bármilyen jellegű fásultságból, amit csak érzünk. Ha akkor is a Szabadító felé nyújtjuk a kezünket, amikor nem érzünk semmit, Ő segíteni fog éreznünk, hogy Ő ott van (lásd Tan és szövetségek 88:63).