Nyomtatásban nem jelenik meg
Egy rövidke üzenet és egy lélekszikra
Minden kezdett a helyére kerülni egy olyan ember által, akit nem is ismertem.
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Idahóban él.
A missziómon autóbalesetet szenvedtem, amelynek a következtében hátfájdalommal és emlékezetkieséssel küzdöttem. Amikor hazatértem, beiratkoztam egy iskolába, de küszködtem. Egyszerű dolgok sem jutottak eszembe, és a fájdalom miatt nem bírtam el a hátizsákomban egy füzetnél és egy tollnál többet.
Dühös voltam! 18 hónapot töltöttem Isten szolgálatában, és mindenemet Neki adtam. Miért nem gyógyít meg? Hol van ilyenkor?
A nem szűnő heves fájdalomban azt kezdtem érezni, hogy nem is tudok Istenhez fordulni. Elkezdtem kételkedni abban, hogy akarna – vagy akár tudna – segíteni nekem. Ha pedig nem tud segíteni rajtam, akkor úgy gondoltam, ugyanúgy nem segít majd a szentírás-tanulmányozás vagy a templomlátogatás sem. Elfordultam Istentől, mert túl nehéz volt az élet, és nem láttam kiutat.
Egy különösen nehéz napon megint megbuktam egy vizsgán, amire hosszú órákig tanultam, a hátfájdalmam pedig borzalmasabb volt, mint bármikor azelőtt. Kimentem, leültem, és sírva fakadtam.
Pár perccel később odajött hozzám egy lány és rám mosolygott. Adott egy papírt, amin ez állt: „»Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől« [Máté 6:34]. Mennyei Atya őrködik feletted. Megkértem rá. Ő szeret téged.”
Elöntött a Lélek. Már nagyon régen nem éreztem Isten irántam való szeretetét. A lány azonban, aki átadta nekem a lapot, felélesztette az érzéseim szikráját a lelkemben, visszavitt a hitem kezdetéhez, és emlékeztetett a Lélekkel megélt számtalan korábbi élményemre.
Elkezdtem gyakrabban fordulni imában Mennyei Atyához. Még ha nem is láttam a fájdalmam megszűnését, arra kértem Istent, hogy enyhítse a fájdalmat, vagy adjon erőt, amellyel egyszerűen csak kibírom a napot. Többet összpontosítottam a szentírás-tanulmányozásra és a templomlátogatásra.
Bár az emlékezőképességem és a fájdalmam nem nyert teljes gyógyulást, megtanultam közel maradni az Úrhoz. Még ha nem is látom teljesen, hogy mi vár rám, tudom, hogy Ő ott van. Képes vagyok Belé vetett hittel tekinteni a a jövőbe.