Engedni, hogy Isten uralkodjon
Te hajlandó vagy engedni, hogy Isten uralkodjon az életedben? Te hajlandó vagy engedni, hogy Isten legyen a legfontosabb hatással az életedre?
Drága fivéreim és nővéreim! Nagyon hálás vagyok e konferencia csodás üzeneteiért, valamint a kiváltságért, hogy most szólhatok hozzátok.
A több mint 36 év alatt, amióta apostol vagyok, mindig is megragadta a figyelmemet Izráel egybegyűjtésének tana.1 Minden érdekel, ami ezzel kapcsolatos, beleértve Ábrahám, Izsák és Jákób szolgálattételét és neveit2, az életüket és a feleségeiket, Isten velük megkötött és a leszármazási vonalukra kiterjesztett szövetségét3, a tizenkét törzs szétszóródását, valamint a napjainkban történő egybegyűjtésről szóló számos jövendölést.
Tanulmányoztam az egybegyűjtést, imádkoztam felőle, minden vonatkozó szentírásból lakmároztam, és kértem az Urat, hogy gyarapítsa az értelmemet.
Képzelhetitek hát az örömömet, amikor a közelmúltban egy új felismerésre jutottam. Két héber tudós segítségével megtudtam, hogy az Izráel szó egyik héber jelentése: „engedd, hogy Isten uralkodjon”4. Vagyis már maga az Izráel név is olyan személyre utal, aki hajlandó engedni, hogy Isten uralkodjon az életében. Ez a gondolat felpezsdíti a lelkemet!
A hajlandó kifejezés elengedhetetlen Izráel ezen értelmezéséhez.5 Mindannyiunknak megvan az önrendelkezése. Választhatunk, hogy Izráel része leszünk-e vagy sem. Választhatunk, hogy engedjük-e, hogy Isten uralkodjon az életünkben vagy sem. Választhatunk, hogy engedjük-e, hogy Isten legyen a legerősebb hatás az életünkben vagy sem.
Egy pillanatra idézzünk fel egy fontos fordulópontot Jákób – Ábrahám unokája – életében. A Jákób által Peniélnek nevezett helyen (amely azt jelenti: Isten színe vagy arca)6, Jákób súlyos kihívással küzdött. Önrendelkezése próbára tétetett. Tusakodása révén Jákób bizonyította, mi volt a legfontosabb a számára. Megmutatta, hogy hajlandó megengedni, hogy Isten uralkodjon az életében. Válaszként Isten Jákób nevét Izráelre változtatta7, amely azt jelenti: „engedd, hogy Isten uralkodjon”. Ezután Isten megígérte Izráelnek, hogy minden áldás, amelyet Ábrahám fejére kijelentett, az övé is lesz.8
Sajnálatos módon Izráel leszármazottai megszegték az Istennel kötött szövetségeiket. Megkövezték a prófétákat, és nem voltak hajlandóak engedni, hogy Isten uralkodjon az életükben. Következésképpen Isten szétszórta őket a föld négy szegletébe.9 Könyörületes módon később megígérte, hogy egybegyűjti őket, ahogyan azt Ésaiás feljegyezte: „Egy rövid szempillantásig elhagytalak, [Izráel, de] nagy irgalmassággal egybegyűjtlek”10.
Izráel héber meghatározását szem előtt tartva Izráel egybegyűjtése további jelentést kap. Az Úr egybegyűjti azokat, akik hajlandóak megengedni, hogy Isten uralkodjon az életükben. Az Úr egybegyűjti azokat, akik úgy döntenek, hogy megengedik, hogy Isten legyen a legfontosabb hatással az életükre.
A próféták évszázadokon át megjövendölték ezt az egybegyűjtést,11 amely éppen most zajlik. Az Úr második eljövetelének elengedhetetlen előjátékaként ez a legfontosabb munka a világon!
A millenniumot megelőző ezen egybegyűjtés milliók számára a gyarapodó hit és a lelki bátorság egyéni története. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként, azaz „az utolsó napi szövetséges Izráelként”12 azt a megbízást kaptuk, hogy támogassuk az Urat e sarkalatos munkában.13
Amikor Izráelnek a fátyol mindkét oldalán történő egybegyűjtéséről beszélünk, akkor természetesen a misszionáriusi, a templomi és a családtörténeti munkára utalunk. Ugyanakkor a hit és a bizonyság építésére is gondolunk mindazok szívében, akikkel együtt élünk, dolgozunk és szolgálunk. Ha bármikor bármi olyat teszünk, amivel hozzásegítünk bárkit – a fátyol bármelyik oldalán – ahhoz, hogy szövetségeket kössön Istennel és megtartsa azokat, akkor Izráel egybegyűjtésében segítünk.
Nemrégiben az egyik unokánk felesége lelki nehézségeken ment át. Jillnek fogom nevezni őt. Jill édesapja haldoklott, a böjtölés, az imádkozás és a papsági áldások ellenére is, őt pedig fojtogatta a félelem, hogy az édesapjával együtt a bizonyságát is elveszíti.
Egyik este aztán a feleségem, Wendy Nelson nővér beszámolt nekem Jill helyzetéről. Másnap reggel Wendy késztetést érzett arra, hogy megossza Jillel, miszerint a lelki tusakodására adott válaszom egyetlen szó volt. Ez a szó a rövidlátó volt.
Jill később beismerte Wendynek, hogy először lesújtotta a válaszom. Azt mondta: „Azt reméltem, Nagyapa majd csodát ígér apu számára. Egyfolytában azon tanakodtam, miért éppen a rövidlátó volt az a szó, amelynek kimondására késztetést érzett.”
Miután az édesapja eltávozott, Jillnek újra és újra eszébe jutott a rövidlátó kifejezés. Megnyitotta szívét, így még mélyebben megértette a rövidlátó jelentését, vagyis hogy valaki nem képes távolabbra tekinteni. Ezzel a gondolkodásmódja változásnak indult. Jill később azt mondta: „A rövidlátó szó arra késztetett, hogy megálljak, elgondolkodjak és gyógyulni kezdjek. Ez a szó most békességgel tölt el. Emlékeztet arra, hogy kiszélesítsem a látószögemet, és az örökkévalót keressem. Emlékeztet arra, hogy létezik egy isteni terv, illetve hogy apu továbbra is él, szeret engem, és vigyáz rám. A rövidlátó vezetett el Istenhez.”
Nagyon büszke vagyok családunk e becses tagjára. Életének e szívszaggató időszakában a drága Jill megtanulja befogadni Istennek az apjára vonatkozó akaratát, a saját életére vonatkozó örökkévaló látószöggel. Azzal, hogy úgy döntött, engedi Istent uralkodni, békességre lel.
Ha engedjük, akkor az Izráel szó e héber értelmezése számos módon segíthet nekünk. Képzeljétek el, miként változhatnának meg imáink a misszionáriusainkért – illetve saját erőfeszítéseinkért Izráel egybegyűjtésére –, ha ezt az elgondolást tartanánk szem előtt. Gyakran imádkozunk azért, hogy mi és a misszionáriusok elvezettessünk azokhoz, akik felkészültek Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma igazságainak befogadására. Azon tűnődöm, kihez vezettetünk el, amikor azért könyörgünk, hogy rátaláljunk azokra, akik hajlandóak engedni, hogy Isten uralkodjon az életükben.
Talán olyasvalakihez jutunk el, aki sohasem hitt Istenben vagy Jézus Krisztusban, viszont most vágyakozik arra, hogy megismerje Őket és az Ő boldogságtervüket. Mások talán „a szövetségben születtek”14, de azóta eltávolodtak a szövetség ösvényétől. Most talán készen állnak arra, hogy bűnbánatot tartsanak, visszatérjenek, és engedjék, hogy Isten uralkodjon. Azzal segíthetjük őket, ha kitárt karral és szívvel fogadjuk őket. Aztán lehetséges, hogy akihez eljutunk, mindig is érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Ő is vágyakozik arra a teljességre és örömre, amelyben azok részesülnek, akik hajlandóak engedni, hogy Isten uralkodjon az életükben.
Az Izráel egybegyűjtéséhez használatos evangéliumi háló mindenkire kiterjed. Bőven van hely minden egyes embernek, aki hajlandó teljes mértékben magáévá tenni Jézus Krisztus evangéliumát. Minden egyes megtért Isten szövetséges gyermekeinek egyikévé válik,15 akár születési jogán, akár befogadás révén. Mindegyikük teljes jogú örököse lesz mindannak, amit Isten Izráel hithű gyermekeinek ígért.16
Mindegyikünk isteni lehetőségekkel rendelkezik, hiszen mind Isten gyermekei vagyunk. Mindegyikünk egyenlő az Ő szemében. Ezen igazság következményei mélyrehatóak. Fivérek és nővérek! Kérlek, figyeljetek alaposan arra, amit most mondani fogok. Isten egyik rasszt sem szereti jobban a másiknál. Ezzel kapcsolatos tana egyértelmű. Mindenkit hív, hogy jöjjön Őhozzá: „feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt”17.
Biztosítalak benneteket arról, hogy az Isten előtt való állapotokat nem a bőrötök színe határozza meg. Az Isten előtti kedvesség vagy kegyvesztettség az Isten és az Ő parancsolatai iránti odaadásotokon múlik, nem pedig a bőrötök színén.
Bánkódom amiatt, hogy a világszerte élő fekete fivéreink és nővéreink a rasszizmus és az előítélet okozta gyötrelmektől szenvednek. A mai napon arra kérem a tagjainkat mindenhol, hogy járjanak élen az előítéletes hozzáállás és cselekedetek elhagyásában. Azért könyörgök hozzátok, hogy segítsétek elő a tiszteletet Isten minden gyermeke iránt.
Mindannyiunk számára – faji hovatartozástól függetlenül – a kérdés ugyanaz: Te hajlandó vagy engedni, hogy Isten uralkodjon az életedben? Te hajlandó vagy engedni, hogy Isten legyen a legfontosabb hatással az életedre? Hagyod, hogy az Ő szavai, parancsolatai és szövetségei hatással legyenek arra, amit nap mint nap teszel? Hagyod, hogy az Ő hangja minden más elé kerüljön? Hajlandó vagy engedni, hogy minden más törekvés előtt elsőbbséget élvezzen az, amit Ő kér tőled? Hajlandó vagy arra, hogy az akaratodat feleméssze az Övé?18
Fontoljátok meg, milyen áldásokat hozhat számotokra az efféle hajlandóság. Ha nem vagytok házasok, és az örökkévaló társatokat keresitek, akkor az arra irányuló vágyatok, hogy „Izráelből valók” legyetek, segít majd eldöntenetek, kivel és hogyan randevúzzatok.
Ha házasok vagytok, és társatok megszegte a szövetségeit, akkor az arra való hajlandóságotok, hogy engedjétek Istent uralkodni az életetekben, lehetővé teszi majd, hogy az Istennel kötött szövetségeitek érintetlenek maradjanak. A Szabadító majd begyógyítja az összetört szíveteket. A mennyek megnyílnak majd, amint igyekeztek megtudni, miként lépjetek tovább. Nem szükséges tévelyegnetek vagy tűnődnötök.
Ha őszinte kérdéseitek vannak az evangéliummal vagy az egyházzal kapcsolatosan, akkor amint úgy döntötök, hogy engeditek Istent uralkodni, elvezettettek majd azon végérvényes, örökkévaló igazságok megtalálásához és megértéséhez, amelyek utat fognak mutatni az életeteknek, és segítenek majd szilárdan a szövetség ösvényén maradnotok.
Amikor kísértéssel kerültök szembe – még ha a kísértés a kimerültség vagy a magány vagy a meg nem értettség érzései közepette ér is benneteket –, képzeljétek el, milyen bátorságot meríthettek, ha úgy döntötök, hogy engeditek Istent uralkodni az életetekben, valamint amint megerősítésért könyörögtök Őhozzá.
Amikor legfőbb vágyatok az, hogy engedjétek Istent uralkodni, hogy Izráel részesei legyetek, akkor oly sok döntés válik könnyebbé! Oly sok ügy válik lényegtelenné! Tudjátok, miként legyen megfelelő a megjelenésetek. Tudjátok, mit nézzetek és olvassatok, hol töltsétek az időtöket, és kinek a társaságában. Tudjátok, mit akartok elérni. Tudjátok, miféle emberré akartok valójában válni.
Nos, kedves fivéreim és nővéreim, hit és bátorság is kell ahhoz, hogy engedjük Istent uralkodni. Kitartó, szigorú lelki munka szükséges a bűnbánathoz és a természetes ember levetkőzéséhez Jézus Krisztus engesztelésén keresztül.19 Következetes, napi szintű erőfeszítés kell ahhoz, hogy személyes szokásokat fejlesszünk ki az evangélium tanulmányozására, arra, hogy többet tudjunk meg Mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról, valamint hogy törekedjünk és reagáljunk a személyes kinyilatkoztatásra.
E veszedelmes időkben – melyekről Pál apostol is jövendölt20 – Sátán már nem is próbálja elrejteni támadásait Isten terve ellen. Mindenütt hemzseg az egyre felbátorodó gonoszság. Ezért a lelki túlélés egyetlen módja az, ha eltökéltek vagyunk arra, hogy engedjük Istent uralkodni az életünkben, hogy megtanuljuk meghallani az Ő hangját, és hogy erőnket Izráel egybegyűjtésének segítésére fordítjuk.
Nos, miként érez az Úr azokkal kapcsolatban, akik engedik, hogy Isten uralkodjon? Nefi remekül összegezte: Az Úr szereti azokat, akik Őt teszik Istenükké. „Íme, szerette atyáinkat, és szövetséget kötött velük, igen, méghozzá Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal; és emlékez[ik] a szövetségre, melyet kötött”21.
És mit kész az Úr megtenni Izráelért? Az Úr megfogadta, hogy Ő „harcol[ja] majd meg a csatá[inkat], és gyermeke[ink] csatáit, és gyermeke[ink] gyermekeinek csatáit… a harmadik és a negyedik nemzedékig”22.
Miközben a következő hat hónap során a szentírásaitokat tanulmányozzátok, arra buzdítalak benneteket, hogy írjátok össze, mi mindent ígért meg az Úr, mit tesz majd a szövetséges Izráelért. Szerintem el fogtok ámulni. Elmélkedjetek ezeken az ígéreteken! Beszéljetek róluk a családotokkal és a barátaitokkal! Aztán pedig éljetek úgy és lássátok meg, amint ezek az ígéretek beteljesednek a saját életetekben!
Drága fivéreim és nővéreim! Amikor úgy döntötök, hogy engeditek, hogy Isten uralkodjon az életetekben, első kézből tapasztaljátok majd meg, miszerint Istenünk „a csodák Isten[e]”23. Népként az Ő szövetséges gyermekei vagyunk, és az Ő nevén hívnak majd bennünket. Erről teszem bizonyságomat Jézus Krisztus szent nevében, ámen.