Vigyázzatok azért minden időben, kérvén
Ma kiterjesztem az imára való felhívásomat minden emberre, minden nemzetből, a világ minden pontján.
Drága fivéreim és nővéreim! Halandó szolgálattételének utolsó hetében Jézus így tanította tanítványait: „Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!”1
A második eljövetele előtt bekövetkező dolgok között szerepelnek a „háborúk és háborúk hírei…, éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé”2.
A Tan és szövetségekben a Szabadító ezt mondta: „És minden dolog mozgásban lesz; …mert minden embert félelem száll meg.”3
Kétségkívül olyan időkben élünk, amikor minden dolog mozgásban van. Sokan félnek a jövőtől, és sokak szíve elfordult az Istenbe és az Ő Fiába, Jézus Krisztusba vetett hitüktől.
A hírek tele vannak erőszakról szóló beszámolókkal. Erkölcsi hírnévrontás zajlik az interneten. Temetőket, templomokat, mecseteket, zsinagógákat és egyéb vallási kegyhelyeket rongálnak meg.
Egy világjárvány a föld szinte minden szegletébe elért – több millióan betegedtek meg, több mint egy millióan hunytak el. Iskolai ballagásokat, egyházi hódolati szertartásokat, esküvőket, misszionáriusi szolgálatot és megannyi más fontos életeseményt szakított félbe. Emellett számtalan ember maradt egyedül, elszigetelve másoktól.
A gazdasági felfordulás sokaknak okozott kihívást, különösen Mennyei Atya legkiszolgáltatottabb gyermekeinek.
Láttuk, ahogy emberek szenvedélyesen gyakorolják a békés tüntetéshez való jogukat, és láttuk, ahogy dühös tömegek lázonganak.
Eközben továbbra is viszálykodások zajlanak világszerte.
Gyakran gondolok közületek azokra, akik szenvednek, félnek vagy egyedül érzik magukat. Biztosítalak mindegyikőtöket, hogy az Úr ismer benneteket, tud az aggodalmaitokról és a gyötrelmetekről, és szeret titeket – bensőségesen és személyesen, mélyen és örökké.
Minden este, mikor imádkozom, megkérem az Urat, hogy áldjon meg mindenkit, akire a gyász, a fájdalom, a magány és a szomorúság terhe nehezedik. Tudom, hogy más egyházi vezetők hasonló imákat mondanak el. Saját magam és mindannyiunk nevében mondhatom: mélyen együttérzünk veletek, imáinkban pedig értetek fohászkodunk Istenhez.
Tavaly jó pár napot töltöttem az Amerikai Egyesült Államok északkeleti részén, ahol nemzeti történelmi és egyháztörténeti helyszínekre látogattam el, gyűléseken vettem részt a misszionáriusainkkal és egyháztagjainkkal, valamint találkoztam kormányzati és vállalati vezetőkkel.
Október 20-án, vasárnap egy nagy összejövetelen beszéltem a massachusettsi Bostonban. A beszédem közben indíttatást éreztem arra, hogy ezt mondjam: „Könyörgöm nektek, hogy… imádkozzatok ezért az országért, a vezetőinkért, az emberekért és a családokért, akik ezen nagyszerű nemzet tagjai, melyet Isten alapított.”4
Emellett arról beszéltem, hogy Amerika és a föld megannyi más nemzete – csakúgy, mint a múltban – újból fontos válaszút előtt áll, és szükségük van az imáinkra.5
E könyörgésem nem szerepelt az előkészített beszédben. Azok a szavak akkor érkeztek, amikor éreztem a Szentlélek késztetését arra, hogy felkérjem a jelenlévőket, imádkozzanak az országukért és a vezetőikért.
Ma kiterjesztem az imára való felhívásomat minden emberre, minden nemzetből, a világ minden pontján. Nem számít hogyan vagy kihez imádkoztok, kérlek titeket, gyakoroljátok a hiteteket – bármiben legyen is az –, és imádkozzatok az országotokért és a helyi vezetőitekért. Ahogy tavaly októberben Massachusettsben mondtam, jelentős történelmi válaszút előtt állunk, és a föld nemzeteinek kétségbeesetten szükségük van isteni sugalmazásra és iránymutatásra. Ez nem politikáról vagy elvekről szól. Hanem a békességről és a gyógyulásról, amelyet az egyének lelke és az országok – a városaik, a falvaik és a községeik – lelke nyerhet el a Békesség Hercegén, minden gyógyulás forrásán, az Úr Jézus Krisztuson keresztül.
Az elmúlt néhány hónapban támadt egy érzésem, mely szerint a legjobb módja a jelenlegi helyzet orvoslásának az, ha minden ember jobban támaszkodik Istenre és felé fordítja a szívét őszinte imádság által. Alázatossá válásunk és a mennyei sugalmazásra való törekvésünk, hogy elviseljük és legyőzzük az előttünk álló dolgokat, a legbiztonságosabb és legbiztosabb módja lesz annak, hogy magabiztosan haladjunk előre ezekben a nyugtalanító időkben.
A szentírások kiemelik Jézus halandó szolgálattétele során elmondott imáit és az imákról szóló tanításait. Bizonyosan emlékeztek az Úr imájára:
„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe, de Szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen.”6
Ez a gyönyörű, elmélyült ima, melyet a kereszténységben gyakran elismételnek, egyértelművé teszi, hogy helyénvaló dolog a minket gyötrő kérdésekben válaszért egyenesen a Mi Atyánkhoz fordulni, ki a mennyekben van. Így tehát imádkozzunk isteni útmutatásért.
Arra kérlek benneteket, hogy mindig imádkozzatok!7 Imádkozzatok a családotokért. Imádkozzatok az országok vezetőiért. Imádkozzatok a frontvonalakon harcoló bátor emberekért, akik most is csatákat vívnak a szociális, környezeti, politikai és biológiai csapások ellen, amelyek hatással vannak minden ember életére világszerte – a gazdagokéra, a szegényekére, a fiatalokéra és az idősekére.
A Szabadító azt tanította, hogy ne korlátozzuk, kiért imádkozunk. Így szólt: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.”8
A Kálvária keresztjén, ahol Jézus meghalt a bűneinkért, Ő gyakorolta azt, amit tanított, amikor így imádkozott: „Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek.”9
Amikor őszintén imádkozunk azokért, akikre az ellenségünkként tekinthetnénk, az bizonyítja az abba vetett hitünket, miszerint Isten képes megváltoztatni a szívünket és mások szívét. Ezeknek az imáknak meg kell erősíteniük az eltökéltségünket arra, hogy véghezvigyük a szükséges változtatásokat a saját életünkben, a családunkban és a közösségeinkben.
Nem számít, hol laktok, milyen nyelvet beszéltek vagy milyen kihívásokkal néztek szembe – Isten hall titeket és válaszol nektek az Ő saját módján és az Ő saját idejében. Mivel az Ő gyermekei vagyunk, Őhozzá járulhatunk segítségért, megnyugvásért és megújult vágyért arra, hogy jó irányú változást érjünk el a világban.
Az igazságért, a békéért, a szegényekért és a betegekért való imádkozás gyakran nem elegendő. Miután imában letérdelünk, fel kell kelnünk a térdeinkről, és meg kell tennünk mindent, amit tudunk, hogy segítsünk magunkon és másokon.10
A szentírások tele vannak olyan hithű emberek példáival, akik az imádságot a tettekkel összekötve változást idéztek elő a saját életükben és mások életében. A Mormon könyvében például Énósról olvashatunk. Megfigyelték, miszerint „rövid könyvének körülbelül kétharmada egy imát – vagy imák sorozatát – írja le, a többi rész pedig arról szól, mit tett a kapott válaszok következményeként”11.
Megannyi példánk van arra, hogy egy ima miként hozott változást az egyháztörténetünkben, kezdve Joseph Smith első hangos imájával a szülei rönkházához közeli fás tisztáson 1820 tavaszán. Bűnbocsánatot és lelki iránymutatást keresve Joseph Smith megnyitotta a mennyeket. Napjainkban haszonélvezői vagyunk Joseph próféta és más hithű utolsó napi szent férfiak és nők imáinak és cselekedeteinek, melyek által elősegítették Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza megalapítását.
Gyakran gondolok az olyan hithű asszonyok imáira, mint Mary Fielding Smith, aki Isten segítségével bátran vezette el a családját Illinois-ból az egyre növekvő üldöztetés elől e völgy biztonságába, ahol lelkileg és fizikailag gyarapodtak. Miután térdre borulva buzgón imádkozott, keményen dolgozott azon, hogy felülkerekedjen a nehézségein és megáldja a családját.
Az ima felemel bennünket és közelebb hoz minket egymáshoz egyénekként, családokként, egyházként és emberiségként. Az ima hatással lesz a tudósokra, és segít nekik közelebb kerülni olyan oltások és gyógyszerek feltaláláshoz, amelyek véget vetnek ennek a világjárványnak. Az ima megnyugvást nyújt azoknak, akik elvesztették szerettüket. Vezet minket, hogy tudhassuk, mit tegyünk a személyes védelmünk érdekében.
Fivérek és nővérek! Buzdítalak bennetek, hogy kettőzzétek meg az ima melletti elkötelezettségeteket! Buzdítalak benneteket, hogy imádkozzatok a szobátokban, a napi sétátok során, az otthonotokban, az egyházközségetekben és folyamatosan a szívetekben.12
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza vezetőinek nevében köszönöm nektek az értünk mondott imáitokat. Buzdítalak benneteket, hogy továbbra is imádkozzatok, hogy elnyerhessük azt a sugalmazást és kinyilatkoztatást, amely által átvezethetjük az egyházat ezeken a nehéz időkön.
Az ima megváltoztathatja a saját életünket. Az őszinte ima ösztönzése által jobbá válhatunk, és segíthetünk másoknak is ebben.
Saját tapasztalatból ismerem az ima erejét. Nemrég egyedül voltam az irodámban. Kicsivel korábban egy orvosi beavatkozást végeztek a kezemen. Kék és zöld volt, be volt dagadva és fájt. Az asztalomnál ülve nem tudtam a fontos és fajsúlyos teendőkre összpontosítani, mert a fájdalom elterelte a figyelmem.
Arra kértem az Urat, hogy segítsen nekem összpontosítani, hogy el tudjam végezni a munkámat. Felkeltem és visszatértem az asztalomon lévő papírhalomhoz. Szinte azonnal kitisztult az elmém és el tudtam végezni a rám váró fontos teendőket.
A világ jelenlegi zűrzavaros helyzete ijesztőnek tűnhet, mikor belegondolunk a gondok és nehézségek sokaságába. Ám a buzgó bizonyságom az, hogy ha imádkozva Mennyei Atyánktól kérjük a szükséges áldásokat és iránymutatásokat, megtudjuk, miként áldhatjuk meg a családunkat, a felebarátainkat, a közösségeinket, sőt az országot, amelyben élünk.
A Szabadító imádkozott, majd „széjjel járt jót tévén”13 – táplálva a szegényeket, bátorságot és támogatást nyújtva a szükséget szenvedőknek, szeretettel, megbocsátással, békességgel és megnyugvással fordulva mindazok felé, akik hozzá jöttek. Továbbra is így fordul felénk.
Felkérek minden egyháztagot, valamint más vallási csoportokhoz tartozó felebarátainkat és barátainkat világszerte, hogy cselekedjenek a Szabadító tanítványaihoz intézett tanácsa szerint: „Vigyázzatok azért minden időben, kérvén”14 békességet, megnyugvást, biztonságot és lehetőségeket egymás szolgálatára.
Mily hatalmas az ima ereje, és mekkora szükség van ma a világban az Istenbe és az Ő szeretett Fiába vetett hitünk imáira! Emlékezzünk az ima hatalmára, és becsüljük azt meg. Jézus Krisztus nevében, ámen.