Az Isten iránti áhítat a bölcsesség kezdete
Részlet a Brigham Young Egyetem–Idahó 2009. április 10-i ünnepségén elhangzott beszédből. A teljes angol nyelvű szövegért látogass el a http://web.byui.edu/DevotionalsAndSpeeches oldalra.
A világ bölcsessége akkor a legértékesebb, amikor alázattal meghajol Isten bölcsessége előtt.
Az információ-túlterhelés világában élünk. Talán jól szemlélteti ezt a világot a lenyűgöző Wikipédia, a világ legnagyobb online enciklopédiája. Hogy bemutassam a terjedelmét: 2012-ben csak angolul több mint 2,5 milliárd szót tartalmazott, és 22 millió szócikknél is többet 284 nyelven. A Wikipédia több mint 70 nyelven létezik, amelyek egyenként legalább 10 000 szócikket tartalmaznak. Az angol nyelvű változatban több mint 4 millió szócikk található.1
Az információ-túlterhelés az olyan közösségi oldalak robbanásszerű használatában is megnyilvánul, mint például a 2004-ben létrehozott Facebook, melynek 2012-ben több mint 1 milliárd aktív felhasználója volt világszerte2, vagy a 2005-ben indult YouTube, melyen néhány videoklippet a jelentések szerint több mint 100 milliószor tekintettek meg.
Ebben az információáradatban nagy szükségünk van bölcsességre – bölcsességre ahhoz, hogy rendszerezzük és felismerjük, hogyan alkalmazzuk a tanultakat. T. S. Eliot, egy hívő keresztény, évekkel ezelőtt napjaink világához írt:
Ó tavasz és ősz, születés és halál világa!
Az eszme és tett végtelen köre,
A végtelen találékonyság, kísérlet,
A mozgás s nem a nyugalom tudását adja,
A beszéd s nem a hallgatás tudását,
A szavak tudását s az Ige nem-tudását.
Minden tudásunk tudatlanságunkba vezet közelebb,
Minden tudatlanságunk a halálhoz vezet közelebb,
De a halál közelsége nem Isten közelsége.
Hol az Élet, mely életünkben elveszett?
Hol a bölcsesség, mely tudásunkban elveszett?
Hol a tudás, mely ismeretünkben elveszett?
A mennyek ciklusai a húsz évszázad során
Messzebb vittek Istentől és közelebb a porhoz.3
Hol álltok a bölcsességskálán? Vannak, akik úgy éreznek, mint az a fiatal hölgy, aki a közelgő esküvőjétől izgatottan így lelkendezett szüleinek: „Hú, megházasodom! Minden gondom végére értem!” Az édesanyja pedig odasúgta a lány apjának: „Valóban, de még nem sejti, melyik végéhez.”
Minél többet tanulok Isten bölcsességéről, annál inkább hiszem, hogy csupán a bölcsesség kezdeti végénél tartok. Alázatossá tesz a felismerés, hogy mennyit kell még tanulnom. Ma remélem, hogy fokozni tudjunk azon vágyunkat, hogy bölcsességet nyerjünk, mégpedig Isten bölcsességét.
A bölcsesség áldásai
A bölcsesség számos tantételét szeretném kihangsúlyozni. Először is korunk információ- és tudásáradatában a bölcsességre kell törekednünk. A bölcsesség multidimenzionális és különféle méretben és színben tárul elénk. A korán megszerzett bölcsesség hatalmas áldásokat hoz. Az egy konkrét területen szerzett bölcsesség nem vihető át egy másikra. És végül, a világ bölcsessége akkor a legértékesebb, amikor alázattal meghajol Isten bölcsessége előtt.
A szentírások a bölcsesség két típusáról írnak: a világ bölcsességéről és Isten bölcsességéről. A világ bölcsessége pozitívumokat és negatívumokat is rejt magában. A legsötétebb leírás szerint úgy jellemezhető mint részleges igazság, melyet intelligenciával és manipulációval kevertek önző vagy gonosz célok elérésére.
A Mormon könyvéből jó példa erre Amlici. A szentírások azt mondják, hogy „egy bizonyos férfi…, akit Amlicinek hívtak, és aki nagyon ravasz ember volt, igen, bölcs ember, ami a világ bölcsességét illeti, …sok embert magához vonzott”. A szentírás tovább folytatja, és úgy jellemzi Amlicit, hogy „gonosz ember lévén… az volt a szándéka, hogy Isten egyházát elpusztítsa” (Alma 2:1–2, 4; kiemelés hozzáadva). Minket pedig nem az effajta bölcsesség érdekel.
Van egy másik fajtája a világi bölcsességnek, amely közel sem ennyire gonosz. Sőt, ami azt illeti, nagyon pozitív. Erre a bölcsességre tudatosan tehetünk szert tanulmányozás, elmélkedés, megfigyelés és kemény munka által. Nagyon értékes és hasznos mindahhoz, amit teszünk. A jó és tisztességes emberek a halandóság tapasztalatai során sajátítják el.
Biztosan sokan emlékeztek Mark Twain amerikai szerző szavaira: „Amikor 14 éves fiú voltam, az apám annyira tudatlan volt, hogy alig bírtam megmaradni az öreg mellett. Amikor azonban 21 lettem, egyszerűen lenyűgözött, hogy az öreg hét év alatt mennyi mindent tanult.”4 Ha jó megfigyelők és körültekintőek vagyunk, az idő sok mindenre megtaníthat.
Emlékszem, főiskolai végzős koromban a Brigham Young Egyetemről utaztam az idahói Prestonba, ahol nagymamám, Mary Keller lakott. Akkor 78 éves, törékeny idős hölgy volt. Két évvel később elhunyt. Nagyszerű asszony volt, és tudtam, hogy ha meghallgatom és tanulok az élményeiből, olyan bölcsességre tehetek szert, mely végigkísér az utamon.
Sok szomorú élménytől kímélhetjük meg magunkat az életben, ha fiatal korunkban sikerül olyan bölcsességre szert tennünk, mely meghaladja a korunkat. Keressétek ezt a fajta bölcsességet. Legyetek meggondoltak, alapos megfigyelők, és gondolkodjatok el mindazon, amit az életben tapasztaltok.
A szakmai és magánéletünkban is tanulhatunk bölcsességet. Hadd mondjak két példát.
Dr. DeVon C. Hale orvos Salt Lake Cityben, aki az idahói Idaho Fallsban nőtt fel. Csodáltam a trópusi betegségekről való tudását és bölcsességét. Nem csupán Dr. Hale tudásáról van szó, hanem arról is, hogy értette, hogyan alkalmazza ezt a tudást, csoportosítva és összevetve egymással az információrétegeket. Nagy áldást jelent, hogy ilyen orvosi bölcsesség áll a rendelkezésére a misszionáriusoknak világszerte.
Második példa: Amikor a floridai Tampában éltünk, és a legidősebb fiam kisiskolás lett, nagyon vártuk, hogy találkozzunk a tanárnőjével, Mrs. Judith Graybell-lel. Az ötvenes éveiben járó hölgy bámulatosan jól értett a kisgyerekekhez. Pontosan tudta, hogyan motiválja őket, hogyan dicsérje őket, és mikor kell velük szigorúnak lennie. Megvolt a tanításukhoz szükséges tudása, de még ennél is több. Keményen küzdöttünk azért, hogy minden gyermekünk az ő osztályába járhasson.
Ez a két ember a szelektív világi bölcsességet testesíti meg. Bölcsességük sikeressé teszi őket a szakmájukban, és sok emberen segít.
Fel kell azonban ismernünk ennek a bölcsességnek a korlátait. Az egyik területen szerzett bölcsesség nem feltétlenül vihető át egy másik területre. Például nem szeretném, ha Mrs. Graybell trópusi betegségeket próbálna diagnosztizálni, vagy ha Dr. Hale tanítaná a kisiskolás gyermekemet.
Ami ennél is fontosabb: az a bölcsesség, mely sikert hoz a világban, kész arra, hogy hátralépjen Isten bölcsessége mögé, és nem gondolja, hogy azt helyettesítheti.
Emlékezzetek rá: nem minden bölcsesség lett egyenlőnek teremtve.
A Zsoltáríró ezt mondta: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Zsoltárok 111:10). Ez a szentírás azt jelenti, hogy az Úr iránti „mélységes áhítat”5 a bölcsesség kezdete. Ez a mélységes áhítat abból fakad, hogy Mennyei Atyánk „minden bölcsesség és minden hatalom birtokában van, a mennyben és a földön is” (Móziás 4:9). Az Ő bölcsessége tökéletes. Tiszta. Önzetlen.
Ez a bölcsesség időnként ellentétes lesz a világ bölcsességével, ami azt jelenti, hogy Isten bölcsessége és a világ bölcsessége közvetlen konfliktusban lesznek egymással.
Emlékeztek az Úr szavaira Ésaiás könyvében?
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ésaiás 55:8–9).
Isten bölcsessége nem jár nekünk automatikusan; hajlandónak kell lennünk rá, hogy keressük azt. „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki” (Jakab 1:5; kiemelés hozzáadva).
Isten bölcsessége lelki ajándék. „Ne gazdagságra törekedjetek, hanem bölcsességre, és íme, Isten rejtelmei feltárulnak előttetek, és akkor gazdagokká tétettek” (T&Sz 6:7; kiemelés hozzáadva).
Az Isten bölcsességére való törekvést mindig a parancsolatoknak való engedelmesség követi.
A bölcsesség lelki ajándékára általában lépésről lépésre teszünk szert, miközben őszintén és szorgalmasan keressük azt. „Sort sorra, előírást előírásra… adok az emberek gyermekeinek; és áldottak azok, akik hallgatnak előírásaimra…, mert bölcsességet tanulnak; mert annak, aki befogadja, többet adok” (2 Nefi 28:30; kiemelés hozzáadva).
Joseph Smith ezt mondta: „Isten dolgai mély jelentőséggel bírnak; csak az idő, a tapasztalat és a gondos, elmélkedő és komoly gondolatok képesek megtudakolni őket.”6 Az Isten bölcsességére való törekvésünk nem lesz azonnal kielégítve.
Végül, Isten bölcsességének forrása különbözik a világétól. Isten bölcsessége megtalálható a szentírásokban, a próféták tanításaiban (például az általános konferencián), és természetesen az imáinkban (lásd T&Sz 8:1–2). Ezt a bölcsességet mindig, mindig a Szentlélek hatalma által kapjuk meg. Pál apostol ezt mondta:
„Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. […]
Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít (1 Korinthusbeliek 2:11, 13; kiemelés hozzáadva).
Isten bölcsességével képesek vagyunk túltekinteni jelenlegi körülményeinken, mert, ahogy a szentírás fogalmaz, „a Lélek… [úgy beszél] a dolgokról, ahogy azok valójában vannak, és…, ahogy azok valójában lesznek” (Jákób 4:13).
Isten bölcsessége érdemes az odaadó figyelmünkre.
Bölcsesség és tized.
Talán a legfontosabb pont az, hogy nem minden bölcsességet teremtettek egyenértékűnek. Meg kell tanulnunk, hogy amikor konfliktus van a világ bölcsessége és Isten bölcsessége között, akkor az akaratunkat Isten bölcsességének kell alávetnünk.
Isten fiai és leányai vagyunk. Lelki természetű lények vagyunk, halandó küldetéssel. Bennünket, akik arra szántuk el magunkat, hogy megtanuljuk a világ bölcsességét és Isten bölcsességét, nem szabad, hogy összezavarjon az, hogy melyik bölcsesség a fontosabb.
Hadd osszam meg egy kiváló utolsó napi szent élményét, aki a brazíliai São Paulóban él. A hölgy elmeséli, milyen nehéz volt döntenie, hogy a tizedét fizesse-e be vagy a tandíját. Ezek az ő szavai:
„Az egyetem… megtiltotta, hogy azok a diákok, akiknek adósságaik vannak [vagy nem fizették be a tandíjukat], letegyék a vizsgáikat.
Emlékszem, volt egy időszak, amikor súlyos anyagi gondokkal küszködtem. Egy csütörtöki napon kaptam meg a fizetésemet. Amikor kiszámoltam a havi költségvetést, észrevettem, hogy nem lesz elegendő pénzem a tizedre is meg az egyetemre is. Választanom kellett közülük. A kéthavonta előírt vizsgák a következő héten kezdődtek, és tudtam, ha nem megyek el rájuk, akkor meg kell ismételnem az egész évet. Iszonyúan kínlódtam. Sajgott a szívem.”
Az ő esetében a világ bölcsessége és Isten bölcsessége közvetlen konfliktusba került. Ha őszinték vagytok magatokkal – jóságotok és igazlelkűségetek dacára – néha úgy fogjátok találni, hogy belesajdul a szívetek, amikor ilyen ellentmondásos helyzetbe kerültök.
Visszatérek a történethez. Először is, a nőtestvér befizette vasárnap a tizedét. Ezután elmesélte, mi történt a rá következő hétfőn:
„A munkaidőm vége felé jártam, amikor odajött hozzám a főnököm és kiadta a nap utolsó utasításait. […] Hirtelen megállt, rám nézett, és azt kérdezte: »Hogy megy az egyetem?« [Nyers férfiként jellemezte a főnökét, így csupán ennyit válaszolt neki:] »Minden rendben van!«
A főnöke ekkor távozott. Hirtelen a titkárnő lépett be a szobába, és így szólt: „A főnök éppen most mondta, hogy mától kezdve a cég teljes mértékben állja az egyetemi tandíjat és a tankönyvek költségét. Mielőtt elmenne, jöjjön oda az asztalomhoz és tájékoztasson engem a költségekről, hogy holnap oda tudjam adni a csekket!”7
Ha figyelmesek vagytok, rájöttök, hogy életetek során számos alkalommal kerültök ti is szembe a próbatételek e fajtájával. Hová helyezitek hát bizalmatokat? Hallgassátok meg az Úr közvetlenül nekünk adott figyelmeztetését:
„Ó, milyen hiúk, gyarlók és balgák az emberek! Mert amikor tanultak [a világ bölcsességét tekintve], azt gondolják, hogy bölcsek, és nem hallgatnak Isten tanácsára, mert elvetik azt, feltételezvén, hogy tudják ők maguk [a világ bölcsességét]; bölcsességük tehát balgaság, és nem válik hasznukra. És el fognak veszni.
De jó tanultnak lenni [a világ bölcsességét tekintve], ha hallgatnak Isten tanácsaira” (2 Nefi 9:28–29; kiemelés hozzáadva).
Most pedig hadd idézzem Pált:
„Hol a bölcs? […] Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcsességét?” (1 Korinthusbeliek 1:20).
„Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölcscsé lehessen.
Mert e világ bölcsesége bolondság az Isten előtt” (1 Korinthusbeliek 3:18–19; kiemelés hozzáadva).
A próbatétel sokszor abban rejlik, hogy engedjük-e, hogy Isten bölcsessége vezessen bennünket akkor is, amikor az szembe megy a világ bölcsességével.
Ammon így panaszkodott: „…mert nem kutatnak bölcsesség után, se nem vágynak rá, hogy az uralkodjon felettük” (Móziás 8:20). Amikor azokra gondolok, akik hajlandóak voltak hagyni, hogy Isten bölcsessége uralkodjon felettük, akkor egy kínai barátom jut eszembe, Xie Ying, aki nagy áldozatokat hozott azért, hogy csatlakozhasson az egyházhoz, majd New Yorkban szolgált missziót. Eszembe jut két nagyon intelligens, mesterdiplomával rendelkező lányom is, akik az anyaság és a gyermekvállalás áldásai mellett döntöttek. Eszembe jut egy barátom Dél-Amerikából, aki otthagyta jól fizető állását, mikor megtudta, hogy munkaadói nem fizetik az adókat. Ők mind a világ bölcsessége elé helyezték Isten bölcsességét.
Elszomorító, hogy a világ bölcsessége még a jó felfogású embereket is képes megtéveszteni. Joseph Smith így fogalmazott: „Sok bölcs férfi és nő van közöttünk is, akik túl bölcsek ahhoz, hogy tanítani lehessen őket; ezért tudatlanságukban kell meghalniuk, és a feltámadáskor fognak rájönni a tévedésükre.”8
Bölcsesség és pénzügyek
Gazdaságunk nehézségei miatt hadd hozzam fel inkább a személyes pénzügyek példáját. Jelenlegi helyzetünket tekintve mindannyian sokkal szerényebbek és taníthatóbbak vagyunk. De gondoljunk csak vissza az elmúlt évekre!
A világ azt tanítja, hogy ha akarunk valamit, szerezzük meg. Nem is kell, hogy várjunk rá. Az adósság révén azonnal a miénk lehet. Adósságot csinálhatunk a hitelkártyánkkal, vagy a saját házunkra terhelt jelzáloggal. Bármit megszerezhetünk hitelből. Még az oktatásunkat is. Az értékük egyre magasabbra szökken, mi pedig gyarapodunk. A világ bölcsessége szerint a havi törlesztőrészlet nagysága fontosabbá válik, mint a felvett kölcsön nagysága. Anyagi kötelezettségeink némiképp önkényesek, és ha nem sikerül teljesítenünk, nem marad más, csak a csőd.
Nos, gondoljuk át Isten bölcsességét a személyes pénzügyeket tekintve, melyekről a próféták állandóan tanítanak bennünket. Az önellátás és a munka jelenti az alapot. A pénzt a megfelelő szerepébe helyezzük, amikor becsületes tizedet fizetünk, és nagylelkűek vagyunk a felajánlásainkban. Kevesebbet költünk, mint amennyit keresünk, és különbséget teszünk a szükségleteink és a kívánságaink között. Kerüljük az adósságot. Ez alól kivétel lehet, ha valamilyen alapvető szükségletről van szó. Anyagi lehetőségeink keretein belül élünk. Félreteszünk egy kis megtakarítást. Becsületesek vagyunk az anyagi kötelezettségeink tekintetében.
Mintegy 14 évvel ezelőtt Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) így figyelmeztetett: „Azt… állítom, itt az ideje, hogy rendbe tegyük az otthonunkat. Népünk közül sokan alig jönnek ki a jövedelmükből. Sőt, egyesek kölcsönökből tengetik életüket. […] Viharos idők előjeleit lehet látni, melyekre jobb lesz, ha figyelünk.”9
Néhány évvel ezelőtt, a jómódunk csúcsán, Thomas S. Monson elnök ezt mondta:
„Kedves testvéreim, vessétek el azt a filozófiát, hogy a tegnap luxusai a ma szükségleteivé váltak! Ezek nem szükségletek, hacsak mi nem tesszük azzá őket. Sokan hosszú távú adósságot vállalnak fel, hogy aztán ráébredjenek a változásokra: az emberek megbetegszenek, munkaképtelenné válnak, elveszítik a munkájukat, a cégek csődbe mennek vagy leépítések vannak, vagy természeti katasztrófák következnek be. Sok oka lehet annak, hogy nem tudja valaki tovább fizetni az óriási adósságát. Adósságaink Démoklész kardjaként függnek a fejünk felett, és pusztulással fenyegetnek.
Arra ösztönözlek benneteket, hogy éljetek anyagi korlátaitok között! Az ember nem maradhat fizetőképes, ha többet költ, mint amennyit keres. Megígérem nektek, hogy boldogabbak leszek, mint ha folyamatosan azon idegeskednétek, hogy hogyan rendezitek majd a következő kiadást vagy szükségtelen adósságot.”10
Látjátok hát, hogyan állhat szembe Isten bölcsessége a világ bölcsességével? A döntés nem volt ennyire nyilvánvaló, amikor úgy tűnt, mindenkinek jól megy. Az egyház sok tagja azt kívánja, bárcsak jobban odafigyelt volna az elhangzottakra.
Ez Isten bölcsessége.
Azt javaslom, vegyétek például azt a néhány dolgot, amivel szembe kell néznetek. Fogjatok egy üres lapot és felezzétek el egy vonallal. A bal oldalra írjátok fel, hogy „A világ bölcsessége”, a jobb oldalra pedig, hogy „Isten bölcsessége”. Soroljátok fel a megfelelő oszlopban az egymással ellentétes dolgokat.
Milyen döntéseket hoztok?
A Tan és a szövetségek 45. szakaszában, mely a Szabadító második eljöveteléhez vezető eseményekről szól, az Úr újra elmeséli a tíz szűz példázatát, majd e szavakkal búcsúzik: „Mert azok, akik bölcsek és elfogadták az igazságot, és vezetőjükké fogadták a Szent Lelket, és akiket nem tévesztettek meg – bizony mondom nektek, ők nem döntetnek le és vettetnek a tűzbe, hanem megmaradnak azon a napon” (T&Sz 45:57).
Törekedjünk szert tenni Isten bölcsességére. Jelenleg világszerte nehéz gazdasági időket élünk, és ez némi aggodalommal tölt el bennünket a munkahelyünk, karrierünk és bevételünk megtervezését tekintve. Ám nagyszerű és virágzó napok elé nézünk még, és pont most tanulhatunk sokat a bölcsességről. Megígérem nektek, hogy az Úr áldásai fognak kísérni benneteket, ha törekedtek a bölcsességre – Isten bölcsességére.
Fényképes illusztráció: Derek Israelsen