Készüljetek fel a templom áldásaira!
Minden templom az Istenbe vetett hitünket jelképezi, és a halál utáni életben való hitünk bizonyítéka. Az egyházban minden tevékenység, minden lecke, minden lépés a templom felé vezet.
Miközben templomok készülnek az egyháztagok számára, az egyháztagoknak is fel kell készülniük a templomra.
Minden templomba bevésték ezeket a szavakat: „Szentség az Úrnak.”1 Ez a kijelentés mind a templomot, mind annak céljait szentként jelöli meg. Azoknak, akik belépnek a templomba, szintén rendelkezniük kell a szentség tulajdonságával.2 Miközben templomok készülnek az egyháztagok számára, az egyháztagoknak is fel kell készülniük a templomra.
A templom különbözik minden más istentiszteleti épülettől. A kápolnáktól eltérően a templom zárva tart a sabbat napján, hogy az emberek el tudjanak menni az egyházba, és a családjukkal lehessenek ezen a szent napon. A templomok a hét összes többi napján nyitva állnak e szent munka előtt. A templom szó szerint az Úr háza, és olyan örökkévaló jelentőségű szertartások végzésére van fenntartva, mint a keresztelés, a házasságkötés, a felruházás és a pecsételés.
Minden templom az Istenbe vetett hitünket jelképezi, és a halál utáni életben való hitünk bizonyítéka. Az egyházban minden tevékenység, minden lecke, minden lépés a templomhoz vezet. Minden erőfeszítésünk, hogy hirdessük az evangéliumot, tökéletesítsük a szenteket, és megváltsuk a halottakat, a szent templomhoz terel bennünket. A templom szertartásai valóban döntő fontosságúak. Nélkülük nem térhetünk vissza Isten dicsőségébe.
Minden templomi szertartás egy ünnepélyes ígéret
A templomban részesülünk a felruházásban, mely szó szerint ajándékot jelent. Mikor részesülünk ebben az ajándékban, meg kell értenünk annak lelki jelentőségét, valamint a megkötött szent szövetségek és kötelezettségek betartásának fontosságát. „A templomi szertartások nem pusztán rítusok, melyeken át kell esnünk, hanem ünnepélyes ígérettételek.”3
A templomi felruházás kinyilatkoztatás által adatott, ezért a legjobb módja, hogy megértsük, szintén a kinyilatkoztatás, melyre tiszta szívvel kell törekednünk. Brigham Young elnök azt mondta: „…felruházásotok mindazoknak a szertartásoknak az elnyerését jelenti az Úr házában, melyekre szükségetek van ahhoz, hogy ebből az életből eltávozva, az őrt álló angyalok mellett elhaladva visszatérhessetek az Atya jelenlétébe, és …elnyerjétek örök felmagasztosulásotokat.”4
A templomban kötött szent szövetségeknek való engedelmesség alkalmassá tesz minket az örök életre
A papság pecsételő hatalmát minden templomban gyakorolják. Gordon B. Hinckley elnök elmagyarázta, hogy „egy királynak, államfőnek és semmilyen szervezetnek a világon, melynek a részei vagyunk, nincs olyan tisztviselője, akinek bármilyen hatalma lenne a síron túli ügyekben. A halállal szemben mindenki tehetetlen, de az az alázatos, jó, igazlelkű főpap, aki megkapta a pecsételő hatalmat, megkötheti a mennyben is azt, ami a földön meg lett kötve.”5
Csakúgy, ahogyan a papság örökkévaló, vagyis kezdet és vég nélkül való, így van ez ennek a papságnak a hatalmával is.6 Ebből következik, hogy a papsági szertartások és szövetségek átlépik az idő határait. Az első kinyilatkoztatás, melyet Moróni angyal Joseph Smith prófétának adott, erre a papsági felhatalmazásra utalt.7 A prófétának adott későbbi, templommal kapcsolatos utasításaiban az Úr ezt mondta:
„…épüljön fel nevemhez ez a ház, hogy kinyilatkoztathassam szertartásaimat ott a népemnek;
Mert olyan dolgokat méltóztatok kinyilatkoztatni egyházamnak, amelyek el voltak rejtve már a világ megalapítása előtt óta, olyan dolgokat, amik az idők teljességének adományozási korszakához tartoznak.”8
Mi pontosan ebben az adományozási korszakban élünk. Pont úgy, ahogyan megjövendölték, visszaállításra kerültek a templomok, a szertartások, a szövetségek, felruházások és pecsételések. A templomi szertartások gondoskodnak az Úrral való összhangunkról, és örökre összepecsételik a családokat. A templomokban kötött szent szertartások iránti engedelmesség képessé tesz bennünket az örök életre, mely az ember legnagyobb ajándéka Istentől.9
Bárki, aki hajlandó alaposan felkészülni, beléphet a templomba
Mivel a templom szent hely, az Úr azt kéri, hogy védelmezzék a megszentségtelenítéstől. Bárki beléphet oda, aki hajlandó alaposan felkészülni erre a kiváltságra. A felkészülés elve más erőfeszítések során is érvényesül. Emlékszem, amikor fiatal fiú voltam, azt mondtam a szüleimnek, hogy egy nap egyetemre szeretnék járni. Azt mondták, megtehetem, ám csak abban az esetben, ha keményen dolgozom az előzetes iskolai éveim során, és teljesítem az egyetem felvételi követelményeit. Hasonlóképpen nekünk is meg kell felelnünk a templomba történő belépés követelményeinek. Fizikailag, értelmileg és lelkileg is fel kell készülnünk rá. Az alkalmasságot mindenkinél, aki ajánlásért folyamodik, egyénileg állapítják meg.
Felkészülésünkben segítségünkre lehetnek azok, akik rendelkeznek a papsági felhatalmazás kulcsaival és felelősségével, azáltal, hogy templomi ajánlásra vonatkozó interjúkat tartanak velünk. Ezek a vezetők gondoskodnak rólunk, és segítenek eldöntenünk, hogy készen állunk-e belépni a templomba. Ők szeretik az Urat is, és gondoskodnak arról, „hogy semmi tisztátalan dolog ne kapjon engedélyt, hogy [az Ő házába] jöjjön”10. Így ezek az interjúk a felelősség szellemében zajlanak.
Hogy miként készülhetsz fel a templomi ajánlásra? Tanácskozhatsz a püspökségeddel, valamint szüleiddel, a családod tagjaival, a cövekelnökséggel, a tanítóddal vagy a kvórumtanácsadóddal. A követelmények nagyon egyszerűek. Röviden szólva, azt várják tőlünk, hogy tartsuk be annak parancsolatait, akié a ház. Ő fektette le a normákat, mi pedig az Ő vendégeiként lépünk be a templomba.
Örömére szolgálna az Úrnak, ha minden felnőtt egyháztag érdemes lenne egy érvényes templomi ajánlásra – és azt magával is hordaná. „A templomi ajánlásért folytatott interjúk a püspökség és cövekelnökség tagjaival való becses élmények. Bizonyos értelemben ama nagy elbeszélgetés főpróbájának is tekinthetők, melyet majd a Nagy Bíróval folytatunk, mikor elé kell állnunk.”11
Készüljünk fel fizikailag, hogy elmehessünk a templomba
Most már egy templomi ajánlással a kezedben készen állsz a további felkészülésre. Fizikailag úgy készülhetsz fel a templomra, hogy megfelelő öltözéket választasz. Ez nem a hétköznapi viselet helye. Az utolsó napi próféták többször hangsúlyozták, mennyire fontos a saját fizikai testünk tisztelete. Azoknak, akik a templomba készülnek belépni, különösen figyelniük kell erre a tiszteletre.12
A templomokban mindannyian egyformán fehérbe öltözünk. „A fehér jelképes tisztasága szintén arra emlékeztet bennünket, hogy Isten azt szeretné, hogy népe tiszta legyen.”13 A kor, a nemzetiség, a nyelv – még az egyházban viselt tisztségek is – csupán másodlagos jelentőségűek. Elég sok olyan felruházási ülésen vettem részt, ahol az egyház elnöke is jelen volt. A szobában lévő minden férfinak kijárt ugyanaz a magasfokú tisztelet, mint az elnöknek. Mindannyian egymás mellett ültek, és az Úr szemében egyenlők voltak. A ruházatban való egyenlőség által a templomi részvétel arra emlékeztet bennünket, hogy Isten nem személyválogató.14
A menyasszonyok és a vőlegények a templomba jönnek, hogy házasságot kössenek, mely az időre és az örökkévalóságra is érvényes. A templomban a menyasszony fehér ruhát visel, amely hosszú ujjú, visszafogott szabású és anyagú és szerényen díszített. A férfiakon nincs szmoking vagy ünnepi öltözet. Boyd K. Packer elnök, aki jelenleg a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke, ezt írta: „Az Úrnak tetsző, ha megfürdünk és tiszta ruhát veszünk fel, legyen az bármilyen szerény. Olyan öltözéket viseljünk, amelyben nyugodtan részt vennénk egy istentiszteleten, vagy egy helyénvaló, méltóságteljes összejövetelen.”15
Amikor szóba jön a templomi viselet, az édesanyák és nagymamák nagyon jó hatással lehetnek gyermekeikre és unokáikra. Ha készségeik és körülményeik engedik, kézzelfogható motivációt is adhatnak a családjuknak. Az édesanyától kapott, kézzel kivarrt zsebkendő, vagy a templomi ruházat más kiegészítője nagyon ösztönző, becses dolog lehet egy szerető gyermek vagy unoka számára.
A templomi alsóruha az állandó elkötelezettséget jelképezi
A templomi alsóruha viselése nagy és jelképes jelentőséget hordoz magában, és az állandó elkötelezettséget képviseli. Ugyanúgy, ahogy a Szabadító példát mutatott azon képességére, hogy mindvégig kitartson, az alsóruha viselése is egy módja annak, hogy kimutassuk a belé, és a velünk kötött örökkévaló szövetségeibe vetett kitartó hitünket.
Erről az Első Elnökség írt egy levelet az egyház tagjainak, mely így szól:
„Az egyház tagjai között gyakorta megfigyelhető szokás azt sugallja, hogy néhány egyháztag nem érti teljes mértékben a templomban kötött szövetséget, miszerint a szent felruházás lelkületével összhangban kell viselnie az alsóruhát.
Az egyháztagok, akiket a templomban beöltöztettek az alsóruhába, szövetséget kötöttek, hogy azt egész életükön át viselik. Ez azt jelenti, hogy alsóneműként nappal és éjjel is viseljük. […] A védelem és az áldások ígéretének feltétele az érdemesség, valamint a szövetség betartásában tanúsított hithűség.
Az alapvető elv az alsóruha viselése legyen, ne pedig az, hogy alkalmat keresnek arra, hogy levegyék. Így az egyháztagok ne vegyék le részben vagy egészében az alsóruhát a kerti munkák miatt, illetve azért, hogy fürdőruhában vagy illetlen ruházatban legyenek otthon. Ne vegyék le a kikapcsolódással kapcsolatos olyan tevékenységek során sem, melyeket az ésszerűség határain belül úgy is elvégezhetnek, hogy az alsóruhát a rendes ruházat alatt viselik. Amikor az alsóruhát le kell venni, például úszáshoz, utána amilyen hamar csak lehetséges, azt vissza kell venni.
A visszafogottság tantétele, valamint a test megfelelő eltakarása a szövetség része, és ennek kell meghatároznia, hogy milyen ruházatot viselünk. Az egyház felruházott tagjai az alsóruhát az Úrral kötött szent szövetségek emlékeztetőjeként hordják, valamint a kísértések és a gonosz elleni védelemként. Az, hogy miként viselik, külső kifejezője annak a belső elkötelezettségnek, hogy a Szabadítót követjük.”16
Készüljünk fel szellemileg és lelkileg, hogy elmenjünk a templomba
A fizikai felkészültségen kívül szellemileg és lelkileg is késznek kell állnunk. Mivel a templom szertartásai és szövetségei szentek, határozott fogadalom alatt állunk, hogy nem beszélünk a templomon kívül arról, mi történik bent. A szent ügyek megérdemlik, hogy szentként kezeljék őket.
A tanulás eme házában az Úr útjára tanítanak bennünket. Az Ő útjai nem a mi útjaink.17 Ne lepődjünk meg, ha a tanítási módszerek különböznek minden más, ismerős oktatási gyakorlattól. A templomi szertartások és szövetségek Ádám és Éva kora óta szerves részét képezik az evangéliumnak. Az ősi időkben jelképeket használtak a mély igazságok megtanítására, és ma is ezt a tanítási módszert alkalmazzák a templomban.
Ezért fontos, hogy elmélkedjünk a templomban bemutatott jelképeken, és lássuk a hatalmas valóságot, melyet az egyes szimbólumok jelképeznek.18 „A templomi szertartások annyira átitatódtak jelképes jelentőséggel, hogy egész életünkre alapot kínálnak a termékeny elmélkedésre és tanulásra.”19 A templom tanításai csodásan egyszerűek és egyszerűen csodásak. Megértik azok is, akiknek nem volt lehetősége nagy műveltséget szerezni, ugyanakkor a magasan iskolázottak elméjét is lázba hozza.
Ajánlom, hogy azok az egyháztagok, akik először mennek a templomba, olvassák el a Kalauz a szentírásokhoz templommal kapcsolatos bejegyzéseit, mint például „felkent”, „szövetség”, „áldozat” és „templom”. További olvasmány lehet a 2 Mózes 26–29. fejezetek és a 3 Mózes 8. fejezete. A Nagyértékű gyöngyben található Mózes és Ábrahám könyvéhez hasonlóan az Ószövetség is aláhúzza a templomi munka ősi voltát, és szertartásainak tartós természetét.
Az Istennel való szövetség megtartása védelmet nyújt és kitágítja lehetőségeinket
Két elvet különösen észben kell tartanunk, amikor a templomba készülünk. Az első a szövetség. Emlékeznünk kell rá, hogy a szövetség egy ígéret. Az Istennel kötött szövetségre nem korlátként, hanem oltalomként kell tekintenünk. A Vele kötött szövetségek megvédenek minket a veszélytől.
Ez az elv nem újdonság. Ha például víztartalékaink minősége kérdéses, akkor átszűrjük a vizet. Ugyanígy az isteni szövetségek is megvédenek bennünket a káros hatásoktól. Amikor azt választjuk, hogy elvetünk magunktól minden istentelenséget,20 azzal nem veszítünk el semmi értékeset, és olyan dicsőségben lesz részünk, melyet csak azok ismernek, akik örök életet nyernek. Egy templomi szövetség betartása nem korlátoz, hanem lehetőségeket ad. Saját látókörünk és hatalmunk korlátai fölé emel bennünket. Akkora a különbség, mint aközött, amikor egy mocsaras szántóföldön vánszorgunk át vagy egy szuperszonikus rakétával szeljük át az eget. Az Istennel való szövetség megtartása védelmet nyújt, és kitágítja a lehetőségeinket.
A második fogalom, melyet gondolati felkészülésünk során hangsúlyoznunk kell, az engesztelés. Jézus Krisztus engesztelése az egész emberi történelem során véghezvitt legfontosabb cselekedet. Ez a megváltás tervének a lényege. A végtelen engesztelés nélkül az egész emberiség végérvényesen elveszne. A templomi szertartások és szövetségek az engesztelés megváltó hatalmáról tanítanak.
Az örök életet a templomban kötött szövetségek iránti engedelmességünk által érhetjük el
A templomi szolgálat mind ebben az életben, mind az örökkévalóságban áldásokat hoz nekünk. Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta, hogy „a templomi munka nem menekvés a világtól, hanem azon igényünk megerősítése, hogy jobbá tegyük a világot, miközben egy másik, sokkal jobb világra készülünk. Így az Úr házában való részvétel segíthet, hogy különbözzünk a világtól, azért hogy változtathassunk a világon.”21
Ha igazak és hithűek vagyunk ebben az életben, örök életet nyerhetünk. A halhatatlanság azt jelenti, hogy örökké élünk. Az örök élet többet jelent annál, mint egyszerűen halhatatlannak lenni. Az örök élet a felmagasztosulás elnyerése a legmagasabb mennyben, valamint a családi egységben való élet. Isten kijelentette, hogy az az Ő missziós küldetése – vagyis munkája és dicsősége –, „hogy véghezvigy[e] az ember halhatatlanságát és örök életét”22. A halhatatlanság Tőle kapott ajándéka feltétel nélkül való: ez a szabadulás ingyenes ajándéka az egész emberiség számára. Az örök élet lehetősége – vagyis a felmagasztosulás – mindannyiunk számára elérhető a megkötött szövetségek és az Isten szent templomaiban elnyert szertartások iránti engedelmesség által.
A templom áldásai akkor válnak a legjelentősebbé az életünkben, amikor családunkból valamelyik szerettünket elragadja a halál. A tudat, hogy az elválás csak átmeneti, minden értelmet felülmúló békességet nyújt.23 Joseph Fielding Smith elnök azt írta: „Az Illés által adományozott papság által a férjet és feleséget egymáshoz pecsételhetik, vagyis összeadhatják az örökkévalóságra; a gyermekeket a szülőkhöz pecsételhetik az örökkévalóságra, így lehet örökkévalóvá tenni a családot, melynek tagjait a halál már nem választhatja el.”24 Az örökkévaló pecsételés áldásával képesek leszünk úgy tekinteni a halálra, hogy az az Isten boldogságtervének egyik szükséges eleme.25
A templomban elnyert örökkévaló perspektíva erőt ad, hogy kiálljuk az élet megpróbáltatásait
Az örökkévaló perspektíva segít, hogy tökéletesen hűek tudjunk maradni a a megkötött szövetségeinkhez. Packer elnök kihangsúlyozta, hogy „a szertartások és a szövetségek az [Isten] jelenlétébe való bebocsátás jogosítványai. Hogy érdemesen részesüljünk bennük, az egész élet törekvése; az pedig, hogy megtartsuk őket, a halandóság kihívása.”26
A templomi szertartások nem csupán a mi örökkévaló dicsőségünkkel állnak kapcsolatban, hanem elhunyt őseinkével is. „Mert az ő szabadulásuk szükséges és elengedhetetlen a mi szabadulásunkhoz, …nélkülünk nem lehetnek tökéletessé – éppen úgy mi sem lehetünk tökéletessé a halottaink nélkül.”27 Az értük végzett szolgálat lehetőséget biztosít, hogy továbbra is hódoljunk a templomban az önzetlen helyettes általi munkával, melyben az Úr által adott mintát követjük, aki kimunkálta az engesztelést, hogy mindenkit megáldjon, aki valaha is élni fog.
Egy napon biztosan találkozunk Alkotónkkal, és ott állunk majd ítélőszéke előtt. A szentírások azt tanítják, hogy „a kapu őrzője Izráel Szentje; és ő nem tart ott szolgát; és nincs másik út, csak a kapun keresztül; mert őt nem lehet félrevezetni, mert Úristen az ő neve.”28 Az Úr maga dönti el, hogy hűek voltunk-e azon szövetségekhez, melyeket Vele kötöttünk, és hogy kiérdemeljük-e azon dicső áldásokat, melyeket azoknak ígért, akik megtartják a szövetségeiket.
Ez a szemléletmód erőt ad, hogy kitartsunk az élet megpróbáltatásaiban. Packer elnök kijelentette: „Mindannak, amit tanítunk, végső célja az, hogy az Úr Jézus Krisztusban való hitben egyesítsük a szülőket és a gyermekeket, hogy boldogok legyenek otthon, örökkévaló házasságban egymáshoz legyenek pecsételve, nemzedékeikhez legyenek kapcsolva, és biztosítva legyen számukra a felmagasztosulás Mennyei Atyánk színe előtt.” 29
Minden egyes szent templom egyháztagságunk jelképeként áll, a halál utáni életbe vetett hitünk jeleként, valamint gázlókőként a mi és családunk örök dicsőségéhez vezető úton. Imádkozom, hogy az egyház minden tagja felkészüljön a templom bámulatos áldásaira.
A Texasi Houston templom. Felszentelve: 2000. augusztus 26.
A Dél-Afrikai Johannesburg templom. Felszentelve: 1985. augusztus 24.
A Finnországi Helsinki templom. Felszentelve: 2006. október 22.
A Brazíliai Recife templom. Felszentelve: 2000. december 15.