Egy templomba igyekvő nép
Tegyetek ki egy képet az egyik templomról az otthonotokban, hogy gyermekeitek szeme előtt lehessen! Tanítsátok meg nekik az Úr házának céljait!
A templom egyháztagságunk nagyszerű jelképe
Milyen dicső és kiváltságos dolog, hogy elmehetünk a templomba a saját áldásainkért. Majd miután elmentünk a templomba a saját áldásainkért, milyen dicső kiváltság, hogy elvégezhetjük a munkát azokért, akik előttünk jártak. A templomi munka ilyen szempontból igazán önzetlen. Mégis, amikor másokért végzünk templomi munkát, létezik egy áldás, mely visszatér hozzánk. Ezért hát nem meglepő, ha az Úr arra vágyik, hogy népe templomba igyekvő nép legyen.
Maga az Úr az, aki a nekünk adott kinyilatkoztatásaiban a templomot nagyszerű jelképpé tette az egyház tagjai számára. Gondolkozzunk el azon a magatartáson és igazlelkű viselkedésen, melyre az Úr utalt Joseph Smith próféta által a kirtlandi szenteknek adott tanácsában, amikor a templom felépítésére készültek. Ez a tanácsa még mindig érvényben van:
„Szerveződjetek; készítsetek elő minden szükséges dolgot, és alapítsatok meg egy házat, méghozzá az ima házát, a böjtölés házát, a hit házát, a tanulás házát, a dicsőség házát, a rend házát, Isten házát” (Tan és a szövetségek 88:119). Ez a fajta magatartás és viselkedés valóban tükrözi-e a vágyainkat, és azt, hogy mivé szeretnénk válni?
Az egyházban minden erőfeszítésünk a szent templomhoz vezet
Minden erőfeszítésünk, hogy hirdessük az evangéliumot, tökéletesítsük a szenteket, és megváltsuk a halottakat, a szent templomhoz vezet bennünket, mivel a templomi szertartások döntő fontosságúak. Nélkülük nem térhetünk vissza Isten jelenlétébe.
Az Úr valóban azt kívánja, hogy népe templomba igyekvő nép legyen. Szívem leghőbb vágya, hogy az egyház minden tagja érdemes legyen a templomba történő belépésre. Remélem, hogy minden felnőtt egyháztag érdemes egy érvényes templomi ajánlásra – és rendelkezne is vele – még akkor is, ha a templomtól való távolság nem teszi lehetővé, hogy azt közvetlenül és gyakorta használja.
A templom szent az Úrnak, ezért legyen szent számunkra is!
Legyünk templomba járó és templomszerető emberek. Igyekezzünk olyan gyakran eljutni a templomba, amennyire csak időnk, anyagi lehetőségeink és személyes körülményeink megengedik. Ne csak őseinkért menjünk el, hanem a templomi hódolatból eredő személyes áldások miatt, és hogy megtapasztalhassuk a megszentelt falakból áradó szentséget és biztonságot. A templom a szépség, a kinyilatkoztatás és a békesség hajléka. Az Úr háza ez. Szent az Úrnak. Számunkra is szent kell hogy legyen.
Gyermekeinkkel osszuk meg azon lelki érzéseinket, melyek a templomban töltenek el bennünket. Tanítsuk meg nekik még őszintébben és tisztábban azon dolgokat, melyekről nyugodtan beszélhetünk, mikor az Úr házának céljairól tanítjuk őket. Tegyetek ki egy képet az egyik templomról az otthonotokban, hogy gyermekeitek szeme előtt lehessen! Tanítsátok meg nekik az Úr házának céljait! Tervezzék ők is már minél hamarabb, hogy elmennek oda, és érdemesek maradnak erre az áldásra.
Amikor érdemesen elmegyünk a templomba, örömet okozunk az Úrnak
Az Úrnak örömet okoz, amikor fiataljaink érdemesen belépnek a templomba, hogy ott helyettes kereszteléseket végezzenek azokért, akiknek életükben nem volt lehetősége megkeresztelkedni. Örömet okoz az Úrnak, mikor érdemesen elmegyünk a templomba, hogy megkössük Vele személyes szövetségeinket, valamint hogy házaspárokként és családokként összepecsételjenek bennünket. Nagy örömére van az Úrnak, amikor érdemesen elmegyünk a templomba, hogy elvégezzük ugyanezen szabadító szertartásokat az elhunytakért, akik közül sokan régóta várják, hogy elvégezzék értük ezeket a szertartásokat.
Ahhoz, hogy a templom valóban jelkép legyen a számunkra, vágynunk kell rá. Ahhoz, hogy belépjünk a templomba, érdemesen kell élnünk. Be kell tartanunk Urunk parancsolatait. Ha életünkkel a Mester életét követjük, a legfőbb mintaként állítva magunk elé az Ő tanításait és példáját, akkor nem esik majd nehezünkre a templomra való érdemesség, sem az, hogy következetesek és hűek legyünk minden tekintetben e halandó életben, mert a viselkedés és hit egyetlen szent normájához kötelezzük el magunkat. Akár otthon vagyunk, akár a piacon vagy az iskolában, esetleg már rég kikerültünk az iskolapadból, akár teljesen egyedül vagyunk, akár egy koncerten egy sereg másik emberrel, az előttünk fekvő út teljesen tiszta, normáink pedig nyilvánvalók.
A képesség, hogy az ember kitartson az elvei mellett, hogy feddhetetlenül és a hite szerint éljen, ez az, ami számít. Ez az odaadás az igaz tantételek iránt – a saját életünkben, otthonunkban és családunkban és mindenhol, ahol csak emberekkel találkozunk és hatással lehetünk egymásra – végső soron ez az az odaadás, melyet Isten kér tőlünk. Ehhez teljes lelkünkkel való elkötelezettségre van szükség, mélyről fakadó, örökre fenntartott elkötelezettségre az Isten parancsolataiban adott azon tantételek iránt, melyekről tudjuk, hogy igazak. Ha igazak és hűek leszünk az Úr tantételeihez, akkor mindig érdemesek leszünk a templomra, az Úr pedig, és az Ő szent templomai nagyszerűen jelképezik majd, hogy az Ő tanítványai vagyunk.
A Kirtland templom. Felszentelve: 1836. március 27.
A Utahi Logan templom. Felszentelve: 1884. május 17. Újraszentelve: 1979. március 13.