Szentírásbeli történetek: minták az életünkhöz

Írta: Jay E. Jensen elder

a Hetvenek Elnökségének tagja

Felfedeztem egy fontos szentírás-tanulmányozási mintát, amely segíthet a szentírások alaposabb megértésében.

Kép

Elder Jay E. Jensen

Amikor fiatal szülőkként együtt olvastuk a szentírásokat a gyermekeinkkel, feleségemmel azzal küszködtünk a legtöbbet, hogy miként keltsük életre a szent szavakat, és hogyan töltsük meg számukra jelentéssel. Néha sikeresek voltunk ebben, máskor viszont nem. Egy reggel aztán így sóhajtott fel az egyik gyermekünk: „Apa, ez olyan uncsi! Nem is értem, mit olvasunk.” Talán már nektek is voltak hasonló tapasztalataitok. Szerencsére azóta felfedeztem egy fontos szentírás-tanulmányozási mintát, amely mind nekem, mind pedig a családomnak segített jobban megérteni a szentírásokat.

A szakadék áthidalása

Ezt a módszert akkor tanultam, amikor már második éve tanítottam az egyház ifjúsági hitoktatási programjában. Közölték velünk, hogy Leland Andersen érkezik hozzánk aznap óralátogatásra. Andersen testvér profi hitoktatási továbbképző volt az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási programban, egy igazi mestertanító. Tudtuk, hogy csak meg kell kérnünk, hogy szóljon néhány szót a tanulókhoz, és ezzel az óra nagy részében magához is ragadja a tanítást. Ez volt a helyzet akkor is, amikor aznap reggel eljött az én ószövetségi órámra. Kezébe vett egy krétadarabot, és hozzákezdett Dávid és Góliát történetéhez. Egy pillanat alatt magára vonta az egész osztály figyelmét, de ami még fontosabb, tudtam, hogy egy valódi mestertanítót láthatok munka közben, amint az osztálynak – és egyúttal nekem is – megtanított egy mintát, hogy miként lehet jelentőségteljessé tenni a szentírásokat, egy olyan elv segítségével, amelyet én úgy nevezek: „a szakadék áthidalása”.

Képzeljünk el egy hidat. A híd egyik fele a múltba nyúlik vissza, és három részből áll: (1.) ők – a próféták és a múltban élt emberek, (2.) ott – az a hely, ahol ezek az emberek éltek, és (3.) akkor – az az időszak, amelyben éltek.

A híd másik fele a jelenhez kapcsolódik, és szintén három részből áll, párhuzamban a másikkal: (1.) én – aki a jelenben élek, (2.) itt – az a hely, ahol élek, és (3.) most – az az időszak, amelyben élek.

A cél az, hogy építsünk egy hidat az ők – ott – akkor és az én – most – itt között, megállapítva a közös, párhuzamos dolgokat az ő koruk és a mi időnk között.

Elmondom, Andersen testvér hogyan tette ezt, miközben elmesélte Dávid és Góliát történetét. Először is elvezetett minket az 1 Sámuel 17-hez, és elmagyarázta, mi okozta az izráeliták és a filiszteusok közötti feszültséget. Emlékeztetett bennünket, hogy Izráelben találni kellett valakit, aki megküzd Góliáttal. Az ifjú Dávid, hatalmas hittel, önként jelentkezett a feladatra. A történet közben Andersen testvér rámutatott egy mintára, amely a fejezetben található négy olyan kifejezésből áll, melyek párhuzamba állíthatók a mi napjainkkal. Ezek hidat képeznek a múlt és a jelen között (lásd 1. táblázat).

1. táblázat. Próbára tenni Isten fegyverzetét az Ő ügyéért (lásd 1 Sámuel 17)
Versek	Szentírásbeli kifejezések	Napjainkkal való párhuzam
37	„Meg fog szabadítani engem.”	Az Úr ma is megszabadít bennünket.
39	„Még nem próbáltam [a fegyverzetet].”	Én milyen fegyverzetet tettem már próbára?
45	„A seregek Urának… nevében megyek ellened.”	Szövetséges népként az Úr nevében cselekszünk.
46	„Tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene.”	Az a célunk, hogy segítsünk másoknak is tudomást szerezni Izráel Istenéről.

Meglátni a történetben lévő párhuzamokat

Tanításunkban is követhetjük ezt a módszert. A történetbeli párhuzamok felismerése lelki dolog, ezért fontos, hogy gyakran imádkozz a szentírások tanulmányozása közben. Imádkozz, mielőtt elkezdenéd a tanulmányozást, és természetesen a tanulást követően is. Olykor tartsatok szünetet, és fejezzétek ki hálátokat azért, amit tanultok. Folyamodjatok az Úrhoz további világosságért és igazságokért. Amikor szentírásbeli történeteket olvastok, imádkozzatok, hogy találjatok bennük olyan párhuzamokat, amelyek összekötik a múltat a jelennel. Én a legtöbbet úgy találtam, hogy imádkoztam róla, tanulmányoztam, kutattam azokat, gondolkodtam és odafigyeltem a Lélekre.

Andersen testvér a Dávid és Góliát történetében talált párhuzamokat úgy találta meg, hogy kihangsúlyozta a kulcsfontosságú kifejezéseket, majd mai példákkal illusztrálta. Miközben figyeltem, ahogy ez a mestertanító kidolgozta ezt a négy pontot, előttem is feltárult a jelentőségteljes szentírás-tanulmányozás kapuja: párhuzamokat kell keresnem a történetekben.

A következő elemek általában megtalálhatók a szentírásbeli történetekben, és könnyedén ráilleszthetők napjainkra is:

A történetnek van egy cselekménye.
A cselekménynek van kezdete és vége.
A történetben található kifejezések vagy mondatok olyan tantételeket rejtenek, amelyek örökkévaló igazságokat mutatnak be.
Ezek a kifejezések vagy mondatok olyan igazságokat mutatnak be, melyek mind a múltra, mind pedig napjainkra vonatkozhatnak.

Egy történet-párhuzam az Újszövetségből

Az egyik leghasznosabb cselekményábrázolásra akkor bukkantam rá, amikor segítettem megírni egy újszövetségi leckét ifjúsági hitoktatók részére. Amikor a Szabadító elkezdte szolgálatát, 40 napon és 40 éjen át böjtölt, és kiment a pusztába, hogy Istennel legyen (lásd Joseph Smith fordítás, Máté 4:1–11). Tapasztalata számomra a lelki fejlődés valódi mintájává vált:

Érezte szent felelősségét, és arra törekedett, hogy Istennel legyen.
Kinyilatkoztatást kapott, és megvilágosodott.
Kemény próbatételeknek volt kitéve.
Kiállta a próbát, ezért még több világosságot és igazságot nyert.¹

Ez a minta sok más szentírástörténetben is megtalálható. Például Lehi segítségért könyörgött (lásd 1 Nefi 1:5), melyet meg is kapott (lásd 1 Nefi 1:6), majd kemény megpróbáltatásnak volt kitéve (lásd 1 Nefi 1:19–20), és végül több világossággal és igazsággal folytatta útját (lásd 1 Nefi 2:1).

Joseph Smith próféta hasonló törvényszerűséget tapasztalt:

Istennel akart lenni (melyik egyház igaz?).
Miután elolvasta a Jakab 1:5-öt és imádkozott, választ kapott.
Kemény próbatételeknek volt kitéve.
Kiállta a próbát, és megnövekedett világossággal és igazsággal folytatta útját.

Életem során sok olyan élményben volt részem, melyek követték ezt a mintát. Az egyik legjobb példa erre a Hetvenek tagjaként való elhívásom. Az elhívást 1992 júniusának első hetében kaptam meg, első feladatom pedig az volt, hogy augusztus 1-jétől kezdve a Közép-Amerika Terület elnökségi tagjaként szolgáljak. Júliusi szabadságom alatt belevetettem magam a szentírásokba, különösen a Mormon könyvébe, és órákat töltöttem annak tanulmányozásával, imádkozással és elmélkedéssel, hogy legyőzzem az alkalmatlanság érzését.

A Máté 4:1–11-re és a Joseph Smith fordítás szerinti Máté 4:1–11-re alapozva a 2. táblázatban bemutatott párhuzamot fedeztem fel.

2. táblázat. A lelki fejlődés mintája (lásd Máté 4)
Versek	Szentírásbeli kifejezések	Napjainkkal való párhuzam
1	A Szabadító érezte szent felelősségét, és arra törekedett, hogy Istennel legyen.	Én is éreztem szent felelősségemet, és arra törekedtem, hogy Istennel legyek.
1	Istennel tanácskozott.	Megvilágosodtam, miközben tanulmányoztam a szentírásokat, böjtöltem, elmélkedtem és imádkoztam.
3–10	Kísértéseknek és próbatételeknek volt kitéve.	Az alkalmatlanság és az érdemtelenség érzéseivel küszködtem.
11	Angyalok szolgáltak neki.	A Szentlélek vigasztalt, tanított, megvilágosított és megerősített, hogy isteni segítséggel haladhassak tovább.

A Joseph Smith fordítás szerinti Máté 4:11 jelentősen különbözik a Máté 4:11-től; az utóbbiban szereplő „angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki” azonban egy igaz tantétel.

Ti is megvizsgálhatjátok saját életeteket, és felidézhettek olyan időszakokat, amikor hasonló lelki fejlődésen mentetek át.

Egy történet-párhuzam a Mormon könyvéből

Amikor püspökként szolgáltam, egyházközségem egyik tagja – aki súlyos vétséget követett el – felkeresett, hogy tanácsot és útmutatást kérjen. Egyháztagsága forgott kockán. Azzal, hogy bevallotta előttem – Izráel bírája előtt – a bűneit, segített neki a bűnbánat folyamatában. Az Alma 36-ban található egyik történet-párhuzam sokat segített neki, hogy őszintén elkezdje megbánni a bűnét (lásd 3. táblázat).

3. táblázat. Bűnbánat és megbocsátás (lásd Alma 36)
Versek	Szentírásbeli kifejezések	Napjainkkal való párhuzam
6	Alma az egyház elpusztítására törekedett.	Ez az egyháztag is vétkezett.
6–11	Isten az egyik angyalát küldte el, hogy megállítsa Almát.	Leleplezték a bűneit.
11–16	Almát lesújtotta a félelem, és gyötrelem kínozta.	Gyötrődött, félt, lelkiismeret-furdalása volt, és bűntudat kínozta.
17	Alma emlékezett rá, hogy hallotta apját az engesztelésről jövendölni.	Emlékezett rá, hogy édesapja és édesanyja tanítottak neki az engesztelésről a családi estek alkalmával.
18	Alma irgalomért imádkozott.	Megbocsátásért imádkozott.
19	Alma többé már nem volt képes visszaemlékezni a fájdalmaira.	Már nem gyötörte a bűnei miatti fájdalom.
21–23	Alma örömet, világosságot és erőt nyert.	Örömet, világosságot és erőt nyert.
24	Alma szüntelenül azon fáradozott, hogy lelkeket mentsen.	Azon fáradozott, hogy lelkeket mentsen.
27	Alma támogatást kapott a próbatételeiben.	Támogatást kapott a próbatételeiben.

Figyeljük meg, hogy miután Alma megbocsátást nyert, már nem volt képes visszaemlékezni a fájdalmára, és bűnei többé nem szaggatták fel a lelkét. A bűneire emlékezett (lásd 16. vers), de mikor eszébe jutottak, azok többé már nem gyötörték. Az Úr hagyja, hogy emlékezzünk a bűneinkre, hogy ne kövessük el azokat újra, de a velük járó fájdalmat valóban elveszi.

Hasznunkra és okulásunkra

A történet-párhuzamok szentírásbeli történetekkel kezdődnek, vagy az azokat övező eseményekkel. Miközben olvassátok és tanulmányozzátok ezeket a történeteket, láttok majd egy szót, egy kifejezést vagy tantételt, amely ugyanúgy vonatkozhat a mi napjainkra, mint ahogy a múlt eseményeire. Miközben imádságos lélekkel folytatjátok a tanulást, más tantételek is nyilvánvalóvá válnak majd előttetek. Ahogy összerakosgatjátok a tantételeket, kezditek áthidalni a múltban élt próféták és emberek és a közöttünk lévő szakadékot, vagyis az ők – ott – akkor és az én – itt – most közötti távolságot. Talán erre gondolt Nefi, amikor azt mondta, hogy „minden szentírást magunkra vonatkoztattam, hogy az hasznunkra és okulásunkra legyen” (1 Nefi 19:23). Ha így teszünk, mi is kincsként őrizhetjük az Úr szavait (lásd Joseph Smith – Máté 1:37).

Illusztráció: Richard Hull

Jobbra: Jerry Thompson festménye; Hallgatás. Készítette: Michael Jarvis Nelson; Joseph Smith a Bibliában kutat bölcsesség után. Készítette: Dale Kilbourn

A Szabadító szolgálata kezdetén nyert tapasztalata a lelki fejlődés mintájává vált számomra. Egy olyan mintát mutatott meg, amely megtalálható sok másik szentírásbeli történetben is, beleértve Lehi és Joseph Smith élményeit is.